Közérdekű III. - Rosinante

Hétvégén ismét elmentünk egyik kedvenc helyünkre, a Rosinante Fogadóba. Kb. 3 éve fedezte fel D. ezt a helyet, és azóta visszatérő vendégek vagyunk, minden évben megpróbálunk legalább egyszer, de inkább kétszer eljutni, hogy egy kicsit kiszabaduljunk a hétköznapokból. Amióta ismerjük ezt a helyet, elég sokat járunk a Szentendrei-szigeten, és az egyik legnagyobb álmunkká vált, hogy vegyünk itt egy pici házat. A környék fantasztikus, egy köpésre van Budapesttől, és mégis, zöld, és hegyek, amíg a szem ellát, csönd, és jó levegő...
Ráadásul a Fogadó gyakran ad kedvezményes ajánlatokat, mindig az aktuális ünnep, népi hagyomány, vagy évszakhoz kapcsoldó programokkal. Voltunk már Márton napi liba-napokon, ezúttal pedig masszőr, gyógyfürdő-belépő, és egy közös főzés várt ránk a séffel. Nem volt kérdés, hogy megyünk-e... :) A Fogadóban amúgy is van szauna és jacuzzi is (általában ezzel kezdünk reggel, utána jön a fejedelmi svédasztalos reggeli, helyben sütött pékáruval, és a roskadásig rakott asztalokkal. Általában ezután visszafekszünk egy kicsit aludni... :)), úgyhogy a közös főzés volt a döntő tényező. :)
Nem is tudom, miért "szoktunk rá" ennyire erre a helyre... Alapvetően szinte már "haza megyünk" oda, mindenki ismerős, a tulajdonosokkal nagyon jó viszonyt ápolunk. Az a szeretet, amivel ott várják a vendéget (és nem csak minket, visszajárókat), teljesen egyedülálló. Semmi mesterkéltség nincs benne, érezzük, hogy tényleg örülnek, ha bármilyen kérésünket teljesíteni tudják. A Fogadónak 1000 kötetes könyvtára van, tele mindenféle jobbnál jobb könyvvel - és az embernek tényleg kedve van egy teával a kezében végigböngészni a polcokat, mert minden sarokban van egy puha karosszék, ahol belemélyedhet a kiválasztottba. Én most egy Vámos Miklós könyvet bújtam végig, na meg néhány francia szakácskönyvet. :) Apropó, szakácskönyv. A Rosinante konyhája egyszerűen fantasztikus! Nagyon jó alapanyagokból, kreatívan, nagyon különlegeseket főznek! Ha egy hétvégére nincs idő, egy ebédre, vagy vacsorára is érdemes elmenni a Szentendrei-szigetre, egy szentendrei barátnőm nem is mint fogadót, hanem mint éttermet ismerte ezt a helyet. Egyszóval az egész hely fantasztikus, teljesen feltöltődve jöttünk haza, pedig csak szűk 3 napot töltöttünk el itt.

ps: A közös főzés nagyon jól sikerült, de a képek már kevésbé... Ugyanis a főzés után gyertyafényes asztalnál fogyaszthattuk el kettesben a művünket, és hát nem volt szívem megkérni a pincért, hogy hozzon már egy ledlápmát, mert ez tényleg gyönyörű, meg minden, de így mégis hogyan fotózzak vaku nélkül?!? A menü egyébként mézes fűszeres csirke volt naan kenyérrel és balzsamecetes csírás-salival (beszélgettünk Ági nénivel, és kiderült, hogy nagyon szeretjük az indiait), és túrós-epres pudinggaluska (hát, ezt sem így hívták, de a kép talán majd többet elárul...). Poszt később. :)

Indiai zöldséges rizs

Este későn értünk haza, és volt ugyan egy kevés paradicsomleves tegnapról, de érezem, hogy ez azért kicsit kevés lesz. Úgyhogy megcsináltam ezt a rizst (persze szintén a sógornak köszönhetően), ami nagyon gyors, és nagyon egyszerű, pont egy esti sörözés után összedobható. És amikor pirulnak a hagymával a fűszerek, hmm...

