tag:blogger.com,1999:blog-63881013267861224492024-03-19T22:45:52.997+01:00Le Big MacZsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.comBlogger102125tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-34294541923338475252019-02-12T18:10:00.003+01:002019-02-12T18:10:26.105+01:00Lazac en papilloteÓceán mellett élni jó. Például ezért:<div>
<br /></div>
<div>
Kell:</div>
<div>
Friss lazac, kb ujjnyi szélességű szeletre vágva</div>
<div>
Karikára vágott citrom</div>
<div>
Friss kapor</div>
<div>
Szeletekre vágott fokhagyma</div>
<div>
Spárga</div>
<div>
Póréhagyma</div>
<div>
Szárzeller</div>
<div>
Só, bors</div>
<div>
Olívaolaj</div>
<div>
Sütőpapír</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A sütőpapírból jó hosszú darabot vágok, félbehajtom és az egyik oldalára táp költöm a következőket: csíkokra vágott póréhagyma, spárga, szárzeller szeletek, fokhagyma, erre olívaolajat, sót és borsot teszek, majd ennek a tetejére jön a lazac, majd erre a citromkarikák és a friss kapor. Újabb olívaolaj válogatás, so, bors, majd ráhajtom a sütőpapír másik felét, és körben haladva behajtogatom, hogy kis csomagot kapjak. Ez így leírva elég nehezen elképzelhető, érdemes megnézni a wikiHow-t vagy egy YouTube videót, aztán úgyis kialakul, ti hogyan csináljátok.</div>
<div>
200 fokon sütöm, annak aki elég nyersen szereti annak 10 percig, aki közepesen nyersen annak 12 perc, a még mindig rózsaszín de átsült 14 perc.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbsZRYzDLE8HdPF4jjG2h1nhrlk3y_oJFfjNo8obMgKfm0kgeOHXgAv31lqU0rg8dtkBBcxg9y-nxGfVMP6rI4hSzuasgW5qTATA_PyToHZHQshdIWKzq1UM6Y3f4JwrROoWYkUm_CxZAr/s1600/D91BE077-A44A-4615-ABA1-83CF1C0CC460.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbsZRYzDLE8HdPF4jjG2h1nhrlk3y_oJFfjNo8obMgKfm0kgeOHXgAv31lqU0rg8dtkBBcxg9y-nxGfVMP6rI4hSzuasgW5qTATA_PyToHZHQshdIWKzq1UM6Y3f4JwrROoWYkUm_CxZAr/s200/D91BE077-A44A-4615-ABA1-83CF1C0CC460.jpeg" width="150" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh49nb1EcKdEEYoL3GhTgcMO3sYLg5AsZ5kNn9F3faTk0cQPNYATM3vMcMnO7EZ4w0mUdisoys78L2GuIScJ4hPKCXJcnSavT2tkSuriFm35CS88VdHQ049xAW1qDtQ84M7frJ9CLH6CYbt/s1600/3479D84F-E155-4D81-99CB-D23534641FBB.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh49nb1EcKdEEYoL3GhTgcMO3sYLg5AsZ5kNn9F3faTk0cQPNYATM3vMcMnO7EZ4w0mUdisoys78L2GuIScJ4hPKCXJcnSavT2tkSuriFm35CS88VdHQ049xAW1qDtQ84M7frJ9CLH6CYbt/s200/3479D84F-E155-4D81-99CB-D23534641FBB.jpeg" width="150" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS98hmsOp5W0Vd7o_v6PJn8FZ_5mTMBvF4i-u7zP6Eo4qS5u1Q-NFnMajiBGhtsWz-uulpXAYAs1Vndo8S8vILPCmheJTRWmNwRSv87-MW6fiC5WD1NewQmM1l12ui3y-goJ-unc-IuS0U/s1600/3D2B3F84-2610-4F1A-8F63-C1A22B725D52.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS98hmsOp5W0Vd7o_v6PJn8FZ_5mTMBvF4i-u7zP6Eo4qS5u1Q-NFnMajiBGhtsWz-uulpXAYAs1Vndo8S8vILPCmheJTRWmNwRSv87-MW6fiC5WD1NewQmM1l12ui3y-goJ-unc-IuS0U/s200/3D2B3F84-2610-4F1A-8F63-C1A22B725D52.jpeg" width="150" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-8068664952664086532019-02-12T17:46:00.003+01:002019-02-12T17:46:57.288+01:00Sütőben sült töltött paprikaTaláltam vegán darált marhahúst (értem én, hogy oximoron) a Trader Joe’s-ban, aminek a csomagolásán egy sütőben sült töltött paprika képe volt, mint tálalási javaslat. Ki vagyok én, hogy vitatkozni merjek velük?<br />
<br />
Kell:<br />
4 kaliforniai paprika<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
1/2 kg (vegán) darált marha<br />
1 nagy hagyma kockázva<br />
6 gerezd fokhagyma apróra vágva<br />
4-5 szál szarzeller apróra kockázva<br />
2 kis paradicsompüré konzerv<br />
Bazsalikom, oregano<br />
Só, bors<br />
Parmezán<br />
<br />
Olívaolajon hagymákat megpárol, mehet bele a szárzeller, a paradicsomkonzerv és a ‘darált hús’, összerottyant, fűszerez, félbevágott paprikákba tölt, sajttal megszór, sütőben 30 percig süt. Kész.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilNOw3SARkH-7Pzu6aVvx5m7nmc4U9amBXhO0rfzQTxvrLIP2dbe4p95lli-7VfklYOLpNUkxyNQut_uldD3BMAprUF6mdFH6FeO1Pz6huQRVFacqI7zMkjJMMNuPU_iRgrV5vX3Gj-KMR/s1600/A594331E-9502-43C9-8561-C736FABB7490.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilNOw3SARkH-7Pzu6aVvx5m7nmc4U9amBXhO0rfzQTxvrLIP2dbe4p95lli-7VfklYOLpNUkxyNQut_uldD3BMAprUF6mdFH6FeO1Pz6huQRVFacqI7zMkjJMMNuPU_iRgrV5vX3Gj-KMR/s200/A594331E-9502-43C9-8561-C736FABB7490.jpeg" width="150" /></a></div>
<br />Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-27562802869174379032011-05-20T12:06:00.003+02:002011-05-23T09:49:14.246+02:00Tom kha khai<div style="text-align: justify;">D.-vel bolondulunk a thai kajákért. Legyen szó sült tésztról, vagy green curry-ről, egyszerűen imádjuk. És azok a levesek... Hmm... A tom kha khai pedig különösen nagy kedvenc, egyértelműen D. number one-ja. És mivel azért nem tudunk minden nap/héten beüli a Kisparázsba, így már sokszor felmerült, hogy talán itthon is meg kéne próbálkozni<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKNLwAbv6tNftt9av7V9C6tsAeXnVOnDHyaUvxE3Vxe_W8pUsac2tSJ20IYOUjDKpYxdPbGZePgnXU6YcZK2mhCYz8S2UOtvWxw5e1dlIM0wnWhpMnOtSBLPCAtLznM4pkUBPfc-IfiNmr/s1600/IMG_4660.JPG"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKNLwAbv6tNftt9av7V9C6tsAeXnVOnDHyaUvxE3Vxe_W8pUsac2tSJ20IYOUjDKpYxdPbGZePgnXU6YcZK2mhCYz8S2UOtvWxw5e1dlIM0wnWhpMnOtSBLPCAtLznM4pkUBPfc-IfiNmr/s320/IMG_4660.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5607628325415430610" border="0" /></a> vele. Nos, a próbálkozás megvolt, nem lett rossz, de azért van még mit finomítani. Például ha legközelebb nem felejtek el galangált venni, az biztos fog még dobni valamit a levesen. :) Mindenesetre azért D. nem hagyta, hogy másnap bevigyek a melóba akár csak egy kis tányérnyit is, az egész az ő ebédjeként végezte, pedig maradt vagy még 3 adagnyi... :)<br /><br />Hozzávalók:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>2 nagyobb szál citromfű</li><li>kb. 5 cm gyömbér héjastul karikára vágva</li><li>kb. 1,6 liter húsleves (alaplé lenne az igazi, de persze kockából)</li><li>1 doboz kókusztej</li><li>kb. 40 dkg csirkemell, felkockázva</li><li>halszósz, cukor, lime vagy citromlé</li><li>friss koriander a tetejére</li></ul><div style="text-align: justify;">A citromfüvet nagyon darabokra vágom, és késsel kicsit összeroppantom. A lábast felforrósítom, beledobom a citromfüvet és a gyömbért, és 1-2 percig csak a hőn, minden nélkül átforrósítom. Felöntöm a húslevessel, és beleteszem a csirkekockákat. 5 perc után beleöntöm a kókusztejet, és azzal gyöngyöztetem addig, amíg a csirke meg nem puhul. A végén halszósszal, kis cukorral és limelével ízesítem, és megszórom friss korianderrel. Mi csináltunk mellé még a pad thai-ból maradt rizstésztát, és azzal ettük.<br /><br />ps: Időközben kipróbáltam <a href="http://chiliesvanilia.blogspot.com/2006/02/tom-kha-gai-thai-kkusztejes.html">Chili&Vaníliáé</a>t is. Elég jó lett, bár a curry pasta miatt kicsit más, mint amit megszoktunk. De azért azt hiszem, ez is marad. :)<br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-35505875725049103472011-05-17T11:33:00.000+02:002011-05-17T12:05:51.485+02:00Simply the best - Citromos spárga újkrumplival<div style="text-align: justify;">Fel sem merült bennem, hogy nincsen még spárgás kaja a blogon. Sőt, igazából az egyik régi, százszor megcsinált recept linkjét akartam posztolni Facebook-on, amikor látta<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz30XAwta_WgrKXp67sPy2Fn63jGuZ7r3ys4i0XNvJULWr59OoumrVbMRD0jKw-FPTMS0lL6PrA4tsXgtcgoexDAfVakqJYMSkfXSSTJctrrCEddSD0BCUaYyTwhVhdZkAjVJJhbX6PYyt/s1600/IMG_4649.JPG"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz30XAwta_WgrKXp67sPy2Fn63jGuZ7r3ys4i0XNvJULWr59OoumrVbMRD0jKw-FPTMS0lL6PrA4tsXgtcgoexDAfVakqJYMSkfXSSTJctrrCEddSD0BCUaYyTwhVhdZkAjVJJhbX6PYyt/s320/IMG_4649.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5607604168596624706" border="0" /></a>m, hogy ez bizony nincs itt. Ami több, mint meglepő, mivel egyszerűen imádom a spárgát. Kb. úgy vagyok vele, mint a fokhagymával - ha egész évben lenne, egész évben, minden nap, mértéktelen mennyiséget fogyasztanék. De mivel nincs, így legalább lehet várni rá. :)<br />És most, hogy végre van, és friss, és zöld (én egyértelműen zöld-párti vagyok, a fehér a közelébe sem ér), a tegnap esti korai vacsi is ebből készült. Kb. 10 perc meló, és 40 perc a sütőben. És imádom. :)<br /></div><br />Hozzávalók:<br /><ul style="text-align: justify;"><li>1 kg újkrumpli (minél kisebb, annál jobb!)