2008. december 28., vasárnap

Püspökkenyér



Drága Nagyikám zsírmentes diétára van ítélve már hosszú-hosszú ideje. Mégis minden vasárnap, és ünnepekkor süt, főz, és csak néha rosszalkodik egy-egy falat erejéig. Így amikor D. Nagymamájánál (nála is volt ám sütni 23-án :) ) megláttam ezt a receptet, muszáj volt elkészíteni még aznap este, hogy a szokásos karácsonyi ebéd utánra Nagyinak is legyen valami, ami nem okoz lelkifurdalást! Rendkívül egyszerű, és az őzgerincforma kivajazásán kívül semmilyen zsiradék nincs benne. Viszont aszalt gyümölcsök annál inkább! Egy adag kb. 2 rúdra elegendő.

Hozzávalók:
  • 25 dkg liszt
  • 25 dkg cukor
  • 6 egész tojás
  • összesen 35 dkg súlyban: dió, mazsola, aszalt gyümik (pl. aszalt eper, ananász, szilva, stb.), és apróra vágott étcsoki darabok
A cukrot a tojásokkal jól összedolgozom. Ezt tényleg alaposan kell csinálni, mert mivel nincs a sütiben se sütőpor, se szódabikarbóna, így a kidolgozott tojások fogják megemelni, mint a piskótánál. Ha ez kész, beleszitálom a lisztet, és összekeverem vele. Végül belemennek az aszaltgyümölcsök/magvak/csoki darabok, és egy kivajazott, kilisztezett őzgerincformába öntjük a tésztát. 170 fokon, 20-25 perc alatt készül el.

Labneh Karácsonyra



Amióta az eszemet tudom, minden évben kézzel készítem a karácsonyi ajándékokat (persze vannak kivételek - a nővérkém khm... csajszis lapját muszáj megrendelni, de azért idén ő is kapott ebből). Túl vagyok már mindenfajta gyertyán, a méhviaszlapból készített rózsaformájútól kezdve a kókuszhéjba öntött simáig, volt kövekkel díszített házi öntésű szappan, meg amit el tudtok képzelni. Idén valami költséghatékony egyenajándékot kellett találni, így jött az ötlet. A labneh egy keleti sajtféleség, amit akár sósan, akár édesen, de mindenhez esznek. Elkészítése a ricottáéhoz hasonló, csöpögtetős módszerű. A Szakácsok könyvében már régebben kinéztem ezt a receptet, és jó előre ki is próbáltam, fantasztikus darabos sajtot kaptam. Tény, hogy mivel a recept által megadott mennyiség hatszorosát készítettem el, így 1. nem csöpögött ki annyira, amennyire kellett volna, tehát folyósabb lett a kelleténél, benne szilárd darabokkal 2. három napig nem lehetett kivenni semmit a hűtőből magasabb szintű bűvésztudomány nélkül, mivel minden de minden tele volt a csöpögő sajtokkal (még üres Johnny Walker-es díszdobozba is került). Ja, és ha valaki esetleg nagyobb mennyiségbe vágna bele, előtte rendeljen a legközelebbi kínai minden fajta kajájából, természetesen adagonként külön pálcikákkal, ugyanis nagy mennyiségű fakanál/pálcika szükséges. :)

Hozzávalók:
  • 1 kg natúr joghurt (azért ne 0,1%-is legyen, de ezen kívül bármelyik jöhet)
  • kb 1 dl tejszín
  • só, fokhagyma
  • vagy méz, narancsvíz
  • vagy különböző zöldfűszerek, szegfűbors, stb.
A joghurtot és a tejszínt egy tálban összekeverem a sóval és a zúzott fokhagymával. A keveréket (eredetileg muszlim anyagba, de nálam ez géz volt) áteresztő anyagba pakolom, és az anyag négy sarkát összekötve, alá bedugva a fakanalat, ráhúzom a csomót, hogy az anyag a fakanálon lógjon. Ezt a csomagot egy mély edénybe teszem, úgy, hogy az anyag alja ne érjen az edény aljához, sőt, minél távolabb legyen tőle. Három napig hagyom csöpögni, naponta egyszer kiveszem, és kiöntöm az edényből a felgyűlt folyadékot. Három nap után kiöntöm az anyagból a tálba a sajtot, átkeverem, és cuki edénykékbe töltöm (éljen az IKEA)! :) Reggelire, pirítóssal, vagy sült hússal kiváló.