Hozzávalók:

• 2 nagy vöröshagyma
• valamilyen mirelit zöldségkeverék
• 1 kk kurkuma
• 1,5 kk római kömény
• 1 kk őrölt koriander
• fél kk szegfűbors
• rizs
  
• só
• olívaolaj
  

A mirelit zöldségeket vízben (nem teljesen) megfőzöm, majd félreteszem. A hagymát apróra vágom, olívaolajon párolni kezdem, majd ha már puha, megfűszerezem, és 1-2 percig együtt pirítom a fűszerekkel. Beleöntöm a félretett zöldségeket, és a rizst (annyit, amennyi embernek készül), majd addig pirítom a rizst, amíg ki nem fehéredik. Utána felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, és fedő alatt készre főzöm.

Narancsos-csokis-fahéjas muffin

Egy ideje már lemondtam arról, hogy a muffinokat muffinformában süssem. Az íze ugyanaz, és ha tudom, hogy egy rakat barátom kézzel a szájába tömi, mielőtt még megkérdezné, mi az, akkor nem szoktam pepecselni ezzel. Persze vannak alkalmak, amikor hajlandó vagyok rá, de ez a mostani nem ez volt. Egyébként a recept alapja az egyik első sütirecept, amit valaha megcsináltam. Tipikus bögrés süti, elronthatatlan. Nagyon gyors, és általában minden megvan hozzá otthon. Ráadásul bármilyen gyümölccsel variálható. Nálam ez most (vajon miért?) a narancs volt.

Hozzávalók:

• 1,75 bögre liszt
• fél bögre cukor
• negyed bögre kakaó (persze cukrozatlan)
• 1 bögre tej
• 1/2 bögre olaj
• 2 tojás
  
• 1 sütőpor
• étcsoki kockák
• 1 narancs reszelt héja
• fahéj
  

A hozzávalókat masszává keverem, és beleszórom a csokikockákat, a narancshéjat, és a fahéjat. Kivajazott-kilisztezett tepsibe teszem, és 180 fokon, 20-25 perc alatt készre sütöm. Frissen, melegen, és másnap reggel tejjel is nagyon finom!

Túrós sajtos pogi

Épp' belekezdtem volna jól megérdemelt délutáni alvásomba, amikor megszólalt a telefon, és kedves, kissé random barátnőm megkérdezte: "Figyu, nehéz pogácsát csinálni?" Ekkor már tudtam, hogy az esti borozás mellett pogi-sütés lesz a program. Mivel ott figyelt a hűtőjében egy csomag túró, így kizárásos alapon túrós pogit csináltunk, méghozzá a Nagyim nagyon egyszerű, ám hihetetlenül finom receptje alapján. Érdekes volt, hogy amikor félálomban ért ez a kérdés a pogácsáról, akkor egyszerűen lepergett előttem egy képsor, ahogy a Nagyi csinálja a pogit - én meg amíg nem figyel, a nyers tésztából lopkodok - és simán tudtam, hogy miből mennyi kell bele, pedig egyedül még életemben nem sütöttem pogácsát. Mindenesetre nagyon jól esett a bor mellé ez a finom, meleg pogi, amit a szőnyegen fekve beszélgetés közben eszegettünk.

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 25 dkg margarin
• 25 dkg liszt
  
• 1,5 kk só
• 1 tojás
• reszelt sajt
  

A hozzávalókból gyúrható tésztát csinálok, kinyújtom, megkenem tojással, megszórom reszelt sajttal, aztán kiszaggatom (véletlenül sem fordítva csináltam, dehogy :) ). Tepsibe vele, 180 fokon kb. 20 percet sül. Őszinte beszélgetésekhez kiváló...