</li><li>fél kg zöld spárga (1 csomag)</li><li>(legalább) 1 fej fokhagyma, héjastul gerezdjeire szedve<br /></li><li>egy fél citrom leve</li><li>opcionálisan 1 csomag medvehagyma</li><li>só, bors</li><li>olívaolaj</li></ul><div style="text-align: justify;">Az újkrumplit átsikálom, és a nagyobb darabokat kettévágom. A tepsi aljára öntök egy kevés olívaolajat, arra dobálom a krumplit és a fokhagymákat. Meglocsolom még egy kis olívával, sózom, megy rá frissen őrölt bors, a fél citrom leve, és kézzel jól összeforgatom. 220 fokos sütőbe megy 40 percre. Félidőnél kiveszem, és az előkészített (fás alja letör), 2-3 centisre vágott spárgát belekeverem. Ha teszek hozzá medvehagymát, akkor ezt is most, vékony csíkokra vágva adom hozzá. Visszatolom a maradék 20 percre, aztán még forrón magamba tömöm a puha, de pirult újkrumplit, a csodás spárgát, és a krémesre sült fokhagymát... Persze mehet rá mondjuk kakukkfű is, vagy bármi más fűszer, én azonban majdnem mindig ilyen egyszerűen csinálom. Imádjuk!</div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-40169205899478311782011-05-05T12:13:00.004+02:002011-05-05T12:27:49.632+02:00Diós sült retek saláta<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9lcK6CwrNQXGbMHP_7gzSv3B2v8CwKcMv1pcSYr97e5LEUrzt7PXHGbkLf2fPbkdFTgNSbsfnrWCElorHVARt8vCY-XZ4BUx7x2lDu5EKn0I0CGa8RZ3yMtjrKNTAXm_KYzxuqn8_KCIz/s1600/IMG_4637.JPG"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9lcK6CwrNQXGbMHP_7gzSv3B2v8CwKcMv1pcSYr97e5LEUrzt7PXHGbkLf2fPbkdFTgNSbsfnrWCElorHVARt8vCY-XZ4BUx7x2lDu5EKn0I0CGa8RZ3yMtjrKNTAXm_KYzxuqn8_KCIz/s320/IMG_4637.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5603176572182907138" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;"><a href="http://dallacucina.freeblog.hu/archives/2010/05/01/Sult_dios_retek_petrezselyemmel/">Mammánál</a> láttam ezt a csodás salátareceptet - állítólag komoly mozgalom volt pár éve a sült retek kapcsán a gasztroblogokon. Hát, én erről ugyan anno lemaradtam, de a jövőben biztosan készül még. :)<br /><br />Hozzávalók:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>10 csomag apró retek</li><li>2 marék dió</li><li>1 csomag újhagyma<br /></li><li>2 csokor petrezselyem</li><li>3-4 ek dióolaj</li><li>1 citrom leve</li><li>kb. 1,5 ek vaj<br /></li></ul><div style="text-align: justify;">A dióolaj és a vaj keverékén párolni kezdem a félbevágott, vagy nagyon kis daraboknál egészben hagyott retkeket. Pár perc múlva rádobom a kb. 1 cm-re vágott újhagymákat, és ha kicsit összepárolódtak, akkor az előre, száraz serpenyőben megpirított diót. Ráfacsarom a citrom levét, és amikor lehúzom a tűzről, belekeverem az apróra vágott petrezselymet. Ta-damm! :)<br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-18699617917675744322011-05-02T11:31:00.004+02:002011-05-02T11:36:38.458+02:00A friss tofu mennybemenetele<div style="text-align: justify;"><br /><br />Friss tofuból készült kaját először - és tegnap estig utoljára - egy maláj étterembe ettem, San Francisco mellett. Akkor D. bátyja elmagyarázta nekem, hogy a friss tofu használata komoly ismertetőjele az igazán minőségi konyhának, és összetéveszthetetlen nem friss társával. Azt hiszem, a tegnap este után én is rendelkezem a friss/nem friss tofu megkülö<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhChes1VNWBSxbXMxNnfnUf87NWoF-9SZ-oHPB0A-0oc38rjRXQwsN8qDPM3GeXVI3XlSScyTYlQyeYHG5m_lhq-l0dPxbWWnJzbUt9UbD5mBd9pYVfX3xILluwVwKm-blWSqXqEaMwlOI/s1600/IMG_4640.JPG"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 243px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhChes1VNWBSxbXMxNnfnUf87NWoF-9SZ-oHPB0A-0oc38rjRXQwsN8qDPM3GeXVI3XlSScyTYlQyeYHG5m_lhq-l0dPxbWWnJzbUt9UbD5mBd9pYVfX3xILluwVwKm-blWSqXqEaMwlOI/s320/IMG_4640.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5602049631602408994" border="0" /></a>nböztetésének skilljével. Tényleg összetéveszthetetlen. És elképesztően finom. Ráadásul teljesen nem várt módon találtam rá.<br />Eredetileg koriander-beszerző körútra indultuk egy barátnőmmel a Józsefvárosi piacra, ami számomra tejesen ismeretlen terület volt - egészen addig, amíg ki nem derült, hogy ez persze a Négy tigris kínai piac, ahol azért már többször megfordultam. Viszont arról elképzelésem sem volt, hogy az elképesztő mennyiségű ruha, napszemüveg, táska és parfüm mellett van három, elég jó méretű zöldséges stand is a piac leghátulján. Megtalálni mondjuk nem volt egyszerű, mivel az itteni árusok sem igazán tudták, hogy pontosan merre van ez a rész, vagy van-e egyáltalán, de a végén persze sikerrel jártunk. És pillanatok alatt visszacsöppentem Amszterdamba, a zöldfűszerektől roskadozó fadobozok, a 10 kilós basmati rizsek, és az ismeretlen feliratú fűszerpaszták közé. Árak ugyan nem voltak kiírva, de nem tudtam annyira alábecsülni a fűszerek, rizstészták és a friss, helyben készült tofu árát, hogy amikor megkérdeztem az eladókat, akkor ne lepődtem volna meg. A koriander csokronként 200 Ft, és egy csokor itt mondjuk vetekszik 4 nagyobb petrezselyem méretével. A friss tofu darabja 150 Ft, ami mondjuk a negyed kilós darabokért nem tűnik nagyon soknak... És hát persze elképesztő hangulata van, a bolt mellett lévő vietnámi kifőzde pedig valószínűleg a legautentikusabb vietnámi a városban, amit legközelebb tuti ki is próbálunk! :)<br />Visszatérve a friss tofura. Először csak szójaszószba mártogatva kóstolgattam, nem tudva még, hogy mit kezdjek vele. Az persze megvolt, hogy a második feléből pad thai készül ma este, de az első felével gondban voltam. Aztán, ahogyan az lenni szokott, felkeltem, és pontosan tudtam, mi fog készülni belőle. Nagyjából 10 perc alatt az asztalon volt, és D. nagyjából 3 perc után már kinyalta a tányért. Igen, azt hiszem, visszatérő vásárló leszek... :)<br /><br />Hozzávalók:<br /><br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>250 gr friss tofu</li><li>3 ek olívaolaj</li><li>kb. 5 ek szójaszósz<br /></li><li>kb. 4 kk méz</li><li>egy marék földimogyoró</li><li>2 marék friss szójababcsíra</li><li>friss koriander</li></ul><div style="text-align: justify;"> A mogyorót száraz serpenyőben megpirítom. A tofut kockákra vágom, és pirítani kezdem az olívaolajon. Közben kikeverem a szójaszószt a mézzel, és folyamatosan kóstolom. Ráöntöm a nagy részét a tofura, és azzal pirítom tovább. Pár perc után tányérra szedem, rászórom a szójababcsírát, és a földimogyorót. A maradék szószt a tetejére, és köré öntöm, a tetejére friss koriandert szórok. Egyszerűen isteni.</div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-87767926195224585532011-03-04T15:34:00.000+01:002011-03-04T16:27:23.971+01:00Tabouleh<div style="text-align: justify;">A meló mellett van egy szír kifőzde, ahol elképesztően finom dolgok vannak. Vicces, mert elsőre simán elmentem mellette, mivel egy egyszerű gyros-osnak néztem - valamilyen Papa gyros-osa nevet visel, és ha benézel az üve<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0Bv8WkLIHcwyy8yCiaw-CewSXXGjrG1JHaKt0b-vmhrKFxviqpvGBn2glJcIp_ipDg2TFTvN6guTe4faD498R5LyXisJgkL-xxRpsTqW-vDatmfRkKkYN_lJD_0i3py2HYV-uw3djAyFB/s1600/IMG_4590.JPG"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0Bv8WkLIHcwyy8yCiaw-CewSXXGjrG1JHaKt0b-vmhrKFxviqpvGBn2glJcIp_ipDg2TFTvN6guTe4faD498R5LyXisJgkL-xxRpsTqW-vDatmfRkKkYN_lJD_0i3py2HYV-uw3djAyFB/s320/IMG_4590.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5580196685522967858" border="0" /></a>gen, elsőre fel sem tűnik, hogy mi a különbség mondjuk a Tompa utcai gyros-osokhoz képest. Aztán ha bemész, és jobban megnézed az üveg mögött sorakozó kajákat, rájössz, hogy a felét sem tudod beazonosítani, és főleg semmi köze az ilyen helyen megszokott rizs-padlizsánsaláta-rántotthús mesterhármashoz.<br />Én teljesen függő lettem az itt kapható petrezselyem-salátától, ami voltaképpen tabouleh, csak éppen menta nélkül. Hozzá helyben sütött arab kenyeret lehet kapni: van gombás, pirított hagymás, szezámmagos és az én kedvencem: za'atar-os. A szinte feketére pirított za'atar és az elképesztően citromos, frissítő sali egész egyszerűen verhetetlen. És bár kicsit aggódtam az otthoni elkészítés előtt, hogy hátha van valamilyen titkos hozzávaló, amitől ez a saláta annyira jó, amennyire, de nincs. A friss petrezselymen, a rengeteg frissen facsart citromlén, a jól elkészített, pergős kuszkuszon és egy kis paradicsomon kívül tényleg nem kell hozzá semmi, ezek egyszerűen tökéletesek együtt.<br /><br />Hozzávalók, 4 főre, ha van más sali is, 2 főre, ha nincs:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>4 csokor petrezselyem</li><li>1 dl kuszkusz</li><li>1,5 dl húsleves/víz</li><li>1 kisebb paradicsom</li><li>kb. 1,5 nagyobb citrom leve</li></ul><div style="text-align: justify;">Elkészítem a kuszkuszt: egy lefedhető edénybe öntöm a kimért kuszkuszt, és leöntöm, forrásban lévő folyadékkal. Persze húsleves lenne az igazi, de a víz + vegeta kombó is megteszi, és persze lehet játszani azzal is, hogy kurkumával, tandoori masalával, vagy más fűszerrel ízesítjük így a kuszkuszt. 