Le Big Mac

Tom kha khai

2011-05-20T12:06:00.003+02:00

D.-vel bolondulunk a thai kajákért. Legyen szó sült tésztról, vagy green curry-ről, egyszerűen imádjuk. És azok a levesek... Hmm... A tom kha khai pedig különösen nagy kedvenc, egyértelműen D. number one-ja. És mivel azért nem tudunk minden nap/héten beüli a Kisparázsba, így már sokszor felmerült, hogy talán itthon is meg kéne próbálkozni vele. Nos, a próbálkozás megvolt, nem lett rossz, de azért van még mit finomítani. Például ha legközelebb nem felejtek el galangált venni, az biztos fog még dobni valamit a levesen. :) Mindenesetre azért D. nem hagyta, hogy másnap bevigyek a melóba akár csak egy kis tányérnyit is, az egész az ő ebédjeként végezte, pedig maradt vagy még 3 adagnyi... :)

Hozzávalók:

2 nagyobb szál citromfű
kb. 5 cm gyömbér héjastul karikára vágva
kb. 1,6 liter húsleves (alaplé lenne az igazi, de persze kockából)
1 doboz kókusztej
kb. 40 dkg csirkemell, felkockázva
halszósz, cukor, lime vagy citromlé
friss koriander a tetejére

A citromfüvet nagyon darabokra vágom, és késsel kicsit összeroppantom. A lábast felforrósítom, beledobom a citromfüvet és a gyömbért, és 1-2 percig csak a hőn, minden nélkül átforrósítom. Felöntöm a húslevessel, és beleteszem a csirkekockákat. 5 perc után beleöntöm a kókusztejet, és azzal gyöngyöztetem addig, amíg a csirke meg nem puhul. A végén halszósszal, kis cukorral és limelével ízesítem, és megszórom friss korianderrel. Mi csináltunk mellé még a pad thai-ból maradt rizstésztát, és azzal ettük.

ps: Időközben kipróbáltam Chili&Vaníliáét is. Elég jó lett, bár a curry pasta miatt kicsit más, mint amit megszoktunk. De azért azt hiszem, ez is marad. :)

Simply the best - Citromos spárga újkrumplival

2011-05-17T11:33:00.000+02:00

Fel sem merült bennem, hogy nincsen még spárgás kaja a blogon. Sőt, igazából az egyik régi, százszor megcsinált recept linkjét akartam posztolni Facebook-on, amikor láttam, hogy ez bizony nincs itt. Ami több, mint meglepő, mivel egyszerűen imádom a spárgát. Kb. úgy vagyok vele, mint a fokhagymával - ha egész évben lenne, egész évben, minden nap, mértéktelen mennyiséget fogyasztanék. De mivel nincs, így legalább lehet várni rá. :)
És most, hogy végre van, és friss, és zöld (én egyértelműen zöld-párti vagyok, a fehér a közelébe sem ér), a tegnap esti korai vacsi is ebből készült. Kb. 10 perc meló, és 40 perc a sütőben. És imádom. :)

Hozzávalók:

1 kg újkrumpli (minél kisebb, annál jobb!)
fél kg zöld spárga (1 csomag)
(legalább) 1 fej fokhagyma, héjastul gerezdjeire szedve
egy fél citrom leve
opcionálisan 1 csomag medvehagyma
só, bors
olívaolaj

Az újkrumplit átsikálom, és a nagyobb darabokat kettévágom. A tepsi aljára öntök egy kevés olívaolajat, arra dobálom a krumplit és a fokhagymákat. Meglocsolom még egy kis olívával, sózom, megy rá frissen őrölt bors, a fél citrom leve, és kézzel jól összeforgatom. 220 fokos sütőbe megy 40 percre. Félidőnél kiveszem, és az előkészített (fás alja letör), 2-3 centisre vágott spárgát belekeverem. Ha teszek hozzá medvehagymát, akkor ezt is most, vékony csíkokra vágva adom hozzá. Visszatolom a maradék 20 percre, aztán még forrón magamba tömöm a puha, de pirult újkrumplit, a csodás spárgát, és a krémesre sült fokhagymát... Persze mehet rá mondjuk kakukkfű is, vagy bármi más fűszer, én azonban majdnem mindig ilyen egyszerűen csinálom. Imádjuk!

Diós sült retek saláta

2011-05-05T12:13:00.004+02:00

Mammánál láttam ezt a csodás salátareceptet - állítólag komoly mozgalom volt pár éve a sült retek kapcsán a gasztroblogokon. Hát, én erről ugyan anno lemaradtam, de a jövőben biztosan készül még. :)

Hozzávalók:

10 csomag apró retek
2 marék dió
1 csomag újhagyma
2 csokor petrezselyem
3-4 ek dióolaj
1 citrom leve
kb. 1,5 ek vaj

A dióolaj és a vaj keverékén párolni kezdem a félbevágott, vagy nagyon kis daraboknál egészben hagyott retkeket. Pár perc múlva rádobom a kb. 1 cm-re vágott újhagymákat, és ha kicsit összepárolódtak, akkor az előre, száraz serpenyőben megpirított diót. Ráfacsarom a citrom levét, és amikor lehúzom a tűzről, belekeverem az apróra vágott petrezselymet. Ta-damm! :)

A friss tofu mennybemenetele

2011-05-02T11:31:00.004+02:00

Friss tofuból készült kaját először - és tegnap estig utoljára - egy maláj étterembe ettem, San Francisco mellett. Akkor D. bátyja elmagyarázta nekem, hogy a friss tofu használata komoly ismertetőjele az igazán minőségi konyhának, és összetéveszthetetlen nem friss társával. Azt hiszem, a tegnap este után én is rendelkezem a friss/nem friss tofu megkülönböztetésének skilljével. Tényleg összetéveszthetetlen. És elképesztően finom. Ráadásul teljesen nem várt módon találtam rá.
Eredetileg koriander-beszerző körútra indultuk egy barátnőmmel a Józsefvárosi piacra, ami számomra tejesen ismeretlen terület volt - egészen addig, amíg ki nem derült, hogy ez persze a Négy tigris kínai piac, ahol azért már többször megfordultam. Viszont arról elképzelésem sem volt, hogy az elképesztő mennyiségű ruha, napszemüveg, táska és parfüm mellett van három, elég jó méretű zöldséges stand is a piac leghátulján. Megtalálni mondjuk nem volt egyszerű, mivel az itteni árusok sem igazán tudták, hogy pontosan merre van ez a rész, vagy van-e egyáltalán, de a végén persze sikerrel jártunk. És pillanatok alatt visszacsöppentem Amszterdamba, a zöldfűszerektől roskadozó fadobozok, a 10 kilós basmati rizsek, és az ismeretlen feliratú fűszerpaszták közé. Árak ugyan nem voltak kiírva, de nem tudtam annyira alábecsülni a fűszerek, rizstészták és a friss, helyben készült tofu árát, hogy amikor megkérdeztem az eladókat, akkor ne lepődtem volna meg. A koriander csokronként 200 Ft, és egy csokor itt mondjuk vetekszik 4 nagyobb petrezselyem méretével. A friss tofu darabja 150 Ft, ami mondjuk a negyed kilós darabokért nem tűnik nagyon soknak... És hát persze elképesztő hangulata van, a bolt mellett lévő vietnámi kifőzde pedig valószínűleg a legautentikusabb vietnámi a városban, amit legközelebb tuti ki is próbálunk! :)
Visszatérve a friss tofura. Először csak szójaszószba mártogatva kóstolgattam, nem tudva még, hogy mit kezdjek vele. Az persze megvolt, hogy a második feléből pad thai készül ma este, de az első felével gondban voltam. Aztán, ahogyan az lenni szokott, felkeltem, és pontosan tudtam, mi fog készülni belőle. Nagyjából 10 perc alatt az asztalon volt, és D. nagyjából 3 perc után már kinyalta a tányért. Igen, azt hiszem, visszatérő vásárló leszek... :)

Hozzávalók:

250 gr friss tofu
3 ek olívaolaj
kb. 5 ek szójaszósz
kb. 4 kk méz
egy marék földimogyoró
2 marék friss szójababcsíra
friss koriander

A mogyorót száraz serpenyőben megpirítom. A tofut kockákra vágom, és pirítani kezdem az olívaolajon. Közben kikeverem a szójaszószt a mézzel, és folyamatosan kóstolom. Ráöntöm a nagy részét a tofura, és azzal pirítom tovább. Pár perc után tányérra szedem, rászórom a szójababcsírát, és a földimogyorót. A maradék szószt a tetejére, és köré öntöm, a tetejére friss koriandert szórok. Egyszerűen isteni.

Tabouleh

2011-03-04T15:34:00.000+01:00

A meló mellett van egy szír kifőzde, ahol elképesztően finom dolgok vannak. Vicces, mert elsőre simán elmentem mellette, mivel egy egyszerű gyros-osnak néztem - valamilyen Papa gyros-osa nevet visel, és ha benézel az üvegen, elsőre fel sem tűnik, hogy mi a különbség mondjuk a Tompa utcai gyros-osokhoz képest. Aztán ha bemész, és jobban megnézed az üveg mögött sorakozó kajákat, rájössz, hogy a felét sem tudod beazonosítani, és főleg semmi köze az ilyen helyen megszokott rizs-padlizsánsaláta-rántotthús mesterhármashoz.
Én teljesen függő lettem az itt kapható petrezselyem-salátától, ami voltaképpen tabouleh, csak éppen menta nélkül. Hozzá helyben sütött arab kenyeret lehet kapni: van gombás, pirított hagymás, szezámmagos és az én kedvencem: za'atar-os. A szinte feketére pirított za'atar és az elképesztően citromos, frissítő sali egész egyszerűen verhetetlen. És bár kicsit aggódtam az otthoni elkészítés előtt, hogy hátha van valamilyen titkos hozzávaló, amitől ez a saláta annyira jó, amennyire, de nincs. A friss petrezselymen, a rengeteg frissen facsart citromlén, a jól elkészített, pergős kuszkuszon és egy kis paradicsomon kívül tényleg nem kell hozzá semmi, ezek egyszerűen tökéletesek együtt.

Hozzávalók, 4 főre, ha van más sali is, 2 főre, ha nincs:

4 csokor petrezselyem
1 dl kuszkusz
1,5 dl húsleves/víz
1 kisebb paradicsom
kb. 1,5 nagyobb citrom leve

Elkészítem a kuszkuszt: egy lefedhető edénybe öntöm a kimért kuszkuszt, és leöntöm, forrásban lévő folyadékkal. Persze húsleves lenne az igazi, de a víz + vegeta kombó is megteszi, és persze lehet játszani azzal is, hogy kurkumával, tandoori masalával, vagy más fűszerrel ízesítjük így a kuszkuszt. 10-15 perc alatt pergővé duzzad, ezalatt felvágjuk a petrezselymet (jó nagyon apró és nagyobb részeket is hagyni), és a paradicsomot. Ebbe belekeverjük a kész kuszkuszt, és megöntözzük viszonylag nagy mennyiségű frissen facsart citromlével. Kicsit hagyjuk összeérni, és tálalásig megpróbáljuk kóstolás-biztos helyre tenni - különben elfogy. :)

Házi humusz

2011-03-01T10:43:00.000+01:00

Már régóta szerettem volna humuszt csinálni itthon, de meg voltam győződve róla, hogy elképesztően bonyolult, és különben sem garantált a siker. Nos, mindkét dologban tévedtem. Házi humuszt kb. annyira egyszerűcsinálni,mint pesztót,és mivel bármikor utánízesíthető, képtelenség elrontani. Az egyetlen titkos összetevő a tahini, azaz a szezámpaszta, amire én még Amszterdamban tettem szert, akkor még nem tudtam, hogy milyen célzattal. Persze kell bele csicseriborsó is, de mondjuk ez evidens, így ezen nem lepődtem meg. Az mondjuk tény, hogy érdemes konzerv csicseriborsót szerezni, mivel akkor nincs szükség egy napi áztatásra, ami a száraznál elengedhetetlen, és jóval hosszabbá teszi az előkészítés folyamatát. Előrefőzött esetében azonban a konzerv kinyitásával elvégeztünk minden előkészületet. (na jó, azért a fokhagymát érdemes megpucolni)

Hozzávalók:

egy kis doboz csicseriborsó, azt hiszem 375 gr
2 ek tahini - alapvetően ez adja meg az ízét, ezzel lesz érdemes játszani, hogy mennyi menjen bele
2 közepes gerezd fokhagyma
egy csipet só
kb. 2 ek citromlé (elsőre inkább kevesebb, mint több)
az állag lazításához a konzervben lévő léből kb. 2-3 ek
olívaolaj a tetejére

Mindent beledobok a késes aprítóba, és időnként kóstolok, és ízesítek. Mi pitachipset ettünk hozzá, azaz hatba vágtam fejenként. kb 1,5 pitát, meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam nagy szemű portugál tengeri sóval, és bedobtam a 200 fokos sütőbe 8-10 percre. A vacsora végén a maradék még az elfogyasztott pálinka felszívására is kiválóan alkalmas volt, ezzel megkönnyítve a továbbindulást. :)

Kamu thai csirkés sali

2011-02-19T16:37:00.007+01:00

Pár éve elvesztettem egy fogadást. Annával (akinek a tollából A kanapé sztorit is ismerhetitek) fogadtunk, hogy amennyiben ő kibírja egy hónapig póker nélkül, én megtan

ítom főzni, vagy legalábbis elkészítek előtte tíz általa választott kaját, ami közben ő lelkesen jegyzetelhet. A fogadásnak persze nevelő célzata volt, és örültem, hogy elvesztettem, azonban egy pár alkalom után megszakadtak ezek az esték, mivel Anna besokkalt már az egyedül, listáról való bevásárlás gondolatától is. Azóta Amszterdamban túlestünk az első indai, húsos kaja elkészítésén, persze ezt még közös bevásárlás előzte meg. Péntek este azonban a nyersanyagokkal felvértezve várt, és - bár amikor odaértem, még nem tudtam pontosan, mit fogunk enni - végül olyan kaja kerekedett ki belőle, amit egy héten belül tuti újra megcsinálok.

Hozzávalók a salihoz:

egy fej jégsaláta
2 nagyobb répa lereszelve
3 közepes paradicsom
egy kisebb uborka
1 csomag újhagyma, a zöldjével együtt
bármi, ami kézbe kerül és beletehető egy salátába

Hozzávalók a sali öntethez:

6 ek olívaolaj
1 ek szójaszósz
3 cm reszelt gyömbér
1,5 nagy gerezd fokhagyma reszelve
2 ek citromlé

Ezek persze csak hozzávetőleges arányok, pláne, hogy ha nagy salit csinálunk, ennyi öntet kevés lesz hozzá. Amúgy összekeverni, és kész.

A húshoz:

fél kg csirkemell picire kockázva
egy kis doboz joghurt háromnegyede
1,5 ek szójaszósz
3 cm reszelt gyömbér
3 gered fokhagyma apróra vágva
egy fél citrom leve
egy csorgatásnyi olívaolaj

A húst bepácolom a fentiekbe, kicsit hagyom állni, aztán kis olívaolajon készre sütöm. Só nem kell bele, a szójaszósz elég sós!

A végén összekeverem a salátát, a húst és az öntetet, és megszórom sós mogyoróval. (Ideális esetben ezt együtt lehet sütni a hússal, vagy külön megpirítva, és mozsárban apróra törve szórni a salira. Mi csak szimplán elfelejtkeztünk erről, és persze a fotózás után, egészben szórtuk a salátára.) Isteni! :)

Avokádó koriander pesztóval - Reggeli

2011-02-19T15:32:00.017+01:00

Hétvégente imádok reggelizni! Reggel felkelés után lemegyünk a boltba, veszünk valami isteni ropogós pékárut, és felérve kipakoljuk a hűtőt: telepakolunk egy tálat zöldségekkel

(amibe persze becsúszik az elmaradhatatlan 2-3 gerezd fokhagyma csak úgy egészben), ha nem mozzarella salit csinálunk, akkor csak úgy szeletekre vágjuk a mozzarellát, locsolunk rá olívaolajat és megszórjuk frissen őrölt borssal, vagy D. tonhalkrémet csinál. Kitesszük a sajtokat, húsokat, vagy éppen házi subway szendvicset csinálok édes chili szósszal. A lényeg, hogy nyugiban reggelizzünk mondjuk egy órán át, és közben persze megy az éppen aktuális kedvenc sorozatunk. Nálunk így indul a hétvége. A héten viszont sikerült elképesztően finom avokádót vennünk, és maradt még koriander is a levesből. Úgyhogy gyorsan beledobtam az aprítóba mindent, és igazi, gyönyörű tavaszi zöld reggelink volt.

A koriander pesztóhoz:

egy csokor koriander
1 nagy gerezd fokhagyma
egy harmad maroknyi sós mogyoró
1 kisebb szárított paradicsom
olíva és mogyoró olaj, kb. fele-fele arányban

Mától a Facebook-on is! :)

2011-02-18T14:44:00.006+01:00

Bár én magam viszonylag gyakori látogatója vagyok a Facebook-nak (mondhatni, függő vagyok), az újrakezdéstől kemény 1 hétnek is el kellett telnie, mire eljutottam egy Like gomb szerkesztéséig az oldalra. És bár arra még nem jöttem rá, hogy hogyan tudom ezt betenni az összes bejegyzés alá, ami késik nem múlik! Addig is itt jobbra egy kattintás, és máris követhető vagyok! :) Juhéé!

Kókuszos-gyömbres karfiolleves á lá Bombadil Toma

2011-02-17T16:40:00.000+01:00

Az úgy volt, hogy egy nagyon kedves munkatársam megkérdezte, hogy mibe tennék kardamont, mert hogy ő vett ugyan, de gőze sincs, mit csináljon vele.

Miután az összes létező tudásomat átadtam neki a témában (ami nagyjából 5 mondatban ki is merült), elkezdtem kardamonos recepteket nézni neki. Na, ezt nem akkor találtam Tománál, hanem hetekkel később, viszont feltűnt, hogy van benne kardamon. Így át is küldtem neki, és amikor jobban megnéztem a receptet, rájöttem, hogy kókusztejen (és persze kardamonon) kívül végülis minden van hozzá otthon is. Így eldőlt az

ebéd sorsa, úgyis pont gyömbéres-kurkumás kaját terveztem, hogy legalább a tél végét kihúzzuk mindenféle betegség nélkül. A piacon becsúszott még a kókusztej mellé egy csokor friss koriander is. IMÁDOM a friss koriandert. Egy pár hónapja nem ettem már, és teljesen kikészültem, hogy hogy lehet valami ilyen elképesztően finom! Úgyhogy a leves mellett mindenhez azt eszem most, néha meg csak úgy magában pár szálat. Ilyenkor azért kemény belegondolni, hogy fél évig Amszterdamban mindig volt otthon, persze egy kis menta meg bazsalikom mellett - a negyedünkben fillérekért árulták minden sarkon...

Íme a recept, Toma oldalán: http://tomakonyha.blogspot.com/2011/02/indiai-izek-kokuszos-karfiolkremleves.html

Én személy szerint kihagytam belőle a paradicsom sűrítményt, a kardamont, és a joghurtot, és több fokhagymát és gyömbért használtam. Egyszerűen isteni!

lustaság és spenótos fetás csirke

2011-02-15T13:48:00.001+01:00

Imádom a póréhagymát! Ráadásul erre akkor jöttem rá, amikor D.-vel az első albérletünkben laktunk fent, a hegyen, és volt egy nagyon jó zöldséges a kapunktól 15 méterre. Mindig, minden kapható volt, viszonylag normál áron, így azon a télen tényleg csak kitaláltam, hogy mi legyen a kaja, és nem volt gond, ha nem volt otthon hozzá kb. semmi, csak leugr

ottam, és kész. Nem mondom, most is 5 perc bringára van a Lehel piac, de ez már olyan táv, ahol gyakran győz a lustaság. Azt hiszem jellemző sztori, - sok szempontból - hogy a diplomaosztóm utáni hajnalban, hazafelé sétálva, kb. fél 6kor értük el Annával a Lehel piacot, miután a végigbulizott éjszaka után egy termosz kávé és egy doboz Haagen-Dazs fagyi társaságában megnéztük a napfelkeltét egy mólóról a Dunán. Azaz csak néztük volna, mivel a nap a hegy másik oldalán kelt fel, így buktuk a dolgot, de a hangulat azért megvolt. :)

Szóval mivel másnaposan főzni jó, így biztos voltam benne, hogy sütőben sült fokhagymás-spárgás-újkrumplit szeretnék csinálni, lehetőleg még reggelire. Igen ám, csakhogy a piac 6-kor nyit. Komoly dilemma előtt álltunk: hazamenjek-e, és később, egy kis alvás után térjek vissza, vagy húzzuk ki még ezt a fél órát valahogy, és első vásárlóként válasszak a legszebb spárgák közül. Meghoztuk a legjobb (?) döntést: beülünk még a szemközti vendéglátóipari egységbe egy fél órára, dumálunk még egy kicsit, és hipp-hopp, nyílik a piac. Na persze. A dumálásból falnak dőlő félig alvás lett, és ez volt életem egyik leghosszabb fél órája. Viszont két gyönyörű csokor spárgával értem haza reggel fél7kor, bár tipikus, hogy számtalan indokolhatóbb szituáció lett volna az éjszaka folyamán, amikor eltörhetett volna a napszemüvegem, mégis egy csokor spárga törte el reggel, már teljesen beszámítható állapotban...

Most följebb pörgetek, hogy hogy is jutottam el eddig. Ja, igen. Szóval a póréhagyma. Akkor télen rájöttem, hogy kajába főzve is isteni, és teljesen más karakter, mint a többi hagyma (mily meglepő). Úgyhogy ez lett a kaja alapja, na meg durva mennyiségű fokhagyma. Lilahagyma is mehet rá, a fetával az is jól megy. Vicces, de pont a fent linkelt másnapos főzős posztban szereplő kaja átdolgozása ez a mostani.

Hozzávalók:

fél rúd póréhagyma
kb. 8 gerezd fokhagyma (simán mehet annyi, nem érződik az íze)
fél kg csirkemell csíkokra vágva
1 csomag mirelit spenót (vagy friss, hú de imádom frissen)
15 dgk fetasajt
2 ek tejszín
2-3 db szárított paradicsom, felcsíkozva (elhagyható)
kevés só (a feta sós), frissen őrölt bors, szerecsendió

Olívaolajon megpárolom a hagymákat, beleteszem a húst, sózom-borsozom, együtt párolom, amíg a hús majdnem kész. Rádobom a spenótot, és hagyom fortyogni. Beleteszem a tejszínt, hogy ne égjen le, rámorzsolom a fetát, (egy keveset hagyok belőle, hogy a végén, frissen tegyem rá), és a szárított paradicsomot. Megy bele szerecsendió, meg még só-bors, ha kell, és kész. Sütőben sült fűszeres krumplival isteni.

Minden, ami zöld

2011-02-12T12:27:00.010+01:00

Nos, mivel pontosan 9 hónapja nem írtam ide, így akár bejelenthetném azt is, hogy időközben gyerekem született, vagy a heringcápám adott életet az utódainak - az idő ez esetben is stimmelne. De mivel egyik örvendetes esemény sem következett be, így szimplán csak belekezdek.

A pesztó mánia még múlt évben kezdődött. Akarom mondani, két éve, ami azért elég kemény, hogy itt, a blogon kellet leellenőriznem, de azt hiszem, ilyen szempontból még nem frissült az időérzékem, 2010 hangulatom van erőteljesen... Illetve ez nem teljesen igaz, mert sok mindent várok ettől a évtől, úgy érzem, hogy tele van lehetőségekkel, de azt hiszem, ezt valahogy a tavaszhoz kötöm. Majd tavasztól lesz 2011. :)

Szóval, a medvehagymás pesztó óta mindenből, ami zöld, pesztó készül nálunk. A téli sláger a petrezs

elyem, ami ugye ilyenkor is mindig van, és isteni, és zöld, és a t

etejére szárított paradicsom csíkokat lehet tenni, és... Azt hiszem, ez lesz az ebéd. Persze most is van a hűtőben, de úgy terveztem, hogy nekiállok főzni valamit, de projekt elhalasztva. (Ez a "persze, most is van a hűtőben" dolog persze egyáltalán nem persze, mivel fél napon belül el szokott fogyni, ha nem azonnali fogyasztásra készül - D. egész egyszerűen bekanalazza magában.) Meglepő módon ez már tegnap óta a polcon figyel, köszönhetően a tegnapi hús-sajt-bor vacsinak, amire hivatalosak voltunk. Ettünk fekete vadkecskesonkát, svájci megnemmondommilyen rózsaszínre füstölt sonkát, mangalica kolbászt és még egy csomó mindent. Gép persze

volt nálam, és persze nem fotóztam - jólvanna, azt hiszem, a mai napon született meg komolyan az elhatározás, hogy újra írjak, így nem lehetett előre felkészülni. :) Azért persze ez sem teljesen igaz, ahogy letöltöttem a gépemről a képeket, meglepő módon találtam néhány kaja-fotót is rajta - itt motoszkált ez a fejemben már régóta, csak az írásig nem jutottam el. By the way, időközben lediplomáztam, és az első hivatalos, 8 órás munkámat gyűröm (most éppen csak 6 órában). De mostmár tényleg jöjjön a pesztó:

Hozzávalók nagyobb mennyiségre:

6 csokor petrezselyem - ezt tavasszal azért lehet redukálni mondjuk 4-re az eredmény ugyanez lesz
2 nagyobb fej fokhagyma (na jó, D., aki egy ideje átvette a pesztó készítés nemes feladatát, legalább 3-al tesz bele. legalább.)
egy marék dió
egy nagyobb csipet só
2 közepes (nem olajban eltett, de végülis mindegy) szárított paradicsom
egy marék parmezán (persze más kemény sajt is jó, sőt trappistától sem fogunk fintorogni)
jó minőségű olívaolaj (olyan szűretlen, opálos olívaolajat kaptam D.-től, hogy csak na :) )

Késes aprító, elvetemültebbeknek mozsár, és kész. Azt hiszem megyek, és felteszem a vizet főni. :)

PAUSE

2010-05-12T15:31:00.004+02:00

Nem mintha eddig nem szüneteltem volna, de most már talán látom ennek a végét... Június 17-én államvizsgázom, és persze párhuzamosan még kb. 4 dolgot kell csinálnom, úgyhogy most sem főzésre, sem posztolásra nincs időm. Arról nem beszélve, hogy a doki elég komoly tisztítókúrára fogott, úgyhogy nincs is nagyon alapanyag, amiből főzhetnék. :)
Szóval már nem olyan sok idő, és visszatérek, de addig másra kell koncentrálnom...