"Kínai" zöldséges tészta

Mostanában gyakran csak arra volt időm, hogy beugorjak egy kínaiba egy fél adag zöldséges tésztáért. Aztán egyik este nagyon éhes voltam, de nem nagyon volt otthon semmi. Aztán megláttam a kosárban egy kis fej káposztát, és arra gondoltam, miért ne? Végülis van szójaszósz, meg hagyma, meg répa (durumtésztából pedig rendesen bespájzoltunk a múltkor). Így aztán elkészült ez a tészta, amiből - mivel D. kifejezetten hangsúlyozta, hogy ő ugyan nem éhes, és neki ne csináljak - végül 4 adagot csináltam. Másfelet magamnak, másfelet D.-nek :), és egyet másnapra, hogy tudjon mit vinni ebédre (persze, hogy otthon hagyta...). Alapvetően ez nem egy szaftos tészta, a szójaszósz és a tejföl keveréke viszont vékonyan bevon mindegy egyes tésztaszálat, közben pedig ropognak a zöldségek... hmmm... Legközelebb apróra vágott friss gyömbér is kerül bele.


Hozzávalók:

• fél zacskó spagetti
• negyed fej káposzta csíkokra vágva
• 1 nagy vöröshagyma vékonyan felszeletelve
  
• 1 nagy répa lereszelve, vagy julienne-re vágva
• egy csipet cukor
• 5-6 ek szójaszósz
• 1 kis tejföl (attól függ, mennyire szaftosra akarjuk, de a tejföl mennyiségének növelésével több szójaszósz is kell)
• olívaolaj

Felteszem főzni a tésztát, közben egy wokban olajon ellezdem pirítani a hagymát. Rászórom a cukrot, hogy jobban karamellizálódjon, és rádobom a répát és a káposztát. Együtt pirítom őket, egy felespohárnyi vizet is ráöntök, hogy kicsit párolódjanak. Végül ráöntöm a szójaszószt, és a tejfölt, összekeverem, és kicsit összerottyantom. Kóstolok, majd mehet bele a tészta. Összekeverem, és gyorsan betolom. :)

Közérdekű II.

Hétvégén - félig munkaügyben - Szigetváron voltunk. Gondoltuk, lemegyünk pár nappal előbb, körbenézni, milyen is arrafelé. Hát, megmondom őszintén, hogy a napok nagy részét betegen ágyban fekve és dolgozva töltöttük, mivel a helyi (jóformán egyetlen, mivel a vár sajnos zárva volt) nevezetességet, a termálfürdőt betegen nem volt nagy kedvünk kipróbálni. Így már majdnem megbántuk, hogy lementünk, amikor is... délben valami jó éttermet keresve jártuk a várost. A hotel recepciósa egy helyi "gyorsétterembe" (kifőzdébe) irányított el bennünket, amiből az első szippantás után kifordultam. Persze kaptam a megjegyzéseket, hogy ne legyek már ilyen finnyás, stb., de amikor reggeli nélkül a három óra utazásból másfelet azt tervezgettem, hogy mennyire finomat fogok enni egy normális étteremben, akkor valahogy ez nem hatott meg. :) Időközben még finn fiatalokkal is összefutottunk, akik Pécsett tanulnak, és átugrottak kirándulni, és szintén egy jó éttermet kerestek. Úgyhogy együtt folytattuk tovább az utat a város széle felé, ahol befelé kocsikázva láttunk két, egymással szemben lévő éttermet. Amikor már közeledtünk, az egyik finn fiú felszólított bennünket, hogy válasszunk mi éttermet, és akkor ők a másikba mennek. Mi ezt viccnek véltük, de amikor rámutattunk az egyikre (én mondtam, hogy legyen a jobb oldali, mire D. rámutatott a bal oldalira :) ), akkor ők fogták magukat és búcsút intve sarkon fordultak, és beslattyogtak a másikba...
Ez után a kis intermezzo után leültünk a Kisváros Vendéglőbe, ami onnantól bearanyozta ottlétünket. Maga az étterem nem túl hangulatos. Nem rossz, de persze hangosan szól a Juventus rádió- bár a szomszéd teremből - amin keresztül a mosdóba kellett menni - legalább nem hallatszott át a játékgépek hangja. Tény, kicsit lepukkant, a folyton csukott ajtó mögött pedig ott a söntés, de okos döntés volt, hogy ott maradtunk. Mint másnap este a vacsoránál kiderült, egy 24-25 éves lány viszi egyedül a konyhát, aznap éppen ő is szolgált ki. Mind ő, mind pedig az előző déli "pincérünk" hihetetlenül kedves, odafigyelő, kicsit sem tolakodó és segítőkész volt. Megmondom őszintén, nagyon régen nem volt ennyire pozitív élményem. És a kaják, hát azok valami isteniek voltak. Mindent összevetve kóstoltunk Jókai Bablevest (olyan füstölthússal, hogy csak na!), gombalevest, hagymás rostélyost (olyan finom volt a husi, hogy muszáj volt megkérdeznem, hogy készíti, és ha majd nem lesz épp' vöröshús-stop, mindenképpen megcsinálom!), hortobágyi palacsintát (pedig ezt aztán tényleg könnyű rosszul készíteni, de majdnem tökéletes volt), szarvast áfonyamártással (helyben lőtt friss szarvasról beszélünk...), és desszerteket. Na, az az egy talán, ami nem volt olyan nagy élmény, de nem azért mert nem volt nagyon finom, hanem mert nem "saját" desszertjeik voltak. A megszokott palacsinta, gyümölcskehely, és gesztenyepüré-kínálattal találkoztunk csak. Az étlap a szakács idekerülése óta állandó, és egy-két kivétellel a szokásos kínálatot adja. El sem tudom képzelni, hogy mit alkotna, ha szabadjára engednék... Mindenkinek, aki a környéken jár, muszáj benéznie ide egy ebédre, és tényleg ne riasszon el senkit az első benyomás. Nagyon régóta nem ettem ilyen jót. http://www.kisvarosvendeglo.fw.hu