10-15 perc alatt pergővé duzzad, ezalatt felvágjuk a petrezselymet (jó nagyon apró és nagyobb részeket is hagyni), és a paradicsomot. Ebbe belekeverjük a kész kuszkuszt, és megöntözzük viszonylag nagy mennyiségű frissen facsart citromlével. Kicsit hagyjuk összeérni, és tálalásig megpróbáljuk kóstolás-biztos helyre tenni - különben elfogy. :)<br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-28336091976134641932011-03-01T10:43:00.000+01:002011-03-01T08:56:35.690+01:00Házi humusz<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPjCuyMMh6QafDfPc_nPilgCUU-_iq-tm3S_E6tlHoQO-i2IILrA4K4ViyJSxnNaQ63mmlFMn1ZA6PSjr8YV1FCz7Z8E0ZpAdtDKBONLC5c3nJAUEkv-sfS_HoK6zJRgI_smXFfi23rTbX/s1600/IMG_4584.JPG"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPjCuyMMh6QafDfPc_nPilgCUU-_iq-tm3S_E6tlHoQO-i2IILrA4K4ViyJSxnNaQ63mmlFMn1ZA6PSjr8YV1FCz7Z8E0ZpAdtDKBONLC5c3nJAUEkv-sfS_HoK6zJRgI_smXFfi23rTbX/s320/IMG_4584.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5578375753740602306" border="0" /></a><div style="text-align: justify;">Már régóta szerettem volna humuszt csinálni itthon, de meg voltam győződve róla, hogy elképesztően bonyolult, és különben sem garantált a siker. Nos, mindkét dologban tévedtem. Házi humuszt kb. annyira egyszerűcsinálni,mint pesztót,és mivel bármikor utánízesíthető, képtelenség elrontani. Az egyetlen titkos összetevő a tahini, azaz a szezámpaszta, amire én még Amszterdamban tettem szert, akkor még nem tudtam, hogy milyen célzattal. Persze kell bele csicseriborsó is, de mondjuk ez evidens, így ezen nem lepődtem meg. Az mondjuk tény, hogy érdemes konzerv csicseriborsót szerezni, mivel akkor nincs szükség egy napi áztatásra, ami a száraznál elengedhetetlen, és jóval hosszabbá teszi az előkészítés folyamatát. Előrefőzött esetében azonban a konzerv kinyitásával elvégeztünk minden előkészületet. (na jó, azért a fokhagymát érdemes megpucolni)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hozzávalók:</div><ul><li style="text-align: justify;">egy kis doboz csicseriborsó, azt hiszem 375 gr</li><li style="text-align: justify;">2 ek tahini - alapvetően ez adja meg az ízét, ezzel lesz érdemes játszani, hogy mennyi menjen bele</li><li style="text-align: justify;">2 közepes gerezd fokhagyma</li><li style="text-align: justify;">egy csipet só</li><li style="text-align: justify;">kb. 2 ek citromlé (elsőre inkább kevesebb, mint több)</li><li style="text-align: justify;">az állag lazításához a konzervben lévő léből kb. 2-3 ek</li><li style="text-align: justify;">olívaolaj a tetejére</li></ul><div style="text-align: justify;">Mindent beledobok a késes aprítóba, és időnként kóstolok, és ízesítek. Mi <a href="http://le-bigmac.blogspot.com/2010/02/brokkolis-martogatos-pitaval.html">pitachipset</a> ettünk hozzá, azaz hatba vágtam fejenként. kb 1,5 pitát, meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam nagy szemű portugál tengeri sóval, és bedobtam a 200 fokos sütőbe 8-10 percre. A vacsora végén a maradék még az elfogyasztott pálinka felszívására is kiválóan alkalmas volt, ezzel megkönnyítve a továbbindulást. :)</div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-60466937697680203482011-02-19T16:37:00.007+01:002011-02-26T19:13:02.513+01:00Kamu thai csirkés sali<meta equiv="Content-Type" content="text/html;charset=UTF-8"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLqY6cWa7rbFB5M94AUhbBgcVNHZhGdYl0eryJhIIvNWhD3ElcbO_EMIt7YkuD9b7rc6OK7eUDAGgbYz_-jSGWdjaQEpEbg5nhz9-oW2IfCWf3_JOmaFNiH9r8aBcFwjDr0mZByrejBtCZ/s320/IMG_4581.JPG" style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5578062640463077618" /><div style="text-align: justify;">Pár éve elvesztettem egy fogadást. Annával (akinek a tollából <a href="http://le-bigmac.blogspot.com/2009/12/kanape.html">A kanapé sztori</a>t is ismerhetitek) fogadtunk, hogy amennyiben ő kibírja egy hónapig póker nélkül, én megtan</div><meta equiv="Content-Type" content="text/html;charset=UTF-8"><div style="text-align: justify;">ítom főzni, vagy legalábbis elkészítek előtte tíz általa választott kaját, ami közben ő lelkesen jegyzetelhet. A fogadásnak persze nevelő célzata volt, és örültem, hogy elvesztettem, azonban egy pár alkalom után megszakadtak ezek az esték, mivel Anna besokkalt már az egyedül, listáról való bevásárlás gondolatától is. Azóta Amszterdamban túlestünk az első <a href="http://le-bigmac.blogspot.com/2009/02/paradicsomos-tejszines-csirke-indiai.html">indai, húsos kaja</a> elkészítésén, persze ezt még közös bevásárlás előzte meg. Péntek este azonban a nyersanyagokkal felvértezve várt, és - bár amikor odaértem, még nem tudtam pontosan, mit fogunk enni - végül olyan kaja kerekedett ki belőle, amit egy héten belül tuti újra megcsinálok.</div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify;">Hozzávalók a salihoz:</div><meta equiv="Content-Type" content="text/html;charset=UTF-8"><div><ul><li style="text-align: justify;">egy fej jégsaláta</li><li style="text-align: justify;">2 nagyobb répa lereszelve</li><li style="text-align: justify;">3 közepes paradicsom</li><li style="text-align: justify;">egy kisebb uborka</li><li style="text-align: justify;">1 csomag újhagyma, a zöldjével együtt</li><li style="text-align: justify;">bármi, ami kézbe kerül és beletehető egy salátába</li></ul><div style="text-align: justify;">Hozzávalók a sali öntethez:</div></div><div><ul><li style="text-align: justify;">6 ek olívaolaj</li><li style="text-align: justify;">1 ek szójaszósz</li><li style="text-align: justify;">3 cm reszelt gyömbér</li><li style="text-align: justify;">1,5 nagy gerezd fokhagyma reszelve</li><li style="text-align: justify;">2 ek citromlé</li></ul><div style="text-align: justify;">Ezek persze csak hozzávetőleges arányok, pláne, hogy ha nagy salit csinálunk, ennyi öntet kevés lesz hozzá. Amúgy összekeverni, és kész.</div></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify;">A húshoz:</div><div><ul><li style="text-align: justify;">fél kg csirkemell picire kockázva</li><li style="text-align: justify;">egy kis doboz joghurt háromnegyede</li><li style="text-align: justify;">1,5 ek szójaszósz</li><li style="text-align: justify;">3 cm reszelt gyömbér</li><li style="text-align: justify;">3 gered fokhagyma apróra vágva</li><li style="text-align: justify;">egy fél citrom leve</li><li style="text-align: justify;">egy csorgatásnyi olívaolaj</li></ul><div style="text-align: justify;">A húst bepácolom a fentiekbe, kicsit hagyom állni, aztán kis olívaolajon készre sütöm. Só nem kell bele, a szójaszósz elég sós!</div></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify;">A végén összekeverem a salátát, a húst és az öntetet, és megszórom sós mogyoróval. (Ideális esetben ezt együtt lehet sütni a hússal, vagy külön megpirítva, és mozsárban apróra törve szórni a salira. Mi csak szimplán elfelejtkeztünk erről, és persze a fotózás után, egészben szórtuk a salátára.) Isteni! :)</div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-56285512990022125362011-02-19T15:32:00.017+01:002011-02-21T08:56:53.028+01:00Avokádó koriander pesztóval - Reggeli<div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify;">Hétvégente imádok reggelizni! Reggel felkelés után lemegyünk a boltba, veszünk valami isteni ropogós pékárut, és felérve kipakoljuk a hűtőt: telepakolunk egy tálat zöldségekkel</div><meta equiv="Content-Type" content="text/html;charset=UTF-8"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu0pRcwjpg9kN5ezBEdrzDDC9B-OnkUSlgESOB3WoOKSvSYhw4-r3-HELSzHvSaKqLmFfh8jQKmWNNvgsbgBktPTmNCPKKIt1rep3WjO8HIYMe2RPXMG8Oe7gjbyLP8YSjYJZcIMvrAypX/s320/IMG_4571.JPG" style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5575422175525650770" border="0" /><div style="text-align: justify;">(amibe persze becsúszik az elmaradhatatlan 2-3 gerezd fokhagyma csak úgy egészben), ha nem mozzarella salit csinálunk, akkor csak úgy szeletekre vágjuk a mozzarellát, locsolunk rá olívaolajat és megszórjuk frissen őrölt borssal, vagy D. tonhalkrémet csinál. Kitesszük a sajtokat, húsokat, vagy éppen házi subway szendvicset csinálok édes chili szósszal. A lényeg, hogy nyugiban reggelizzünk mondjuk egy órán át, és közben persze megy az éppen aktuális kedvenc sorozatunk. Nálunk így indul a hétvége. A héten viszont sikerült elképesztően finom avokádót vennünk, és maradt még koriander is a <a href="http://le-bigmac.blogspot.com/2011/02/kokuszos-gyombres-karfiolleves-la.html">levesből</a>. Úgyhogy gyorsan beledobtam az aprítóba mindent, és igazi, gyönyörű tavaszi zöld reggelink volt.</div><meta charset="utf-8"><meta charset="utf-8"><meta charset="utf-8"><meta equiv="Content-Type" content="text/html;charset=UTF-8"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY0apUNw95axM0Jy33uiJgjiwdIWihgABu-CqhwHHN59auNL7mjd_tvEcYArASOxoT7qSC5RmTTKEVHZR7_IzPYu5HfmDgybBlMqZu914rSEsk3leLwAjDfkFE-Gp6tW8B27K_UgIc8q6k/s320/IMG_4574.JPG" style="text-align: justify; float: right; margin: 0px 0px 10px 10px; cursor: pointer; width: 320px; height: 285px;" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5575421855154739074" border="0" />