Satay szószos csirke balzsamecetes répákkal

2010-03-26T13:48:00.001+01:00

Amikor januárban D. kijött hozzám hosszabb időre Amszterdamba, elég durva körülmények között éltünk. A lakás a három hét üresen állásnak és fűtés nélküliségnek köszönhetőn konkrétan lefagyott. Kint, a mínuszokban melegebb volt, mint bent a lakásban, ráadásul a beton alapzatból sütött a hideg. Mivel ágyunk nem volt, hanem egy kétszemélyes matracon aludtunk a földön, az első éjszaka körbepolcoltuk magunkat a bőröndökkel, és mindent a matrac alá tettünk, ami nem volt gömb alakú. :) A csoda lila minikályhánkkal 3 nap alatt befűtöttük a nappalit, ahol aludtunk. De a folyosóval és a konyhával nem nagyon tudtunk mit kezdeni, olyan hidegek voltak, hogy az elektromos fűtőtesteink nem bírtak velük. Hát igen, a konyhaajtó alatti öklömnyi rés, ami a hátsó erkélyre nyílt, nem nagyon segített a dolgon... A legszebb a fürdőszoba volt, ahol egy légtérben, kb. 2,5 négyzetméteren van a wc és a zuhanyzó is, és mindez beton alapokon. Így a zuhanyzás egy élmény volt, főleg, mert a csövek fele lefagyott, így a melegvíz - amúgy sem túl erős - sugara erősen megcsapant. Lényeg, ami lényeg, hogy D. bátyja úgy döntött, hogy elruuccan hozzánk egy "üzleti útra", és kicsit feltáplál minket, na meg megengedi, hogy a szállodai szobájában melegvízzel hajat mossak, ami nagy esemény volt, komolyan mondom! :)
Egyszóval csoda kényeztetésben volt részünk ez alatt a pár nap alatt, elég jó helyeken kajáltunk, többek között elmentünk a Jordaan-ban egy indonéz étterembe rica table-t enni. A rice table lényege (én így tudom, de javítsatok, ha tévedek), hogy egy adag rizs kíséretében kihoznak mindenből egy picit, amit az étteremben készítenek. Így elég gyorsan végig tudod kóstolni az indonéz konyha helyi kínálatát, és választani tudsz, hogy legközelebb miből eszel nagyobb adagot! :) Én szinte mindenért oda voltam, de persze a legalapabb dolog, a satay szósz is nagyon magával ragadott. Így kapva kaptam az alkalmon, amikor a Lidl-ben megláttam, hogy árulnak satay-szószt, amit legközelebb azért majd házilag készítek, mert nem tűnt nagyon bonyolultnak. :) A csirke mellé egy, szintén az indonéz étteremben kóstolt savanykás-édes répa köretet próbáltam meg reprodukálni. Hát, nem pont olyan lett, de azért nagyon ízlett! :)

A csirkéhez:

60 dkg csirkemell
egy üveg satay szósz
legközelebb pici citrom, mert kicsit édes volt nekünk a szósz
só, bors, olívaolaj

A kockákra vágott csirkét olívaolajon sóval, borssal készre párolom, ha már kész, akkor rátolom a satay szószt, és esetleg a citromot. Kész. :)

A répa-körethez:

3-4 nagyobb répa
cukor
3-4 ek balzsamecet
vaj+olívaolaj

A répákat félbe, majd 3-3 ba vágom, és a vajon és olívaolajon megpárolom. Közben rászórok 1-2 ek cukrot, és 3-4 ek balzsamecetet. Addig ízesítgetem, amíg meg nincs a kellően édes-savanykás íz.

Narancsos répa saláta

2010-03-23T11:54:00.000+01:00

Évek óta járok félévente egyszer-kétszer egy ortodox családhoz sabbathi vacsorára. Vendéglátóink mindig rendkívüli finomságokkal várnak minket. Ez a sali az egyik kedvencem, mert nagyon egyszerű, de nagyon finom, igazi téli csodasali, mind a színével, mind pedig a hozzávalók árával együtt, ami azért tél közepén nem mindegy.

Hozzávalók:

4 nagy répa
2 kisebb narancs
egy nagyobb vöröshagyma negyede
narancslé, vagy, ha lédús a narancs, akkor annak a leve

A répákat megpucolom, lereszelem, a narancsokat cikkekre szedem és a cikkeket 3-4 darabra vágom, a hagymából hajszálvékony szeleteket szelek, és icipici kockákra vágom. Ezeket összedobom egy tálba, a narancsot kicsit kézzel összenyomom, hogy kijöjjön a leve, ha nem elég, akkor öntök hozzá egy kis narancslevet is. 1-2 óra a hűtőben nem árt neki, de anélkül is nagyon finom! :)

Tejszínes petrezselyem szósz

2010-03-20T18:02:00.012+01:00

Nagyon durva időeltolódásban vagyok, illetve remélem, hogy már csak voltam, és a dolgok alakulásával majd most megint visszatérek a megfelelő időzónába, és nem fogom minden nap azt hinni, hogy most másnap van, ami azért valljuk be, nagyban megnehezíti a helyes napokon való helyes egyetemi órákon való részvételt! :) Szóval, még hetekkel ezelőtt voltunk Rosinantézni D.-vel, amolyan szakdolgozatírás előtti, Amszterdam utáni rápihenésként. Három tökéletesen regeneráló napot töltöttünk ott, és közben isteni kajákkal kényeztetek minket. Végigkósoltuk a fél étlapot, ettünk carpaccio-t marhából és libamájból, fűszeres camembert-rel töltött empanadast, konyakos kacsalevest, házi szürkemarhaburgert, forró csokidesszertet, olyan zöldborsos meggyfagyival, hogy majdnem elájultam, na meg a fenti szósszal tálalt minicsirkét vajban párolt zöldségekkel, ezekre így kapásból emlékszem (na jó, nem, csak persze felírtam őket :) ). Minden isteni volt, a minicsirkéhez adott petrezselymes mártás miatt pedig D. másnap újra rendelte a fogást. :) És persze, - mivel ez egy ilyen hely - a végén megkérdeztül Zsoltot, a séfet, hogy mégis hogyan készül ez, így a héten a barátainknak adott vacsorán már ezzel villoghattam - persze nem tagadtam le Zsolt múlhatatlan érdemeit sem! :) A világ legegyszerűbb és egyben legfantasztikusabb szósza, a világ legegyszerűbb sült csirkéjéhez, szerecsendiós krumplipürével.

A petrezselyem szószhoz:

3 csokor petrezselyem
kb. 1,7 dl tejszín
só, bors

Késes aprítóba dobtam a 6-ba vágott petrezselymeket, és melléöntöttem a tejszínt. Mázlim volt, hogy éppen jó volt az arány, mert eszembe sem jutott apránként adagolni a tejszínt. :) "Összeturmixolom", majd serpenyőbe öntöm, éssóval, borssal kb. harmadára forralom. Isteni, a színe gyönyörű, imádom a tavaszt!!! :)

A sült csirkéhez:

egy, 1,7 kg-os konyhakész (ez az, amikor ki van belezve teljesen, nem? mindig bajban vagyok, ha kérem, vagy barokkos körmondatokkal írom körül, vagy rámutatok, és megkérdezem, hogy mi minden van benne :) ) csirke
10 dkg vaj
fél citrom
rakat szárított zöldfűszer, mindenféle: rozmaring, kakukkfű, majoranna, borsikafű, stb.
só

A csirkét átmosom, amíg kicsit szárad, addig összekeverem a vajat a fűszerekkel, hogy egy kenhető masszát kapjak, közben kóstolgatom, hogy elég erős íze legyen. A csirke bőrét mindenütt fellazítom, hogy beférjenek az ujjaim alá. A vajas fűszeres krémet betolom a csirke bőre alá, ez a mennyiség elég arra, hogy viszonylag vastagon legyen mindenfelé a krém. Ha ezzel megvagyok, a maradék, kezemen lévő vajjal átmasszírozom a csirkét kívülről is, nem mintha a vaj belülről nem itatná át annyira, hogy eszméletlenül ropogós legyen a bőre... Ha ez megvan, betolom a fél citromot a hasába, és mehet is a sütőbe, 180 fokra. A sütési idő, asszem, hogy Stahl Judittól való, de már egy ideje csak saccperkábé sütöm addig, inkább nézegetem. Az alap fél óra, plusz fél kilónként 20 perc. Én általában a vendégek érkezése utáni negyed órára időzítem az elkészülést, így tuti még forró, ha végeztünk a levessel. :)

:)

2010-03-19T15:25:00.002+01:00

Szakdolgozat megírva, már csak néhány javítás, és mehet köttetni. Meleg van, nyitott teraszajtónál ülök, a héten D.-vel végre megvettük a lakást, már csak ki kell fizetni. :) A gépemen pihen jópár kaja fotó, ami csak posztolásra vár, úgyhogy most talán tényleg újra bele tudom vetni magam a blogolásba. Pozitív energia, jókedv, tavasz van!!! :)

Brokkolis mártogatós pitával

2010-02-12T14:51:00.010+01:00

Végre belekezdtünk az október óta ígérgetett vacsorák teljesítésébe, aminek köszönhetően újra belevetettem magamat a főzésbe. Nanemminthogyha eddig nem főztem volna (mondjuk egy-egy tészta vagy húsleves volt a legkomolyabb dolog, amibe belefogtam), de ez a mostani egy kissé nehéz periódus, így kevésbé vagyok lelkes. Az azért kemény, hogy ha még ehhez sincs kedvem/energiám... De a tegnapi este nagyon jól sikerült, így remélem, ez majd megint fellelkesít. Ilyen még tényleg nem nagyon volt velem, teljesen szétcsúsztam, ailg tudom rávenni magam, hogy belekezdjek valamibe (Jóbarátok nézés a youtube-on nem számít!). Asszem szakdoga-írás-herótom van, meg közben veszünk lakást (ami nagggyon nagggyon szuper, csak persze ez is egy csomó stressz, de talán nemsokára vége... :)), meg ki kéne találni, mi leszek, ha nagy leszek, ami egy cseppet sem könnyű... És persze melót kéne találni mindeközben. Szóval ilyenek foglalnak le, de ha majd kicsit jobb idő lesz, és vissza tudok ülni a bringámra, majd sokkal, de sokkal lelkesebb leszek! :) Addig is próbálok ihletet meríteni másoktól, ha már nekem nincs (vagy alig). Ezúttal az előétel ötletét Deedee-től szedtem, a sütőben sült pitachips biztosan meg fog maradni, nagyon nagyon finom, és a brokkolis cucc is jól ment hozzá.

Hozzávalók:

személyenként kb. 1 pita, egyenként 6 kis háromszögre vágva
1 fej brokkoli (1/2 kg) nagyobb rózsákra szedve
kb. 20 dkg házi ricotta (Chili&Vanilia alapján, csak felezett mennyiségekkel)
5 nagy gerezd fokhagyma (a mennyiség persze opcionális)
1 citrom leve
szerecsendió
só. sok só.

Elkészítem a ricottát a fent belinkeltek szerint és hagyom csöpögni 5-10 percet. A pitákat 10-12 percre forró (200 fokos) sütőbe teszem, előtte meglocsolom olívaolajjal, pici borsot török rá. Közben forrásban lévő vízbe beledobom a brokkolikat, a vízbe megy pici só és kb a citrom levének 1/4-e. 6-7 percig főzöm, majd kiveszem őket. A vadiúj késes robotgépembe beledobom a borkkolikat, a ricottát, sok sok sót, és kevesebb őrölt borsot, és megvárom, hogy krémmé keverje a hozzávalókat. Utána ízesítem citromlével, és sok szerecsendióval. A pitát kiveszem a sütőből, megszórom nagy szemű tengeri sóval, és lehetőleg még melegen tálalom.

Mandulás süti karamellszósszal

2010-01-05T21:14:00.005+01:00

Valamelyik nap felugrottunk egy barátunkhoz megnézni az új lakását, és a konyhában rátaláltam néhány Stahl könyvre. Mivel nekem nincs, így gondoltam, belelapozgatok kicsit, és megakadt a szemem egy sütin, ami elég jónak tűnt, és meglepő módon minden volt hozzá, még Amaretto is, amit csak úgy találtam a kamrában, de nem jött rosszul. Ez volt a thai curry után. Az elején viszonylag kevés fogyott belőle, főleg másnap volt sikere, ugyanis annyira elteltünk a curryvel, hogy szinte már gondolni sem bírtunk kajára, és hát ez a karamellkrém nem tartozik a könnyű semmiségek kategóriájába... Viszont tök büszke vagyok magamra, hogy legyőztem a karamelltől való minden parámat, ugyanis ezt a karamell-készítés dolgot ilyen humbugnak tartottam, hogy persze, a tv-ben nem mutatják, amikor utána kidobják a serpenyőt a beleragadt cuccal együtt... De jelentem, a serpenyő is túlélte, meg én is. És még finom is lett. Legközelebb majd még messzebb megyek, mondjuk elmegyek egy disznóvágásra. Na jó, azt azért nem. :)

Hozzávalók:

A tésztához:

10 dkg mandula serpenyőben megpirítva, leadrálva (sokkal kevesebb idő egyébként, mint azt gondoltam)
10 dkg nagyon puha vaj
1 kk mandulaaroma
4 tojásfehérje
10 dkg porcukor
6 dkg finomliszt
1 kk sütőpor

A karamellszószhoz:

15 dkg kristálycukor
2,5 dl tejszín
2 ek Amaretto

A tojásfehérjét felverem (egyszerűen öröm csak hallgatni is, ahogy a KitchenAid teszi a dolgát, hát még nézni...), a többi hozzávalót összekeverem, majd beleforgatom a felvert habot. Kivajazott, kilisztezett tepsiben kb. 20 percet sütöm 175 fokon. Na, ez nekem nem jött össze, egyszerűen bent felejtettem a dolgot, de semmi baja nem lett plusz 15 perctől sem, valszeg a 180 fok lett volna jó a 20 perchez is. A karamellszószhoz a cukorból karamellt csinálok (persze teflon serpenyőben, és nem keverem, csak rázogatom), majd felöntöm tejszínnel, és kicsit forralva várom, hogy beleolvadjon a karamell. Megéri, mert tényleg beleolvad. :) A végén leveszem a tűzől, és belekeverem az Amarettot is. Másnapra hűtőben sem keményedik meg, de persze frissen az igazi. Nyamm, éljenek a kalóriák, úgyis lebiciklizem! :)

Thai curry Nigella módra

2010-01-05T20:58:00.004+01:00

Még tartozom a karácsonyi gasztroajándékokkal való eldicsekvéssel, bár valószínűleg csak fénykép nélkül jönnek össze, a következő pár nap ugyanis vizsgával, és visszaúttal lesz teli Amszterdamba! :) Lényeg, hogy az egyik vadiúj szakácskönyvemből van ez a thai curry recept, ami kesudió helyett mandulás lett, és persze csak enyhén csípős, de tényleg jól sikerült. Bár a recept szerint curry éppenséggel nincs benne, azért én beletettem egy pici madras curryt, biztos, ami tuti! :) Ha minden jól megy, akkor napokon belül már a kedvenc kis thai éttermemben eszem - bár valszeg nem curryt, a csípősségére való tekintettel. Meg indonéz kifőzdében, meg sültkrumplit a Waterloo-n, hú... már nagyon mennék vissza... És ezúttal D.-vel! :) Na, mielőtt elkezdenék komolyan ömlengeni, íme a recept:

Hozzávalók:

65 dkg darált marhahús (a recept persze csirkével van, de most így alakult, ez tűnt jó választásnak a piacon)
1 nagy fej vöröshagyma
3 dl húsleves
3 dl kókusztej
egy marék mandula
3 ek tejföl
4 cm gyömbér
2 nagy gerezd fokhagyma
1 kk kurkuma
1 kk római kömény
1 kk őrölt koriander
2 kk madras curry
frissen darált szárított chilimag (ezt vajon így hívják? ilyen tekerős izé, én chili helyett használom, amilyen sokat eszünk, ahelyett ez éppen jó)

A vöröhagymt és a fokhagymát megpárolom egy kis olivaolajon, aztán rádobom a marhahúst, kifehérítem, és fedő alapp picit párolom, majd fűszerezem, és felöntöm a húslevessel. Ha már majdnem kész, mehet bele a kókusztej, a végén pedig a tejföl. Tálaláskor megszórom pirított mandulával, és korianderrel, ha lenne. Nem baj, hétvégén már megint ott lesznek a mentától illatozó zöldségeseim, de jó is lesz... :)

Karácsony - Szárított paradicsomos tészta

2009-12-28T11:36:00.005+01:00

Idén nem készült semmi különleges az ünnepekre, mármint semmi vadonatúj. Anyuéknál a szokásos töltöttkáposzta, és ananászos tejszínes csirkemell konvó volt... isteni, mint mindig. D.-éknél viszont rendhagyó módon idén volt rendes karácsonyi összeülés, mivel elég sokan gyűltek össze ebben az országban a kiterjedt családból. Ide készült egyben sült zöldfűszeres csirke, és egy olyan tészta, amire Amszterdamban szoktam rá teljesen. Érthető is, mivel egyrészről nagyon finom, másrészről pedig olyan dolgokból készül, ami mindig volt otthon (itthon, öhm... vagy hol is? :) ). Elsőként egy 4 sajtos töltött tortellinivel készült kint. Elég jó minőségű előre töltött tészttákat lehet ugyanis kapni, amikkel éltünk is rendesen, mivel elég volt hozzá csak valami szószt összedobni. Ráadásul a szokásos sajtos-sonkás kombináción túl van pl. diós is, ami azért már elég jó...

Hozzávalók:

3 nagy fej lilahagyma
1 póréhagyma
6 gerezd fokhagyma
kb. 20 db olajban eltett szárított paradicsom
tejszín
só, bors, szerecsendió

A hagymákat fel karikázom, a fokhagymát picire vágom, és olívaolajban megpárolom. Aztán mehet bele a szárított paradicsom, ha az is átpirult, akkor a tejszín, és a só, bors, na meg rengeteg frissen reszelt szerecsendió. Egyszerű, és mennyei.

A kanapé...

2009-12-19T18:12:00.005+01:00

Amint ígértem itt a kanapé története, Anna szájából, ahogyan pár nappal utána láttuk...

"és hazafelé megláttam valamit..

Egy -pontosítok- kettő kanapét.
Egy kuka mellett.
Ez jó, vigyük már el - mondom.
Oké, de vigyük a nagyobbat, mert azt több mindenre lehet használni -
mondja Zsuzsi.
Jó - mondom, és már fogom is az egyik végét.
Jó - mondja, és már visszük.
Nehéz - jegyzi meg.
Igen, cserélünk? - kérdezem.
Oda-vissza-helycsere után nagy nehezen elhozzuk a másik utcáig.
Van egy kis gond - mondom.
Tudom - mondja.
És itt tessenek elképzelni a legszörnyűbb, legijesztőbb horrorfilmet,
amit valaha láttak.
Egy 45fokos dölésszögű lépcső, egy kétésfélméteres ötvenkilós kanapé,
és két vézna kiscsaj.
Zsuzsi ment elöl, és lépcsőfokonként rakta feljebb, én meg toltam.
Ez odáig jól is ment, amíg el nem értük az ajtónk magasságát - ahol
egy méteres vízszintes szakasz van. Itt egyszercsak abban a helyzetben
találtam magam, hogy félig már feljöttem a lépcsőn, és ez a batárnagy
kanapé a fizika törvényeinek megfelelően -most, hogy az eleje is már a
levegőben lóg- le szeretne csusszanni ezen a lépcsőn. Én pedig pont az
útjában. Végül, amikor már az összes kezem félméteres remegést
produkált, eszembe jutott, hogy megforduljak, és a hátammal tartsam
meg a szörnyet. Ez működött. Nehéz volt, de legalább nem nyomott össze
ily módon. Felértünk az ajtónkig (ez legalább negyed óra), ott a
következő igen súlyos problémával szembesültünk: nem fér be az ajtón.
Húsz perces gondolkodós, a ráncigálásokkal a folyosót némileg lebontós
periódus következett. A folyosói lámpa persze hárompercenként
lekapcsolt. Amikor harmadszorra próbáltuk ugyanúgy, akkor valahogyan
mégis befért. Remek! Vigyük a napfényes szobába. Jó. A kanapé állítva
elindult a szűk folyosón a megfelelő szoba felé. Ott ismét problémába
ütköztünk: nem fér be az ajtón. Ekkora már fizikailag igencsak
kimerülve nem sok esélyünk volt a gonosz óriás ellen. A dolog most úgy
nézett ki, hogy a kanapé tökéletesen beszorult, mind a két méterével,
Zsuzsit örök időre a konyha fogságába zárva, a fürdőszoba ajtaját
eltorlaszolva. Már tervezgettük a közös jövőnk ily módon - Zsuzsi
felajánlotta, hogy a kanapé fölött átnyújt egy kis leveskét, én azt
néztem, át tud e mászni, mikor LÉPÉSeket hallottunk.
Figyelj, nem akarod megnézni, hogy nem egy fickó jön e véletlenül le a
lépcsőn, aki segíteni akar? - kérdezte.
Mit veszíthetünk -mondtam rezignáltan.
És de. Egy holland pasas volt, akinek gyorsan vázoltam a helyzetet,
bejött, és két mozdulattal kiszedte az ellenséget a torlaszoló
pozícióból. Átmenetileg a bicikliszoba előtti területen helyezte el,
bár ily módon inkább állapé, mint kanapé névvel lehet illetni a dögöt.
Reggelente megrémülök, mert egy faláb mered felém, ha kinyitom az ajtót.
Az eset után még vagy fél órán át pumpálta testem az adrenalint,
azután szóltam neki, hogy mostmár nem kellene izgulni -bár ilyen
veszélybe még sosem sodortam magam-, a mai napot is túléltük. A
testem meg én. Az agyam valahol máshol vakációzott, illetve a
lehetetlen-nem-létezik felirat világított a szemeim helyén. Könnyen
elaludtam."

No comment. :)

Visszatértem :)

2009-12-17T09:57:00.006+01:00

Nem csak az országba az ünnepek erejéig, hanem azt hiszem, hogy ide a blogba is. Elég pörgős volt ez az elmúlt majdnem három hónap, és hát a lopott internetünk minősége sem kedvezett különösebben a blogírásnak. Meg hát a város felfedezése elég sok időt vett el... De mivel nem kerültem át a Csipkerózsikákhoz, és több kedves noszogatás is érkezett, azt hiszem, hogy innen, a szélessávú internet birodalmából újra felveszem a fonalat. :)
Mert hogy főztem kint. Nem is keveset. Persze a kulináris élvezetek halmozásán túl költséghatékonysági okai is voltak ennek. Az egyetlen általunk megfizethető utcai kaja a hollandok (és skótok, angolok, stb.) nemzeti étele, a sültkrumpli volt. Pata speciale. Azaz frissen sült krumpli (a jobb helyeken nem is mirelitből) ketchuppal, majonézzel és apróra vágott vöröshagymával. Miután megtaláltuk a legjobb sültkrumplist a városban a Waterloopleinen, általában oda jártunk, ha már nagyon nagyon éhesek voltunk, és képtelenek voltunk tésztára gondolni. Hát igen, az étrendünk nem volt a legváltozatosabb: tészta, rizs, tészta, tészta, krumpli, hús, tészta, tészta, rizs, tészta, ... Persze azért próbálkoztunk, bejöttek levesek is, de meg kell, hogy mondjam, komoly ihlethiányhoz vezet a sütő hiánya és a hús ára... Ennyi vega kaját még életemben nem főztem...
De voltak nagy felfedezések is: például, hogy mérj le egy kanapét, mielőtt megpróbálod felvinni az 1,2 méter széles ám 45 fokos lépcsőn az elsőre... Azt hiszem, ennek külön posztot is szentelek majd... Na meg hogy a pindakaas-jellys (ami valójában peanutbutter-jellys) kenyér jó. Nagyon nagyon jó. Meg hogy az avokádót tényleg nem lehet megunni. Az avokádó is részese volt ugyanis azoknak a 2-3 óráig elhúzódó villásreggeliknek, amikkel majdnem minden regel megörvendeztettük magunkat. Mozzarella sali, avokádó krém, 3-4 fajta felvágott, sajtok, olajbogyó, zöldségek, szóval hideg kajában nem volt hiány. És persze volt egy nagyon jó pékség mellettünk, úgyhogy mindehhez még meleg magos barna kenyeret ettünk. :) És persze még számtalan más dolog, hogy hogy lehet egymás mellett élni békében, és hogy itt nem jelent semmit, ha valaki rád mosolyog, és ha vissza mosolyogsz, akkor megdícséri a mosolyodat, hanem csak megjegyezte, aztán ment tovább... Nagyon más itt (vagy ott, vagy most hol is? :) ), és sok mindent láttam, amit máshogy lehetne vagy kéne csinálni, de az biztos, hogy legalább az én hozzáállásom megváltozott néhány dologhoz, ami azért jó kezdet! :)

Amszterdam III.- Termelői piac

2009-09-27T00:08:00.005+02:00

Valamelyik este az Oosterpark mellett jöttünk el, és figyelmesek lettünk egy kiírásra: vasárnap a havi egyszer megrendezésre kerülő termelői piacot látja vendégül a park. Mint már több programnál is, próbáltuk megjegyezni a webcímet. hogy utána nézzünk, mi is ez. Meglepő módon az egyik esti sörözésünk után eszünkbe jutott a dolog, és megfogadtuk, hogy mindenképpen elmegyünk erre az eseményre. Vasnap reggel kissé kómásan ébredtünk, és éppen sétáltunk át kedves évfolyamtársunkhoz, aki rendelkezett 2 lapos villanyrezsóval, amikor eszünkbe jutott a dolog, és így az Ooseterpark felé kanyarodtunk... Hát, ennél a piacnál jobb dolgot kevesebbet tudok elképzelni (az, hogy D. itt lehetne velem, mondjuk ezek közé tartozik...). A halk, élő jazz zene mellett sétálgattunk a házi kenyerekkel, sajtokkal, kolbászokkal és lekvárokkal megrakott asztalok mellett, végigkóstoltuk a kínált portékákat, és végül egy diós-mogyorós-mazsolás kenyér mellett (amit az égiek is arra szántak, hogy jó fajta olivaolajba mártogassák), házi kolbász, aszalt vörösáfonya, és egy meleg almás-fahéjas muffin mellett döntöttünk. Mire a megígért 1 óra helyett 3-ra átértünk a koleszba, már farkas éhesek voltunk, az isteni almás-fahéjas muffin ellenére. Így előételként elfogyasztottuk a magos-mazsolás kenyeret és a kolbászt, aztán - a másnaposságunkra való tekintettel - tejfölös-tárkonyos zöldséglevest, és marokkói fasírtot ettünk friss mentás joghurttal. Kemény, hogy amikor gondolkoztam, hogy mi legyen az ebéd, és eszembe jutott ez, amihez 3 féle friss zöldfűszer (petrezselyem, menta, koriander) kell, és végig gondoltam, hogy vajon hoztam-e szárított mentát, eszembe jutott, hogy kb 2-3 percre a házunktól van az a sétálóutca, ami illatkozik a mentától, és a friss gyümölcsöktől, és szinte bármi megkapható, sőt, a dolgok nagy része még ismeretlen is számomra. :) Az érdekes még a napban az volt, amikor a piacról a kolesz felé menve megálltunk egy autó-aluljárónál, ami két oldalt le volt zárva, és komoly hangerejű elektronikus zene szólt onnan. Vasárnap délután 2-kor vagy 100 fiatal bulizott a város közepén, és 3 órával később az autók úgy jártak ott, mintha mi sem történt volna...

