2008. november 9., vasárnap

"Pizzás" kifli


Pénteken kerti party volt egy barátnőmnél. A menü gulyásleves és (!) fasírt volt (hát igen, látszik, hogy D. rendelte), de gondoltam, hogy nem ártana valami előtte/utána. Azt tudtam, hogy készül brownie is valaki által, úgyhogy minden csokis kiesett, így a Szakácsok könyve féle Mozart torta is máskorra halasztódott. Végül a Chili és Vanília féle rugelach és egy jól bevált töltött vajas kifli mellett döntöttem (ami készült már vagy 5 féle változatban, de a lányok következetesen pizzás kiflinek hívják, akármit csinálok). A rugelachról (ami nálam saját baracklekváros, diós, fahéjas tölteléket kapott) álljon itt csak egy kép, a kifliről viszont bővebben...

Vajas kifli

Hozzávalók:






A kiflihez:


fél kiló finomliszt
2,5 dl víz
4-5 dkg vaj
2 púpos ek tejföl
2 dkg friss élesztőnek megfelelő porélesztő
2 kk cukor
4-5 kk só





A töltelékhez:
  • 2 kis lilahagyma
  • 3-4 szál nagyobb újhagyma
  • 3 kisebb gerezd fokhagyma
  • 4 szem közepes paradicsom
  • 10 dkg sonka, vagy bármilyen más felvágott
  • 10 dkg füstölt sajt
  • oregano, bazsalikom, frissen őrölt bors, só

A kifli hozzávalóit kenyérsütővel összedagasztom (fő a kényelem :) ), és hagyom kelni. Amikor véget ér a legunalmasabb tömbösített óra, amin valaha voltál, és végre hazajutsz a reggel fél 7-kor elkészített tésztádhoz, és konstatálod, hogy vagy 3x megkelt azóta, hogy legutóbb láttad (egy lyukacsos, nem ragadós tésztát kell kapni a végére), akkor érdemes elkezdeni csinálni a tölteléket. Olivaolajon megpárolom a hagymákat, megpirítom benne a csíkokra vágott sonkát, beledobom a paradicsomot, fűszerezem, és hagyom összeolvadni a füstölt sajttal. A tésztát háromba szedem (mivel kicsi a konyha...), kinyújtom, és négyzeteket vágok belőle. A négyzetek egyik oldalára (vagy ha sok kis kiflit akarunk, és ezért háromszögbe vágtuk, akkor a szélesebb oldalra) halmozzuk a tölteléket, felcsavarjuk, összecsípjük a végeit, és gázsütőn 5-6-os fokozaton vízzel megkenve 25-30 perc alatt készre sütjük. Lehet bármilyen más sós, vagy édes töltelékkel is csinálni, de ha édes a töltelék, akkor sokkal kevesebb sót, és kb. 2 ek cukrot tegyünk a tésztába.

2008. november 6., csütörtök

7th Heaven... akarom mondani things

Ez az első körkérdésem, hála a Mignonoknak! :) De azért próbálom visszafogni a lelkesedésemet, és nem oldalakat írni magamról, hanem tényleg csak 7 nagyon rövidke apróságot!

Mivel is kezdjem...

1. Képtelen vagyok nyugton maradni, mindig kell valami elfoglaltság. Pontosabban legalább három. Egyszerűen nem érzem jól magam, ha a nap nagy részében nem éppen 3 helyen kéne lennem egyszerre, vagy 3 dolgot csinálnom. Ez egyrészről nem jó, másrészről viszont ha túl vagyok egy-egy ilyen pörgős, általában több hónapig tartó időszakon, akkor nagyon nagy nyugalommal tudok 1 hetet semmit se csinálni. Persze a hét végére már kezdek kikészülni, hogy ugyanugyan, csináljunk már valamit, de az eleje nagyon megy. :) Nem, nem vagyok munkamániás, a 3 dologból van, hogy mindhárom valami barátnős/bulizós/főzős/romantikázós "feladat", de persze egymásra zsúfolva, legalábbis az előkészületek terén (nem, nem holnap készülök épp' órák között hazarohangálva legalább két féle majszolnivalót csinálni a délutáni kertipartyra, miközben amúgy dolgoznom kéne... :) ). De a hosszútávú terveimet is általában sikerül így bezsúfolni, most pl. nem volt elég két meló, egy vizsgaidőszak két szigorlattal, muszáj volt még bevállalni egy angol felsőfokút is. :)

2. Soha nem ettem még répatortát, egyszerűen annyira élénken él bennem a nyuszika abból a bizonyos viccből, hogy még mindig nem hiszem el, hogy létezik ilyen... :)

3. Bár az ismerőseim többsége már kinőtte, nekem nem sikerült: nagyon szeretek csocsózni, és van egy elvetemült, második kamaszkorát élő barátnőm, aki még kapható erre, így a heti egy "csajos külön estén" gyakran űzzük ezt a foglalatosságot, pár pohár fröccs társaságában.

4. Nagyon szeretnék kint élni valahol külföldön, és momentán rajta is vagyok, hogy a közeljövőben összejöjjön, de ugye nem iszunk előre...

5. Mindig szerettem volna megtanulni két ujjal fütyüli, de én úgy látszik genetikailag csak szánalmas nyálköpködésre vagyok ezügyben programozva. :)

6. Kizárólag jazzt hallgatok, már 14 éves korom óta. Nem, ezzel nem könnyítettem meg nagyon a gimnáziumi szocializációmat, mivel a slágerek bő fél év után jutottak el hozzám, de szerencsére nem is a tömegzene iránti imádatom miatt szerettek. :)

7. 22 éves vagyok.


Menjen tovább a kérdés Minimálnához és Piszkéhez, ha még nem jutott el hozzájuk!