<br /><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify;">A koriander pesztóhoz:</div><div style="text-align: justify;"><ul><li>egy csokor koriander</li><li>1 nagy gerezd fokhagyma</li><li>egy harmad maroknyi sós mogyoró</li><li>1 kisebb szár<meta charset="utf-8">ított paradicsom</li><li>ol<meta charset="utf-8">íva és mogyoró olaj, kb. fele-fele arányban</li></ul></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-79839180951619734212011-02-18T14:44:00.006+01:002011-02-18T20:17:32.791+01:00Mától a Facebook-on is! :)<div style="text-align: justify;">Bár én magam viszonylag gyakori látogatója vagyok a Facebook-nak (mondhatni, függő vagyok), az újrakezdéstől kemény 1 hétnek is el kellett telnie, mire eljutottam egy Like gomb szerkesztéséig az oldalra. És bár arra még nem jöttem rá, hogy hogyan tudom ezt betenni az összes bejegyzés alá, ami késik nem múlik! Addig is itt jobbra egy kattintás, és máris követhető vagyok! :) Juhéé!<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4G5icLZviZkZNfM7IBVMyPoyoIdg9H1zgIExAVtF2Y5ckorv2TifkonIARBkbnKMdfuQLv-AgOE24wtW__CdD6-OSvotpv9Z9PcaVCARUAVHAHsUkvv6iWXqyFBvhCP_AncHu_hawj9eF/s1600/facbook-fan-of-greenlife-125.jpg"><br /></a></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-1016847442571384902011-02-17T16:40:00.000+01:002011-02-17T16:38:45.566+01:00Kókuszos-gyömbres karfiolleves á lá Bombadil Toma<div style="text-align: justify;">Az úgy volt, hogy egy nagyon kedves munkatársam megkérdezte, hogy mibe tennék kardamont, mert hogy ő vett ugyan, de gőze sincs, mit csináljon vele.</div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg86ryCGhIWnQMlBUfa1_NMOdN6o3Fae8Ml2wyx1JEV__WpIznontErOGAqxcFb7jeAZ4eC11xlBm_kLzSImT6VaTspx3NN9ettyIuBpTcV2bH_43g5qqRjt34juKFevc-_7STnolI19IfC/s320/IMG_4558.JPG" style="text-align: justify;float: right; margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 10px; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px; " border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5574668659000474530" /><div style="text-align: justify;">Miután az összes létező tudásomat átadtam neki a témában (ami nagyjából 5 mondatban ki is merült), elkezdtem kardamonos recepteket nézni neki. Na, ezt nem akkor találtam Tománál, hanem hetekkel később, viszont feltűnt, hogy van benne kardamon. Így át is küldtem neki, és amikor jobban megnéztem a receptet, rájöttem, hogy kókusztejen (és persze kardamonon) kívül végülis minden van hozzá otthon is. Így eldőlt az</div><div style="text-align: justify;"> ebéd sorsa, úgyis pont gyömbéres-kurkumás kaját terveztem, hogy legalább a tél végét kihúzzuk mindenféle betegség nélkül. A piacon becsúszott még a kókusztej mellé egy csokor friss koriander is. IMÁDOM a friss koriandert. Egy pár hónapja nem ettem már, és teljesen kikészültem, hogy hogy lehet valami ilyen elképesztően finom! Úgyhogy a leves mellett mindenhez azt eszem most, néha meg csak úgy magában pár szálat. Ilyenkor azért kemény belegondolni, hogy fél évig Amszterdamban mindig volt otthon, persze egy kis menta meg bazsalikom mellett - <a href="http://le-bigmac.blogspot.com/2009/09/amszterdam-ii-multikulti-ihletesu.html">a negyedünkben</a> fillérekért árulták minden sarkon...<br /><br />Íme a recept, Toma oldalán: <a href="http://tomakonyha.blogspot.com/2011/02/indiai-izek-kokuszos-karfiolkremleves.html">http://tomakonyha.blogspot.com/2011/02/indiai-izek-kokuszos-karfiolkremleves.html</a><br /><br />Én személy szerint kihagytam belőle a paradicsom sűrítményt, a kardamont, és a joghurtot, és több fokhagymát és gyömbért használtam. Egyszerűen isteni!<br /><br /><br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-62052638668005553792011-02-15T13:48:00.001+01:002011-02-15T13:48:00.419+01:00lustaság és spenótos fetás csirke<div style="text-align: justify;">Imádom a póréhagymát! Ráadásul erre akkor jöttem rá, amikor D.-vel az első albérletünkben laktunk fent, a hegyen, és volt egy nagyon jó zöldséges a kapunktól 15 méterre. Mindig, minden kapható volt, viszonylag normál áron, így azon a télen tényleg csak kitaláltam, hogy mi legyen a kaja, és nem volt gond, ha nem volt otthon hozzá kb. semmi, csak leugr</div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjquIoLl-GMEU8LZDVprMY5JrpJwlKFP411HbSI1F6g8TlH3e684ox-KlU5sjco9GMlG-37DJveVAHIKTFrepwQcr0qNy6MpyMxfar_0D4_EbKnYJOuMfQFo8LBY9WTgAcTY4z25UmCE6oP/s320/IMG_4555.JPG" style="text-align: justify;float: right; margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 10px; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px; " border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5572781132744423250" /><div style="text-align: justify;">ottam, és kész. Nem mondom, most is 5 perc bringára van a Lehel piac, de ez már olyan táv, ahol gyakran győz a lustaság. Azt hiszem jellemző sztori, - sok szempontból - hogy a diplomaosztóm utáni hajnalban, hazafelé sétálva, kb. fél 6kor értük el Annával a Lehel piacot, miután a végigbulizott éjszaka után egy termosz kávé és egy doboz Haagen-Dazs fagyi társaságában megnéztük a napfelkeltét egy mólóról a Dunán. Azaz csak néztük volna, mivel a nap a hegy másik oldalán kelt fel, így buktuk a dolgot, de a hangulat azért megvolt. :)</div><div style="text-align: justify;">Szóval mivel <a href="http://le-bigmac.blogspot.com/2009/03/spenotos-pores-tejszines-csirke.html">másnaposan főzni jó</a>, így biztos voltam benne, hogy sütőben sült fokhagymás-spárgás-újkrumplit szeretnék csinálni, lehetőleg még reggelire. Igen ám, csakhogy a piac 6-kor nyit. Komoly dilemma előtt álltunk: hazamenjek-e, és később, egy kis alvás után térjek vissza, vagy húzzuk ki még ezt a fél órát valahogy, és első vásárlóként válasszak a legszebb spárgák közül. Meghoztuk a legjobb (?) döntést: beülünk még a szemközti vendéglátóipari egységbe egy fél órára, dumálunk még egy kicsit, és hipp-hopp, nyílik a piac. Na persze. A dumálásból falnak dőlő félig alvás lett, és ez volt életem egyik leghosszabb fél órája. Viszont két gyönyörű csokor spárgával értem haza reggel fél7kor, bár tipikus, hogy számtalan indokolhatóbb szituáció lett volna az éjszaka folyamán, amikor eltörhetett volna a napszemüvegem, mégis egy csokor spárga törte el reggel, már teljesen beszámítható állapotban...</div><div style="text-align: justify;">Most följebb pörgetek, hogy hogy is jutottam el eddig. Ja, igen. Szóval a póréhagyma. Akkor télen rájöttem, hogy kajába főzve is isteni, és teljesen más karakter, mint a többi hagyma (mily meglepő). Úgyhogy ez lett a kaja alapja, na meg durva mennyiségű fokhagyma. Lilahagyma is mehet rá, a fetával az is jól megy. Vicces, de pont a fent linkelt másnapos főzős posztban szereplő kaja átdolgozása ez a mostani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hozzávalók:</div><div><ul><li style="text-align: justify;">fél rúd póréhagyma</li><li style="text-align: justify;">kb. 8 gerezd fokhagyma (simán mehet annyi, nem érződik az íze)</li><li style="text-align: justify;">fél kg csirkemell csíkokra vágva</li><li style="text-align: justify;">1 csomag mirelit spenót (vagy friss, hú de imádom frissen)</li><li style="text-align: justify;">15 dgk fetasajt</li><li style="text-align: justify;">2 ek tejszín</li><li style="text-align: justify;">2-3 db szárított paradicsom, felcsíkozva (elhagyható)</li><li style="text-align: justify;">kevés só (a feta sós), frissen őrölt bors, szerecsendió</li></ul><div style="text-align: justify;">Olívaolajon megpárolom a hagymákat, beleteszem a húst, sózom-borsozom, együtt párolom, amíg a hús majdnem kész. Rádobom a spenótot, és hagyom fortyogni. Beleteszem a tejszínt, hogy ne égjen le, rámorzsolom a fetát, (egy keveset hagyok belőle, hogy a végén, frissen tegyem rá), és a szárított paradicsomot. Megy bele szerecsendió, meg még só-bors, ha kell, és kész. Sütőben sült fűszeres krumplival isteni.