Amszterdam II. - Multikulti ihletésű rizstészta kókusztejjel, gyömbérrel és lime-al

2009-09-20T11:06:00.010+02:00

Hát, sikerült egy brutál multikulti negyedbe költöznünk, ahol a lakosság 50%-a marokkói, 30%-a fekete, a maradék 20% pedig holland, plusz még vagyunk mi is. :) Ha kinézek az ablakon, a játszótéren 6-7 éves forma csadoros lányok játszanak a körhintán, Anna pedig tanúja volt annak, ahogy egy alacsony, ősz hajú kaftános bácsi megkér egy 2 méteres fekete fiatalt, hogy vegye már le neki a polcról a kimondhatatlan nevű, arab feliratú zacskót. Tegnap elmentünk megnézni a helyi bevásárló utcát, ami egy piachoz hasonlatos, van itt minden, ami kell. Leginkább a San Francisco-i kínai negyed piacaihoz tudnám hasonlítani: itt sem értem a feliratokat, mert - ha vannak egyáltalán - akkor arabul vannak, és itt sem ismerem a zöldségesnél található zöldségek/gyümölcsök jó részét. Iszonyatosan kirívunk ebből a közegből, de próbálunk "beilleszkedni", vagy legalábbis ismeretségeket kialakítani - pl a zöldséges már megismert minket, amikor másodjára jártunk ott (hmm... olyan szőlőt vettünk, hogy összefut a nyál a számban, ha az ízére gondolok).
Amióta megérkeztünk, valamiért thai kaják ízei járnak a fejemben. Persze ennek köze lehet ahhoz is, hogy megtaláltam azt a kis thai éttermet, amit valaki nagyon javasolt, és csorgattam a nyálamat előtte jó 10 percig (egyelőre nem tudjuk, mennyire leszünk az éhenhalás szélén, így addig csak a nyálcsorgatás marad). Ezenkívül olvastam Starkoffer barátjának tök jó beszámolóját a thai konyháról, így ez is dobhatott egyet a kedvemen. Így adódott, hogy harmadik reggel felkelve, pontosan tudtam, hogy mit fogunk ebédelni. Már, ha kapható hozzá minden a boltban, és nem olyan méregdrága. Hát, az, hogy a lentebbi hozzávalók a legtipikusabb sarki ABC-ben (itt: AlbertHein, azaz AH) is megtalálhatóak, ráadásul fillérekért, azért eléggé meglepett, és rájöttem, hogy talán ebben (is) igaza volt Anyunak, amikor felvetette, hogy talán ne vigyek magammal halszószt a bőröndben, tuti itt is kapni, és ha kiömlik... Persze elhoztam magammal, de a nyitott szójaszószos üveget azért végül otthon hagytam. :) Azt hiszem, itt kicsit megváltozik majd az étkezési kultúránk, vagy legalábbis sok sok új dolog is bekerül a mindennapokba. Már alig várom, hogy ne a város másik felébe kelljen átmenni kedves évfolyamtársam koleszébe, hogy tudjunk főzni, hanem nekünk is legyen már egy 2 lapos villanyrezsónk, ha igazi tűzhelyre nincs is esélyem. :)

Kamu thai rizstészta

Hozzávalók:

2 csomag 250 grammos rizstészta
2 csomag 200 grammos shrink rudacska
1 db 400 grammos kókusztej (az otthoni sokkal, de sokkalhígabb, vagy lehet, hogy vmi sépci fajtát vettünk, mindenesetre ezt legközelebb ugyanennyi vízzel fogom higítani)
3-4 cm gyömbér apróra vágva
1 fél lime leve és héja, apróra vágva (ugye, ugye, ha nincs reszelő...)
1 csomag újhagyma, zöldjével együtt felkarikázva
3-4 nagyobb gerezd fokhagyma, de többet is elbír
só, kicsi bors

A felkarikázott újhaymát megpárolom a fokhagymával együtt, kicsit pirítom a falatokra vágott rákkal, aztán hozzáöntöm a kókusztejet (és legközelebb a vizet), kicsit forralom, majd ízesítem gyömbérrel, lime-al, sóval és kis borssal. Közben kifőzöm a rizstésztát: forró vízbe teszem 3-4 percre, aztán hideggel lebölítem. Frissen fogyasztandó!

1 éves és 12 napos blog :)

2009-09-19T21:05:00.004+02:00

Hát elég kemény, de egyszerűen elfelejtkeztem a blog szülinapjáról... Annyi minden volt, készülődés az útra, az utolsó melók leadása, szomorkodás, és izgalom... Így elfelejtődött, de most belémcsapott, mintha lett volna valami, amire emlékezni akartam... És igen, így most a marokkói negyed közepéből, egy üres lakásban egy kanapén ülve, elektromos főzőlapról és radiátorról álmodozva megiszom egy pohár bort az elmúlt egy év emlékére, és arra, hogy a folytatást legalább ennyire élvezni fogom! Egészségemre! :)

Ez pedig az a hely, ahol valószínűleg nem fogok dolgozni! :)

Amszterdam I. - Érkezés

2009-09-17T09:39:00.004+02:00

Ezennel megkezdem az Amszterdami posztok - remélhetőleg - hosszú sorát. :) Azért remélhetőleg, mert biztos rengeteg dolog lesz, amiről be szeretnék majd számolni, de egyelőre úgy néz ki, ha nincs valamelyik szomszédnak szélessávú, és nem kódolt internete, akkor csak bajosan fogok tudni a Public Libraryn kívül nethez jutni. :) A szomszédokat pedig egyelőre nem ismerjük, mivel tegnap az érkezés csúszása, és a kivitt biciklim összeszerelése miatt (jó, jó, mit csináljak, beleszerettem, ki kellett hozni! :) ), úgy 3 és 1/4 órával késtük le a találkozót az antisquat agency-s (ennek az a lényege, hogy felújítás előtti házakat adnak ki jelképes összegekért, hogy ne váljanak ezek foglalt házzá, mert az Amszterdami törvények szerint, ha egy ideig nem lakik bennük senki, akor ingyen használatba lehet venni - ez a squatolás egy elég komoly mozgalom pl. Angliában még ma is) fickóval... :) Szóval ma megyünk megnézni és átvenni a lakást, előtte még szerzünk holland telefonszámot, meg biciklit Annának, és persze sétálunk, gyönyörködünk, és próbálunk magunkhoz térni, hogy itt vagyunk...

Őszibarackos bazsalikomos csirke

2009-09-04T23:42:00.006+02:00

Hát igen, mostanában nem nagyon jelentkezem, kaja még csak-csak készül, de vészesen közeledik az utazás napja, és mostmár nem tudok nem tudomást venni azokról az elintézendő dolgokról, amikre muszáj időt szakítanom a melók között. Úgyhogy ma eljutottam egy bankig, de még kell egy rakat dolog, amikkel sehogy sem állok. Azért lesz az utazásig poszt, mert tervezek addig egy-két ebédet/vacsit nagyobb társasággal, de most álljon itt Nagyim egyik kedvenc husija, amit jóval 80 fölött kísérletezett ki, és - bár első hallásra nem hittem, hogy így lesz - de nálam is vitte a pálmát. Nagyon egyszerű, és alig kell hozzá valami, jelen körülmények között pont ideális. :)

Őszibarackos bazsalikomos hús

Hozzávalók:

fél kg csirkemellfilé
2 őszibarack
1 csokor friss, vagy kb. 1 ek szárított bazsalikom
só, frissen őrölt bors
olívaolaj

A csirkét csíkokra vágom, olívaolajon kérget pirítok rá, aztán fedő alatt, sózva, borsozva majdnem készre főzöm. Közben a barackokat meghámozom, a héját betolom a számba, és a magját kivéve, félbevágva vékony csíkokra vágom. Hozzáadom a husihoz, és ekkor szórom meg a friss vagy szárított bazsalikommal. Készre főzöm a husit, úgy, hogy a barack még ne főjön szét. Mi egyszerűen krumplipürét ettünk hozzá.

Költségek (2 főre):

fél kg csirke: 650 Ft
2 őszibarack: 80 Ft
1 csokor friss bazsalikom: 150 Ft (Lehel piac)

Összesen: 880 Ft

VKF XXVII. - Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdái, azaz Születésnapi zsúr gyerekeknek (?)

2009-08-23T15:42:00.000+02:00

Mivel nem bővelkedem körülöttem szaladgáló gyerkőcökkel - mondhatni, nincs egy se - így ésszerű ötletnek tűnt, hogy infantilis barátnőimet vegyem rá egy szülinapi zsúrban való részvételre. Büszkén jelenthetem, hogy igen jó kis zsúrt csaptunk, és nem csalódtam sem a magam, sem az ők komolyságában! :) Mivel megkértem őket arra, hogy lélekben készüljenek fel a rájuk váró megpróbáltatásokra, így mire kiértünk a helyszínül választott kertesházba, már egy meglepetés játék várt engem is: rókavadászat! Ha ez valakinek nem mond semmit, ne aggódjon, mert bár én játszottam ilyet ártatlan lánykoromban dehát én sem ezen a néven ismertem, sőt, ahogy jobban belegondolok, nem is volt neve! Mindenesetre a csajok a lakás különböző pontjain eldugtak összesen 44 cetlit, amit megtalálás fejében ajándékkal jutalmaztak! :) Persze az, hogy mit kapunk cserébe, titok volt a beváltás pillanatáig. Azt viszont el kellett dönteni, hogy egyszerre, vagy egyenként akarjuk beváltani a meglepiket. Úgy döntöttünk, félúton kezdjük el beváltani őket, mert így lesz egy kis pihink, ami jól is jött, mert kiderült, a cetlikre rajzolt különböző színű és méretű poharacskák a közelezően megivandó alkohol fajtáját és mennyiségét jelezték... :) Így később annál nagyobb lelkesedéssel, bár egyre kevesebb hatékonysággal próbáltuk megtalálni az eldugott cetliket. Később aztán eljött a "tortakészítés" ideje is, és előkerült Sanyi, a sün, akinek tüskéi különböző, fogpiszkálókra tűzdelt finomságokkal voltak teli. A kókuszgolyó (azaz torta) készítés gyermeki örömmel zajlott, sőt, idővel előkerült a gojszlik alfája-omegája: Donald Kacsa Szakácskönyve!!! Mivel Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáihoz nem voltak kellő alapanyagaink, így a "gyerekek" találomra öntötték össze a darált kekszet, a kakaóport, a cukrot és a tejet, mégis nagyon finom golyócskák születtek! :) A koncepció Sanyi és a golyók mögött Anyu elmélete volt, miszerint a zsúron szaladgáló gyerekek úgysem ülnek le enni valami rendeset, hanem csak odaszaladnak bekapni valamit, így ezek a falatok ideálisak. Mellé jöhet még legyalult sárgarépa és vékony csíkokra vágott káposzta, chips gyanánt, és a cukorral teli gyerekpezsgő helyett 100%-os almalé buborékos ásványvízzel felöntve. Az este további részére komoly terveink voltak: akartunk gyufásdobozt átadni orról-orra, táncolni egyre kisebbre összehajtott újságpapíron, de végül hullócsillagokat néztünk, és tangóval köszöntöttük a hajnalt. :)
Nos Lúdanyó, mégegyszer köszönöm a kiírást, igazán jó alkalmat adott egy nosztalgiázós felnőttzsúrra, és egy nagyon jó emléket, amire a következő fél évben gondolhatunk, mielőtt újra látjuk egymást!

És íme, az eredeti Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáinak receptje:

Hozzávalók:

100 gr vaj
100 gr zabpehely
35 gr kókuszreszelék
75 gr porcukor
1 tk vaníiláscukor
2 ek kakópor
1 ek hideg víz
kókuszreszelék a díszítéshez

1. Keverj össze egy tálban minden hozzávalót. Az összeállítás a kezeddel fog a legjobban menni.
2. Formálj a tésztából kis golyókat, és forgasd meg a kókuszreszelékben. Ha ezzel kész vagy, tedd a labdácskákat egy darab zsírpapírra.
3. Jót tesz a labdáknak, ha hagyod őket egy kicsit pihenni. Még finomabb lesz, ha egy műanyag dobozkában tárolod.

Szedres fehércsokitorta

2009-08-21T14:33:00.001+02:00

Egyszerűen képtelen vagyok visszaemlékezni kinél, de múlt héten láttam egy fehércsoki-szeder párosítású sütit, és innen az ihlet. Bár a FINOmÁNIÁ-ban tanult fűszeres csokoládé-chutney majdnem kiütötte a nyeregből a készülni akaró tortát, de aztán úgy döntöttem, hogy azzal megvárom a hozzáillő polenta-felfújtat, meg már amúgyis megígértem, hogy ez fog készülni.
Hát, vannak tanulságai a tortának. Az egészet a Sacher alapján készítettem, csak étcsoki helyett fehércsokit használtam, és rá kellett ébrednem, hogy a két fajta csoki azért finoman szólva sem ugyanúgy olvad. Így szembe kellett néznem némi zsiradék-kicsapódással, de azt leöntve az alappal nem volt baj, leszámítva azt, hogy nagyon nagyon édesnek tűnt, ám mire megsült, annyira már nem volt az. Eddig nem lenne semmi baj, csakhogy arra is rá kellett jönnöm (úgy látszik, most ilyen tanulós időszak van :) ), hogy a lime leve sem azonos savanyúságú a citroméval, így amikor a töltelék tetejére csavarta, csak nem akart elég savanykás lenni. Viszont annyira már az volt, hogy ne ízesíthessem nagyon édesre, pedig ez a két véglt ment volna a tésztához: a nagyon édes, vagy a nagyon savanyú. Így a töltelék csak kicsit lett savanykás, viszont a szedertől meg nagyon szép lila lett, tehát a színkombináció elég jól passzolt! :) inden összevetve nem lett ez egy rossz torta, de ahogy azt egy barátnőm megjegyezte: "A Sacher az Sacher...". :)

Hozzávalók a tésztához:

3 tábla fehércsoki
6 tojás
6 evőkanál liszt
15 dkg margarin
1 vaníliáscukor
1 sütőpor
1 lime reszelt héja

Hozzávalók a töltelékhez:

2 liter tej
1 nagy kefír
fél kiló szeder
1 citrom leve vagy 3-4 evőkanál cukor
1 dl tejszín

A tésztához vízfürdőn összeolvasztom a margarint és a kockákra tört csokit. Közben a tojássárgákat felverem a vaníliáscukorral, egy külön tálban pedig a tojásfehérjéket egy pici sóval. A tojássárgás alaphoz keverem az egyneművé olvadt csokis keveréket, aztán öszekeverem a lisztet a sütőporral, és felváltva adagolva, 6-6 kanál lisztet és tojásfehérjét keverek bele (a tojásfehérje több lesz, mint 6 kanál, így 6 részre osztom, és úgy keverem). A végén belereszelem a lime héját, és kapcsos tortaformában a sütőbe tolom 180 fokra, kb. 25 percre. A töltelékhez először ricottát készítek C&V módon, majd abba belekeverem a diszítésnek szánt szemektől megszabadított szedret, és ízesítem vagy 1 citrom levével, vagy 3-4 evőkanál cukorral, attól függ, édesre, vagy savanyúra szeretném-e a tölteléket. A tejszínt kicsit felverem, ne kell, hogy kemény legyen, csak hogy a duplájára nőjön, és a 2/3-át belekeverem a ricottás töltelékbe. Ha kész a tészta, kettévágom, belepakolom a tölteléket, és a torta tetejét megcsorgatom a maradék tejszínnel, a tetejére pedig szedreket ültetek. :)

FINOmÁNIA - Formabontó lekvárok és chutneyk

2009-08-19T14:44:00.012+02:00

Talán ez volt az általam egyik legjobban várt FINOmÁNIA, bár sajnos ezúttal sem tudtam az esemény mind a két napján részt venni, így csak az első nap történéseiről számolhatok be. Amikor megérkeztünk, és ittunk egy jéghideg limonádét, kiderült, hogy rajtam kívül még 4 gasztroblogger döntött úgy, hogy Zsolt vezetésével elmerül a lekvárok és chutneyk világában, és olyan élményekkel tér haza, amit sehol máshol nem tapasztalhat meg. Ez alkalommal 4 féle chutneyt készítettünk el közösen, és bár nekem ezúttal is kimaradt a szőlőmagozás, megtanultam gyömbért pucolni kiskanállal, sírás nélkül rózsát lefejezni, és elkészíteni (többek között) azt a rebarbara-rózsa chutney-t, amit szerenécsre már kóstolhattam egyszer, egy 5 fogásos francia menüsor előételeként, és amely azóta is kísért a hozzá tálalt libamájjal, és a helyben sütött croissant-al... A másik nagy kedvencem a fűszeres csokoládé chutney volt, vörösáfonyával, korianderrel és friss gyömbérrel, és súlyos dolgokat fogok elkövetni, ha nem tudom meg, hogy készült a hozzá tálalt polentafelfújt! :) Persze a többi lekvár is kiváló volt: a fűszeres sütőtök chutney-t még D. is nagy élvezettel ette, pedig ő ki nem állhatja a tököt, de ilyen formában talán bele tudom majd "diktálni"! :) A balzsamecetes-gyömbéres szőlő chutney nekem magában egy kicsit erőtejes volt, de a hozzá evett chilis spagettivel már nagyon jól kiegészítették egymást. Hát igen. Azt már tényleg kezdem megszokni hogy a FINOmÁNIA csapata minden alkalommal valami felejthetetlen élményt és ételt nyújt, és fantasztikus volt elkészíteni ezeket a chutneykat, de az, hogy aztán ezeket a szószokat milyen gonddal elkészített ételek mellé tálalták, hogy a chutney tényleg tökéletes harmóniában állt a hozzá párosított étellel, és hogy miután egy egész délutánt töltöttünk el ámulva azon, milyen ízeket párosítva kaphatunk valami egyszerre formabontót és harmónikusat, hogy aztán a vacsoránál újabb meglepetések és ráébredések érjenek, és újra felfedezzünk valami újat, na ez a FINOmÁNIA, ez a végtelen odafigyelés, kreativitás és adni akarás. És ez az, ami miatt vérzik a szívem, hogy most fél évig nem mehetek a Rosinanté-ba, és nem láthatom az embereket, nem kaphatok ihletet, odafigyelést, nem szakadhatok ki a hétköznapokból...

Más, talán kevésbé érzelgős beszámolók itt, és itt. :)

Bazsalikomos rakott hal

2009-08-13T10:07:00.008+02:00

Mivel egy laza mozdulattal kitöröltem a kártyáról a kajához készült fotókat, így ez most egy fotó nélküli poszt lesz. :) (Azért amikor erre rájöttem, nem örültem neki ennyire...)
Ezt a kaját (illetve a maradékát tartalmazó edényt) egy kerti partyn találtam, aholis felvilágosítottak arról, hogy D. egyike volt az edényt üresre nyalók közül. Ez még oké lett volna, de mint kiderült, az edény halat tartalmazott. Na ekkor kicsit lefagytam, ugyanis évek óta próbálom D.-t rávenni arra, hogy egyem már konzerv tonhalon kívül mást is, egyebek mellett a jó élettani hatásai miatt, persze kevés sikerrel (értsd: az étteremből maradékként hazahozott méregdrága lazacos fussilit nagy pofavágások között azért megeszi, és nem ad belőle...). Így elég evidens volt, hogy én is bepróbálkozom ezzel a fajta hallal, és szerencsére itthon is nagy sikert aratott, mert miközben D. kisebb előadást tartott arról, hogy milyen fontos jól eltenni a halat, nehogy megromoljon, gyorsan megette az utolsó falatot is a tepsiből. :)

Hozzávalók:

1/2 kiló tengeri halfilé (nálam mirelit volt)
8 közepes paradicsom
1 nagy (tényleg nagy) csokor bazsalikom
1 bögre házi zsemlemorzsa (1 zsömléből)
4-5 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
10 dkg reszelt sajt (ideális esetben persze parmezán, de persze trappista volt itthon)
só, bors, icipici citromlé

A halat sózom, borsozom, aztán kevés olivaolajon mindkét oldalán 2-2 percig elősütöm. Közben felkockázom a paradicsomot és a fokhagymát, összevágom a bazsalikomot, ezeket összekeverem, majd sózom-borsozom. Ez lesz az első réteg a halon. Második rétegnek lereszelem a száraz zsömlét, apróra vágom a petrezselymet, és összekeverem a reszelt sajttal. Ha kész a hal elősütése, egy serpenyőbe fektetem a halacskákat, rápakolom a paradicsomos-bazsalikomos cuccost, icipici citromlével meglocsolom (tényleg nagyon kevéssel), majd megszórom a sajtos-petrezselymes zsemlemorzsával. Sütőben 180 fokon kb. 25 perc alatt ropogósra sütöm.

Költségek (4 főre):

tengeri halfilé: 550 Ft (Lidl)
1,5 kg paradicsom: 252 Ft (168 Ft/kiló, Lehel piac)
bazsalikom: 100 Ft (Lehel piac)
zsömle: 12 Ft
fokhagyma: 30 Ft
petrezselyem: 40 Ft
sajt: 130 Ft
citromlé: 5 Ft

Összesen: 1119 Ft

Vietnámi vacsi - Banh tom

2009-08-07T10:05:00.011+02:00

Sok sok éve van egy vietnámi barátom, de valahogy csak az idén jutottunk el oda, hogy közös főzős estét tartsunk. Én a "szokásos"indiaival készültem, és egy spenótos-ricottás rétessel, és egy ahhoz illő (FINOmÁNIÁ-n tanult) fokhagymás camembert-es mártással. Hát igen, az a szósz kísértett, tudtam, hogy csak pár napig bírom, hogy ne csináljam meg! :) És, hogy mit ettünk? Előételként olajban "felpöndörített" fekete szezámmagos rizstésztalapot (úgy néz ki, mint a tortilla, és már többször néztem az Ázsiai boltban, de soha nem tudtam, mire való :) ) fokhagymás nuoc mammal, aztán volt banh tom, kis csalással, és citromfüves, frissensütött csirkedarabkák, szószba mártogatva, ismeretlen zöldsaláták egyvelege (így járunk, ha olyan helyen vásárolunk, ahol a vietnámi eladók csak az anyanyelvüket beszélik! :) ), és egyéb forrásból még panna cotta és tejbegrízes beilgli is. Ez utóbbiak szándékosan lógtak ki a sorból, de azért mind elfogytak! :)

Az igazán érdekes nem elsősorban az ételek gerincét adó rák illetve hús elkészítési módok voltak (bár ha a banh tom autentikusan készül, akkor egészen más a helyzet - például lehet, hogy komoly lelki traumát okozott volna lenyelni, de erről később), hanem a hozzá való szószok. A citromfüves csirke mellé kínált szósz iszonyatosan egyszerű, és mégis nagyon nagyon finom: ugyanannyi só és bors, felöntve citromlével, kis tálkákba adagolva. Az íze alapján sokkal bonyolultabb hozzávalókat képzel el az ember, pedig tényleg ennyire egyszerű, és nagyon megy ahhoz a csirkéhez! A másik szósz, nálam az este nagy kedvence lett, ebbe mártogattuk a rákot és a salit: a nuoc mam. Ennek az alapja egy vietnámi halszósz, ami vízben erjesztett halból készül hordókban: beletöltik a hordóba a megfelelő arányú halat és vizet, majd addig hagyják ott, amíg a hordó aljára szerelt csapból ki nem csöpög az összes bent lévő, összerohadt anyag. (Ha jól emlékszem, ez volt a lényege az elkészítésnek, de bármiféle javítás jöhet, Zoli! :) )Bár ez nem hangzi túl gusztán, az eredmény magáért beszél. Ezt kevertük össze apróra vágott fokhagymával és öntöttük fel vízzel (utána lehet még beletenni megint ezt a halas cuccot), és ebbe mártogattuk a sörtésztában kisütött rákot. (Tudatosan) életemben először győztem le a viszolygásomat, amit a rák iránt érzek, és a kettő hihetetlenül jó párosítás, a napokban megyek majd beszerezni ebből a halas szószból. Az említett desszertek előtt azért a vacsora első lezárásaképpen ettünk még licsit (én azt hittem, hogy ebből csak a rózsaszín, rücskös fajta létezik, de mi most a Vietnámban elterjedt fajtát kóstoltuk), és szárított majomkenyérfa-gyümölcsöt. Hát, azt hiszem, ez is felkerül a listára a gyakran fogyasztandók közé, pedig első falatra nem ízlett, de aztán újra belekóstoltam, és másodjára ráéreztem az ízére! Kicsit tömény, nem csoda, hogy kenyeret is készítenek belőle, de nagyon finom, édes íze van! Hát, ez volt az első találkozásom a vietnámi konyhával, de az biztos, hogy nem az utolsó! És akkor most jöjjön a banh tom autentikus receptje:

Banh Tom

Hozzávalók:

1 nagy édesburgonya (30-40 dkg)
1/4 teáskanál oltottmész (kalcium-hidroxid) (itt akadtak volna komoly problémáim a nyeléssel...)
3 bögre víz
olaj
3/4 bögre liszt
1/2 bögre rizsliszt
1/4 teáskanál só
2 csipet kurkuma
3/4 bögre víz
25 dkg apró rák, héjában

Az édesburgonyát 6 cm hosszú, 0,5 cm széles, és 2 mm vastag csíkokra vágjuk. Egy tálban a meszet elkeverjük vízzel, és a burgonyacsíkokat 4 óráig áztatjuk benne. Egy wokba vastagon olajat öntünk, felforrósítjuk, és mellékészítünk egy szűrőt a lecsöpögtetésre. Kikeverjük a tésztát: lisztek, só, kurkuma, aztán hozzáadjuk a lecsöpögtetett édesburgonyát (amit az oltottmész addigra pürésre mart...). Egy kanálba kiveszünk 1/4 bögrényi tésztát, a tetejébe nyomunk 3 rákot, majd belecsúsztatjuk a forró olajba. Egyszer megfordítjuk, ha kész, lecsöpögtetjük, és salátával, valamint fokhagymás nuoc mammal tálaljuk. A receptért, és az estéért, köszönet Zolinak! :)

FINOmÁNIA - Kecskesajt és barátai

2009-08-02T12:27:00.016+02:00

Ééés igen! Csütörtökön újfent részt vehettem a FinoMánia főzőtanfolyamán, ami most a kecskesajt jegyében telt. A menü ezúttal a következő volt:

Meg kell, hogy mondjam, hogy ez az eddigi legfinomabb menüsor volt, amit végigettem, már főzés közben alig tudtam megállni, hogy a részben készen lévő ételeket magamba tömjem! :) A zöldalmás-mézes ruccola pestó valami isteni volt, pedig az elején kicsit ódzkodtam tőle, de a házi kecskesajttal egyszerűen tökéletes párost alkottak. (próbálok elég modoros lenni, remélem, sikerül :) ) A borsókrém leves külön meglepi volt, mivel már ettem olyat a la carte, így nagyon érdekes volt megtudni, hogyan készült, ez lesz valamelyik este D.-nek a meglepi! :) A kecskesajt amúgy is a kedvenceim közé tartozik, de ebben a menüben sok, új felhasználási módját tanultam meg a kétpofárazabálás mellett! :) Most vicc nélkül, a levesbetétnek készült kecskesajtos batyukat magában elettem volna bármeddig, és bár a zöldségtekercs feltekerése - és egyben tartása - nem volt a legegyszerűbb, a hozzá készült camembertes fokhagymás mártás annyira isteni volt, hogy ma az fog készülni egy vacsira, pedig nagyon más volt tervbe véve. Hozzáteszem még, hogy D. is élvezettel ette, pedig ő nagy camembert ellenes...

Egyszerűen nincs mit ragozni. Újabb fantasztikus élménnnyel és sok újdonsággal lettem gazdagabb, ugyanabban a barátságos, szeretetteljes, és kedves légkörben, ami elengedhetetlen része a Rosinanténak. És bár nekem a szívem fáj, hogy nem leszek itt, azért íme az őszi program, ami legalább ilyen jónak ígérkezik!

(Más beszámolók összegyűjtve itt.)

Utazás - Gasztroszerzemények

2009-07-21T18:07:00.001+02:00

Hát igen, azért az várható volt, hogy pár konyhai darab is becsúszik a táskámba, bár nagyságrendekkel több mindent szerettem volna hazahozni, dehát a kilók ugye... Az mondjuk elképesztő, hogy mennyire fillérekbe kerülnek a szebbnél szebb holmik: az öntöttvas edénykészlet nem hogy megfizethető, hanem kifejezetten olcsó... Az biztos, hogy komoly konyhát tudnék kint összerakni, de azért így is sikerült jópár szép darabbal gazdagodni. :)

Elsőként a legnagyobb attrakció: (dobpergés, visszafojtott lélegzet a nézőtéren)

Igen, átjött a táskában a határon, el sem hiszem! Még szerezni kell hozzá áramátalakítót, de már folyamatban van, és végre használhatom itthon is! Ez ugyanis kipróbált darab, kint már sütöttem vele, mivel családtól van jelképes összegért. El sem hiszem... Gyönyörű...

Ezek után a többi már nem is tűnik olyan nagy számnak, pedig azért szuperek:

Fa salátaszedő, már régóta vágytam egy ilyenre.

Kicsi fa evőeszközök, fotózáshoz, a kínai negyedből.

Szilikon "fakanál", színes, imádom! :)

Ez egy csoda, a narancssárga-mániámhoz illő narancssárga pengéjű kés!!!