2008. december 24., szerda

Beigli



Már harmadik éve, hogy Nagyival együtt sütjük a beiglit Karácsonyra. Előtte mindig Dédivel sütötte, aztán Anyu is besegített, és most jöttem én. Nagyi beiglije egyszerűen tökéletes, és azt hiszem megkaptam tőle a legnagyobb bókot, amit csak mondhatott: már egyedül is meg tudnám csinálni! :) A recept még Déditől maradt fent,ugyanis Nagyi lediktáltatta vele az összes jól bevált családi receptet, begépelte, és bekötve a család minden nőtagja kapott egy-egy példányt. Ebből az eredetileg pozsonyi kifli receptből lesz a világ legtökéletesebb beiglije.





Hozzávalók:

A mákos töltelékhez:
  • 1 kg darált mák
  • kb. 1/2 liter tej
  • kb. 1/2 kg cukor
  • fél vaníliarúd félbevágva
  • reszelt citromhéj
  • esetleg reszelt alma (hogy tovább puha maradjon)
A tejet a cukorral felteszem melegíteni, beledobom a vaníliarudat, és megvárom, amíg a cukor összeolvad a tejjel. Ekkor beleöntöm a mákot, és addig kevergetem (viszonylag gyakran), amíg a megfelelő sűrűségű (még kenhető) nem lesz. Ha ez megvan, akkor belekeverem a citromhéjat, lehúzom a tűzről, és hagyom kihűlni.

A diós töltelékhez:
  • 1 kg darált dió
  • kb. 6 dl tej
  • kb. 1/4 kg cukor (ez függ a dió édességétől)
  • fél vaníilarúd félbevágva
A tejet a cukorral felteszem melegíteni, beledobom a vaníliarudat, és megvárom, amíg a cukor összeolvad a tejjel. Beleöntöm a diót, és folyamatosan kevergetve (tényleg hamar leég) a megfelelő sűrűségűre főzöm. Ezt is hagyom kihűlni.

1 adag tésztához (ez kb. 2 közepes rúd):
  • 40 dkg rétesliszt
  • 20 dkg margarin
  • 7 dkg porcukor
  • 3 tojássárgája
  • 1 dkg élesztő 2-3 ek langyos tejben felolvasztva
  • csipet só
A lisztet a margarinnal, és a cukorral összemorzsoljuk, közben a tojásokat szétválasztjuk, és az élesztőt felfuttatjuk a tejben egy kis cukorral és sóval. Ha kész a "morzsa", kis fészket csinálunk a közepére, beleöntjük a felfutott élesztőt és a tojásokat, majd összedolgozzuk. Egy nem nagyon ragadós, puha, formázható tésztát kell kapnunk (ha nehezen formázható, dolgozzunk bele egy kis tejet). A tésztát kettéosztjuk, kis téglalap alakú gömböcöket gyúrunk belőlük, és téglalap alakúra nyújtjuk. Megkenjük a töltelékkel (a vaníliarudat időközben kihalásszuk belőle, és alaposan lenyaljuk), és nagggyon szorosan feltekerjük. A másik gömböcöt is megkenjük, majd feltekerjük, majd tepsibe fektetve megszúrkáljuk szabályos távolságokra egy hústűvel (hogy ki tudjon jönni a levegő valahol), és lekenjük tojássárgájával. Betoljuk a sütőbe, és 200 fokon gyönyörű barnára sütjük. Mi khm... 14 rudat csináltunk... :) És idén ment bele töltelékként igazi, eredeti szatmári szilvalekvár is... Nyamm...