</div></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-45956433149221996232011-02-12T12:27:00.010+01:002011-02-12T12:57:53.144+01:00Minden, ami zöld<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizMx6vHASwc9dhN_2YwBh4QWw0tjtPTg9zQ0oURCqkKfxucWwzx429gLakVrHcjO4Ai0R53l9quDX9MKb5agGGYUefybvi8lKOwruMuuuonBBP4SdEDcu_0uQVjWQ_t_8AKIyps7YWxbf5/s320/IMG_4544.JPG" style="text-align: justify;float: right; margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 10px; margin-left: 10px; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px; " border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5572769628558065010" /><div style="text-align: justify;">Nos, mivel pontosan 9 hónapja nem írtam ide, így akár bejelenthetném azt is, hogy időközben gyerekem született, vagy a heringcápám adott életet az utódainak - az idő ez esetben is stimmelne. De mivel egyik örvendetes esemény sem következett be, így szimplán csak belekezdek.</div><div style="text-align: justify;">A pesztó mánia még múlt évben kezdődött. Akarom mondani, két éve, ami azért elég kemény, hogy itt, a blogon kellet leellenőriznem, de azt hiszem, ilyen szempontból még nem frissült az időérzékem, 2010 hangulatom van erőteljesen... Illetve ez nem teljesen igaz, mert sok mindent várok ettől a évtől, úgy érzem, hogy tele van lehetőségekkel, de azt hiszem, ezt valahogy a tavaszhoz kötöm. Majd tavasztól lesz 2011. :)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7Yejo8q_RogEIW_f1v_AJ58MHFJhKI7C8Nz3uTpBbIuX9X87AIXwTCbDWOwceDZvWnv-ChBBr0JxfLHhjVdIdcEps-SA5Ve2e0ZS40bl8JeVf1b1xxMdUrw5BdtX2iqnJ31-qExlVwQFb/s320/IMG_45491.JPG" style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5572770359158408770" /><div style="text-align: justify;">Szóval, a medvehagymás pesztó óta mindenből, ami zöld, pesztó készül nálunk. A téli sláger a petrezs</div><div style="text-align: justify;">elyem, ami ugye ilyenkor is mindig van, és isteni, és zöld, és a t</div><div style="text-align: justify;">etejére szárított paradicsom csíkokat lehet tenni, és... Azt hiszem, ez lesz az ebéd. Persze most is van a hűtőben, de úgy terveztem, hogy nekiállok főzni valamit, de projekt elhalasztva. (Ez a "persze, most is van a hűtőben" dolog persze egyáltalán nem persze, mivel fél napon belül el szokott fogyni, ha nem azonnali fogyasztásra készül - D. egész egyszerűen bekanalazza magában.) Meglepő módon ez már tegnap óta a polcon figyel, köszönhetően a tegnapi hús-sajt-bor vacsinak, amire hivatalosak voltunk. Ettünk fekete vadkecskesonkát, svájci megnemmondommilyen rózsaszínre füstölt sonkát, mangalica kolbászt és még egy csomó mindent. Gép persze </div><div style="text-align: justify;">volt nálam, és persze nem fotóztam - jólvanna, azt hiszem, a mai napon született meg komolyan az elhatározás, hogy újra írjak, így nem lehetett előre felkészülni. :) Azért persze ez sem teljesen igaz, ahogy letöltöttem a gépemről a képeket, meglepő módon találtam néhány kaja-fotót is rajta - itt motoszkált ez a fejemben már régóta, csak az írásig nem jutottam el. By the way, időközben lediplomáztam, és az első hivatalos, 8 órás munkámat gyűröm (most éppen csak 6 órában). De mostmár tényleg jöjjön a pesztó:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hozzávalók nagyobb mennyiségre:</div><div><ul><li style="text-align: justify;">6 csokor petrezselyem - ezt tavasszal azért lehet redukálni mondjuk 4-re az eredmény ugyanez lesz</li><li style="text-align: justify;">2 nagyobb fej fokhagyma (na jó, D., aki egy ideje átvette a pesztó készítés nemes feladatát, legalább 3-al tesz bele. legalább.)</li><li style="text-align: justify;">egy marék dió</li><li style="text-align: justify;">egy nagyobb csipet só</li><li style="text-align: justify;">2 közepes (nem olajban eltett, de végülis mindegy) szárított paradicsom</li><li style="text-align: justify;">egy marék parmezán (persze más kemény sajt is jó, sőt trappistától sem fogunk fintorogni)</li><li style="text-align: justify;">jó minőségű olívaolaj (olyan szűretlen, opálos olívaolajat kaptam D.-től, hogy csak na :) )</li></ul><div style="text-align: justify;">Késes aprító, elvetemültebbeknek mozsár, és kész. Azt hiszem megyek, és felteszem a vizet főni. :)</div></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-7950975200634723402010-05-12T15:31:00.004+02:002010-05-12T15:35:52.402+02:00PAUSE<div style="text-align: justify;"><br />Nem mintha eddig nem szüneteltem volna, de most már talán látom ennek a végét... Június 17-én államvizsgázom, és persze párhuzamosan még kb. 4 dolgot kell csinálnom, úgyhogy most sem főzésre, sem posztolásra nincs időm. Arról nem beszélve, hogy a doki elég komoly tisztítókúrára fogott, úgyhogy nincs is nagyon alapanyag, amiből főzhetnék. :)<br />Szóval már nem olyan sok idő, és visszatérek, de addig másra kell koncentrálnom...<br /><br /><br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-88854466981745805942010-03-26T13:48:00.001+01:002010-04-07T09:03:30.999+02:00Satay szószos csirke balzsamecetes répákkal<div style="text-align: justify;">Amikor januárban D. kijött hozzám hosszabb időre Amszterdamba, elég durva körülmények között éltünk. A lakás a három hét üresen állásnak és fűtés n<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6pZ1ISnEZl-T9NbPthIN__o44z6xGIzjYoNj2HDnQXJbiK2TA-JGD3L2Md2ZmXZ3DN2d44grzsTV6A7MVzJnqAL6E-qjlNgBxNE5h4bcKeHfQT0ld3hJcIbIqaOXZXBXg1CX83pb9Mlri/s1600-h/IMG_3288.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6pZ1ISnEZl-T9NbPthIN__o44z6xGIzjYoNj2HDnQXJbiK2TA-JGD3L2Md2ZmXZ3DN2d44grzsTV6A7MVzJnqAL6E-qjlNgBxNE5h4bcKeHfQT0ld3hJcIbIqaOXZXBXg1CX83pb9Mlri/s320/IMG_3288.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5451127706311847282" border="0" /></a>élküliségnek köszönhetőn konkrétan lefagyott. Kint, a mínuszokban melegebb volt, mint bent a lakásban, ráadásul a beton alapzatból sütött a hideg. Mivel ágyunk nem volt, hanem egy kétszemélyes matracon aludtunk a földön, az első éjszaka körbepolcoltuk magunkat a bőröndökkel, és mindent a matrac alá tettünk, ami nem volt gömb alakú. :) A csoda lila minikályhánkkal 3 nap alatt befűtöttük a nappalit, ahol aludtunk. De a folyosóval és a konyhával nem nagyon tudtunk mit kezdeni, olyan hidegek voltak, hogy az elektromos fűtőtesteink nem bírtak velük. Hát igen, a konyhaajtó alatti öklömnyi rés, ami a hátsó erkélyre nyílt, nem nagyon segített a dolgon... A legszebb a fürdőszoba volt, ahol egy légtérben, kb. 2,5 négyzetméteren van a wc és a zuhanyzó is, és mindez beton alapokon. Így a zuhanyzás egy élmény volt, főleg, mert a csövek fele lefagyott, így a melegvíz - amúgy sem túl erős - sugara erősen megcsapant. Lényeg, ami lényeg, hogy D. bátyja úgy döntött, hogy elruuccan hozzánk egy "üzleti útra", és kicsit feltáplál minket, na meg megengedi, hogy a szállodai szobájában melegvízzel hajat mossak, ami nagy esemény volt, komolyan mondom! :)<br />Egyszóval csoda kényeztetésben volt részünk ez alatt a pár nap alatt, elég jó helyeken kajáltunk, többek között elmentünk a Jordaan-ban egy indonéz étterembe rica table-t enni. A rice table lényege (én így tudom, de javítsatok, ha tévedek), hogy egy adag rizs kíséretében kihoznak mindenből egy picit, amit az étteremben készítenek. Így elég gyorsan végig tudod kóstolni az indonéz konyha helyi kínálatát, és választani tudsz, hogy legközelebb miből eszel nagyobb adagot! :) Én szinte mindenért oda voltam, de persze a legalapabb dolog, a satay szósz is nagyon magával ragadott. Így kapva kaptam az alkalmon, amikor a Lidl-ben megláttam, hogy árulnak satay-szószt, amit legközelebb azért majd házilag készítek, mert nem tűnt nagyon bonyolultnak. :) A csirke mellé egy, szintén az indonéz étteremben kóstolt savanykás-édes répa köretet próbáltam meg reprodukálni. Hát, nem pont olyan lett, de azért nagyon ízlett! :)<br /><br />A csirkéhez:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>60 dkg csirkemell</li><li>egy üveg satay szósz</li><li>legközelebb pici citrom, mert kicsit édes volt nekünk a szósz</li><li>só, bors, olívaolaj</li></ul><div style="text-align: justify;">A kockákra vágott csirkét olívaolajon sóval, borssal készre párolom, ha már kész, akkor rátolom a satay szószt, és esetleg a citromot. Kész. :)<br /><br />A répa-körethez:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>3-4 nagyobb répa</li><li>cukor</li><li>3-4 ek balzsamecet</li><li>vaj+olívaolaj</li></ul><div style="text-align: justify;">A répákat félbe, majd 3-3 ba vágom, és a vajon és olívaolajon megpárolom. Közben rászórok 1-2 ek cukrot, és 3-4 ek balzsamecetet. Addig ízesítgetem, amíg meg nincs a kellően édes-savanykás íz.