És végül, de nem utolsó sorban egy santoku kés, ami hihetetlenül jól vág, már várom, hogy mikor
vágom el vele a kezem! :)

Rakott zöldségek kánikula módra

2009-07-18T15:43:00.002+02:00

Hihetetlenül meleg van kint, és ennek megfelelően mindenki a forró konyha hátrányait ecseteli a posztjaiban. Én nem tudom, hogy mi történt velem, de a heti hőségrekord napján egyszerűen bevetettem magam a konyhába, és D. őszinte megrökönyödésére és aggodalmára eltöltöttem vagy 3 órát a 60 fokban. Van, hogy az ember megkíván egy kaját, és csak azt tudja elképzelni magának. Nálam ez rendszeresen akkor fordul elő, amikor az aerobik teremben ugrabugrálok, vagy súlyzókkal a kezemben azt kérdezem magamtól, hogy "miért is jutott eszembe, hogy lejöjjek egy ilyen meleg nap tornázni???", és közben szép lassan kirajzolódik "A" kaja, amit egyszerűen enni akarok, akármi van. Félreértés ne essék, nem csokihegyek és zsírszalonnák lebegnek ilyenkor a szemem előtt, ez a mostani kaja is teljesen egészséges, csak zöldségekből áll, de ha ez kell, akkor ez kell. Ilyen akkor szokott még előfordulni, ha másnaposan korog a gyomrom, de erről már elmélkedtem régebben. :) Szóval torna után gyorsan kihúztam a piacra, és azzal nyugtatgattam magam, hogy igazából én D.-nek készítek egy újabb (és ezúttal nagyobb) adag padlizsánkrémet, és ez a kaja csak mellékesen készül, ha már begyújtottam a sütőt alapon. Ennek az lett az eredménye, hogy vagy 2,5 óráig ment a sütő, meg vagy 2 gázláng, és mondanom sem kell, az új albérlet konyhája nélkülöz mindenféle ablakot... Viszont megérte. Egyrészről ott figyelnek a padlizsános üvegek a hűtőben, arra várva, hogy D. csillogó szemmel befalja őket, és megkérdezze, hogy "van még?", másrészről pedig elég jó kaja lett ez. Pont, ahogy elképzeltem, nagyon könnyű (férfiembereknek ajánlott tésztát, vagy nagyobb mennyiségű sült húst tolni mellé), és másnap reggel, hidegen vagy később langyosan is nagyon finom!

Hozzávalók:

3 kisebb padlizsán
2 közepes cukkini
3 nagyobb paradicsom
2 marék olajbogyó
15 dkg fetasajt
2,5 ek szezámmag
olívaolaj
oregánó, bazsalikom (ha lehet, friss)

A padlizsánt és a cukkinit meghámozom, karikákra vágom, majd a padlizsánt besózom, és hagyom állni 15-20 percig. Utána leöblítem róla a sót, és olívaolajon átpirítom egy kevés oregánóval, majd ugyanígy teszek a cukkinivel is. Közben vizet forralok, a paradicsomokat megszabadítom a héjuktól (bevágom keresztbe a paradicsomokat, bedobom a vízbe, egy perc után kiveszem, és lehúzom a héjukat)., és kockára vágom. Egy tepsi alját kikenem olívaolajjal, réteszek egy réteg padlizsánt, cukkinit, paradicsomot, olajbogyót (félbevágva), sajtot, és megszórom egy kevés szezámmaggal és a fűszerekkel (ha van friss bazsalikomom, azt teszek rá, de most nem kaptam, a növénykémen meg nem volt elég), majd ugyanígy tovább rétegzem, amíg el nem fogynak a hozzávalók. Sütőben közepes hőfokon (végülis ha kitenném a napra, ott is megfőne...), kb. 20-25 percet sütöm. Akik nem bírják a nyúlkaját, azok ehetik tésztával! :)

Tésztával 4 személyre:

padlizsán: 200 Ft
cukkini: 250 Ft
paradicsom: 150 Ft
olajbogyó: 80 Ft (kb, ha elosztom az üveg árát a felhasznált mennyiséggel)
fetasajt: 200 Ft
szezámmag: 30 Ft (ugyanezzel a módszerrel)
1 csomag fussili/spagetti: 150 Ft (Lidl, durumlisztből készült)

Összesen: 1060 Ft 4 főre
Elkészítési idő: előkészület: 40 perc sütés: 20-25 perc

Utazás - Grillezés

2009-07-17T13:32:00.000+02:00

Az amerikai életformához éppen annyira hozzátartozik a grillezés, mint a hamburgerevés és az örök mosolygás. Főként, mivel a házi hamburgerek többsége szintén grillen készül. Bár nekünk a hamburgerek megmaradtak az étteremláncok - hamburger-éttermek kínálatában, sok finomságot ettünk a számtalan kerti party alkalmával.
Megérkezésünk napján grillen sütött csirkemellel kezdtünk, rengeteg frissen tört borssal, ami meglepő módon elég volt ahhoz, hogy nagyon jó ízű legyen a hús, és persze, hogy szétcsípje a szám (azért a jófajta Califroniai bor szerencsére hűtött valamicskét!)! :) Úgy általában igaz az, hogy a grillen készült ételek sokkal finomabbak, mint serpenyőben készült, ugyanúgy fűszerezett társaik. Az egész húst átjárja valami füstös íz, és nekem már a beleégett grillrácsok nyomától is összefut a nyál a számban. Tény, hogy mi sosem grilleztünk. Na jó, ez így nem igaz. 3 vagy 4 éve egy üzletnyitáskor lévő akció keretében vettem egy kétoldalú kontaktgrillt. Az első alkalommal megégettem a kezem, nem sikerült jól a hús, és a kis dobozban összegyűlt forró olajat is kiöntöttem a szőnyegre. Több alkalommal nem próbálkoztam. Bár ahogy így belegondolok, lehet, hogy elő kéne venni, és majd D.-re hagyom a munka "nehezét" (neki kint is nagyon jól ment, tök egyedül), bár gyanítom, hogy az eredmény azért nem lesz olyan, mint a fehéren izzó szénlabdacsok segítségével... Így nem csoda, hogy a városban a legkisebb erkélyen is a 3 lábú hordozható fajta köszönt vissza, nem pedig az általam kipórbált kontaktgrill.
A július 4-i hétvégén tobzódtunk a grillezésben, a "nagy esemény estéjén" részese lehettünk egy csak grillen készült vacsinak, ami isteni volt. A friss zöldségekkel, a hihetetlenül édes kukoricával (így tényleg inkább desszertnek illett be, mint köretnek), és az elmaradhatatlan marha mellett a mézes-barbecue-szószban pácolt disznólapockának, ami nálam vitte a pálmát. Ami nagyon érdekes volt (azon kívül, hogy a legjobb steak-et egy vega készítette nekünk), hogy hivatalosak voltunk egy tradicionális olasz (-amerikai) vacsorára, ahol a házilag készített pasta mellett a hús és a kolbász természetesen grillen készült, és érdekes módon mégis belesimult a vacsorába, nem tette "kevésbé olasszá". (Hú, tényleg, el ne felejtsem elkérni a focaccia receptjét, a legfinomabb volt, amit valaha ettem. Bár lehet, hogy nem szívesen adják ki a 200 éve őrzött családi titkot...)
Mindenesetre azért sajnálom, hogy nálunk nem annyira divat ez a sütési mód, kell hozzá kert, vagy legalább erkély. Kint azért az fantasztikus, hogy minden nagyobb játszótéren vagy parkban találhatunk public grill-t, azaz tökéletesen tisztán és rendben tartott grillezőszettet, az elengedhetetlen asztalokkal és padokkal körülötte, amit bármilyen szülinap vagy összejövetel alkalmával előszeretettel használnak az ott élők...

Utazás - Kínai negyed

2009-07-15T13:10:00.000+02:00

Ázsia után a San Francisco-i Kínai Negyedben él a legnagyobb ázsiai közösség a világon. Nem csoda hát, hogy a Negyed a város egyik legismertebb látványosságának számít. Már az első bent töltött napunkon meglátogattuk, de minden alkalommal vissza tértünk, annyira jó hangulata van (na meg persze az is közrejátszott, hogy arra tudtunk egy jó parkolóházat, így az volt mindig a biztos kiindulópont :) ). A Negyed kapujától elindulva egy főutcán sétálhatunk végig, ami tele van mindenféle bóvlit áruló, kifejezetten turistáknak szánt boltokkal. De ha az ember beljebb merészkedik, és elhagyja ezt az utcát, akkor hamar a Negyed elhagyatottabb részein találhatja magát, és ráébredhet, hogy ez tényleg nem csak turistalátványosság, itt az élet tényleg más, mint a város többi részében. A Negyed egy jelentős szélességű utcáját kizárólag a "piacok" foglalják el. Ez nem a klasszikus értelemben vett piac, és nem is a nálunk már-már szókapcsolattá forrott kínai-piac. Itt boltok sorjáznak egymás mellett, váltogatva találhatunk gyümölcsös-zöldségest, és hús árusokat. Nehéz leírni azt a forgatagot, ami ott van. A zöldségek és gyümölcsök nagyon jó árban kaphatóak itt, és mi csak nagyon jó minőségű árut fogtunk ki ott, bár a családból többen azt mondták, hogy ez azért nem mindig van így. Ezeknek a boltoknak a belső részén fűszerek, olajok és ecetek tömkelegével találkozhatunk, de mivel se ezekre, se a gyümikre nem angolul, hanem kínaiul van ráírva, hogy micsoda, nem volt könnyű dolgunk! Ennél nehezebb már csak a hús árusoknál van, mivel ott a legkülönfélébb tengeri herkentyűk találhatóak, friss, nagyon friss (értsd: élő), és sárított formában. Mondanom sem kell, hogy 2-3 féle békával, és több teknősfajtával is találkoztunk, az egyik egy nagy, majdnem 1 méteres orrmányos teknős volt, szegény ott szenvedett az alig másfél méteres műanyag dobozában, arra várva, hogy valaki megvegye, és megegye... Annak azért szívből örülök, hogy nem találkoztam a teknősök "félig feldolgozott" formájával, amikoris élve levágják róluk a páncéljukat, és így árulják... Brrr...
Hihetetlenül izgalmas ez a hely, bár a higiéniára nem nagyon adnak - nem mertem volna a húsosnál semmit sem venni, de azért nagyon nagy élmény volt ott sétálgatni, és figyelni a hétköznapi bevásárlásukat intézőket, miközben a világ legfinomabb cseresznyéjét majszolgattuk...

Utazás - Amerikai palacsinta

2009-07-14T15:37:00.003+02:00

Már a kiutazásunk előtt pár héttel rápörögtem az amerikai palacsintára, alig vártam, hogy kint legyünk, és ehessek. Egyébként ez engem is erősen meglepett, főleg, mivel mindössze egyszer ettem addig életemben, egy barátnőmnél, akik Amerikából jöttek, a reggelek többségében amerikai palacsintát ettek juharsziruppal, és a vasárnapi ebéd sült csirke helyett grillen sütött hamburger volt. Aztán - azt hiszem, a harmadik reggelen - juharszirup illatra ébredtem, és kint várt az asztalom az első kinti palim. Hát, nem olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Az egy dolog, hogy nem verte a Nagyi rendes palacsintáját (ez fel sem merült bennem), de nem volt az igazi. Aztán kiderült, hogy porból készült, ami nem baj, mivel én is olyat ettem, de így utólag azt gondolom, hogy ez lehetett a hiba. Úgyhogy amikor felmentünk a 3000 méteren lévő Taioga Pass-ra, D. sógora megörvendeztetett egy házi készítésű amerikai palacsinta-ebéddel, ami nagyon jól esett a több órás - persze eredménytelen - horgászás után, és tényleg nagyon finom volt. Mint kiderült a recept Alton Brown-é, minden változtatás nélkül.

Hozzávalók a "palacsintaporhoz" (előre összekeverhető, 3 hónapig felhasználható):

6 csésze liszt
1,5 tk szódabikarbóna
3 tk sütőpor
1 tk só
2 tk cukor

Hozzávalók a "befejezéshez":

2 tojás
2 csésze író (tejjel helyettesíthető)
4 ek sózatlan vaj
2 csésze "palacsintapor" (ld. fent)
vaj a sütéshez

A tojásfehérjéket és az írót, valamint külön a sárgáját és a vajat összekeverem, majd nyakon öntöm a palacsintaport a keverékekkel. Csomómentesre dolgozom, de nem szabad túlkeverni. A forró serpenyőben megolvasztom a vajat, és a tésztát oladalanként 2-3 percig sütöm. Megszórom friss gyümölcsökkel, vagy egyszerűen csak juharszirupot öntök rá. Nutellával is finom! :)

A kép a Tioga Pass-i házunk előtt készült.

VKF! XXVI. - Előétel: Miniszendvicsek paradicsomos padlizsán- és márványsajtos avokádókrémmel, jeges borsmentateával

2009-07-12T14:41:00.013+02:00

Amikor a legújabb VKF! témáján gondolkoztam, abban az egyben biztos voltam, hogy padlizsán szerepelni fog a kajában. Furcsa, én sokáig nem voltam oda ezért a zöldségért, de aztán a padlizsánkrém a nyaraink állandó résztvevője lett. Ettem már sokfélét, de az igazi nagy kedvenc a D. kérésére előállított paradicsomos padlizsánkrém lett, ami annyira tetszett neki, hogy miután 2 nap alatt egyedül elfogyasztotta a 4,5 befőttesüvegnyi mennyiséget, kérlelt, hogy tegyünk el télre vagy 10 kilót... :) A sikertörténet szomorúbb része, hogy egy nagyobb mennyiségbe bele is fogtam, de úgy látszik, öregek voltak a zöldségek, mert olyan keserű lett, mint a csuda. El is ment tőle a kedvem arra a nyárra. A másik főbb összetevő felől szintén nem volt kétségem, bár egy darabig próbáltam lebeszélni magam róla, lévén nem igazán nyári: az avokádó. Egész Californiában hegyekben állt ez a gyümölcs, és egyszerűen nem tudtam eleget enni belőle. Mikor hazajöttem, és kimentem a piacra, rájöttem, hogy ez itthon nincs éppen így, végül a Lehelen kaptam nagy nehezen, de csak egy olyan árusnál volt, ahol elvből nem veszek semmit, mert méregdrgága és nem jó minőségű. Most azonban az avokádó utáni vágy erősebb volt, így ez lett a másik fő hozzávaló. A forma Csöppi pogácsaszaggatójával készült, amit pogácsaszaggatásra azóta sem haszáltam, de ami késik, nem múlik. :)

Hozzávalók a padlizsánkrémhez:

3 közepes padlizsán
3 nagy paradicsom (még nem a saját, ez tegnap készült, és ma szedtem le az első saját parit, amit a Nagyi ápolt gondosan a távollétemben)
1 nagy fej vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, bors, pici cukor

A padlizsánokat alaposan megszurkálom, és úgy egy órára a sütőbe teszem, gázon 6-os fokozatra (helyébe grillsütőt és szabad teret képzelek el, de legbelül ennek is örülök, holnaptól ugyanis nincs gáz a lakásban). Amikor már kellőképpen megráncosodtak, kiveszem, és hűlni hagyom őket. Közben vizet forralok, keresztbe bevagdalom a paradicsomok tetejét, és 1 percre beleteszem a forró vízbe, hogy aztán kivéve és lehűtve könnyen lejöjjön a héjuk. A kockára vágott hagymákat megpirítom, és rádobom a padlizsánt is. Amikor már az is pirult egy kicsit, mehet rá a felkockázott paradicsom, a só, sok bors, és a pici cukor. Fedő alatt, kis lángon párolom, 10-15 percig.

Hozzávalók az avokádókrémhez:

1 érett avokádó
10 dkg márványsajt
1 lime
kevés só, sok frissen őrölt bors

Az avokádó húsáról lefejtem a héját, majd villával pürésítem a márványsajttal együtt. A lime levével, sóval, és sok frissen őrölt borssal ízesítem.

A falatkákhoz pirítóskenyeret csinálok, és különböző méretű (vagy akár csak 1 fajta) pogácsaszaggatóval falatonként 3-3 kört szúrok ki belőlük. A legalsót megkenem a padlizsánkrémel, a középsőt pedig az avokádóval, (Nem muszáj keverni, bár nagyon finom együtt.) majd ráteszem az utolsó kis kört. Jégbe hűtött, mézzel ízesített borsmentateát iszom hozzá.

Utazás - Marnee Thai restaurant

2009-07-12T13:35:00.000+02:00

A kint töltött idő egyik legmeghatározóbb emléke egy thai étteremhez fűződik. Miután sétáltunk egy nagyot a Golden Gate Parkban, a közeli Irving Street-re mentünk, ahol végül beültünk a Mernee Thai étterembe. A helyről tudni kell, hogy kívülről nézve nem biztos, hogy magadtól bemennél oda, mert nem látszik különlegesnek, egy, az utcában csoportosuló thai éttermek közül, de óriási hiba kihagyni. Chai Siriyarn, a séf a legkülönfélébb díjakat és elismeréseket kapta meg mindenhonnan, nagy vonalakban nevezték az év nemzetközi séfjének, főzött a thai hercegnek és hercegnőnek, tanít California egyik legjobb főzősulijában, mind Thaiföldön, mind pedig Los Angelesben megkapta a Superchef címet, az étterem pedig 17 éve benne van az első öt thai étteremben a Bay Area-ban, mégis teljesen megfizethető áron ettünk ott. Hárman háromfélét ettünk, és mindegyik hihetetlenül finom volt, szó szerint nem tudtunk megszólalni a gyönyörűségtől. Én Pad Thai-t ettem (rizstészta benne mindenfélével, rákkal, tofuval, hajszálvékonyra vágott zöldségekkel, és leöntve egy eszméletlenül finom, kicsit pikáns szósszal), mivel a séf több pad thai készítő versenyt is nyert, és amúgy is csak most kezdtem el barátkozni a thai konyhával, gondoltam, jobb az alapoknál kezdeni! :) D. green curry-t evett, ami hihetetlenül finom volt (azért körbekósoltuk mindenkiét), bár nekem speciel kellett jó pár korty víz falat után, úgy csípett, hogy csak na! D. nővére, aki elvitt minket, pedig pad prik pao-t evett, ez rizs alapú, tele zöldségekkel és husival. Képtelen vagyok szavakba önteni, most is érzem az ízét a számban, teljesen függő lettem! Szóval ide tuti el kell látogatni, lehetősleg nem is egyszer! És most már biztos vagyok benne, hogy nagy hiba volt nem megvenni a séf által írt szakácskönyvet, úgyhogy remélem jön majd hamar haza valaki, és elhozza nekem!
A honlapot érdemes nézegetni, néhány recept is van rajta!
(a képek feltöltés közben elvesztek :( )

Utazás - San Fracisco II.

2009-07-10T10:43:00.022+02:00

Már vagy egy hónapja nem jelentkeztem, mentségemre váljék, hogy ezt a hónapot kint töltöttem Californiában, és ott annyi de annyi dolog történt velünk, hogy egyszerűen nem maradt időm és energiám blog írásra. Bejártuk az egész Bay Area-t, ahol mindenki azt mondja magáról, hogy ő San Francisco-i, pedig van, aki másfél órára lakik a várostól. California egyébként egészen hihetetlen hely, kicsit olyan, mintha viccelnének az emberek, azzal, hogy ilyen "díszletekben" élnek. Az egész állam a fogyasztás körül forog. Legyen szó műszaki cikkről, bútorról, házról, kocsiról, ruháról, vagy éppen kajáról. A pazarlás elképesztő mértékű, és az emberek mintha nem lennének tisztában a következményeivel... Bár ahogy elnéztem, a hírek arról, hogy az USA válságban van, itt, a Szilikon völgyben egyáltalán nem érezhető, így talán nem csoda, ha az emberek nem törődnek ezzel, hiszen a legnagyobb paráknak sem érzékelik közvetlenül a hatását, legalábbis a többség nem. California egyébként hihetetlenül sokszínű, köszönhetően annak a rengeteg féle népnek, akik ott élnek egymás mellett. Minden élelmiszer üzletben a legkülönfélébb kajak találhatóak, hiszen mindenütt él mindenféle származású ember: van külön mexikói, kóser, thai sor, vagy 30-40 fele tortilla (nem vicc!), és persze mindenféle gyümölcs és zöldség, elképesztő minőségben. A Bay Area klímája ugyanis erősen mediterrán, így a környéken megtermelnek mindent, az articsókatol az avokádóig. Vannak városok, amik különböző zöldségek-gyümölcsök termesztésére vannak ráállva, és minden évben rendeznek fesztiválokat köréjük. Az eper városa mellett elmentünk, majdnem meg is álltunk epret szedni, de végül kihagytuk. A legkíváncsibb a fokhagyma városára lettem volna, állítólag már messziről érezni, ha arra felé közeledsz. :)

California elsősorban a természeti értékeiről híres. Megmondom őszintén, hogy bár szeretek kirándulni, és szép helyeken járni, de azért azt gondoltam, hogy egy idő után sok lesz nekem ez, inkább a város, a pörgés lesz az, ami érdekelni fog. Nagyot tévedtem. A természetnek olyan sokféle arcával találkoztunk, az égig érő, több ezer éves fáktól kezdve (Big Basin, Henry Cowell Park), a szél és a víz hatására egészen különleges módon megformálódott, ősrégi ciprusokkal körbevett óceánparton (Point Lobos) és a hihetetlen vízesésekkel és sziklákkal tarkított völgyön (Yosemite Valley) keresztül, a több ezer méter magas hegyekkel körbevett tengerszemig (Lake Taho) vagy a kristálytiszta patakokkal szabdalt, az emberi beavatkozástól szinte teljesen mentes 3000 méter magas hegyekig, ahol esténként szikráznak a csillagok, és látszik a Tejút... Tényleg a világ legszebb helyein jártunk, és horgásztunk a hegy tövében a patakban, mint Hemingwaynél a Nagy kétszívű folyónál-ban, és bámultuk a hóborította hegyeket, a tökéletes csendben, teljes harmóniában a természettel...

A civilizációba visszatérve már meg sem lepődtünk azon a statisztikai adaton, miszerint San Francisco-ban 28 emberre jut 1 étterem. Azért ilyen merészet nem tippeltem volna, de tény, hogy az emberek majdnem minden nap eljárnak valahová, és hála a jó égnek nem elsősorban az általunk is ismert gyorséttermekbe. Na jó, ez nem igaz, rengetegen járnak oda is, de általában ezek az emberek a legszegényebb rétegből valók, nagyon sok köztük a mexikói, mivel ők azok, akik a legkevésbé jutnak rendes álláshoz, és többnyire túlsúlyosak. A középosztálybeliek azonban hamburgerezni is hamburgerezőkbe járnak, komoly kultúrája van ott ennek, (készül a hamburger-összehasonlító poszt), mi ettünk pl. olyan étteremben, ami erősen hajazott a Pulp Fiction-ben látható nyitottkocsis- Marilyn Monroenak öltözött pincérnős helyre... :) A gyorséttermeken kívül is rengeteg kajálda van kint, főleg családi vállalkozások, amik ott élő különböző népek tradicionális konyháit jelentik. Ettünk maláj étteremben, ahol a világ legfinomabb előételét kóstoltam meg ( kisütött tofu, hajszálvékonyra vágott uborkával és csírákkal, leöntve egy egészen pikáns mogyorós szósszal, hmm, mennyei...), olyan kínai all you can eat étteremben, ami olyasmi volt, mint a trófea, leszámítva azt, hogy 8-10-szer akkora teremben különlegesebbnél különlegesebb büféasztalokról válogathattunk, nagyon finom kajákat. Ettünk mexikóit az óceánparton (na jó, a Taco Bellt is kipróbáltuk, bevallom őszintén :) ), és életem legjobb kajáját ettem a Golden Gate Park mellett egy thai étteremben, de erről majd egy másik posztban.
Az biztos, hogy California nagyon különleges hely, ahová érdemes elmenni, és bejárni, de én élni nem tudnék ott. Egyedül San Francisco belvárosában tudnám talán elképzelni, amit ugyanúgy jellemez a sokszínűség, de mégis sokkal európaibb, mint a Bay Area többi része. Életem legjobb nyaralása volt ez, remélem, hogy nem utoljára jártam ott, bele is halnék ha nem ehetnék soha többet azokból az ételekből, amiket ott kóstoltam, és nem fedezhetnék fel még több ilyet. Igen, talán ez az, ami innen, Magyaroszágról nagyon hiányzik, az a fajta sokszínűség, amitől a gasztronómia is ennyire sokrétűvé válik, és ami nyitottá és elfogadóvá teszi az embereket...

Utazás - San Fracisco I.

2009-06-18T18:21:00.007+02:00

Mar negyedik napja itt vagyok a vilag masik vegen, es kicsit furcsan erzem magam. Egyre inkabb azt hiszem, hogy az amerikaiak viccelnek: ulnek a tokeletes gyeppel korulvett diszletszeru hazaik elott, fejenkent 2-3 terepjaroval, amibe azt hiszik, hogy minden kovetkezmeny nelkul jut eleg benzin, es ez orokre igy is marad. Az egesz egy kicsit olyan, mint egy mese - teljesen valoszerutlen. Mindenfele gyumolcs kaphato, eretten, edesen, es teljesen normal aron. Es olyan mexikoi kajat ettem az ocean parton, amit igazi mexikoiak keszitenek, akik lekesen magyaraztak, miben mi van, mi hogy keszul. Persze tul vagyunk mar az elso beef barbecue-n, ugy latszik, ez kikerulhetetlen resze az amerikai letnek: bent a city-ben is ott vannak a grill szettek a legkisebb erkelyeken is. Persze ugyanugy latni homeless-eket is, bar nagysagrendekkel kevesebbet, bar allitolag nem voltunk meg azokon a helyeken, ahol sokan vannak. De azert latszik, hogy mas jellegu problemakkal kuzdenek itt, mint itthon. Egyelore nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel, latszik, hogy sok nagyon jo dolog van itt, de azert tenyleg valoszerutlen itt az elet...

Kakaós vajas süti tejszínes cserkóval

2009-06-16T15:32:00.002+02:00

Az említett vacsorán ez volt a desszert. Valami kakós sütire gondoltam, aztán megtaláltam a teavajat, és a cserkót, és hát ez lett belőle...

Hozzávalók a sütihez:

1,5 bögre teljes kiőrlésű liszt
1 sütőpor (nekem csak élesztőm volt, nem is emelkedett meg :))
2,5 ek méz
10 dkg vaj
2 tojás
1 dl tejszín

A hozzávalókat összekeverem robotgéppel, és mehet a kivajazott-kilisztezett tepsibe. kb. 25 perc 180 fokon.

Hozzávalók a cserkós szószhoz:

kb. fél kiló kimagozott cserkó
1 dl tejszín
0,5 dl 100%-os narancslé
1 ek méz
fahéj

A cserkót forró serpenyőbe dobom, felöntöm a narancslével és a tejszínnel, mézzel és fahéjjal ízesítem, és 4-5 percig rotyogtatom, hogy még ropogós maradjon!

A világ legegyszerűbb sajtlevese

2009-06-14T13:08:00.007+02:00

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, azt hittem, hogy ez a leves az első posztok között lesz, ám valahogy nem így alakult. Készült többször is tavaly ősz óta, de valahogy sosem sikerült lefotózni. Mindig akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem, amikor a lábosból itták ki (!) az utolsó cseppeket. Valószínűleg az is közre játszott, hogy ez az egyik kedvenc levesem, és amint elkészült, én is az evésre, és nem a fotózásra koncentráltam. Így ezt most kiküszöbölendő, direkt pár órával korábban megcsináltam, mint ahogy a csajok jöttek, hogy még fény és idő is legyen rá. Bár a csajok már ettek ilyet, azért nem bánták, hogy ez készült, sőt! Az alkalom egyébként (azon kívül, hogy csütörtök este volt, ami csak a csajoké!) egy "búcsúvacsi" volt, mivel én holnap elutazom Californiába egy hónapra! :) A több éve tervezett családlátogatás végre összejött! A blogon így az elején ezért lesz 1-2 ütemezett poszt, de majd igyekszem kintről is írni, tervezek például egy nagy hamburgerösszehasonlítást, na meg kint nagyon jó thai kajáldák is vannak, a rokonságban pedig (többek között) fülöpszigeteiek, úgyhogy talán ők is megmutatnak majd néhány különlegesebb kaját - és reményeim szerint (ha nem mindenki porból készíti), akkor lesz original amerikai palacsinta recept is, amit személy szerint én nagyon imádok! És azt hiszem, hogy Amszterdamra való rákészülésként meg fognak jelenni recept nélküli, "utazós-közérdekű" posztok is, hiszen biztosan nagyon sok hihetetlenül érdekes és szép dologgal fogok találkozni, amit muszáj lesz megosztani! :) Ma még néhány nagy levegő, holnap hajnalban pedig indulás a "csupán" 15 órás repülőútra...