Chicken makhni - Paradicsomos tejszínes csirke indiai módra

Ez a recept is D. indiai sógorától származik, és az elmúlt két hétben már harmadjára készült. Egyrészt alapból szinte minden van hozzá otthon, másrészt pedig elképesztően finom. Ez készült a tárkonyos zöldségleves mellé a hétvégén.

Hozzávalók:

• kb. fél kg csirkemell
• 4 nagy fej vöröshagyma
• 1 dl paradicsompüré
• 1 dl tejszín
• fél kk kurkuma
• 1,5 kk római kömény
• 1 kk garam masala
• fél citrom leve
• só, bors

A felkockázott csirkét fél órára citromlébe áztatjuk. Közben a négy hagymát pürésítjük, és olívaolajon megpároljuk. Beleöntjük a paradicsompürét, és a tejszínt. Beletesszük a húst, fűszerezzük, és hagyjuk rotyogni kis lángon kb. 30 percet. Nem kell meglepődni, ha hamar megpuhul, mivel a citromlé szépen előkészítette a husit. Mi hosszúszemű basmati rizzsel ettük.


Költségek (2-3 főre):

• csirke: 600 Ft
• hagyma: 150 Ft
• paradicsompüré: 150 Ft
• tejszín: 50 Ft (Lidl, 2 dl 99Ft)
• citrom: 30 Ft
• kurkuma: 10 Ft
• római kömény: 30 Ft
• garam masala: 25 Ft

Összesen: 1045 Ft

Tárkonyos zöldségleves

Hétvégén kimentünk a barátainkhoz, akiknek a kisfia a legtündéribb baba a világon! Mi vittük az ebédet, és mivel emlékeztem rá, hogy Ízbolygónál láttam egy zöldséglevest, amit elvileg a baba is ehet, így megpróbálkoztam vele. Mondanom sem kell, a lakás még mindig internetmentes, így nem sikerült az ő receptje alapján abszolválnom a dolgot, de így is finom lett. Időközben kiderült, hogy a baba sajnos nem ehet tejszínt és fűszereket, de legalább a szülőknek tetszett! :)

Hozzávalók:

• 1 közepes hagyma apró kockákra vágva
  
• 1 nagy répa lereszelve
• 2 nagyobb fehérrépa lereszelve
• 1 közepes zeller lereszelve
• kb 2 liter alaplé (vagy víz + húsleves kocka)
• 1 dl tejszín
• só, bors, tárkony

A hagymát olívaolajon pirítani kezdem, majd a többi zöldséget rádobva pár percig együtt pirítom őket. felöntöm az alaplével, és fedő alatt puhára párolom. Ízesítem, és végül a tejszínnel is főzöm pár percet.