<br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-76915838810420608782010-03-23T11:54:00.000+01:002010-03-23T11:54:00.192+01:00Narancsos répa saláta<div style="text-align: justify;">Évek óta járok félévente egyszer-kétszer egy ortodox családhoz<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1mF231CjTqvrtwTa7gRplq2oN8c-a5xp5NhlX-GIBsYY5ESXvxilo3xTgBQ10stRURQu9Ej4JXfU4QPBV-P7jVt40jbYVYr6RPN27XcXxvFto2kBloif1VJLaVbvgQ9fx9_iRUk0JH4-F/s1600-h/IMG_3277.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1mF231CjTqvrtwTa7gRplq2oN8c-a5xp5NhlX-GIBsYY5ESXvxilo3xTgBQ10stRURQu9Ej4JXfU4QPBV-P7jVt40jbYVYr6RPN27XcXxvFto2kBloif1VJLaVbvgQ9fx9_iRUk0JH4-F/s320/IMG_3277.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5451113650794354738" border="0" /></a> sabbathi vacsorára. Vendéglátóink mindig rendkívüli finomságokkal várnak minket. Ez a sali az egyik kedvencem, mert nagyon egyszerű, de nagyon finom, igazi téli csodasali, mind a színével, mind pedig a hozzávalók árával együtt, ami azért tél közepén nem mindegy.<br /><br />Hozzávalók:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>4 nagy répa</li><li>2 kisebb narancs</li><li>egy nagyobb vöröshagyma negyede</li><li>narancslé, vagy, ha lédús a narancs, akkor annak a leve</li></ul><div style="text-align: justify;">A répákat megpucolom, lereszelem, a narancsokat cikkekre szedem és a cikkeket 3-4 darabra vágom, a hagymából hajszálvékony szeleteket szelek, és icipici kockákra vágom. Ezeket összedobom egy tálba, a narancsot kicsit kézzel összenyomom, hogy kijöjjön a leve, ha nem elég, akkor öntök hozzá egy kis narancslevet is. 1-2 óra a hűtőben nem árt neki, de anélkül is nagyon finom! :)<br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-81153568526354419782010-03-20T18:02:00.012+01:002010-03-20T18:53:26.450+01:00Tejszínes petrezselyem szósz<div style="text-align: justify;">Nagyon durva időeltolódásban vagyok, illetve remélem, hogy má<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCh9-tC1oT1JXWi237IzY_2wByYLeKQfAjB5aSTx_b0uK6afU80r-flyluiDQ1ZyvQ8SVvHEvyV1DOyJIT57o1I3m4c0k4FfpUF-1-aC0BCAXtk-g4VF3ymOHMnlM7E848Tz6YILQbdRk_/s1600-h/IMG_3212.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 320px; height: 216px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCh9-tC1oT1JXWi237IzY_2wByYLeKQfAjB5aSTx_b0uK6afU80r-flyluiDQ1ZyvQ8SVvHEvyV1DOyJIT57o1I3m4c0k4FfpUF-1-aC0BCAXtk-g4VF3ymOHMnlM7E848Tz6YILQbdRk_/s320/IMG_3212.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5450774049014748530" border="0" /></a>r csak voltam, és a dolgok alakulásával majd most megint visszatérek a megfelelő időzónába, és nem fogom minden nap azt hinni, hogy most másnap van, ami azért valljuk be, nagyban megnehezíti a helyes napokon való helyes egyetemi órákon való részvételt! :) Szóval, még hetekkel ezelőtt voltunk <a href="http://rosinante.hu/">Rosinantézni</a> D.-vel, amolyan szakdolgozatírás előtti, Amszterdam utáni rápihenésként. Három tökéletesen regeneráló napot töltöttünk ott, és közben isteni kajákkal kényeztetek minket. Végigkósoltuk a fél étlapot, ettünk carpaccio-t marhából és libamájból, fűszeres camembert-rel töltött empanadast, konyakos kacsalevest, házi szürkemarhaburgert, forró csokidesszertet, olyan zöld<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUH_aUe5H4pePegmrizmepjFqiSmTh-3XLDTqwDLNWs6pFxW7WUiaIRq-nf9IQl6cDBFEsBF6hpYRSvx9LUj5or5stBTjQpeSWIv9DVBJED_W3Dj86yaUFM6iLhAs2BqmUTJPhM3mUgKQ8/s1600-h/IMG_3203.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 200px; height: 138px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUH_aUe5H4pePegmrizmepjFqiSmTh-3XLDTqwDLNWs6pFxW7WUiaIRq-nf9IQl6cDBFEsBF6hpYRSvx9LUj5or5stBTjQpeSWIv9DVBJED_W3Dj86yaUFM6iLhAs2BqmUTJPhM3mUgKQ8/s200/IMG_3203.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5450774359492859282" border="0" /></a>borsos meggyfagyival, hogy majdnem elájultam, na meg a fenti szósszal tálalt minicsirkét vajban párolt zöldségek<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZDpSDdbt8rsrIkotBeA4LWJcMyfnPjpAepsr1Ua-DD8T_cwxf0Vbcu5VMibeJdlz7vSiLlLVs25JSNwqM6UyXDO85LK3LqDh4IaH63IWzFsNg55VvswbclJpjggO5NplPrbAagCIgdVi2/s1600-h/IMG_3208.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZDpSDdbt8rsrIkotBeA4LWJcMyfnPjpAepsr1Ua-DD8T_cwxf0Vbcu5VMibeJdlz7vSiLlLVs25JSNwqM6UyXDO85LK3LqDh4IaH63IWzFsNg55VvswbclJpjggO5NplPrbAagCIgdVi2/s200/IMG_3208.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5450774522327228754" border="0" /></a>kel, ezekre így kapásból emlékszem (na jó, nem, csak persze felírtam őket :) ). Minden isteni volt, a minicsirkéhez adott petrezselymes mártás miatt pedig D. másnap újra rendelte a fogást. :) És persze, - mivel ez eg<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjli6IQom90PoyHxbZsyM_ybaCyVje2XE08x_L99ELva0bEwABjUcbv2FUDkq26cQjMptYTExW9RzKMM78c9TSyv8BIda6Bmn6GgebYYkaskLhayrPGrL4EqgHl09D2O1z8aInsIUkAWoBp/s1600-h/IMG_3229.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 200px; height: 142px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjli6IQom90PoyHxbZsyM_ybaCyVje2XE08x_L99ELva0bEwABjUcbv2FUDkq26cQjMptYTExW9RzKMM78c9TSyv8BIda6Bmn6GgebYYkaskLhayrPGrL4EqgHl09D2O1z8aInsIUkAWoBp/s200/IMG_3229.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5450774797241325682" border="0" /></a>y ilyen hely - a végén megkérdeztül Zsoltot, a séfet, hogy mégis hogyan készül ez, így a héten a barátainknak adott vacsorán már ezzel villoghattam - persze nem tagadtam le Zsolt múlhatatlan érdemeit sem! :) A világ legegyszerűbb és egyben legfantasztikusabb szósza, a világ legegyszerűbb sült csirkéjéhez, szerecsendiós krumplipürével.<br /><br />A petrezselyem szószhoz:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>3 csokor petrezselyem</li><li>kb. 1,7 dl tejszín</li><li>só, bors</li></ul><div style="text-align: justify;">Késes aprítóba dobtam a 6-ba vágott petrezselymeket, és melléöntöttem a tejszínt. Mázlim volt, hogy éppen jó volt az arány, mert eszembe sem jutott apránként adagolni a tejszínt. :) "Összeturmixolom", majd serpenyőbe öntöm, éssóval, borssal kb. harmadára forralom. Isteni, a színe gyönyörű, imádom a tavaszt!!! :)<br /><br />A sült csirkéhez:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>egy, 1,7 kg-os konyhakész (ez az, amikor ki van belezve teljesen, nem? mindig bajban vagyok, ha kérem, vagy barokkos körmondatokkal írom körül, vagy rámutatok, és megkérdezem, hogy mi minden van benne :) ) csirke<br /></li><li>10 dkg vaj</li><li>fél citrom</li><li>rakat szárított zöldfűszer, mindenféle: rozmaring, kakukkfű, majoranna, borsikafű, stb.</li><li>só</li></ul><div style="text-align: justify;">A csirkét átmosom, amíg kicsit szárad, addig összekeverem a vajat a fűszerekkel, hogy egy kenhető masszát kapjak, közben kóstolgatom, hogy elég erős íze legyen. A csirke bőrét mindenütt fellazítom, hogy beférjenek az ujjaim alá. A vajas fűszeres krémet betolom a csirke bőre alá, ez a mennyiség elég arra, hogy viszonylag vastagon legyen mindenfelé a krém. Ha ezzel megvagyok, a maradék, kezemen lévő vajjal átmasszírozom a csirkét kívülről is, nem mintha a vaj belülről nem itatná át annyira, hogy eszméletlenül ropogós legyen a bőre... Ha ez megvan, betolom a fél citromot a hasába, és mehet is a sütőbe, 180 fokra. A sütési idő, asszem, hogy Stahl Judittól való, de már egy ideje csak saccperkábé sütöm addig, inkább nézegetem. Az alap fél óra, plusz fél kilónként 20 perc. Én általában a vendégek érkezése utáni negyed órára időzítem az elkészülést, így tuti még forró, ha végeztünk a levessel. :)<br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-24900996649591129252010-03-19T15:25:00.002+01:002010-03-19T15:27:35.085+01:00:)Szakdolgozat megírva, már csak néhány javítás, és mehet köttetni. Meleg van, nyitott teraszajtónál ülök, a héten D.