Hozzávalók:

20 dkg reszelt, jól olvadó füstölt sajt (pl. Karaván)
8-9 dl alaplé/víz+vegeta/víz+leveskocka
kb 1 dl tejszín
szerecsendió
1 ek liszt
5 dkg margarin

A margarinon megpirítom a lisztet (folyós rántást készítek), majd felöntöm az alaplével. Picit hagyom melegedni, majd mehet bele a reszelt sajt. Ha felforrt a leves, és elolvadt a sajt, felöntöm a tejszínnel, és belereszelek kb 1/4 szerecsendiót (ki mennyire szereti), picit még rotyogtatom, és kész.

Költségek (4 személyre):

füstöltsajt: 350 Ft
leveskocka: 33 Ft (ha a 6 db-os 200 Ft)
tejszín: 50 Ft (Lidl, 2 dl 99Ft)
szerecsendió: 20 Ft
margarin: 40 Ft (kocka Ráma 200 Ft)
liszt: 5 Ft

Összesen: 498 Ft

Közérdekű VII. - Paradicsompalánták

2009-06-06T13:21:00.008+02:00

Már tavaly is próbálkoztam paradicsom nevelésével, de akkor kevéssé jártam sikerrel. Több hétig semmi sem történt, mire feladtam, és a teraszt érő esőre bíztam mindent. Egy nagyobb vihar után eszembe jutott, hogy mi lehet a palántával, de sajnos addigra már kimosta az eső a cserépből, pedig már érett rajta egy pici, zöld tojás... :( Idén azonban úgy döntöttem, legalább 4 palántával fogok próbálkozni, amiből aztán 6 lett, és meglepő módon már egy hét után kettő is megajándékozott egy-egy pici, és azóta egyre csak növekvő pici, zöld paradicsomkezdeménnyel... :)

Most a kisebbel itt tartunk:

Epres-habcsókos pohárkrém

2009-06-02T14:03:00.002+02:00

Ez volt a vacsora desszertje, és azt hiszem, osztatlan sikert aratott (Az milyen, hogy a saját nővérem akar hozzám jönni??? :) ). Pedig hihetetlenül egyszerű, és pár perc alatt megvan. Hála Nigellának. (A kanállal pedig lélekben készülök a nagy utazásra! :) )

Hozzávalók (6 főre):

1 zacskó habtejszín
kb. 60 dkg eper
3 nagyobb habcsók
balzsamecet (2-3 ek)
kevés cukor

A tejszínt felverem, de nem keményre, hanem csak hogy legyen egy kis tartása, de azért még krémes maradjon. Miközben a gép dolgozik, az epret apróra vágom, meglocsolom balzsamecettel és kb. 3 kk cukorral (mi nem szeretjük cukrosan, és a habcsók úgyis édes). Összeforgatom, majd hagyom, hogy egy kis levet eresszen. Ha a hab kész, belemorzsolok 3 nagyobb habcsókot, majd beleforgatom az epret, és a kiválogatott szebb szemekkel díszítem (jelen esetben ez elfelejtődött, mert a fiúk követelték a desszertet, de a képre azért már rákerült! :) ). Hűtőbe teszem, és hagyom picit összeérni. Ha sokáig bent hagyjuk, a ahabcsók picit megpuhul, de úgy is nagyon finom!

Költségek (6 személyre):

habtejszín (3 dl-es): 200 Ft
eper: 300 Ft (500Ft/kg epernél)
habcsókok: 150 Ft (Móricz Zs. körtérnél van egy cukrászda, ahol egész évben kapni)
balzsamecet: minőségtől függően 30-150 Ft
cukor: 10 Ft

Összesen: 750 Ft

Olajbogyóval töltött sajtgolyó

2009-06-02T08:01:00.010+02:00

Igazság szerint ez készült volna a GBT-re, ha el tudok menni... :( Így viszont kiváló kiegészítője lett egy baráti vacsinak, ami - ha nem is ebből a célból rendeztem - végül albérletünk búcsúztatója is lett egyben. Igen, a hétvégén "beköltöztünk" a városba, az a hegyről a város szívébe, így most nem csak a vizsgák, de még ez a költözés is elszakított innen. De szerencsésen, 2 nap alatt megúsztuk, úgyhogy már kezdek berendezkedni az új konyhámban, ami ugyan fényévekre van az előzőtől, de hát valamit valamiért. :( Mindenesetre a deszkám még elfér benne, úgyhogy ráérek Amszterdamban visszatérni a lemosott borosüveges megoldáshoz! :) A vacsi egyébként nagyon jól sikerült (vagy csak udvariasak voltak! :) ), ez volt az előétel, jön majd még a desszert, az ezek köztiek már felkerültek. És még valami: a recept NEM Stahl Judittól származik, bár miután egy vasárnap reggel hetek óta való tanakodás után beugrott, hogy ilyet kéne csinálni, még aznap délelőtt megsütötte (bár más tésztával) a műsorában...

Hozzávalók:

1 adag sajtos rúd tészta
kb. 40 szem olajbogyó

Csinálok egy adag sajtos rúd tésztát, ha kész, akkor lecsöpögtetek kb. 40 szem olajbogyót (lehet bármilyen: paprikával vagy mandulával töltött, sima, bár a magosat erre nem ajánlom...), a tésztából kis gombócokat formálok, majd szétlapítom, beleteszem az olajbogyeszt, és újra gombóccá formálom őket. 200 fokon, 15-20 perc alatt ropogósra sütöm.

Közérdekű VI. - FINOmÁNIA a Rosinantéban

2009-05-25T12:52:00.022+02:00

Mostanában finoman szólva is eltűntem, mivel túl sok a meló, és már erősen benne járunk a vizsgaidőszakban is. De volt valami, amit már hetek óta hihetetlen izgalommal vártam - és mint kiderült, nem hiába: részt vehettem a Rosinante új projektjének, a Finomániának a próbanapján. A Rosinante ezúttal azt tűzte ki célul, hogy hihetetlenül fantasztikus séfjük közreműködésével bemutassák egy profi konyha működését, és egy adott téma köré 2 napos, sokrétű programot építsen, benne két, a séffel közös főzéssel, ahol különleges, a témához kapcsolódó ételeket készíthetünk el.

A próbanap az eper és a spárga jegyében zajlott. Reggel 8-kor egy bőséges svédasztalos reggelivel kezdtünk, ahol kicsit kómásan bár, de próbáltunk megismerkedni a többiekkel (Mirelle beszámolója itt, Fűszeres Eszteré pedig itt). A közös kávézás után az eperföldre indultunk, ahol egy nagy kosárnyi friss epret szedtünk az ebédhez. :) Megmondom őszintén, hogy én még soha nem szedtem epret, maximum szamócát a gyerekkori kirándulásink alkalmával, de az a végtelenbe nyúló, zöldellő eperföldekhez képest sehol sincs. És az az üde hang, amikor az eper lepattan a száráról, és véletlenül (?) egy kicsit megnyomódik, és az édes lé végigcsurog az ujjaidon, így muszáj egyből bekapni, hmm... :) Az eperszedés (és a hamuban sült pogácsázás) után visszakocsikáztunk a főzés helyszínére: Gál Zsolt mesterszakács és a Rosinante munkatársai olyan szabadtéri nyári konyhát rittyentettek, hogy ihaj! Otthonos, és egyszerre nagyon profi... A menü a következő volt:

Mindhárom fogásban mindenki aktívan részt vett: pucoltunk spárgát és rebarbarát, vertünk habot, olvasztottunk csokit, készítettünk égetett tésztát, kóstoltunk mazsolabort, megtanultuk, hogy mikor rózsaszín a kacsamell, mitől lesz jó egy csokihab, és hogyan tálaljunk meg egy ínycsiklandó ételt gyönyörűen. Egyszóval elrepült 3 fantasztikus óra, és közben rengeteget tanultunk, és éhségcsillapításként frissen szedett epret, és a gyerekek által Kati néni segítségével készült sütikből nassoltunk. :) (Ha én ennyi idősen ilyen finomakat sütöttem volna...) Az ebédhez a séf által a Sike pincészetből választott, Péter által bemutatott borokat kóstoltunk, újabb hmm... :) Ebéd után pedig Pista bácsi, a szentendrei kertész előadását hallgattuk meg a fűszernövények termesztésének rejtelmeiről: végre megtudtam, hogy nem azért pusztul el a bazsalikomom, mert én öntözöm rosszul! :) És ha mindez nem lett volna elég, búcsúzóul kaptunk egy-egy üveg házi bodzás eperbefőttet. Mondanom sem kell, hogy még aznap elfogyott, nagyjából 3 és fél perc alatt! :)
Az elmúlt hónapok egyik legszebb napját töltöttem el kint, a következő alkalmak már be vannak írva a naptáramba, és egy ígéret szerint augusztusban megtanulhatom a rózsa-rebarbara chutney elkészítését is, amit a múltkor ettem egy hihetetlen 5 fogásos francia menü előételeként, isteni libamáj mellé...

Epres ricottatorta

2009-05-12T13:50:00.020+02:00

Hétvégén családi kerti party volt, bográcsban főtt marhapörkölttel, uborkasalátával, napsütéssel, és többek között ezzel a tortával. Már nagyon vártam az idei első epres sütit, körül is néztem a blogokon, próbáltam ihletet meríteni, de végül persze szombat reggel fél8-kor jöttem rá, hogy pontosan milyen is lesz. Még épp' időben, délre elkészült! :)

Hozzávalók a citromos piskótához...:

4 tojás
4 ek liszt
4 ek cukor
1 citrom héja és 1 ek leve

A tojásokat szétválasztom, a sárgáját fehéredésig verem a cukorral, belekeverem a lisztet, és a felvert tojásfehérjét, majd a citromhéját, és a levét. Tortaformába teszem, és 200 fokon kb. 13-14 perc alatt készre sütöm. Ha kicsit kihűlt, kettévágom.

... a krémhez:

2 liter tej és egy kefír a C&V féle házi ricottához
3 ek balzsamecet
0,3 dl méz
1,5 dl tejszín
30 dkg eper
3 ek cukor

A tejből és a kefírből ricottát készítek, és hagyom lecsöpögni. Ha lecsöpögött, kikeverem a balzsamecettel, a mézzel, a cukorral együtt félkeményre vert tejszín felével, és az apróra vágott eperrel (5-6 kisebb szemet meghagyok díszítésnek). A töltelékkel megtöltöm a citromos piskótát, a torta tetejét megkenem a tejszínnel, és feldíszítem a félbevágott eperdarabokkal.

Cukkini chutney

2009-04-27T15:31:00.002+02:00

Az úgy volt, hogy miután végre volt időm kedden elmenni piacozni, és televásároltam a konyhát ínycsiklandóbbnál íncsiklandóbb friss zöldségekkel, elképesztően lebetegedtem, annyira, hogy teakészítésen kívül másra nemigen gondolhattam. Kellett vagy 4 nap, mire 10 percnél többet tudtam ágyon kívül küldeni, amit egyből ki is használtam, mivel a friss zöldségek finoman szólva is veszítettek életerejükből. Mivel vettem vagy egy kiló cukkinit, arra gondoltam, hogy nekilátok Baba cukkini krémjének, ugyanis az pont menne a sörös-sajtos kenyérhez, amit a kenyérsütő kedvesen megsütött helyettem. :) Így aztán nekiláttam a krémnek, ám valamiért a felénél úgy döntöttem, hogy inkább valami kicsit paradicsomosat kívánok, így beleugrott még a nagy teflon wokba egy konzerv sűrített paradicsom, aztán friss bazsalikom, meg a maradék, hűtőben árválkodó medvehagyma, és végül cukor meg balzsamecet is, így azt hiszem, kevéssé lett ez krém, mint chutney. Mindenesetre nagyon finom lett, és ez a lényeg! :)

Hozzávalók:

7-8 db kicsi cukkini (kicsit kevesebb, mint 1 kiló)
4 közepes lilahagyma
2 nagyobb vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
kb. 20 levélnyi medvehagyma
1 marék friss bazsalikomlevél
1 konzerv sűrített paradicsom
2-3 kk cukor
só
2,5-3 ek balzsamecet
kevés víz
olívaolaj

A cukkiniket meghámozom, majd nagyon apró kockákra vágom a hagymákkal együtt. A hagymákat olívaolajon megpirítom, rádobom a cukkiniket, átpirítom, majd felöntöm kevés vízzel, és a sűrített paradicsommal. Kis párolás után mehet bele a csíkokra vágott medvehagyma, majd a bazsalikom is. Ha már átpuhultak a zöldségek, fűszerezem sóval, cukorral és balzsamecettel, majd kóstolgatva és így kiegészítve készre főzöm.

Sörös-sajtos kenyér

2009-04-26T14:54:00.002+02:00

Fűszeres Eszter egyik tavalyi Branch-ára hozta egyik barátnőm ezt a kenyeret, és igazság szerint azóta meg akarom sütni. Most a nagy betegség vége felé úgy döntöttem, ez lesz az első "kilengés", amit megengedek magamnak, bár 10 percnél többet így sem kellett ágyon kívül töltenem. Nagyon érdekes ízű, akár magában is fogyasztható kenyér, de bármivel el tudom képzelni!

Hozzávalók:

350 gramm liszt (nálam 1/3-a teljes kiőrlésű rozsliszt, 2/3-a sima finomliszt)
1 csomag, 7 grammos porélesztő
1 csipet sütőpor
1 kk só
1 kk cukor
40 gramm margarin
10 dkg reszelt trappista vagy eidami
2,6 dl langyos sör
a kovászhoz: 0,5 dl sör, 2-3 ek liszt

A kovászt előző este előkészítem (összekeverem a sört és a lisztet) és hagyom reggelig állni. Reggel a kenyérsütőbe pakolom a hozzávalókat a kovásszal együtt, és hagyom a gépet sima programon, közepes sütésen sütni. 3 óra, és isteni illatok szállnak mindenfelé...

Közérdekű V. - Desszertmester

2009-04-25T14:32:00.001+02:00

A Moszka térnél láttam egy hirdetést egy új boltról, a Desszertmesterről. Volt ott egy honlapcím is, amit pár héten belül (amikor már kb. ötödször láttam a hirdetést, és végül akkor is eszembe jutott, amikor gép közelében voltam) meg is néztem. Egyből éreztem, hogy ez a bolt nekem, és drága random barátnőmnek való (akit lassan a nevén is nevezek majd, mivel ő lesz a társam a messzi Amszterdamban, így viszonylag sokat fogok írni róla), akit pár hét ígérgetés után el is vittem a "meglepi boltba". Bár a bolt nagyon pici, egyáltalán nem okozott csalódást: tele van minden hihetetlenül vicces, aranyos, ötletes dolgokkal, gondolatban már vagy 10 gyerekzsúrt megszerveztem az ott található eszközök segítségével, és hirtelen nagyon vágytam egy gyerkőcre - vagy legalábbis arra, hogy nagynéni legyek! :)

Macesztorta

2009-04-23T15:16:00.006+02:00

Idén ötödik éve járunk ugyanahhoz a barátunkhoz Széder esti vacsira, ahol ez a süti mindig a vacsora fénypontja. Bár az este végégre már mindenki teleette magát, ebből a sütiből mindenkinek lecsúszik 1-2 (7-8 :) ) darab. Már az első vacsora alkalmával követeltem a receptet, ám végül a sok húzás-halasztás miatt kerek 5 évet kellett rá várnom. Hát, nem mondom, megérte... Én egy liba-vacsora végére készítettem, és alig tudtam kimenekíteni a konyhába a tálat az utolsó néhány szemmel, hogy lefotózhassam.

Hozzávalók a tésztához... :

6 tojás
4 ek maceszliszt/teljes kiőrlésű liszt
2-3 ek kakaó
pici víz

... és a krémhez:

10 dkg vaj
4 ek cukor
4-5 kanál kakaó
1 tojás
kevés rum / rumaroma
kevés víz
baracklekvár

A tésztát piskótaként tepsiben megsütöm: a tojásokat szétválasztom, a fehérjét felverem, a tojássárgákat kikeverem a cukorral (nagyon nagyon sokáig keverem) és a kakaóval, beleforgatom a felvert fehérjét, és ha nagyon sűrű, egy kevés vízzel hígítom. Sütőben 160-170 fokon, 30-35 perc alatt készre sütöm (az elején nem szabad kinyitnia sütőajtót, mert összeesik!). A krém hozzávalóit a lekvár kivételével összekeverem, és kóstolgatva egy kenhető krémet keverek belőle, ha kell, egy kis vízzel kiegészítve. Amikor megsült a piskóta, még melegen kettévágom, megkenem baracklekvárral, aztán a krémmel, újra összeillesztem, majd a tetejét is megkenem a baracklekvár + krém kombinációval. Bár az elnevezés torta, kis kockákra vágom, ugyanis egyszerre 1-1 falatnyinál többet nem lehet megenni belőle, de lehet, hogy ez csak a vacsik utáni telítettségi állapotra vonatkozik! :)

VKF! XXIV. 1 tárgy + 1 történet + 1 recept

2009-04-19T15:53:00.014+02:00

Sokat gondolkoztam, hogy melyik konyhai eszköz, tárgy az, ami a leginkább közel áll hozzám. A választásom először egy gyerekkori fém villámra esett, aminek a nyelébe egy maci van belekarcolva. Szinte mindennap használom, általában a szendvicsek mellé kerülő salátákhoz vagy zöldségekhez. Ha ilyen tipikus "köretet" akarok enni, akkor hiába vagyok farkaséhes, és áll már készen a kaja, addig nem ülök le az asztalhoz, amíg meg nincs a "kisvilla". Aztán nagy dilemmázások után mégsem ezt, hanem egy olyan tárgyat választottam, ami több szempontból is nagyon fontos nekem: az ismeretségünk egyrészt legalább olyan régi, mint a villával, másrészt azonban mégis új.

Ezt a nyújtódeszkát a sodrófával együtt D. Nagymamájától kaptam, most Karácsony után. Már egy jó ideje ácsingóztam utána, mivel pontosan olyan, mint emlékeimben Csöppié, Anyu nagynénjéé volt, aki a pótnagymama szerepét töltötte be nálunk. Csöppi rendszeresen nagy kartondobozokat küldött tele sütivel, és amikor nála voltunk, mindig hajnalban kelt, hogy mire felébredünk kész legyen a hájas, a lekváros kifli, vagy éppen a család legnagyobb kedvence a krumplis lángos. Emlékszem, számtalanszor megbeszéltük, hogy kelek vele, és segítek neki, de ő mindig előbb kelt, és a tészta összeállítását soha nem láthattam, általában az első lángos kisütése környékén kóvályogtam ki a konyhába. A krumplis lángos receptje egyébként elveszett, és már évek óta tervben van, hogy Anyu, Apu és a nagynéném segítségével kikísérletezzük "A" receptet... Anyu ágán tehát Szatmárból származunk, ahogyan D. Nagyija is. Egyszóval már régóta nézegettem a konyhájában, de nem is mertem arra gondolni, hogy egyszer az enyém lehet majd, hiába volt belőle kettő. Aztán most Karácsonykor nem csak a saját Nagyimhoz, hanem hozzá is elmentem segíteni a nagyobb mennyiségű sütik elkészítésében, és szerintem ez indíthatta arra, hogy elküldje D.-vel pár napra rá a deszkát. Azóta valahányszor előveszem mindig Csöppi és persze D. nagyija jut eszembe, és hihetetlen öröm vele dolgozni, már csak azt várom, amikor Csöppi pogácsaszaggatóival (amiket pár napja kaptam meg) elkészítem rajta az első igazi, szatmári töpörtős pogácsát...

Felmerült bennem, hogy a recept is lehetne valami igazi szatmári ételé, ám végül úgy döntöttem, hogy egy, a héten megálmodott borkorcsolyát készítek el. Hát, nagyon nem bántam meg. Van olyan, hogy az emberben megjelenik egy étel, szinte érzi az ízét a szájában, és tudja, hogy ez valami olyan lesz, amit nagyon de nagyon fog szeretni. Így is lett. A kis csigák a csajoknak készültek, akiknek ennyire kajám szerintem még nem tetszett pedig egyikük nem szereti a spenótot, másikuk pedig még soha nem evett medvehagymát. A két rúdnyi csiga forrón, 10 perc alatt fogyott el, és még hajnalban, a buli vége felé is felemlegették.

Hozzávalók (2 réteslaphoz):

35 dkg spenót
20 dkg medvehagyma
2 nagy lilahagyma
6 nagyobb darab szárított paradicsom (nem olajos)
2 kisebb gerezd fokhagyma
10 dkg feta sajt
2 előre elkészített réteslap (nekem fagyasztott, vastagabb fajta volt)

A hozzávalókat a réteslapon kívül csíkokra vágtam, és serpenyőben összepároltam, kezdve a lilahagymával és a fokhagymával, folytatva a spenóttal és a medvehagymával, végül pedig a szárított paradicsommal és a fetasajttal. A réteslapokat kinyújtottam, és megkentem az illatosra rotyogó szósszal. Szorosan feltekertem, majd kb. 1 cm vastag "csigákra vágtam". Megkentem vízzel, és előmelegített sütőben 180 fokon, 20-23 perc alatt készre sütöttem.

Medvehagyma ööö... pesto ??? :)

2009-04-16T16:33:00.000+02:00

A barátainktól kaptam saját szedésű medvehagymát, és miután megkóstoltam az általuk készített pestót, már biztos volt, hogy az lesz az első, ami készül belőle. A történethez hozzá tartozik, hogy a mosógép, az autó, és a zuhanytömlő után a késes aprító is úgy döntött a héten, hogy egy időre szabadságra megy, persze mindezt a pesto készítésének közepén... Szóval ennek köszönhető a darabossága, de ennek ellenére nagyon finom lett, a csajok is tök odavoltak, úgyhogy az e heti csütörtök estén is készül majd nekik valami medvehagymás meglepetés.

Hozzávalók:

kb. 20 dkg medvehagyma
kb. 8 dkg sós mogyoró
4 nagyobb darab szárított paradicsom (nem olajos)
olívaolaj

A hozzávalókat beledobáltam az aprítóba, és aprítottam, amíg Murphy is úgy akarta... :)

Tárkonyos póréhagymaleves

2009-04-14T22:11:00.006+02:00

Még a Torkos Csütörtökön ültünk be a Ráday utcába egy barátnőmmel a Red Caféba. Mivel sikerült idén is az utolsó pillanatban eszembe jutnia annak, hogy lesz ez a népünnepély, így estére már nem is próbáltam helyet foglalni, és a különlegesebb helyekkel meg sem próbálkoztam (oké, aznap reggel már tényleg elég későnek tűnhet... :) ). Viszont így is egy nagyon kellemes beszélgetős ebéd kerekedett belőle, ahol levesnek egy hasonló póréhagymás levest ettem, ami tényleg nagyon finom volt, így itthon is elkészült egy kis fáziskéséssel. :)

Hozzávalók:

1 nagyobb póréhagyma
1 nagy vöröshagyma
2 tk majoranna
4 tk tárkony
kb. 1 dl tejszín
kb. 1 liter alaplé/víz + húsleveskocka/ víz + vegeta
vaj
olívaolaj
1-2 ek liszt

A vaj és olívaolaj keverékén megpárolom a vékony cikkekre vágott hagymákat. Megszórom liszttel, kicsit pirítom, majd felöntöm hideg alaplével, fedő alatt felforralom, majd fűszerezem, és végül selymessé főzöm a tejszínnel.

Költségek:

póréhagyma: 100 Ft
vöröshagyma: 30 Ft
majoranna: 5 Ft
tárkony: 20 Ft
tejszín: 50 Ft (Lidl, 2 dl 99 Ft)
leveskocka: 33 Ft (ha a 6 db-os 200 Ft)
liszt: 10 Ft

Összesen: 248 Ft

Spenótos-zöldséges rétes

2009-03-29T21:30:00.000+02:00

A piacon nem tudtam otthagyni a friss spenótot, főleg, mivel a múltkor olyan jól sikerült az a spenótos husi. Így vettem fél kilót, de rájöttem, hogy viszonylag hamar fel kellene használni, különben tönkremegy. A hűtőben pihent egy adag réteslap is, így egyértelmű volt, mi lesz a sorsa.

Hozzávalók:

3 réteslap
15 dkg friss spenót
fél konzerv kukorica
1 póréhagyma zöld része
3 nagy gerezd fokhagyma
4 nagyobb db szárított paradicsom (nem olajos)
0,5 dl tejszín

A zöldségeket csíkokra vágom, és összepárolom, majd felöntöm a tejszínnel. Egy kis tepsit kibélelek a réteslapokkal, és belekanalazom a sült zöldségeket, a serpenyő alján maradt tejszínes levet pedig megiszom. A tészta tetejét megszórhatjuk szezámmaggal, én is ezt etettem volna, ha nem felejtettem volna el! :) Sütőben 180 fokon 12-15 perc alatt készre sütöm.

Omlós keksz

2009-03-26T16:21:00.004+01:00

Amikor megláttam Piszkénél ezt a receptet, tudtam, hogy muszáj lesz kipróbálnom. De mivel most "süti-tilalom" van itthon, azaz nem csinálunk semmi hízlaló kalóriabombát, így egy kicsit át kell alakítanom a receptet. A minimális cukor és a teljes kiőrlésű liszt ellenére is ez az egyik legfinomabb, és legomlósabb keksz, amit valaha kóstoltam. Mivel elég tömény, ezért 2-3 darabnál többet nem is nagyon lehet megenni egyszerre, bár nem kétlem, hogy D. azért megpróbálja! :)

Hozzávalók:

11,5 dkg teljes kiőrlésű liszt
6 dkg finomliszt
17,5 dkg vaj
3 ek cukor
1 csomag vaníliás cukor
2 ek kakaó (cukrozatlan!)
fél tk sütőpor
fél csipet só

A vajat összekeverem a cukorral, a vaníliás cukorral és a sóval, majd beleszitálom a kakaót, és a liszteket. A tésztából kis gömböcöket formázok, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem őket, és egy villával kekszeket nyomok belőlük. 12-14 perc alatt megsütöm őket. Egyszerűen isteni!

Zöldborsóleves, ahogy Anyu csinálja

2009-03-25T16:55:00.000+01:00

Mindenkinek vannak évszakhoz kötődő ételei, nekem tavasszal ilyen a zöldborsóleves. Könnyű, tele zöldségekkel, és igenis az én Anyukám csinálja a legfinomabban! Kedvenc random barátnőmnek pedig ma volt a vizsgatanítása, úgyhogy gondoltam, meglepem vele. És bár először csináltam, az elég jó hír, hogy neki csak a petrezselyem hiányzott a tetejéről, amit gyorsan meg is kapott. :)

Hozzávalók:

75 dkg mirelit zöldborsó
3 nagy sárgarépa
2 nagy fehérrépa
1,5 ek liszt
só, vegeta

Olívaolajon félig puhára párolom a felkarikázott répákat, és a zöldborsót. Ekkor megszórom liszttel, kicsit átpirítom vele, majd felöntöm hideg vízzel. Nagy lángon felforralom, majd kis lángon készre főzöm. Vajból, 1 tojásból, lisztből és sóból vajgaluskát készítek, beleszaggatom, és puhára főzöm. Lehunyom a szemem, és mellé képzelek egy nagy adag napsütést...

Közérdekű IV. - Amszterdam

2009-03-24T11:40:00.000+01:00

Hát izé... szóval az a helyzet, hogy megpályáztam, és megkaptam egy fél éves egyetemi ösztöndíjat AMSZTERDAMBA!!! :) Úgyhogy úgy néz ki, hogy szeptemberben költözöm ki... Ez persze felvet egy csomó kérdést, nem utolsó sorban a bloggal kapcsolatban is: nem tudom, mennyire tudok majd főzni kint, vagy hogy a blog mennyire válhat egy kicsit utazós bloggá, és hogy egyáltalán mennyi időm lesz mire. De azt azért nem hiszem, hogy kibírnám akár csak egy hétig is, hogy ne főzzek, úgyhogy azért van még remény... Mindenesetre nagyon izgulok, meg be is vagyok parázva rendesen, de hát kellett nekem 14 évesen célul kitűznöm, hogy nekem ebben a városban élnem kell!!! Gondolom ezek a kérdések idővel majd tisztázódnak a fejemben, na meg akármit is találok ki most, biztos, hogy nem úgy lesz, hiszen fogalmam sincs róla, hogy hogy s mint lesz ez majd kint... Úgyhogy egyelőre marad a gyomorremegés, ami néha átcsap fergeteges jókedvbe, meg utcánhangoséneklésbe (na jó, ez amúgy is előszokott fordulni), na meg a rosszkedvbe, hogy nemakaromitthagyniD.-t...

A kép innen.

Spenótos-pórés-tejszínes csirke

2009-03-23T17:32:00.004+01:00

Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádok másnaposan főzni. Amikor az ember túl van az első 2-3 órán, amikor kizárólag a folyadékbevitel különböző furfangos módjain van ereje töprengeni: én pl. szinte kizárólag vizet iszom (persze, néha egy kis borral felöntve :P), de ilyenkor általában szükség van valamilyen cukros "lónyálra" is, vagy ha igazán profik akarunk lenni, akkor egy jéghideg banánturmixra... Szóval amikor végre elkezd derengeni, hogy most már talán valamilyen kaját is be kéne juttatni, hisz ez a következő lépés a jobban léthez, akkor jön az 5 méteres körzetben található ehető dolgok végiggondolása, ami a leggyakrabban valamilyen elérhetetlen álomkaján való merengéshez vezet. Amikor 3-4-szer elvetettük, majd megint megkívántuk az adott táplálékot, akkor jön a dolog neheze, az ágyból való kikászálódás, majd visszaesés, újra kikászálódás, lassú öltözés, lakás elhagyása, majd visszatántorgás a sapkáért, amit jól a fejünkbe lehet húzni, a lakás újbóli elhagyása, majd újabb visszatérés a (legalább) fél literes folyadékért, és a lakás végső elhagyása. Ha szerencsénk van, ehhez még társaságunk is akad, aki még a piacra is elkísér bennünket, ahol röpke 2-3 órányi döntésképtelenség után megvesszük azt, amit eredetileg nem akartunk, és ott felejtünk mindent, amiért kimentünk, hogy aztán az utolsó pillanatban a legfontosabbak azért az eszünkbe jussanak. A hazafelé út már sétagalopp az odafeléhez képest. Otthon aztán két irányúvá válhat a folyamat: vagy azonnal elkezdünk főzni, vagy leheveredünk egy félórácskára, és akkor egy kamuspagettivel az ölünkben nézzük este a tévét, feledve minden gasztronómiai álmodozásunkat. De ha elég energiával rendelkezünk, akkor a főzés sokkal nagyobb öröm lesz, mint egy sima kora esti főzőcske, hiszen a szervezetünk már kiéhezve várja az általa tökéletesnek ítélt kaját, és a várva várt esti buta filmet.
Nos, hát ilyennek indult az a bizonyos kedd is, csakhogy végül kamuspaggetivel végeztem, így az ötlet megvalósítás megmaradt pár nappal későbbre. :)

Hozzávalók:

kb. 60 dkg csirkemellfilé
1 nagy póréhagyma
20 dkg spenót
3 nagy gerezd fokhagyma
1-1,5 dl tejszín
só & frissen őrölt bors
olívaolaj & vaj
1 fél csipet szerecsendió

A póréhagymát és a fokhagymát felkarikázom, majd vaj & olivaolaj keverékén megpárolom, aztán hozzárakom a csíkokra felszeletelt csirkét, amit megsózok és megborsozok. Mikor a csirke már majdnem kész (~25 perc után), hozzáteszem a száraitól megszabadított, jól átmosott és csíkokra vágott spenótot, és a tejszínt, majd készre főzöm vele a húst. A legvégén jöhet bele még egy reszelésnyi szerecsendió is. D. a "majdnem tökéletes" jelzővel illette (ugyanis én 2 dl tejszínt tettem bele, ami kicsit sok volt, és ezt sérelmezte :) ).

A világ legjobb sörkorcsolyája

2009-03-14T12:08:00.007+01:00

Amióta az eszemet tudom, imádok focit nézni. Főleg nyáron, valami nyugis, nyitott kocsmában, hideg sörrel, és az elmaradhatatlan sós mogyoróval. De az az igazság, hogy bár a focit és a sört sose unom el, a sós mogyira egy-két alkalom után rá se bírok nézni. Már évek óta keresek valami sós sütit, ami kiválthatná ezt (de tényleg, mondjuk EB alatt, amikor napi 2 meccs van, és persze mindkettőt nézni kell, elég kellemetlen tud lenni a dolog...). Aztán nemrég egy nagyon jó barátom átjött dumálni, és mivel amúgy nagy melóban voltam, mondtam neki, hogy nem tudom ebéddel várni, mire felajánlotta, hogy akkor majd ő hoz. :) Így került elém ez a sajtos rúd, paradicsomlevessel. Hihetetlenül intenzív íze van, és nagyon nagyon finom. Aki akar, tehet köménymagot a tetejére, én nagy szemű tengeri sóval szórtam meg.

Hozzávalók:

40 dkg finomliszt
15 dkg trappista illetve füstölt sajt vegyesen, lereszelve
20 dkg margarin
1/2 csomag sütőpor
kb. 1,5 dl tejföl
2 tojás
só

A lisztet, sütőport, sót és a vajat összemorzsolom, beleteszem a reszelt sajt kb. 2/3-át, a 2 tojás sárgáját, és tejföllel addig dolgozom össze, amíg egy nyújtható, nem nagyon ragacsos tésztát nem kapok. Kb. 1 cm-esre nyújtom, megkenem a tojásfehérjékkel, és megszórom a maradék reszelt sajttal. Ujjnyi csíkokra vágom, majd előmelegített sütőben, 200 fokon 13-15 percet sütöm. Vigyázni kell, mert könnyen odaég. Hajrá csehek! :)

Quesadilla

2009-03-13T15:19:00.009+01:00

Az elmúlt pár hétben sokszor eszembe jutott, hogy kéne enni valamit tortillával - lehet, hogy ez a körúton sokasodó mexikói kajáldák hatása? Mindenesetre körülnézegettem a neten, és bár láttam, hogy a kukoricaliszt felhasználásáról nem mindig pozitívak a beszámolók, mégis úgy döntöttem, hogy én ezzel próbálom ki. Vettem is az Anyuék melletti bioboltban kukoricalisztet, de amikor este elmeséltem D.-nek, hogy mit is akarok csinálni, persze egyből leszavazta. Ez egyébként jellemző: életében nem evett még valamit, és közli, hogy ő azt nem szereti. Aztán ha mégis ráveszem valahogy, hogy kóstolja meg, akkor persze ez hirtelen megváltozik! :) (Egyébként most itt ült mellettem, és vérig sértődött, hogy ezt leírtam róla...) Szóval vártam egy estét, amikor nincs itthon, hogy elkövessem a merényletet. És bár semmilyen hozzávalót nem kaptam, amiből tölteléket akartam csinálni, és csak simán füstöltsajtos-olajbogyeszos lett, azért nagyon ízlett D.-nek is, aki gyorsan kevert hozzá egy tejfölös-fokhagymás mártást is. :) Az adag 5 lapra volt elég, mivel tényleg csak kóstolónak sütöttem, de nagyon finom, és bármerre hajtogatható/feltekerhető. A recept alapját egyébként Max-nál olvastam, csak kicsit átvariáltam.

Hozzávalók:

5 dkg kukoricaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
egy csipet tengeri só
fél ek napraforgó olaj
1 ek olívaolaj
1 tk sütőpor
valamennyi (kb. 1,5 dl) víz

Összekeverem a hozzávalókat, és a vízzel addig dolgozom össze, amíg egy ruganyos, nem ragadós tésztát nem kapok. Hagyom kelni, amíg Dr. House 2x nem adott rossz diagnózist a legújabb betegének (kb. 40 perc), majd 5 felé szedem, és kis golyókat formázok belőle, amit aztán nagyonnagyonnagyon vékonyra (kb. 1 mm) nyújtok. Szerintem ez a lényeg, tényleg nagyon vékonyra kell nyújtani, különben kemény lesz. Majd teflon serpenyőben zsiradék nélkül sütöm mindkét oldalát, kb. 3-3 percig. Miután kiveszem, megkenem mindkét oldalát egy kevés vízzel, ettől marad hajlítható és puha (ez sem saját találmány, csak már nem tudom, hogy kinél olvastam...). Végül a lapot kettéhajtva, vagy kettőt a bármilyen töltelékkel (csak sajt legyen benne!) összeragasztva mindkét oldalán átmelegítek, amíg megolvad benne a sajt. Már csak cikkekre kell vágni, és lehet mártogatni!

Csalás és ámítás

2009-03-09T11:26:00.000+01:00

Elég szkeptikusak voltunk ugyan, de végül kipróbáltuk. Mondjuk elég jó ajánlólevél volt, hogy D. indiai sógora néha ebből dolgozik. Úgyhogy ha valaki elismerésre, és minimális munkára vágyik, szerintem nyugodtan próbálja ki, csak ha az elkészítésről és a fűszerezésről kérdezik, hümmögjön titokzatosan... :) Bár nagyon finom, de nálunk nem lesz része a mindennapoknak, annál jobban szeretek magam pepecselni, de "gyorskajának" kiváló. Tesco, 270 Ft.

Fussili kéményseprő módra

2009-03-07T11:59:00.002+01:00

Egy ideje már azon igyekszünk, hogy az esti közös főzőcskézésekből maradjon D.-nek másnapra "munkaebéd". Finomabb, egészségesebb és gazdaságosabb az, ha itthonról visz. Általában 2 akadályba szoktunk ütközni: 1. felfaljuk a plusz egy adagot is, nincs kegyelem! 2. D. rendszeresen itthon felejti reggelente a hűtőben lapuló dobozkát, ami így átminősül vacsi előtti étvágycsinálónak, vagy (ha eláll), bepróbálkozunk másnap, hátha akkor eszébe jut. :) A héten is pont ez történt, az első itthonhagyás után adtunk neki még egy esélyt. A second chance napján én itthon dolgoztam, (és vártam a kéményseprőket, akik a kiírás ellenáére persze nem aznap jöttek... grr...) és valamiért meg voltam győződve arról, hogy D. megint itthonfelejtette a kis dobozt. Azért a biztonság kedvéért felhívtam, hogy "ugye nem vitted el..." és persze ezúttal elvitte, sőt, már be is termelte a tartalmát. Hát, nem voltam éppenséggel boldog, mivel rossz a kapucsengőnk, így minden zajra kirohantam a folyosóra, hátha jönnek a kéményseprők, és a vizet nem mertem megengedni, nehogy elszalasszam őket (ehhez persze hozzátartozik, hogy ez már a második figyelmeztetés, és harmadjára törik be az ajtót). Így farkaséhesen ültem és lettem nagyon dühös, amikor kiderült, hogy nem is aznap jönnek... Hipergyorsasággal kezdtem el végül tésztát főzni, és összedobálni mindent, amit a hűtőben és a környékén találtam. Az eredmény meglepően nagyon finom lett, ez biztosan bekerül a gyors vacsik közé, és lehet, hogy ezentúl a kéményseprőkre is nagyon szeretettel gondolok majd... :)

Hozzávalók:

egy adag tészta (Na ez az, ami nekem sohasem megy. Ezúttal tutira akartam menni, és a tányérba mérve főztem ki az "egy adag" tésztát, amiből így csak 3 nagy adag lett... :) )
1 kis fej lilahagyma
1 póréhagyma zöldje
1 nagyobb gerezd fokhagyma
1 szelet Nagyi féle, töltött tojáshoz való sonka
3 "szelet" szárított paradicsom
1 csokor petrezselyem
kb. 1 dl tejszín
füstöltsajt kockák

Miközben a tészta fő, kevés olívaolajon megpirítom az összevágott hagymákat, majd hozzádobom a kockákra vágott sonkát, majd a petrezselymet, és a szárított paradicsomot, végül pedig összefőzöm a tejszínnel, és beleolvastom a sajtkockákat. Egy fél csipet tengeri sót, és negyed kk borsot adok hozzá, de ezen kívül semmit, hadd érződjön minden zöld, lila, piros, rózsaszín, és barna íz...

Költségek (2 éhes személyre):

három adag tészta: 75 Ft (Lidl, durumlisztből)
lilahagyma: 30 Ft
póréhagyma: 100 Ft
fokhagyma: 2 Ft
1 szelet sonka: 20 Ft
szárított paradicsom: 60 Ft
petrezselyem: 50 Ft
1 dl tejszín: 50 Ft (Lidl, 2 dl 99 Ft)
10 dkg füstöltsajt: 180 Ft

Összesen: 567 Ft

My band

2009-03-06T12:15:00.004+01:00

Ez nagyon tetszik! :)

1. Menj a Wikipedia Random Article oldalára. A cikk címe az együttesed neve.
2. Ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.
3. Végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, et lesz a cd borítója, bármi is legyen rajta.

Mézes fűszeres csirke balzsamecetes ricottás salival

2009-03-05T11:08:00.011+01:00

Nu, ez az a kaja, amit a Rosinanté-ban tanultam, és végre elkészítettem itthon is. Bár az igazat megvallva, már múlt hét végén készült egy verzió, csak tandoori masala helyett garam masalával, ugyanis... Szóval péntek reggel elmentem piacra, semmi nagybevásárlás, csak ami kell, meg amit nem lehet otthagyni. :) Úgy volt, hogy szombaton megyünk ki a legtündéribb kisbabóval megáldott barátainkhoz, viszünk ebédet, meg szülinapi Sachert (mit csináljak, D. egyszerűen ragaszkodik hozzá... :) ). Szóval vettem tandoori masalát, meg az Ázsiai boltban beugrott (de tényleg!) a kosaramba egy zacsi narancssárga cukorgolyó, aminek a felhasználásán azóta is gondolkodom (nem tudom miért, de barbie-torta szonyájára képzelem el, pedig én szinte kizárólag machboxoztam...), meg persze mindent amire szükség volt, és felvittem Anyuékhoz, hogy majd átmegyünk érte reggel, vagy oda megyünk aludni hajnalban a buli után, az mégiscsak közelebb van. Mindenesetre úgy alakult, hogy hajnalban hazasétáltunk, és reggel persze örültünk neki, hogy a boltig el tudunk támolyogni, nem hogy még kocsiba üljünk (persze a véralkohol szint is kérdéses lett volna... :) ) és áthozzuk a cuccokat. Úgyhogy csak az itthon lévő masalából gazdálkodhattunk, de így is finom lett. És muszáj megemlítenem, hogy D. egyszerűen fantasztikus volt, amúgy is otthon van a konyhában, és tök finomakat főz, de most annyira a kezem alá dolgozott, hogy tényleg csak fűszereznem kellett, és mondanom, hogy mit mibe, milyen sorrendben (mondjuk másra nem is nagyon lettem volna képes ilyen macskajajjal :) ).
Tegnap D. nővére és pasija átjöttek vacsizni, és mivel eddigre már hazakerültek a hozzávalók, elkészült az eredeti recept. Azért ez sem ment tökéletesen zökkenőmentesen, ugyanis reggel persze elfelejtettem kivenni a húst a fagyasztóból, így a mikróban olvasztottam kb fél óráig, mire kiolvadt. Így D. nővéréék még nyakig a főzésben találtak minket, de ennek is megvolt a hangulata, lelkesen kevergettek mindent, amit kellett. :) D. ez alkalommal (felbuzdulva a múlt hétvégétől, amikor a tortát is nagyjából ő csinálta) egyedül vágott neki a Sachernek, és tök ügyes is volt (bár az azért vicces, amikor minden lépés előtt kérdez, aztán amikor odamegyek segíteni, közli, hogy hagyjam, ezt most ő csinálja... :) ).
Végül elkészült a hús, amihez balzsamecetes salátát adtam, C&V féle házi ricottával. A balzsamecetről pedig csak annyit, hogy nagyon régóta ki akartam próbálni, és azt hiszem a tegnap este után maradni is fog a mindennapokban is, annyira finom!

Hozzávalók a husihoz(2 személyre):

1/2 kiló csirkemell
1 kis joghurt
1,5 ek méz
kb. 1 ek apróra vágott gyömbér
kb. 1 ek apróra vágott fokhagyma
1 ek tandoori masala
1 ek őrölt koriander
fél ek kurkuma
fél ek curry (én madras curryvel csináltam)
só

A joghurtba belekeverem a mézet és a fűszereket, majd beleforgatom a kis csíkokra vágott csirkemellett. Picit állni hagyom, majd nagyon felforrósított wokba teszem (alá egy kevés olívaolajat teszek), és kb. 35 perc alatt puhára sütöm.

A salihoz:

1/2 fej kínai kel
3 kisebb paradicsom
1 nagyobb répa
1 póréhagyma zöld vége
1 piros kaliforniai paprika
házi ricotta (1 liter tejből)
balzsamecet

A zöldségeket összevágom, és a nagyobb darabokra morzsolt ricottával együtt összekeverem. Meglocsolom balzsamecettel, és kész.

A fenti kép a Rosinantéban készült, naan kenyérrel. Ha valaki véletlenül tudja, hogy hol lehet ilyen fém saliformázó formát (vagymit) szerezni, amivel a képen látható salit formáztuk, szóljon légyszi, nagyon bejött... :)

Közérdekű III. - Rosinante

2009-02-25T11:44:00.008+01:00

Hétvégén ismét elmentünk egyik kedvenc helyünkre, a Rosinante Fogadóba. Kb. 3 éve fedezte fel D. ezt a helyet, és azóta visszatérő vendégek vagyunk, minden évben megpróbálunk legalább egyszer, de inkább kétszer eljutni, hogy egy kicsit kiszabaduljunk a hétköznapokból. Amióta ismerjük ezt a helyet, elég sokat járunk a Szentendrei-szigeten, és az egyik legnagyobb álmunkká vált, hogy vegyünk itt egy pici házat. A környék fantasztikus, egy köpésre van Budapesttől, és mégis, zöld, és hegyek, amíg a szem ellát, csönd, és jó levegő...
Ráadásul a Fogadó gyakran ad kedvezményes ajánlatokat, mindig az aktuális ünnep, népi hagyomány, vagy évszakhoz kapcsoldó programokkal. Voltunk már Márton napi liba-napokon, ezúttal pedig masszőr, gyógyfürdő-belépő, és egy közös főzés várt ránk a séffel. Nem volt kérdés, hogy megyünk-e... :) A Fogadóban amúgy is van szauna és jacuzzi is (általában ezzel kezdünk reggel, utána jön a fejedelmi svédasztalos reggeli, helyben sütött pékáruval, és a roskadásig rakott asztalokkal. Általában ezután visszafekszünk egy kicsit aludni... :)), úgyhogy a közös főzés volt a döntő tényező. :)
Nem is tudom, miért "szoktunk rá" ennyire erre a helyre... Alapvetően szinte már "haza megyünk" oda, mindenki ismerős, a tulajdonosokkal nagyon jó viszonyt ápolunk. Az a szeretet, amivel ott várják a vendéget (és nem csak minket, visszajárókat), teljesen egyedülálló. Semmi mesterkéltség nincs benne, érezzük, hogy tényleg örülnek, ha bármilyen kérésünket teljesíteni tudják. A Fogadónak 1000 kötetes könyvtára van, tele mindenféle jobbnál jobb könyvvel - és az embernek tényleg kedve van egy teával a kezében végigböngészni a polcokat, mert minden sarokban van egy puha karosszék, ahol belemélyedhet a kiválasztottba. Én most egy Vámos Miklós könyvet bújtam végig, na meg néhány francia szakácskönyvet. :) Apropó, szakácskönyv. A Rosinante konyhája egyszerűen fantasztikus! Nagyon jó alapanyagokból, kreatívan, nagyon különlegeseket főznek! Ha egy hétvégére nincs idő, egy ebédre, vagy vacsorára is érdemes elmenni a Szentendrei-szigetre, egy szentendrei barátnőm nem is mint fogadót, hanem mint éttermet ismerte ezt a helyet. Egyszóval az egész hely fantasztikus, teljesen feltöltődve jöttünk haza, pedig csak szűk 3 napot töltöttünk el itt.

ps: A közös főzés nagyon jól sikerült, de a képek már kevésbé... Ugyanis a főzés után gyertyafényes asztalnál fogyaszthattuk el kettesben a művünket, és hát nem volt szívem megkérni a pincért, hogy hozzon már egy ledlápmát, mert ez tényleg gyönyörű, meg minden, de így mégis hogyan fotózzak vaku nélkül?!? A menü egyébként mézes fűszeres csirke volt naan kenyérrel és balzsamecetes csírás-salival (beszélgettünk Ági nénivel, és kiderült, hogy nagyon szeretjük az indiait), és túrós-epres pudinggaluska (hát, ezt sem így hívták, de a kép talán majd többet elárul...). Poszt később. :)

Indiai zöldséges rizs

2009-02-13T15:40:00.001+01:00

Este későn értünk haza, és volt ugyan egy kevés paradicsomleves tegnapról, de érezem, hogy ez azért kicsit kevés lesz. Úgyhogy megcsináltam ezt a rizst (persze szintén a sógornak köszönhetően), ami nagyon gyors, és nagyon egyszerű, pont egy esti sörözés után összedobható. És amikor pirulnak a hagymával a fűszerek, hmm...

Hozzávalók:

2 nagy vöröshagyma
valamilyen mirelit zöldségkeverék
1 kk kurkuma
1,5 kk római kömény
1 kk őrölt koriander
fél kk szegfűbors
rizs
só
olívaolaj

A mirelit zöldségeket vízben (nem teljesen) megfőzöm, majd félreteszem. A hagymát apróra vágom, olívaolajon párolni kezdem, majd ha már puha, megfűszerezem, és 1-2 percig együtt pirítom a fűszerekkel. Beleöntöm a félretett zöldségeket, és a rizst (annyit, amennyi embernek készül), majd addig pirítom a rizst, amíg ki nem fehéredik. Utána felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, és fedő alatt készre főzöm.

Narancsos-csokis-fahéjas muffin

2009-02-12T15:00:00.009+01:00

Egy ideje már lemondtam arról, hogy a muffinokat muffinformában süssem. Az íze ugyanaz, és ha tudom, hogy egy rakat barátom kézzel a szájába tömi, mielőtt még megkérdezné, mi az, akkor nem szoktam pepecselni ezzel. Persze vannak alkalmak, amikor hajlandó vagyok rá, de ez a mostani nem ez volt. Egyébként a recept alapja az egyik első sütirecept, amit valaha megcsináltam. Tipikus bögrés süti, elronthatatlan. Nagyon gyors, és általában minden megvan hozzá otthon. Ráadásul bármilyen gyümölccsel variálható. Nálam ez most (vajon miért?) a narancs volt.

Hozzávalók:

1,75 bögre liszt
fél bögre cukor
negyed bögre kakaó (persze cukrozatlan)
1 bögre tej
1/2 bögre olaj
2 tojás
1 sütőpor
étcsoki kockák
1 narancs reszelt héja
fahéj

A hozzávalókat masszává keverem, és beleszórom a csokikockákat, a narancshéjat, és a fahéjat. Kivajazott-kilisztezett tepsibe teszem, és 180 fokon, 20-25 perc alatt készre sütöm. Frissen, melegen, és másnap reggel tejjel is nagyon finom!

Túrós sajtos pogi

2009-02-10T11:53:00.008+01:00

Épp' belekezdtem volna jól megérdemelt délutáni alvásomba, amikor megszólalt a telefon, és kedves, kissé random barátnőm megkérdezte: "Figyu, nehéz pogácsát csinálni?" Ekkor már tudtam, hogy az esti borozás mellett pogi-sütés lesz a program. Mivel ott figyelt a hűtőjében egy csomag túró, így kizárásos alapon túrós pogit csináltunk, méghozzá a Nagyim nagyon egyszerű, ám hihetetlenül finom receptje alapján. Érdekes volt, hogy amikor félálomban ért ez a kérdés a pogácsáról, akkor egyszerűen lepergett előttem egy képsor, ahogy a Nagyi csinálja a pogit - én meg amíg nem figyel, a nyers tésztából lopkodok - és simán tudtam, hogy miből mennyi kell bele, pedig egyedül még életemben nem sütöttem pogácsát. Mindenesetre nagyon jól esett a bor mellé ez a finom, meleg pogi, amit a szőnyegen fekve beszélgetés közben eszegettünk.

Hozzávalók:

25 dkg túró
25 dkg margarin
25 dkg liszt
1,5 kk só
1 tojás
reszelt sajt

A hozzávalókból gyúrható tésztát csinálok, kinyújtom, megkenem tojással, megszórom reszelt sajttal, aztán kiszaggatom (véletlenül sem fordítva csináltam, dehogy :) ). Tepsibe vele, 180 fokon kb. 20 percet sül. Őszinte beszélgetésekhez kiváló...

"Kínai" zöldséges tészta

2009-02-05T13:17:00.006+01:00

Mostanában gyakran csak arra volt időm, hogy beugorjak egy kínaiba egy fél adag zöldséges tésztáért. Aztán egyik este nagyon éhes voltam, de nem nagyon volt otthon semmi. Aztán megláttam a kosárban egy kis fej káposztát, és arra gondoltam, miért ne? Végülis van szójaszósz, meg hagyma, meg répa (durumtésztából pedig rendesen bespájzoltunk a múltkor). Így aztán elkészült ez a tészta, amiből - mivel D. kifejezetten hangsúlyozta, hogy ő ugyan nem éhes, és neki ne csináljak - végül 4 adagot csináltam. Másfelet magamnak, másfelet D.-nek :), és egyet másnapra, hogy tudjon mit vinni ebédre (persze, hogy otthon hagyta...). Alapvetően ez nem egy szaftos tészta, a szójaszósz és a tejföl keveréke viszont vékonyan bevon mindegy egyes tésztaszálat, közben pedig ropognak a zöldségek... hmmm... Legközelebb apróra vágott friss gyömbér is kerül bele.

Hozzávalók:

fél zacskó spagetti
negyed fej káposzta csíkokra vágva
1 nagy vöröshagyma vékonyan felszeletelve
1 nagy répa lereszelve, vagy julienne-re vágva
egy csipet cukor
5-6 ek szójaszósz
1 kis tejföl (attól függ, mennyire szaftosra akarjuk, de a tejföl mennyiségének növelésével több szójaszósz is kell)
olívaolaj

Felteszem főzni a tésztát, közben egy wokban olajon ellezdem pirítani a hagymát. Rászórom a cukrot, hogy jobban karamellizálódjon, és rádobom a répát és a káposztát. Együtt pirítom őket, egy felespohárnyi vizet is ráöntök, hogy kicsit párolódjanak. Végül ráöntöm a szójaszószt, és a tejfölt, összekeverem, és kicsit összerottyantom. Kóstolok, majd mehet bele a tészta. Összekeverem, és gyorsan betolom. :)

Közérdekű II.