-vel végre megvettük a lakást, már csak ki kell fizetni. :) A gépemen pihen jópár kaja fotó, ami csak posztolásra vár, úgyhogy most talán tényleg újra bele tudom vetni magam a blogolásba. Pozitív energia, jókedv, tavasz van!!! :)Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-51657291259979254862010-02-12T14:51:00.010+01:002010-02-12T15:23:29.154+01:00Brokkolis mártogatós pitával<div style="text-align: justify;">Végre belekezdtünk az október óta ígérgetett vacsorák teljesítésébe, aminek köszönhetően újra belevetettem magamat a főzésbe. Nanemminthogyha eddig nem főztem volna (mondjuk egy-egy tészta vagy húsleves volt a legkomolyabb dolog, amibe belefogtam), de ez a mostani egy kissé nehéz periódus, így kevésbé vagyok lelkes. Az azért kemény, hogy ha még ehhez sincs kedvem/energiám... De a tegnapi este nagyon jól sikerült, így remélem, ez majd megint fellelkesít. Ilyen még tényleg nem nagyon volt velem, teljesen szétcsúsztam, ailg tudom rávenni magam, hogy belekezdjek valamibe (Jóbarátok nézés a youtube-on nem számít!). Asszem szakdoga-írás-herótom van, meg közben veszünk lakást (ami nagggyon nagggyon szuper, csak persze ez is egy csomó stressz, de talán nemsokára vége... :)), meg ki kéne találni, mi leszek, ha nagy leszek, ami egy cseppet sem könnyű... És persze melót k<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEanHEo4ZYUXt3uqbJ_DrgWgiiuDkfvqWlIEHrD4vv8LxZ7F3PDqatujkks0uNSO1NN5d-hLiOE7qqaQ1EQtlChiJAied-3KG6jWaTAErbhheH1JjHU8lG_CfAfDXEuOrvRF5gR8Ntbypu/s1600-h/IMG_3258.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEanHEo4ZYUXt3uqbJ_DrgWgiiuDkfvqWlIEHrD4vv8LxZ7F3PDqatujkks0uNSO1NN5d-hLiOE7qqaQ1EQtlChiJAied-3KG6jWaTAErbhheH1JjHU8lG_CfAfDXEuOrvRF5gR8Ntbypu/s320/IMG_3258.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5437361419274270386" border="0" /></a>éne találni mindeközben. Szóval ilyenek foglalnak le, de ha majd kicsit jobb idő lesz, és vissza tudok ülni a bringámra, majd sokkal, de sokkal lelkesebb leszek! :) Addig is próbálok ihletet meríteni másoktól, ha már nekem nincs (vagy alig). Ezúttal az előétel ötletét <a href="http://citromhej.blogspot.com/">Deedee</a>-től szedtem, a sütőben sült pitachips biztosan meg fog maradni, nagyon nagyon finom, és a brokkolis cucc is jól ment hozzá.<br /><br />Hozzávalók:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>személyenként kb. 1 pita, egyenként 6 kis háromszögre vágva</li><li>1 fej brokkoli (1/2 kg) nagyobb rózsákra szedve<br /></li><li>kb. 20 dkg házi ricotta (<a href="http://chiliesvanilia.blogspot.com/2007/04/urban-ricotta.html">Chili&Vanilia alapján</a>, csak felezett mennyiségekkel)</li><li>5 nagy gerezd fokhagyma (a mennyiség persze opcionális)</li><li>1 citrom leve</li><li>szerecsendió<br /></li><li>só. sok só.</li></ul><div style="text-align: justify;">Elkészítem a ricottát a fent belinkeltek szerint és hagyom csöpögni 5-10 percet. A pitákat 10-12 percre forró (200 fokos) sütőbe teszem, előtte meglocsolom olívaolajjal, pici borsot török rá. Közben forrásban lévő vízbe beledobom a brokkolikat, a vízbe megy pici só és kb a citrom levének 1/4-e. 6-7 percig főzöm, majd kiveszem őket. A vadiúj késes robotgépembe beledobom a borkkolikat, a ricottát, sok sok sót, és kevesebb őrölt borsot, és megvárom, hogy krémmé keverje a hozzávalókat. Utána ízesítem citromlével, és sok szerecsendióval. A pitát kiveszem a sütőből, megszórom nagy szemű tengeri sóval, és lehetőleg még melegen tálalom.<br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-10507459805408497952010-01-05T21:14:00.005+01:002010-01-12T14:33:11.998+01:00Mandulás süti karamellszósszalValamelyik nap felugrottunk egy barátunkhoz megnézni az új lakását, és a konyhában rátaláltam néhány Stahl könyvre. Mivel nekem nincs, így gondoltam, belelapozgatok kicsit, és megakadt a szemem egy sütin, ami elég jónak tűnt, és meglepő módon minden volt hozzá, még Amaretto is, amit csak úgy találtam a kamrában, de nem jött rosszul. Ez volt a thai curry után. Az elején viszonylag kevés fogyott belőle, főleg másnap volt sikere, ugyanis annyira elteltünk a curryvel, hogy szinte már gondolni sem bírtunk kajára, és hát ez a karamellkrém nem tartozik a könnyű semmiségek kategóriájába... Viszont tök büszke vagyok magamra, hogy legyőztem a karamelltől való minden parámat, ugyanis ezt a karamell-készítés dolgot ilyen humbugnak tartottam, hogy persze, a tv-ben nem mutatják, amikor utána kidobják a serpenyőt a beleragadt cuccal együtt... De jelentem, a serpenyő is túlélte, meg én is. És még finom is lett. Legközelebb majd még messzebb megyek, mondjuk elmegyek egy disznóvágásra. Na jó, azt azért nem. :)<br /><br />Hozzávalók:<br /><br />A tésztához:<br /><ul><li>10 dkg mandula serpenyőben megpirítva, leadrálva (sokkal kevesebb idő egyébként, mint azt gondoltam)</li><li>10 dkg nagyon puha vaj</li><li>1 kk mandulaaroma</li><li>4 tojásfehérje</li><li>10 dkg porcukor</li><li>6 dkg finomliszt</li><li>1 kk sütőpor</li></ul>A karamellszószhoz:<br /><ul><li>15 dkg kristálycukor</li><li>2,5 dl tejszín</li><li>2 ek Amaretto<br /></li></ul>A tojásfehérjét felverem (egyszerűen öröm csak hallgatni is, ahogy a KitchenAid teszi a dolgát, hát még nézni...), a többi hozzávalót összekeverem, majd beleforgatom a felvert habot. Kivajazott, kilisztezett tepsiben kb. 20 percet sütöm 175 fokon. Na, ez nekem nem jött össze, egyszerűen bent felejtettem a dolgot, de semmi baja nem lett plusz 15 perctől sem, valszeg a 180 fok lett volna jó a 20 perchez is. A karamellszószhoz a cukorból karamellt csinálok (persze teflon serpenyőben, és nem keverem, csak rázogatom), majd felöntöm tejszínnel, és kicsit forralva várom, hogy beleolvadjon a karamell. Megéri, mert tényleg beleolvad. :) A végén leveszem a tűzől, és belekeverem az Amarettot is. Másnapra hűtőben sem keményedik meg, de persze frissen az igazi. Nyamm, éljenek a kalóriák, úgyis lebiciklizem! :)Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-24133757591006445682010-01-05T20:58:00.004+01:002010-01-09T22:53:43.835+01:00Thai curry Nigella módra<div style="text-align: justify;">Még tartozom a karácsonyi gasztroajándékokkal való eldicsekvéssel, bár valószínűleg csak fénykép nélkül jönnek össze, a következő pár nap ugyanis vizsgával, és visszaúttal lesz teli Amszterdamba! :) Lényeg, hogy az egyik vadiúj szakácskönyvemből van ez a thai curry recept, ami kesudió helyett mandulás lett, és persze csak enyhén csípős, de tényleg jól sikerült. Bár a recept szerint curry éppenséggel nincs benne, azért én beletettem egy pici madras curryt, biztos, ami tuti! :) Ha minden jól megy, akkor napokon belül már a kedvenc kis thai éttermemben eszem - bár valszeg nem curryt, a csípősségére való tekintettel. Meg indonéz kifőzdében, meg sültkrumplit a Waterloo-n, hú... már nagyon mennék vissza... És ezúttal D.-vel! :) Na, mielőtt elkezdenék komolyan ömlengeni, íme a recept:<br /><br />Hozzávalók:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>65 dkg darált marhahús (a recept persze csirkével van, de most így alakult, ez tűnt jó választásnak a piacon)</li><li>1 nagy fej vöröshagyma<br /></li><li>3 dl húsleves</li><li>3 dl kókusztej</li><li>egy marék mandula</li><li>3 ek tejföl<br /></li><li>4 cm gyömbér</li><li>2 nagy gerezd fokhagyma</li><li>1 kk kurkuma</li><li>1 kk római kömény</li><li>1 kk őrölt koriander</li><li>2 kk madras curry</li><li>frissen darált szárított chilimag (ezt vajon így hívják? ilyen tekerős izé, én chili helyett használom, amilyen sokat eszünk, ahelyett ez éppen jó)</li></ul><div style="text-align: justify;">A vöröhagymt és a fokhagymát megpárolom egy kis olivaolajon, aztán rádobom a marhahúst, kifehérítem, és fedő alapp picit párolom, majd fűszerezem, és felöntöm a húslevessel. Ha már majdnem kész, mehet bele a kókusztej, a végén pedig a tejföl. Tálaláskor megszórom pirított mandulával, és korianderrel, ha lenne. Nem baj, hétvégén már megint ott lesznek a mentától illatozó zöldségeseim, de jó is lesz... :)<br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-74916977229079355552009-12-28T11:36:00.005+01:002009-12-28T11:49:13.782+01:00Karácsony - Szárított paradicsomos tészta<div style="text-align: justify;">Idén nem készült semmi különleges az ünnepekre, mármint semmi vadonatúj. Anyuéknál a szokásos töltöttkáposzta, és ananászos tejszíne<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5KXnetxyEv7iQKZk0LJXsev4f43ImZDLNjPxKjKQKGnEi0L0-JO2g0TtH8P56ilTB1mYcqBoslUywd8tVQMZOA7THNXKwIzOXjYJUzH4hDn8Q6XTXvNzQFx42JAH3QjJ2P2yFj6JHpFGi/s1600-h/sz%C3%A1r%C3%ADtott+paradicsomos+t%C3%A9szta.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5KXnetxyEv7iQKZk0LJXsev4f43ImZDLNjPxKjKQKGnEi0L0-JO2g0TtH8P56ilTB1mYcqBoslUywd8tVQMZOA7THNXKwIzOXjYJUzH4hDn8Q6XTXvNzQFx42JAH3QjJ2P2yFj6JHpFGi/s320/sz%C3%A1r%C3%ADtott+paradicsomos+t%C3%A9szta.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5420237220437707170" border="0" /></a>s csirkemell konvó volt... isteni, mint mindig. D.-éknél viszont rendhagyó módon idén volt rendes karácsonyi összeülés, mivel elég sokan gyűltek össze ebben az országban a kiterjedt családból. Ide készült egyben sült zöldfűszeres csirke, és egy olyan tészta, amire Amszterdamban szoktam rá teljesen. Érthető is, mivel egyrészről nagyon finom, másrészről pedig olyan dolgokból készül, ami mindig volt otthon (itthon, öhm... vagy hol is? :) ). Elsőként egy 4 sajtos töltött tortellinivel készült kint. Elég jó minőségű előre töltött tészttákat lehet ugyanis kapni, amikkel éltünk is rendesen, mivel elég volt hozzá csak valami szószt összedobni. Ráadásul a szokásos sajtos-sonkás kombináción túl van pl. diós is, ami azért már elég jó...