2009-02-03T14:36:00.007+01:00

Hétvégén - félig munkaügyben - Szigetváron voltunk. Gondoltuk, lemegyünk pár nappal előbb, körbenézni, milyen is arrafelé. Hát, megmondom őszintén, hogy a napok nagy részét betegen ágyban fekve és dolgozva töltöttük, mivel a helyi (jóformán egyetlen, mivel a vár sajnos zárva volt) nevezetességet, a termálfürdőt betegen nem volt nagy kedvünk kipróbálni. Így már majdnem megbántuk, hogy lementünk, amikor is... délben valami jó éttermet keresve jártuk a várost. A hotel recepciósa egy helyi "gyorsétterembe" (kifőzdébe) irányított el bennünket, amiből az első szippantás után kifordultam. Persze kaptam a megjegyzéseket, hogy ne legyek már ilyen finnyás, stb., de amikor reggeli nélkül a három óra utazásból másfelet azt tervezgettem, hogy mennyire finomat fogok enni egy normális étteremben, akkor valahogy ez nem hatott meg. :) Időközben még finn fiatalokkal is összefutottunk, akik Pécsett tanulnak, és átugrottak kirándulni, és szintén egy jó éttermet kerestek. Úgyhogy együtt folytattuk tovább az utat a város széle felé, ahol befelé kocsikázva láttunk két, egymással szemben lévő éttermet. Amikor már közeledtünk, az egyik finn fiú felszólított bennünket, hogy válasszunk mi éttermet, és akkor ők a másikba mennek. Mi ezt viccnek véltük, de amikor rámutattunk az egyikre (én mondtam, hogy legyen a jobb oldali, mire D. rámutatott a bal oldalira :) ), akkor ők fogták magukat és búcsút intve sarkon fordultak, és beslattyogtak a másikba...
Ez után a kis intermezzo után leültünk a Kisváros Vendéglőbe, ami onnantól bearanyozta ottlétünket. Maga az étterem nem túl hangulatos. Nem rossz, de persze hangosan szól a Juventus rádió- bár a szomszéd teremből - amin keresztül a mosdóba kellett menni - legalább nem hallatszott át a játékgépek hangja. Tény, kicsit lepukkant, a folyton csukott ajtó mögött pedig ott a söntés, de okos döntés volt, hogy ott maradtunk. Mint másnap este a vacsoránál kiderült, egy 24-25 éves lány viszi egyedül a konyhát, aznap éppen ő is szolgált ki. Mind ő, mind pedig az előző déli "pincérünk" hihetetlenül kedves, odafigyelő, kicsit sem tolakodó és segítőkész volt. Megmondom őszintén, nagyon régen nem volt ennyire pozitív élményem. És a kaják, hát azok valami isteniek voltak. Mindent összevetve kóstoltunk Jókai Bablevest (olyan füstölthússal, hogy csak na!), gombalevest, hagymás rostélyost (olyan finom volt a husi, hogy muszáj volt megkérdeznem, hogy készíti, és ha majd nem lesz épp' vöröshús-stop, mindenképpen megcsinálom!), hortobágyi palacsintát (pedig ezt aztán tényleg könnyű rosszul készíteni, de majdnem tökéletes volt), szarvast áfonyamártással (helyben lőtt friss szarvasról beszélünk...), és desszerteket. Na, az az egy talán, ami nem volt olyan nagy élmény, de nem azért mert nem volt nagyon finom, hanem mert nem "saját" desszertjeik voltak. A megszokott palacsinta, gyümölcskehely, és gesztenyepüré-kínálattal találkoztunk csak. Az étlap a szakács idekerülése óta állandó, és egy-két kivétellel a szokásos kínálatot adja. El sem tudom képzelni, hogy mit alkotna, ha szabadjára engednék... Mindenkinek, aki a környéken jár, muszáj benéznie ide egy ebédre, és tényleg ne riasszon el senkit az első benyomás. Nagyon régóta nem ettem ilyen jót. http://www.kisvarosvendeglo.fw.hu

Chicken makhni - Paradicsomos tejszínes csirke indiai módra

2009-02-02T15:40:00.010+01:00

Ez a recept is D. indiai sógorától származik, és az elmúlt két hétben már harmadjára készült. Egyrészt alapból szinte minden van hozzá otthon, másrészt pedig elképesztően finom. Ez készült a tárkonyos zöldségleves mellé a hétvégén.

Hozzávalók:

kb. fél kg csirkemell
4 nagy fej vöröshagyma
1 dl paradicsompüré
1 dl tejszín
fél kk kurkuma
1,5 kk római kömény
1 kk garam masala
fél citrom leve
só, bors

A felkockázott csirkét fél órára citromlébe áztatjuk. Közben a négy hagymát pürésítjük, és olívaolajon megpároljuk. Beleöntjük a paradicsompürét, és a tejszínt. Beletesszük a húst, fűszerezzük, és hagyjuk rotyogni kis lángon kb. 30 percet. Nem kell meglepődni, ha hamar megpuhul, mivel a citromlé szépen előkészítette a husit. Mi hosszúszemű basmati rizzsel ettük.

Költségek (2-3 főre):

csirke: 600 Ft
hagyma: 150 Ft
paradicsompüré: 150 Ft
tejszín: 50 Ft (Lidl, 2 dl 99Ft)
citrom: 30 Ft
kurkuma: 10 Ft
római kömény: 30 Ft
garam masala: 25 Ft

Összesen: 1045 Ft

Tárkonyos zöldségleves

2009-02-02T14:26:00.009+01:00

Hétvégén kimentünk a barátainkhoz, akiknek a kisfia a legtündéribb baba a világon! Mi vittük az ebédet, és mivel emlékeztem rá, hogy Ízbolygónál láttam egy zöldséglevest, amit elvileg a baba is ehet, így megpróbálkoztam vele. Mondanom sem kell, a lakás még mindig internetmentes, így nem sikerült az ő receptje alapján abszolválnom a dolgot, de így is finom lett. Időközben kiderült, hogy a baba sajnos nem ehet tejszínt és fűszereket, de legalább a szülőknek tetszett! :)

Hozzávalók:

1 közepes hagyma apró kockákra vágva
1 nagy répa lereszelve
2 nagyobb fehérrépa lereszelve
1 közepes zeller lereszelve
kb 2 liter alaplé (vagy víz + húsleves kocka)
1 dl tejszín
só, bors, tárkony

A hagymát olívaolajon pirítani kezdem, majd a többi zöldséget rádobva pár percig együtt pirítom őket. felöntöm az alaplével, és fedő alatt puhára párolom. Ízesítem, és végül a tejszínnel is főzöm pár percet.

Tejszínes zöldséges fussili

2009-01-31T10:51:00.012+01:00

És igen!

Vége a vizsgaidőszaknak, túl vagyok mindenen! Most egy hét édes semmittevés (csak két félállás), és így hihetetlen módon van időm egy majd' egy hónapja készült vacsi posztolására is. :) A csajok átjöttek rizikózni-inni-dumálni, még a szigorlatok előtt, mondván, egy este kimaradhat a készülésből... Mondanom sem kell, hogy a másnap is kimaradt... Viszont a kaja az utolsó morzsáig elfogyott, sőt, a levest még lefotózni sem volt időm. Pedig az egyik kedvencem, és már másodjára járok így, hogy mire észbe kapnék, már nincs mit. Na, majd legközelebb. :) Egyikük csodás tiramisut hozott desszertnek, így a főétel mi is lehett volna, mint tészta:

Tejszínes zöldséges fussili

Hozzávalók:

egy csomag fussili
1 piros kaliforniai paprika
2 kisebb cukkini
egy konzerv kukorica
2 fej lilahagyma
2 nagyobb girizd fokhagyma
fél marék szárított paradicsom (nem olajos)
kb. 1 dl tejszín
kevés só, bors, bazsalikom, pici római kömény

Csíkokra vágunk minden zöldséget (na jó, a kukoricát nem muszáj :) ). A hagymát olivaolajon puhára pároljuk, aztán mehet bele a fokhagyma, a kaliforniai paprika, a cukkini, a kukorica, és végül a szárított paradicsom. (Amit egy Bécsi biopiacról kaptam, és hihhhetetlenül finom!) Együtt pirítom őket kicsit, aztán felöntöm tejszínnel, és puhára, de még harapnivalóra párolom benne a zöldségeket. Közben fűszerezem, és a végén belekeverem a kifőtt, lecsepegtetett tésztát.

Püspökkenyér

2008-12-28T18:49:00.006+01:00

Drága Nagyikám zsírmentes diétára van ítélve már hosszú-hosszú ideje. Mégis minden vasárnap, és ünnepekkor süt, főz, és csak néha rosszalkodik egy-egy falat erejéig. Így amikor D. Nagymamájánál (nála is volt ám sütni 23-án :) ) megláttam ezt a receptet, muszáj volt elkészíteni még aznap este, hogy a szokásos karácsonyi ebéd utánra Nagyinak is legyen valami, ami nem okoz lelkifurdalást! Rendkívül egyszerű, és az őzgerincforma kivajazásán kívül semmilyen zsiradék nincs benne. Viszont aszalt gyümölcsök annál inkább! Egy adag kb. 2 rúdra elegendő.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
25 dkg cukor
6 egész tojás
összesen 35 dkg súlyban: dió, mazsola, aszalt gyümik (pl. aszalt eper, ananász, szilva, stb.), és apróra vágott étcsoki darabok

A cukrot a tojásokkal jól összedolgozom. Ezt tényleg alaposan kell csinálni, mert mivel nincs a sütiben se sütőpor, se szódabikarbóna, így a kidolgozott tojások fogják megemelni, mint a piskótánál. Ha ez kész, beleszitálom a lisztet, és összekeverem vele. Végül belemennek az aszaltgyümölcsök/magvak/csoki darabok, és egy kivajazott, kilisztezett őzgerincformába öntjük a tésztát. 170 fokon, 20-25 perc alatt készül el.

Labneh Karácsonyra

2008-12-28T18:16:00.008+01:00

Amióta az eszemet tudom, minden évben kézzel készítem a karácsonyi ajándékokat (persze vannak kivételek - a nővérkém khm... csajszis lapját muszáj megrendelni, de azért idén ő is kapott ebből). Túl vagyok már mindenfajta gyertyán, a méhviaszlapból készített rózsaformájútól kezdve a kókuszhéjba öntött simáig, volt kövekkel díszített házi öntésű szappan, meg amit el tudtok képzelni. Idén valami költséghatékony egyenajándékot kellett találni, így jött az ötlet. A labneh egy keleti sajtféleség, amit akár sósan, akár édesen, de mindenhez esznek. Elkészítése a ricottáéhoz hasonló, csöpögtetős módszerű. A Szakácsok könyvében már régebben kinéztem ezt a receptet, és jó előre ki is próbáltam, fantasztikus darabos sajtot kaptam. Tény, hogy mivel a recept által megadott mennyiség hatszorosát készítettem el, így 1. nem csöpögött ki annyira, amennyire kellett volna, tehát folyósabb lett a kelleténél, benne szilárd darabokkal 2. három napig nem lehetett kivenni semmit a hűtőből magasabb szintű bűvésztudomány nélkül, mivel minden de minden tele volt a csöpögő sajtokkal (még üres Johnny Walker-es díszdobozba is került). Ja, és ha valaki esetleg nagyobb mennyiségbe vágna bele, előtte rendeljen a legközelebbi kínai minden fajta kajájából, természetesen adagonként külön pálcikákkal, ugyanis nagy mennyiségű fakanál/pálcika szükséges. :)

Hozzávalók:

1 kg natúr joghurt (azért ne 0,1%-is legyen, de ezen kívül bármelyik jöhet)
kb 1 dl tejszín
só, fokhagyma
vagy méz, narancsvíz
vagy különböző zöldfűszerek, szegfűbors, stb.

A joghurtot és a tejszínt egy tálban összekeverem a sóval és a zúzott fokhagymával. A keveréket (eredetileg muszlim anyagba, de nálam ez géz volt) áteresztő anyagba pakolom, és az anyag négy sarkát összekötve, alá bedugva a fakanalat, ráhúzom a csomót, hogy az anyag a fakanálon lógjon. Ezt a csomagot egy mély edénybe teszem, úgy, hogy az anyag alja ne érjen az edény aljához, sőt, minél távolabb legyen tőle. Három napig hagyom csöpögni, naponta egyszer kiveszem, és kiöntöm az edényből a felgyűlt folyadékot. Három nap után kiöntöm az anyagból a tálba a sajtot, átkeverem, és cuki edénykékbe töltöm (éljen az IKEA)! :) Reggelire, pirítóssal, vagy sült hússal kiváló.

Beigli

2008-12-24T12:35:00.025+01:00

Már harmadik éve, hogy Nagyival együtt sütjük a beiglit Karácsonyra. Előtte mindig Dédivel sütötte, aztán Anyu is besegített, és most jöttem én. Nagyi beiglije egyszerűen tökéletes, és azt hiszem megkaptam tőle a legnagyobb bókot, amit csak mondhatott: már egyedül is meg tudnám csinálni! :) A recept még Déditől maradt fent,ugyanis Nagyi lediktáltatta vele az összes jól bevált családi receptet, begépelte, és bekötve a család minden nőtagja kapott egy-egy példányt. Ebből az eredetileg pozsonyi kifli receptből lesz a világ legtökéletesebb beiglije.

Hozzávalók:

A mákos töltelékhez:

1 kg darált mák
kb. 1/2 liter tej
kb. 1/2 kg cukor
fél vaníliarúd félbevágva
reszelt citromhéj
esetleg reszelt alma (hogy tovább puha maradjon)

A tejet a cukorral felteszem melegíteni, beledobom a vaníliarudat, és megvárom, amíg a cukor összeolvad a tejjel. Ekkor beleöntöm a mákot, és addig kevergetem (viszonylag gyakran), amíg a megfelelő sűrűségű (még kenhető) nem lesz. Ha ez megvan, akkor belekeverem a citromhéjat, lehúzom a tűzről, és hagyom kihűlni.

A diós töltelékhez:

1 kg darált dió
kb. 6 dl tej
kb. 1/4 kg cukor (ez függ a dió édességétől)
fél vaníilarúd félbevágva

A tejet a cukorral felteszem melegíteni, beledobom a vaníliarudat, és megvárom, amíg a cukor összeolvad a tejjel. Beleöntöm a diót, és folyamatosan kevergetve (tényleg hamar leég) a megfelelő sűrűségűre főzöm. Ezt is hagyom kihűlni.

1 adag tésztához (ez kb. 2 közepes rúd):

40 dkg rétesliszt
20 dkg margarin
7 dkg porcukor
3 tojássárgája
1 dkg élesztő 2-3 ek langyos tejben felolvasztva
csipet só

A lisztet a margarinnal, és a cukorral összemorzsoljuk, közben a tojásokat szétválasztjuk, és az élesztőt felfuttatjuk a tejben egy kis cukorral és sóval. Ha kész a "morzsa", kis fészket csinálunk a közepére, beleöntjük a felfutott élesztőt és a tojásokat, majd összedolgozzuk. Egy nem nagyon ragadós, puha, formázható tésztát kell kapnunk (ha nehezen formázható, dolgozzunk bele egy kis tejet). A tésztát kettéosztjuk, kis téglalap alakú gömböcöket gyúrunk belőlük, és téglalap alakúra nyújtjuk. Megkenjük a töltelékkel (a vaníliarudat időközben kihalásszuk belőle, és alaposan lenyaljuk), és nagggyon szorosan feltekerjük. A másik gömböcöt is megkenjük, majd feltekerjük, majd tepsibe fektetve megszúrkáljuk szabályos távolságokra egy hústűvel (hogy ki tudjon jönni a levegő valahol), és lekenjük tojássárgájával. Betoljuk a sütőbe, és 200 fokon gyönyörű barnára sütjük. Mi khm... 14 rudat csináltunk... :) És idén ment bele töltelékként igazi, eredeti szatmári szilvalekvár is... Nyamm...

Linzer a lá Csücsök

2008-12-23T20:27:00.007+01:00

Ezt a rendkívül bonyolult, ám annál finomabb sütit egyik nagyon kedves barátnőm sütötte meg nekem még tavaly Karácsonyra, és annyira tetszett, hogy egyrészről nem adtam belőle senkinek, másrészről pedig elhatároztam, hogy ezt muszáj nekem is megsütnöm. Erre csupán egy évet kellett várni. :) Persze kellett ehhez az alkalom is. Egy ismerősöm elég bevállalósan rendezett egy karácsonyi sütögetős partyt, kb. 10 főre. Az emberek szerencsére turnusokban jöttek, így sikerült nem csak összekészíteni, hanem tényleg meg is sütni a sütnivalókat, így legalább ez elkészült előre 24-re.

Hozzávalók:

15 dkg liszt
8 dkg cukor
15 dkg Ráma
8 dkg darált dió
1 ek citromlé
valamilyen savanykás lekvár a kenéshez

A mázhoz:

néhány kocka étcsoki
pár dkg Ráma

Nyújtható, szaggatható tésztává összegyúrom a hozzávalókat, aztán kinyújtom, és pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Páronként összeillesztem, de előtte megkenem az érintkezési felületet lekvárral, majd a sütőbe tolom, úgy 20 percre, kb. 170 fokon. A csokit vízfürdőn felolvasztom egy kevés margarinnal együtt, majd a sütik egyik felét megkenem vele / belemártom. Napokig eláll, és nagyon finom!

Kuszkusszal töltött csirke

2008-12-23T20:22:00.002+01:00

Az idei szülinapomon elég jó volt a termés, hála a rokonok kisebb-nagyobb tanácstalanságának, illetve jó megérzésének - így besegíthettem az ötletelésbe, és ezért végre magaménak tudhatom a Szakácsok Könyvét, Váncsa ezeregy receptjét, és - hogy mesterhármassá váljon ez a párosítás - Fűszeres Eszter nemrégiben kiadott szakácskönyvét, a Fűszer és lelket. Ez a recept a Szakácsok Könyvéből való, és csak ajánlani tudom. Különleges, és mégis egyszerű. Hozzávalók:

egy kb 1 kg-os konyhakész csirke (kb 4 főre)

A páchoz:

3 ek aprított koriander
3 ek aprított petrezselyem
1 ek őrölt római kömény
1 tk kurkuma
1 ek harissa
1 dl olívaolaj
fél citrom leve

A töltelékhez:

250 gramm kuszkusz
1 csipet sáfrány
75 gramm aprított aszalt gyümölcs
50 gramm mazsola beáztatva
szezámmag
2 ek aprított koriander

A páchoz összekeverem a hozzávalókat, a csirkét bekenem vele, és 2-3 órára lefedve hűtőbe teszem. A kuszkuszhoz a forrásban lévő vízbe egy csipet sáfrányt teszek, és ezzel leöntöm a kuszkuszt. Ha megduzzadt, és kihűlt, belekeverem az aszalt gyümölcsöket, a szezámmagot, és a koriandert, majd az egészet beletöltöm a csirkébe. A madarat megkenem a maradék páccal, a lábait zsineggel összekötöm, hogy a kuszkusz biztosan ne mászkáljon el. Végül a sütőbe tolom, kb. 1,5 órára. Tipp: több kuszkusz kell, mint ami a csirkébe fér, mert hamar elfogy! :)

Marokkói fasírt kuszkusszal

2008-12-13T15:24:00.015+01:00

Pár hete megint voltam a ChefParade-ban, és ezúttal észak-afrikai esten vettem részt. Ezt a fasírtot csináltuk meg, ami nekem annyira bejött, hogy 1. a többi kajára már nem is emlékszem :) 2. a lakás első látogatóinak muszáj volt ezt megcsinálni, csak hogy én is ehessek belőle újra. Egyébként meglepő, hogy egy plusz fűszer hozzáadásával mennyire más ízt kaphatunk- a nemrégiben csinált csirkefasírtom majdnem ugyanígy készült, ám ez mégis egészen más - és persze hihetetlenül finom. (Kuszkuszt már régebb óta használok, ám mégis meglepődtem, hogy durumból készül - még egy ok a mellett, hogy finom! :) )

Hozzávalók (3 főre, vagy 4-re, ha a fiúnak gyomorrontása van, és csak 4 fasírtot eszik 8 helyett :) ):

60 dkg darált csirke (vagy borjú, vagy akármi, csak ugye a csajok nem esznek...)
1 tojás
1 kis fej lilahagyma
1 kis fej vöröshagyma
fél csokor petrezselyem
fél csokor koriander
fél ek római kömény
1/4 ek őrölt koriander
1 ek édes (vagy aki szereti, csípős) pirospaprika
1/3 ek őrölt szerecsendió
1/2 ek fahéj
só, bors
vaj

A kuszkuszhoz:

30 dkg kuszkusz (én az Ázsiai boltban vettem a Nagycsarnokban)
csirke alaplé
vaj

A joghurtos szószhoz:

natúr joghurt
só
friss menta (ez nekem most nem volt)
ízlés szerint fokhagyma (e nélkül is nagyon jó)

A darált húst összekeverem az apró kockákra vágott hagymával, a fűszerekkel, és a kicsit elhabart tojásal, és hűtőbe teszem vagy 1 órára. Utána kiveszem, megkóstolom (most tanultam :) az ujjhegyemet kicsit végighúzva rajta, (és persze lenyalva) érződik a fűszerezés - bár felelősséget nem vállalok a galandférgekért :) ), és utánfűszerezem. Vajat olvasztok, és közepes lángon megsütöm mindkét oldalát.

A kuszkuszt vajon átpirítom, majd a lángot lezárva, felöntöm az alaplével (vagy bármilyen fűszerezett forró vízzel). Hagyom megduzzadni, és kész. Leöntve a joghurtos szósszal magában is isteni!

Rétesek

2008-12-04T12:47:00.009+01:00

Szóval a réteslapok még mindig ott figyeltek a hűtőben. Úgyhogy úgy döntöttem, mégiscsak nekivágok Ízbolygó zöldséges rétesének. Az eredmény fantasztikus lett, még D. is megette. :) Azt hiszem, bekerül a repertoárba, mert másnap is ugyanolyan jó, így teljesen használható "munkaebédként" is (ami mostanában azt hiszem, kezd fő szemponttá válni). Erről álljon itt csak egy fotó, a többit a fenti linken. Sejtettem viszont, hogy e mellé azért jó lenne egy édes rúd rétes is, így aztán a nyersanyagok alapján ez lett belőle (a fénykép valami borzalmas, mivel alig tudtam kimenekíteni az égetően forró rétest a kezek közül, hogy megpróbáljak néhányat kattintani, de nem adtak túl sok időt...):

Almás-diós rétes

Hozzávalók:

4 nagy szem alma
egy jó csurgatásnyi méz
4-5 kk fahéj
1 marék dió
vaj

Az almát megpucolom, és kisebb kockákra vágom. A vajat és a mézet összeforralom, és megpirítom benne az almakockákat. Pár perc után rászórom a fahéjat, és kis lángon még 5-6 percig tovább pirítom. A réteslapot kinyújtom, megpakolom a töltelékkel, betolom a sütőbe, és nyamm. :)

BEKÖLTÖZTÜNK!!!

2008-12-02T11:27:00.012+01:00

És igen... hónapokig kerestük, de most megtaláltuk. 50 nm, gyönyörű, napos, erkélyes, csodakonyhás, és egy kicsit a miénk. Legalábbis, amíg a bérleti díjat fizetjük. :) Szóval van saját konyhám. Akkor, és azt csinálok, ami, és amikor akarok (Igen, a tegnapi mosatlan még mindig ott figyel, ahová este került. :) ) Persze azért ez ebben a formában nem igaz, mivel D.-nek viszonylag nagy beleszólási joga van a kaja milyenségébe, mint ahogy ezt a tegnapiak is ékesen bizonyítják. Már vagy egy hete gondolkoztam azon, hogy mégis mi legyen az első vacsink, és kiötlöttem, hogy valami tomakonyhás husi-csodát fogok feltálalni, mire kedvesem megjegyezte, hogy ő valami igazán könnyűre vágyik. Gondoltam, hát legyen (persze ez a vacsit megelőző késő éjjel volt), nézzük akkor a költséghatékonység nevében, hogy mi légyen az. Már egy ideje fájt a fogam egy Ízbolygó féle zöldséges rétesre, hát akkor legyen az, a hétvégén úgyis vettem egy fej brokkolit, olyan kedvesen kiáltozott utánam a piacon. Délelőtt mindent megvettem hozzá (Persze teljes kiőrlésű Tantefanny-t nem találtam, aki tudja, merre, szóljon!), gondoltam, hogy lesz majd még tiramisu is, mint nagy kedvenc, azt össze is lehet dobni előre, a rétest meg majd 1 órával az éhenhalás előtt elkezdem, és minden flottul megy majd. Igenám, csak amikor a nemtomhanyadik kört mentük a kocsival a cuccokért, közben életem párja megjegyzte (grrr...), hogy ő igazából spagettire (!!!) vágyik, igaz, hogy nincs hozzá semmi, de ő azt enne a legszívesebben, és jajdejó lenne, ha csinálnék neki. Mivel csak 1 hete készültem arra, hogy ez egy nagyon jól sikerült, fontos este lesz, így nekiálltam, hogy megnézzem, mi van otthon a liszten, teafilteren, rétesnekvalón és kéksajton kívül (amit persze ő nem szeret - annál több marad nekem :) ), így aztán (mivel közben kiderült, hogy "legyen benne sok hagyma") 3 hagymás, juhtúrós fusillit ettünk, és a végén persze tiramisut.

3 hagymás fusilli

Hozzávalók:

3 fej vöröshagyma
3 fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
1 nagy doboz tejföl
10 dkg juhtúró
oregano, bazsalikom, só, bors
olivaolaj

A felkarikázott hagymákat kicsit átpirítottam, majd addig pároltam az olivaolajon, amíg össze nem estek. Belekevertem a tejfölt, fűszereztem, majd belekevertem a juhtúrót, és újrafűszereztem. A főtt tésztára kanalaztuk, és villámgyorsan a fejünkbe toltuk az egész napos pakolás jól megérdemelt jutalmául. :)

Tiramisu

Nagyon sok tiramisu receptet ismerek, mégis egy kicsit mindig más lesz (de eddig szerencsére mindig finom). Most pl. használtam rumaromát a kávéba (amiről persze egyből felismertem, hogy rendes kávé, nem nescafé, persze persze, ööö... :) ), de vaníliaaromát a krémbe nem, most kis kerek babapiskóta volt az alap (amitől egy kicsit úgy nézett ki a végén a tiramisu, mintha profiterol lenne a kerek kitüremkedéseivel), és nem saját készítésű kakaós piskóta, most nem csak kakaó került a rétegek közé, hanem egy Jamie féle, lakáskezdéshez kapott kávés-cukor szóró, most nem volt szép üvegtálam, csak kis fekete tortaformám, de hát ugye nem ez a lényeg. A lényeg, hogy finom volt, és nagyon megérdemeltük, és degeszre ettük magunkat az új kis lakósunkban, ami csodaszép, és napfényes, és...

Hozzávalók:

250 gramm mascarpone
3 tojás
ízlés szerint néhány evőkanál cukor
babapiskóta
rumaroma
kakaó (nem cukrozott!)
kávé

Tojássárgáját cukorral habosra kever, bele mascarpone, fehérjét csipet sóval felver, óvatosan masszába forgat, krém kész. Babapiskótát rumos kávéba pillanatra áztat, tál aljára pakol. Rá csurgat egy adag krém, megszór kakaóval, és kávés cukorral, újabb sor piskóta lerak, rá krém, rá kakaó, kávés cukor, újabb sor piskóta lerak, rá krém, rá kakaó, kávés cukor, be hűtőbe pár órára, kiszed, eszik. :)

"Pizzás" kifli

2008-11-09T13:00:00.016+01:00

Pénteken kerti party volt egy barátnőmnél. A menü gulyásleves és (!) fasírt volt (hát igen, látszik, hogy D. rendelte), de gondoltam, hogy nem ártana valami előtte/utána. Azt tudtam, hogy készül brownie is valaki által, úgyhogy minden csokis kiesett, így a Szakácsok könyve féle Mozart torta is máskorra halasztódott. Végül a Chili és Vanília féle rugelach és egy jól bevált töltött vajas kifli mellett döntöttem (ami készült már vagy 5 féle változatban, de a lányok következetesen pizzás kiflinek hívják, akármit csinálok). A rugelachról (ami nálam saját baracklekváros, diós, fahéjas tölteléket kapott) álljon itt csak egy kép, a kifliről viszont bővebben...

Vajas kifli

Hozzávalók:

A kiflihez:

fél kiló finomliszt
2,5 dl víz
4-5 dkg vaj
2 púpos ek tejföl
2 dkg friss élesztőnek megfelelő porélesztő
2 kk cukor
4-5 kk só

A töltelékhez:

2 kis lilahagyma
3-4 szál nagyobb újhagyma
3 kisebb gerezd fokhagyma
4 szem közepes paradicsom
10 dkg sonka, vagy bármilyen más felvágott
10 dkg füstölt sajt
oregano, bazsalikom, frissen őrölt bors, só

A kifli hozzávalóit kenyérsütővel összedagasztom (fő a kényelem :) ), és hagyom kelni. Amikor véget ér a legunalmasabb tömbösített óra, amin valaha voltál, és végre hazajutsz a reggel fél 7-kor elkészített tésztádhoz, és konstatálod, hogy vagy 3x megkelt azóta, hogy legutóbb láttad (egy lyukacsos, nem ragadós tésztát kell kapni a végére), akkor érdemes elkezdeni csinálni a tölteléket. Olivaolajon megpárolom a hagymákat, megpirítom benne a csíkokra vágott sonkát, beledobom a paradicsomot, fűszerezem, és hagyom összeolvadni a füstölt sajttal. A tésztát háromba szedem (mivel kicsi a konyha...), kinyújtom, és négyzeteket vágok belőle. A négyzetek egyik oldalára (vagy ha sok kis kiflit akarunk, és ezért háromszögbe vágtuk, akkor a szélesebb oldalra) halmozzuk a tölteléket, felcsavarjuk, összecsípjük a végeit, és gázsütőn 5-6-os fokozaton vízzel megkenve 25-30 perc alatt készre sütjük. Lehet bármilyen más sós, vagy édes töltelékkel is csinálni, de ha édes a töltelék, akkor sokkal kevesebb sót, és kb. 2 ek cukrot tegyünk a tésztába.

7th Heaven... akarom mondani things

2008-11-06T17:43:00.009+01:00

Ez az első körkérdésem, hála a Mignonoknak! :) De azért próbálom visszafogni a lelkesedésemet, és nem oldalakat írni magamról, hanem tényleg csak 7 nagyon rövidke apróságot!

Mivel is kezdjem...

1. Képtelen vagyok nyugton maradni, mindig kell valami elfoglaltság. Pontosabban legalább három. Egyszerűen nem érzem jól magam, ha a nap nagy részében nem éppen 3 helyen kéne lennem egyszerre, vagy 3 dolgot csinálnom. Ez egyrészről nem jó, másrészről viszont ha túl vagyok egy-egy ilyen pörgős, általában több hónapig tartó időszakon, akkor nagyon nagy nyugalommal tudok 1 hetet semmit se csinálni. Persze a hét végére már kezdek kikészülni, hogy ugyanugyan, csináljunk már valamit, de az eleje nagyon megy. :) Nem, nem vagyok munkamániás, a 3 dologból van, hogy mindhárom valami barátnős/bulizós/főzős/romantikázós "feladat", de persze egymásra zsúfolva, legalábbis az előkészületek terén (nem, nem holnap készülök épp' órák között hazarohangálva legalább két féle majszolnivalót csinálni a délutáni kertipartyra, miközben amúgy dolgoznom kéne... :) ). De a hosszútávú terveimet is általában sikerül így bezsúfolni, most pl. nem volt elég két meló, egy vizsgaidőszak két szigorlattal, muszáj volt még bevállalni egy angol felsőfokút is. :)

2. Soha nem ettem még répatortát, egyszerűen annyira élénken él bennem a nyuszika abból a bizonyos viccből, hogy még mindig nem hiszem el, hogy létezik ilyen... :)

3. Bár az ismerőseim többsége már kinőtte, nekem nem sikerült: nagyon szeretek csocsózni, és van egy elvetemült, második kamaszkorát élő barátnőm, aki még kapható erre, így a heti egy "csajos külön estén" gyakran űzzük ezt a foglalatosságot, pár pohár fröccs társaságában.

4. Nagyon szeretnék kint élni valahol külföldön, és momentán rajta is vagyok, hogy a közeljövőben összejöjjön, de ugye nem iszunk előre...

5. Mindig szerettem volna megtanulni két ujjal fütyüli, de én úgy látszik genetikailag csak szánalmas nyálköpködésre vagyok ezügyben programozva. :)

6. Kizárólag jazzt hallgatok, már 14 éves korom óta. Nem, ezzel nem könnyítettem meg nagyon a gimnáziumi szocializációmat, mivel a slágerek bő fél év után jutottak el hozzám, de szerencsére nem is a tömegzene iránti imádatom miatt szerettek. :)

7. 22 éves vagyok.

Menjen tovább a kérdés Minimálnához és Piszkéhez, ha még nem jutott el hozzájuk!

Rizikó party N.o. 1. folyt.

2008-10-21T16:53:00.008+02:00

Fűszeres Csirkefasírt

A múltkor egy ismerősünknél isteni finom fasírtot ettünk - vagy inkább húspogácsa volt (bár, hogy mi is a különbség... talán a zsemle/kenyér lehet...)- , amit a Magyar utcában vett előre elkészítve a török hentesnél. Ez volt az ihletés, és bár azt nem sikerült utolérni, nem lett rossz. Tanulságok levonva, legközelebb nagyobb darabokat csinálok, mert így kicsit kiszáradtak, bár a sok mártogatós ezt kompenzálta.

500 g darált csirkehús (nem, a lányok csak ezt hajlandóak... vagy ünnepnapokon pulykát...)
4 gerezd fokhagyma pici kockákra vágva
fél csokor petrezselyem felaprítva
4 ek őrölt római kömény
1,5 ek őrölt korainder
só
bors

Mindent összekevertem egy nagy tálban, és a hűtőben lefedve állt 5-6 órát. (2 óra között ugrottam haza összedobni, hogy este már csak kisütni kelljen.) Tojás épp' nem volt itthon, így az kimaradt, bár anélkül is nagyon szépen összeállt. Pici golyókat formáltam belőle, és nem nagyon bő olajban egyszer megfordítva megsütöttem őket.

Répa halava

Na az a helyzet, hogy nem sikerült egy épkézláb képet sem összehoznom erről a vajtól sárga, sűrű, látványában is édes répás desszertről (így leírva sokkal jobban hangzik, mint ahogy kinéz :) ), de azért leírom, mivel nagyon nagyon finom és egyszerű.

fél kiló reszelt répa
7-8 dkg vaj
kb. 2 dl tej
cukor

Ha a répát lereszeltük, akkor már nyert ügyünk van. Csak vajon át kell kicsit pirítani, és amikor már eléggé átmelegedett, akkor felönteni tejjel, és sokéig forralni befelé. Egy idő után elkezdhetünk tetszőleges mennyiségű cukrot (vagy mézet) tenni hozzá, amíg elég édesnek nem ítéljük (ha van olyan :) ). Ha már elég sűrű, akkor lehúzzuk a tűzről, és akár frissiben melegen, akár hidegen nagyon finom! :)

Rizikó party N.o. 1.

2008-10-18T11:15:00.019+02:00

Csütörtök este lévén a csajok átjöttek vacsizni és megvívni életük egyik legvéresebb csatáját (persze, hogy én nyertem! :) )! Mivel nem volt kedvem hallgatni az "Ááá, este már nem akarok sokat enni" című nyavajgást, így inkább sok kis dolgot csináltam, amik ráadásul egészségesek is. Előző alkalommal, amikor nálam voltak vacsizni kissé (?) mellélőttem, ugyanis a kajában a kapor dominált, amit én ugyan imádok, de azt elfelejtettem megkérdezni, hogy ők hogy állnak vele... Így ez alkalommal biztosra mentem: a répát nyersen-főzve-sütve is imádják, így ebből készült az egyik mátrogatós, és a desszert is. A menü a következő volt:

Közel-keleti mártogatós
Sárgarépás-burgonyás mártogatós (ezt a kettőt ismét innen - szóltam, hogy most egy ideig dömping lesz :) )
Gránátalmás salsa Chili&Vanilia alapján (csak kimaradt a póréhagyma - ezt a lányok gyomra szerintem már nem vette volna be...)
Fűszeres csirkefasírtocskák
Pita
Répa halava

Jöjjön most a két mártogatós:

Közel-keleti mártogatós

1 nagy padlizsán (nálam két kicsi)
1 nagy fej vöröshagyma (nálam egy közepes vörös és egy kis lila)
2 gerezd fokhagyma (nálam 5)
3 ek citromlé
tejföl (helyette joghurt)
olívaolaj
ízlés szerint chili

A padlizsánt és a hagymákat sütőben fél óra-40 perc alatt feketére égettem, aztán kikapartam a héj alól a húsukat, és a fokhagymával, olajjal, és citrommal botmixerrel összeturmixoltam. Kevertem bele még annyi joghurtot, amennyi kiegyensúlyozta a fokhagyma csípősségét.

Sárgarépás-burgonyás mártogatós

75 dkg sárgarépa
50 dkg krumpli
4 gerezd fokhagyma
2-3 ek köménymag
3 ek citromlé
3 ek olívaolaj
nálam még 2 ek római kömény
só
ízlés szerint chili

A sárgarépát, és a burgonyát megtisztítom, apró kockákra vágom, és sós vízben puhára főzöm. Összeöntöm őket egy nagy tálba, és fűszerezés után összeturmixolom az egészet. Utána ízesítem, ha kell. Nagyon érdekes, kicsit "nyúlós, szálas" massza lesz belőle.
Folyt. köv.

Paradicsomos zeller chutney

2008-10-18T10:24:00.009+02:00

Elkészült az első házi chutney-m! Oké, lehet, hogy ez csak nekem nagy dolog, de eddig csak a boltikkal barátkoztam - illetve azokkal sem mindig, mert hát... nem is tudom, valahogy nem az én ízlésem. De azért gondoltam, hogy megpróbálkozom vele itthon, hátha az majd... és igen! :) Egy olyan hihetetlenül intenzív édes-savanyú "szószt" kaptam, amilyet még sosem kóstoltam. Jó husi mellé, tésztához, esetleg melegszenya kísérőjeként - nem igazán van olyan étel, ami mellé ne tudnám elképzelni (na jó, azért a Sacher kivétel :) ). Az alaprecept innen van, de nem igazán követtem, már ami a fűszerezést és annak mennyiségét illeti. Így nem is fogok pontos mennyiségeket írni, mindenki illat-állag-íz alapján tegyen bele annyit, amennyit jónak lát.

Hozzzávalók:

1 nagy zellergumó
6 szem paradicsom
só
cukor
1-2 ek mustármag (inkább 2 :) )
őrölt szegfűbors
3-4 egész szegfűszeg
ecet

A zellert és a paradicsomot meghámoztam, és kis kockákra vágtam. Egy vastag aljú lábosba tettem a zöldségeket, kicsit nagy lángot hagytam összerottyanni, aztán fűszereztem, és kis lángra téve még 1 órát sűrítettem. Közben időnként tettem bele még ebből vagy abból ezt meg azt, ahogy éreztem. Egy kis üvegnyi lesz belőle.

Sacher torta

2008-10-11T21:04:00.014+02:00

Ezt a tortát két éve egy barátnőm sütötte nekem először, azóta állandó résztvevője az életünknek. Az benne a különleges (a saját lekváromon kívül :) ), hogy folyadék helyett olvasztott csoki tartja össze a tésztát, így elképesztően intenzív íze van. D. pár napja azzal nyaggat, hogy tegyem már fel a Sacher tortám receptjét, mert valakinek nagyon kéne. Mondtam, hogy szívesen leírom/elküldöm/elmondom az illetőnek, de egyszerűen nem volt hajlandó elárulni, hogy kinek kell. Így hát, kedves ismeretlen, ez most neked szól:

Hozzávalók:

3 tábla csoki (ét)
6 tojás
6 ek cukor
6 ek liszt (az egyik kanál helyett mehet bele darált dió)
20 dkg margarin
fél csomag sütőpor (esetleg kevés szódabikarbóna)
vanília aroma
baracklekvár

Vízfürdőn összeolvasztom a margarint és a darabokra tört csokit. Amíg felolvad, addig felverem a tojások fehérjét, és kifehérítem a cukorral a tojássárgákat. Ha felolvadt a csokis keverék, belekeverek egy kevés vaníliaaromát, és beleöntöm a felét a cukros tojássárgájába. A másik felét meghagyom, abból lesz majd a máz. Felváltva egy kanál lisztet és egy adag tojásfehérjét forgatok a csokis alapba. Kivajazott, kilisztezett csatos tortaformába öntöm a tésztát, és kb. 20 perc alatt készre sütöm (gázsütőn 5-ös fokozat). Ha egy kicsit kihűlt, félbevágom, és megkenem a saját, idei baracklekvárommal. :) Végül a maradék csokit mázként felhasználva megkenem a tortát, hagyom egy kicsit hűlni, és hűtőbe teszem, hogy a máz teljesen megszilárduljon.

Csirke mustáros panírban citromos-mustáros fűszervajjal

2008-10-09T16:43:00.015+02:00

D.-től kaptam egy spanyol előételfalatkás szakácskönyvet, úgyhogy most egy ideig gyakran fog előfordulni onnan recept. :) Érdekes, mert egyrészről tele van tengeri herkentyűkkel (ami engem kevéssé érint), viszont nagyon sok husis kaja is van benne, amikhez egészen fantasztikus pácok tartoznak. Most viszont egy rántott hús különleges változata következik, amiből ráadásul kimarad az az iszonytató mennyiségű olaj, amiben sütni szokás. Sőt, a mellé készített citromos-mustáros vajtól még különlegesebb lesz az egész (és ha ráteszed, akkor még ellensúlyozza is a hús kicsit szárazságát). Mi héjában főtt krumplival ettük.

Csirke mustáros panírban

40-50 dkg csirkemell filé
4-5 dkg vaj
zsemlemorzsa
liszt
2 tojás
2 ek magos mustár
só
bors

A csirkét apró falatokra vágom, megsózom, megborsozom. A vajat felolvasztom, belekeverem a zsemlemorzsát, a sót, és 2 ek magos mustárt. Amikor ezek kellőképp összekeveredtek, akkor hagyom egy kicsit hűlni a "masszát". A csirkét lisztbe, tojásba, majd ebbe a mustáros zsemlemorzsába forgatom, és 45-50 perc alatt sütőben megsütöm.

Citromos-mustáros vaj

10 dkg vaj
1 citrom vagy lime
1 ek magos mustár (vagy annyi, hogy a magok azért minden falatnál ropogjanak)
só
kevés bors

Ez sem egy nagy ördöngősség, a vajat szobahőmérsékletűre olvasztom, belekeverem a hozzávalókat (nem, a citromot persze nem egészben, hanem csak a levéből és a reszelt héjából annyit, amennyi éppen jól esik), alufóliával hengerré formázom, és bedobom a mélyhűtőbe, amíg vághatóvá nem szilárdul. Forró héjában sült krumplira vagy magában a húsra, esetleg másnapi szendvics alá margarin helyett is kiváló!

Közérdekű I.

2008-10-07T18:38:00.004+02:00

Rajtam kívül mindenki tudta, hogy ennyire büdös az aszalt paradicsom miközben sül???

Parmigiano reggiano

2008-10-06T11:51:00.008+02:00

Éééés, igen! Megérkezett! Nagybátyám Milánóban él, és rávettem, hogy hozzon nekem kintről parmezánt. Egyrészről itthon méregdrága, másrészről pedig nem is lehet kapni az igazi igazi igazi parmigiano reggiano-t! Egyelőre kenyérrel és olajbogyóval eszem reggelire, ebédre és vacsorára, de ha találok majd hozzá illően finom kaját, akkor persze abba is megy. Addig is gyönyörködjetek, és csorgassátok a nyálatokat! :)

Olajbogyós rozskenyér

2008-10-06T11:25:00.011+02:00

Egy ideje már kísérletezem a kenyérsütéssel, de nincsen sok jól bevált receptem. Gyakran csak dagasztok a géppel, aztán valami süti lesz belőle kenyér helyett, ami finom ugyan, csak hát annak ugye kevés köze van az egészséges, teljes kiőrlésű, ám finom, és gazdaságos kenyérhez... Pár hete elhatároztam, hogy rozskenyeret fogok sütni, de nem ám akármilyet! Olajbogyós - szárított paradicsomos lesz. Illetve lett volna, de mivel piacozni nem volt időm, illetve... khm... tudom, hogy ciki, de én most vasárnap reggel fél9-kor jöttem rá, hogy a Nagycsarnok ilyenkor zárva... Nem voltam egy kicsit sem morcos, ááá, dehogy... Szóval, a piac kimaradt, de a mellettünk lévő (ugyan méregdrága) zöldségesnél mindig szokott lenni szárított paradicsom. Szokott. De most, valamiért, másfél hétig nem volt. Mindenesetre én egyre fogyó lelkesedéssel ugyan, de mindennap bementem megkérdezni a nem túl kedves eladó hölgytől, hogy ugyanmár, nem hagyhatnék-e itt véletlenül egy rakat lóvét pár deka mennyei hozzávalóért. De nem. Szóval így ez kimaradt, ám nagy meglepetésemre a kenyér hihetetlenül jól sikerült. Nem fényezni akarom itt magam (egyébként de :) ), de tényleg jó lett. Soha ilyen omlós, puha, ízes kenyeret még nem csináltam. Legközelebb már kevesebb lesz benne a finomliszt is, de féltem, hogy anélkül beesik a teteje (olvastam valamit a sikérszálak nyúlásáról, amihez feltétlen szükségeltetik egy kis finomliszt). Íme:

Hozzávalók:

12,5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
12,5 dkg finomliszt
1,5 dl folyadék (ebből nálam 1 dl az olajbogyó alatt lévő sós víz volt, a maradék fél deci pedig sima csapvíz)
1 kk cukor
2 kk só (nem kell bele sok, mivel a folyadék alapból sós)
kb. 1/4 zacsi szárított élesztő
pár marék olajbogyó vékony szeletekre vágva

A kenyérsütő gépbe öntöm a folyadékot, aztán a lisztet, cukrot, sót, élesztőt, és végül az olajbogyeszt. Nálam 1-es programon ment 3 óráig, ez egy sima fehérkenyérhez való dagasztó-kelesztő-sütő program, de tuti, hogy gép nélkül is elkészíthető, sőt, legközelebb szerintem én is csak dagasztok vele, aztán megy a sütőbe kifliként, megszórva egy kis szezámmaggal.

Füstölt só

2008-10-06T11:09:00.010+02:00

Nem tudom, ki, hogy vele, de én imádom a füstölt sajtos kajákat! Legyen az szósz, mártás, vagy leves (erről talán majd részletesebben egy későbbi posztban), egyszerűen imádom. Az egész kaja hihetetlenül ízes lesz tőle. De azért vannak olyan ételek, amibe egyszerűen nem illik, vagy csak nincs otthon. Erre az eshetőségre kerestem én már évek óta valami igazán jó fűszert, de hiába. Aztán amikor az indiai vacsihoz vásároltam be, akkor találtam ezt:

És igen, ez az! Ezt kerestem (úgy látszik, ez most ilyen rátalálós időszak...), és hihetetlenül finom! Lehet kicsit többet használni belőle, mint a rendes sóból, de amúgy tökéletesen helyettesíti azt, csak még egy olyan többletet is ad, ami eddig elképzelhetetlen volt. Mindenkinek kötelező!

(És igen, az az indiai vacsi tudom, hogy régen volt, de pár hete amikor éjjel 4-kor hazaértem, és nekiálltam főzni (igen, főzni), akkor véletlenül (vajh, miért...) beleborult a zacsi a kajába... Megettük, de azóta rá se bírtam nézni, így késett a poszt... :) )

Parota

2008-09-21T13:40:00.016+02:00

Drága sógoromat végre felvették rezidensnek, így ígértem neki egy vacsorát. Előző este még a jogsimat ünnepeltük, így a tervből, miszerint 8-kor kelek, és 9-re legkésőbb már kint vagyok a piacon, persze nem lett semmi. :) De délre azért valahogy kivánszorogtam, és meglepő módon, kettőre már sikerült is hazaérni. Mivel D. indiai sógorának hála elkezdtem tanulni indiait főzni, így az általa mutatott első kaja lett a főfogás. A menü Fűszeres Eszter padlizsán és körtekrém levesével kezdődött (szuper!), utána jött a pácolt csirke parota-val (ez olyasmi, mint a csapati, csak ez erősen meg van fűszerezve) és egy rakat salival: volt ruccola és olajbogyesz sali, megint használatba vettem a julienne-vágómat, és és egy egyszerű, de annál finomabb paradicsomos sali. A végére pedig bekéredzkedett egy Sacher torta is, amit talán majd egy másik posztban osztok meg, mivel nem maradt fényképeznivaló...

Pácolt csirke parotá-val

A csirkéhez:

1 kg csirke (akár pulyka)
1 citrom leve
fél ek só
1 ek garam masala
fél ek kurkuma
1/4 ek fekete (frissen) őrölt bors
fél ek őrölt koriander
2 ek olaj (nem olíva)

A citrom levét egy tálba nyomom, beleteszem a fűszereket, a végén felhigítom az olajjal, és a csirkét tetszőleges darabokban hagyom benne pácolódni (nálam kis falatkák lettek, hogy a parota akár pitaként, megtöltve is funkcionálhasson).

A parotához (ezek az arányok kb fél kiló liszthez, ami 4 felnőttnek kicsit sok - én 6 főre 60 dkg-ból csináltam, és arányosan több fűszert is használtam):

fél kiló finomliszt (bl65)
1 ek só
1 ek őrölt koriander
1/4 ek kurkuma

1/4 ek fekete (frissen) őrölt bors (nekem ez kicsit erős, én kevesebbet használtam)
1 ek köménymag
2 ek curry madras (ez olyami, mint a sima curry, csak van egy kis ánizsos beütése)
kevés olaj
víz

A lisztet összekeverem a fűszerekkel, és apránként (mindig csak kevés) vizet adva hozzá, tésztává gyúrom. Amikor már majdnem összeáll, akkor egy kevés (max. 2-3 ek) olajjal készre gyúrom. Akkor jó, ha nem ragacsos, és rugalmas. Pihentetem kicsit, aztán kis golyókat szakítok ki belőle, azokat lisztbe forgatom, és kör alakúvá nyújtom. Nagyon nagyon felhevített serpenyőben az elsőt még olaj nélkül sütöm, a többit viszont fél-fél kévéskanálnyi olajjal kenem meg sütés előtt és közben. Oldalanként 1-1 perc kell neki.

Paradicsomos koriander :)

4 nagy fej paradicsom
2 csomag újhagyma
1 csokor koriander

A hozzávalókat összevágom, és összekeverem. Meglepő, de különlegesen finom. Minél több a koriander, annál jobb! :)

Önmeglepi

2008-09-21T13:20:00.007+02:00

Meglett a jogsim!!! :)

Ennek örömére megleptem magam a már hetek óta kinézett julienne-vágóval. Igazából még évekkel ezelőtt láttam a The Surreal Gourmet-ben, ahogy ezzel a kis eszközzel az uborkából hirtelen "spagetti" lesz, és azóta nézelődöm, hátha látok ilyet. De mivel a nevét sem tudtam egészen mostanáig, így elég nehéz dolgom volt. Aztán pár hete amikor kimentem a Lehelre, felmentem az emeletre, és ott volt ez a sok mindennel megrakott pici bolt, ahol csak 'miért ne' alapon megkérdeztem az eladót, hogy tud-e valami ilyesmit. És persze tudott. :)Úgyhogy most itt van, az enyém, és végre fel tudom dobni D. kedvenc uborkasalátáját valamivel. Az arcát mindenesetre egy élmény volt látni, amikor rácsodálkozott... :)

Ruccola & olajbogyó sali

2008-09-16T12:12:00.018+02:00

Tegnap lakást búcsúztattunk, és mivel D. kedvence a rántott csirke, így kikerülhetetlenül ez lett a vacsora. Ám mivel este nem a legegészségesebb a husihoz dukáló hagyományos, "nagyis" köret, így elkészült ez a két saláta.

Ruccola saláta

A ruccola nekem soha nem tartozott a nagy kedvenceim közé, nem úgy, mint D-nak, akinek minden olaszországi kiruccanásról hozni kellett egy óriási zacskóval. Akkoriban nem emlékszem, hogy sok helyen lehetett volna itthon kapni, így ez tűnt a legjobb ajándéknak. Ma már persze más a helyzet, így ez a mostani saláta is (ami egyébként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem a ruccolát) a tipikus 250 grammos kiszerelésből való.

Hozzávalók:

fél doboz ruccola
2 nagy, érett paradicsom
2 nagy répa
1 közepes fej lilahagyma
fokhagyma, ízlés szerint (nálam minimum 3 gerezd)

A ruccolát megmosom, néhány vágással aprítok rajta egy kicsit, de csak hogy a nagyon nagy leveleket kisebbre vágjam, aztán egy tálba teszem. A paradicsomot (magjával együtt) felkockázom, a répákat megtisztítom, lereszelem, nagyon kis kockákra vágom a hagymát és a fokhagymát, ezeket is beleöntöm a tálba. Összekeverem, meglocsolom jó minőségű olivaolajjal, és mehet a hűtőbe egy fél órára. Bármilyen hús mellé, de akár magában is kiváló.

Saláta két fajta
olajbogyóból

Azt hiszem, hogy az olajbogyó az egyik olyan étel, ami teljesen megosztja az embereket. Olyan, mint a mazsola: valaki vagy imádja, vagy utálja, átmenet nincs. Én 5 évig próbálkoztam megszereti az olajbogyót - minden alkalommal, amikor valaki evett mellettem, megkóstoltam, hátha most majd én is ráérzek. De nem. Egészen idén nyárig, amikor a horvát kánikulában ismét megpróbálkoztam vele, és hirtelen megéreztem azt, amit egészen addig vártam: egy hihetetlen, fantasztikus ízt, azt, amit eddig kerestem. Tudtam, hogy egyszer meg fogom érezni, de ez kemény 5 évembe telt. Attól a perctől fogva 10 napig csak olajbogyót ettem olajbogyóval. Aztán hazajöttünk, de az őrület megmaradt: mindig kell, hogy legyen itthon, akár egy szendvics mellé, akár magában szemezgetve, vagy ahogy ebben az esetben, hogy egy salátában landoljon.

Hozzávalók:

2 féle olajbogyó (nálam most sima fekete, és paprikával töltött zöld volt)
kukorica konzerv
uborka
lilahagyma

Az olajbogyókat felkarikázom, a kukoricát lecsepegtetem, az uborkát és a lilahagymát apróra vágom, és beleöntöm egy tálba. Megy még bele egy kevés mindkét olajbogyó levéből, csak hogy ne száradjon ki. Egy óra a hűtőben, és kész. :)

Once upon a time...

2008-09-07T08:56:00.007+02:00

Nu. Nálam ez az egész Chili&Vaniliával kezdődött, pontosabban azzal, amikor két éve felfedeztem, hogy a Mancsos cikkei alatt egy blog címe is szerepel. Az első pillanattól fogva függővé váltam, és innentől nem volt megállás, jöttek a többiek, és észrevettem magamon, hogy bármennyi dolgom is van, a napi olvasgatás, ötletgyűjtés soha nem marad el. Sokszor eljátszottam a gondolattal, amikor valamilyen új kajával sikerült jót alkotni, vagy láttam valami érdekeset a piacon, hogy én ezt hogy írnám le, milyen fotót tennék mellé, aztán pár napja belém csapott: miért ne? Biztos nem leszek olyan eredeti, mint Chili&Vanilia, nem fogok kultúrákat áthidalni, mint Fűszeres Eszter, de végre úgy izgulhatok a VKF témája miatt, hogy az engem is érint, és D. így talán nyavalygás nélkül fogja megkóstolni azt a kaját, amihez amúgy hozzá sem nyúlna, mert hát a következő poszthoz kell... :) A többit meg majd meglátjuk...