<br /><br />Hozzávalók:<br /></div><ul style="text-align: justify;"><li>3 nagy fej lilahagyma</li><li>1 póréhagyma</li><li>6 gerezd fokhagyma</li><li>kb. 20 db olajban eltett szárított paradicsom</li><li>tejszín</li><li>só, bors, szerecsendió</li></ul><div style="text-align: justify;">A hagymákat fel karikázom, a fokhagymát picire vágom, és olívaolajban megpárolom. Aztán mehet bele a szárított paradicsom, ha az is átpirult, akkor a tejszín, és a só, bors, na meg rengeteg frissen reszelt szerecsendió. Egyszerű, és mennyei.<br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-27823971151910868392009-12-19T18:12:00.005+01:002009-12-19T18:17:46.930+01:00A kanapé...Amint ígértem itt a kanapé története, Anna szájából, ahogyan pár nappal utána láttuk...<br /><br />"és hazafelé megláttam valamit..<br /><br /><div style="text-align: justify;"> Egy -pontosítok- kettő kanapét.<br />Egy kuka mellett.<br />Ez jó, vigyük már el - mondom.<br />Oké, de vigyük a nagyobbat, mert azt több mindenre lehet használni -<br />mondja Zsuzsi.<br />Jó - mondom, és már fogom is az egyik végét.<br />Jó - mondja, és már visszük.<br />Nehéz - jegyzi meg.<br />Igen, cserélünk? - kérdezem.<br />Oda-vissza-helycsere után nagy nehezen elhozzuk a másik utcáig.<br />Van egy kis gond - mondom.<br />Tudom - mondja.<br />És itt tessenek elképzelni a legszörnyűbb, legijesztőbb horrorfilmet,<br />amit valaha láttak.<br />Egy 45fokos dölésszögű lépcső, egy kétésfélméteres ötvenkilós <span class="il">kanapé</span>,<br />és két vézna kiscsaj.<br />Zsuzsi ment elöl, és lépcsőfokonként rakta feljebb, én meg toltam.<br />Ez odáig jól is ment, amíg el nem értük az ajtónk magasságát - ahol<br />egy méteres vízszintes szakasz van. Itt egyszercsak abban a helyzetben<br />találtam magam, hogy félig már feljöttem a lépcsőn, és ez a batárnagy<br /><span class="il">kanapé</span> a fizika törvényeinek megfelelően -most, hogy az eleje is már a<br />levegőben lóg- le szeretne csusszanni ezen a lépcsőn. Én pedig pont az<br />útjában. Végül, amikor már az összes kezem félméteres remegést<br />produkált, eszembe jutott, hogy megforduljak, és a hátammal tartsam<br />meg a szörnyet. Ez működött. Nehéz volt, de legalább nem nyomott össze<br />ily módon. Felértünk az ajtónkig (ez legalább negyed óra), ott a<br />következő igen súlyos problémával szembesültünk: nem fér be az ajtón.<br />Húsz perces gondolkodós, a ráncigálásokkal a folyosót némileg lebontós<br />periódus következett. A folyosói lámpa persze hárompercenként<br />lekapcsolt. Amikor harmadszorra próbáltuk ugyanúgy, akkor valahogyan<br />mégis befért. Remek! Vigyük a napfényes szobába. Jó. A <span class="il">kanapé</span> állítva<br />elindult a szűk folyosón a megfelelő szoba felé. Ott ismét problémába<br />ütköztünk: nem fér be az ajtón. Ekkora már fizikailag igencsak<br />kimerülve nem sok esélyünk volt a gonosz óriás ellen. A dolog most úgy<br />nézett ki, hogy a <span class="il">kanapé</span> tökéletesen beszorult, mind a két méterével,<br />Zsuzsit örök időre a konyha fogságába zárva, a fürdőszoba ajtaját<br />eltorlaszolva. Már tervezgettük a közös jövőnk ily módon - Zsuzsi<br />felajánlotta, hogy a <span class="il">kanapé</span> fölött átnyújt egy kis leveskét, én azt<br />néztem, át tud e mászni, mikor LÉPÉSeket hallottunk.<br />Figyelj, nem akarod megnézni, hogy nem egy fickó jön e véletlenül le a<br />lépcsőn, aki segíteni akar? - kérdezte.<br />Mit veszíthetünk -mondtam rezignáltan.<br />És de. Egy holland pasas volt, akinek gyorsan vázoltam a helyzetet,<br />bejött, és két mozdulattal kiszedte az ellenséget a torlaszoló<br />pozícióból. Átmenetileg a bicikliszoba előtti területen helyezte el,<br />bár ily módon inkább állapé, mint <span class="il">kanapé</span> névvel lehet illetni a dögöt.<br />Reggelente megrémülök, mert egy faláb mered felém, ha kinyitom az ajtót.<br />Az eset után még vagy fél órán át pumpálta testem az adrenalint,<br />azután szóltam neki, hogy mostmár nem kellene izgulni -bár ilyen<br />veszélybe még sosem sodortam magam-, a mai napot is túléltük. A<br />testem meg én. Az agyam valahol máshol vakációzott, illetve a<br />lehetetlen-nem-létezik felirat világított a szemeim helyén. Könnyen<br />elaludtam."<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDRgtE8S7dOb2Zvhw-s1E309d87tFukhcYBaZj1IGloF76N97aELAi3NxUruEpSfbLtaBw7QrXvuNu9cOSUxKqhgIR1WMY4G3VRf3-uyR-thadM3Is1Sw1yE84mhQKi7MUjug-SY0UaqaJ/s1600-h/kanap%C3%A9.JPG"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDRgtE8S7dOb2Zvhw-s1E309d87tFukhcYBaZj1IGloF76N97aELAi3NxUruEpSfbLtaBw7QrXvuNu9cOSUxKqhgIR1WMY4G3VRf3-uyR-thadM3Is1Sw1yE84mhQKi7MUjug-SY0UaqaJ/s320/kanap%C3%A9.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5416997456340659122" border="0" /></a><br />No comment. :)<br /><br /><br /></div>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6388101326786122449.post-31956612031199498912009-12-17T09:57:00.006+01:002009-12-17T10:32:21.304+01:00Visszatértem :)<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:georgia;"><br />Nem csak az országba az ünnepek erejéig, hanem azt hiszem, hogy ide a blogba is. Elég pörgős volt ez az elmúlt majdnem három hónap, és hát a lopott internetünk minősége sem kedvezett különösebben a blogírásnak. Meg hát a város felfedezése elég sok időt vett el... De mivel nem kerültem át a Csipkerózsikákhoz, és több kedves noszogatás is érkezett, azt hiszem, hogy innen, a szélessávú internet birodalmából újra felveszem a fonalat. :)</span><br /><span style="font-family:georgia;">Mert hogy főztem kint. Nem is keveset. Persze a kulináris élvezetek halmozásán túl költséghatékonysági okai is voltak ennek. Az egyetlen általunk megfizethető utcai kaja a hollandok (és skótok, angolok, stb.) nemzeti étele, a sültkrumpli volt. Pata speciale. Azaz frissen sült krumpli (a jobb helyeken nem is mirelitből) ketchuppal, majonézzel és apróra vágott vöröshagymával. Miután megtaláltuk a legjobb sültkrumplist a városban a Waterloopleinen, általában oda jártunk, ha már nagyon nagyon éhesek voltunk, és képtelenek voltunk tésztára gondolni. Hát igen, az étrendünk nem volt a legváltozatosabb: tészta, rizs, tészta, tészta, krumpli, hús, tészta, tészta, rizs, tészta, ... Persze azért próbálkoztunk, bejöttek levesek is, de meg kell, hogy mondjam, komoly ihlethiányhoz vezet a sütő hiánya és a hús ára... Ennyi vega kaját még életemben nem főztem...</span><br /><span style="font-family:georgia;">De voltak nagy felfedezések is: például, hogy mérj le egy kanapét, mielőtt megpróbálod felvinni az 1,2 méter széles ám 45 fokos lépcsőn az elsőre... Azt hiszem, ennek külön posztot is szentelek majd... Na meg hogy a pindakaas-jellys (ami valójában peanutbutter-jellys) kenyér jó. Nagyon nagyon jó. Meg hogy az avokádót tényleg nem lehet megunni. Az avokádó is részese volt ugyanis azoknak a 2-3 óráig elhúzódó villásreggeliknek, amikkel majdnem minden regel megörvendeztettük magunkat. Mozzarella sali, avokádó krém, 3-4 fajta felvágott, sajtok, olajbogyó, zöldségek, szóval hideg kajában nem volt hiány. És persze volt egy nagyon jó pékség mellettünk, úgyhogy mindehhez még meleg magos barna kenyeret ettünk. :) És persze még számtalan más dolog, hogy hogy lehet egymás mellett élni békében, és hogy itt nem jelent semmit, ha valaki rád mosolyog, és ha vissza mosolyogsz, akkor megdícséri a mosolyodat, hanem csak megjegyezte, aztán ment tovább... Nagyon más itt (vagy ott, vagy most hol is? :) ), és sok mindent láttam, amit máshogy lehetne vagy kéne csinálni, de az biztos, hogy legalább az én hozzáállásom megváltozott néhány dologhoz, ami azért jó kezdet! :)</span><br /><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO5-9opd6dmRz_ypgfzXSk1HA-9jv6uBWFBpupDrCNW62-kciUEXLL4ImJFV8WAmJs_5KL7hdIy4YADZJixplsigcWXxGPG27ejmywUNDPRqhOR9Vn6EDxJLg5k_EGJzW8HaDN1mtgw8th/s1600-h/s%C3%BCltkrumpli.JPG"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO5-9opd6dmRz_ypgfzXSk1HA-9jv6uBWFBpupDrCNW62-kciUEXLL4ImJFV8WAmJs_5KL7hdIy4YADZJixplsigcWXxGPG27ejmywUNDPRqhOR9Vn6EDxJLg5k_EGJzW8HaDN1mtgw8th/s320/s%C3%BCltkrumpli.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5416133548110655074" border="0" /></a>Zsuzsihttp://www.blogger.com/profile/15286286304178617410noreply@blogger.com2