2008. december 23., kedd

Linzer a lá Csücsök



Ezt a rendkívül bonyolult, ám annál finomabb sütit egyik nagyon kedves barátnőm sütötte meg nekem még tavaly Karácsonyra, és annyira tetszett, hogy egyrészről nem adtam belőle senkinek, másrészről pedig elhatároztam, hogy ezt muszáj nekem is megsütnöm. Erre csupán egy évet kellett várni. :) Persze kellett ehhez az alkalom is. Egy ismerősöm elég bevállalósan rendezett egy karácsonyi sütögetős partyt, kb. 10 főre. Az emberek szerencsére turnusokban jöttek, így sikerült nem csak összekészíteni, hanem tényleg meg is sütni a sütnivalókat, így legalább ez elkészült előre 24-re.

Hozzávalók:
  • 15 dkg liszt
  • 8 dkg cukor
  • 15 dkg Ráma
  • 8 dkg darált dió
  • 1 ek citromlé
  • valamilyen savanykás lekvár a kenéshez
A mázhoz:
  • néhány kocka étcsoki
  • pár dkg Ráma

Nyújtható, szaggatható tésztává összegyúrom a hozzávalókat, aztán kinyújtom, és pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Páronként összeillesztem, de előtte megkenem az érintkezési felületet lekvárral, majd a sütőbe tolom, úgy 20 percre, kb. 170 fokon. A csokit vízfürdőn felolvasztom egy kevés margarinnal együtt, majd a sütik egyik felét megkenem vele / belemártom. Napokig eláll, és nagyon finom!

Kuszkusszal töltött csirke




Az idei szülinapomon elég jó volt a termés, hála a rokonok kisebb-nagyobb tanácstalanságának, illetve jó megérzésének - így besegíthettem az ötletelésbe, és ezért végre magaménak tudhatom a Szakácsok Könyvét, Váncsa ezeregy receptjét, és - hogy mesterhármassá váljon ez a párosítás - Fűszeres Eszter nemrégiben kiadott szakácskönyvét, a Fűszer és lelket. Ez a recept a Szakácsok Könyvéből való, és csak ajánlani tudom. Különleges, és mégis egyszerű. Hozzávalók:

  • egy kb 1 kg-os konyhakész csirke (kb 4 főre)
A páchoz:
  • 3 ek aprított koriander
  • 3 ek aprított petrezselyem
  • 1 ek őrölt római kömény
  • 1 tk kurkuma
  • 1 ek harissa
  • 1 dl olívaolaj
  • fél citrom leve
A töltelékhez:
  • 250 gramm kuszkusz
  • 1 csipet sáfrány
  • 75 gramm aprított aszalt gyümölcs
  • 50 gramm mazsola beáztatva
  • szezámmag
  • 2 ek aprított koriander
A páchoz összekeverem a hozzávalókat, a csirkét bekenem vele, és 2-3 órára lefedve hűtőbe teszem. A kuszkuszhoz a forrásban lévő vízbe egy csipet sáfrányt teszek, és ezzel leöntöm a kuszkuszt. Ha megduzzadt, és kihűlt, belekeverem az aszalt gyümölcsöket, a szezámmagot, és a koriandert, majd az egészet beletöltöm a csirkébe. A madarat megkenem a maradék páccal, a lábait zsineggel összekötöm, hogy a kuszkusz biztosan ne mászkáljon el. Végül a sütőbe tolom, kb. 1,5 órára. Tipp: több kuszkusz kell, mint ami a csirkébe fér, mert hamar elfogy! :)

2008. december 13., szombat

Marokkói fasírt kuszkusszal

Pár hete megint voltam a ChefParade-ban, és ezúttal észak-afrikai esten vettem részt. Ezt a fasírtot csináltuk meg, ami nekem annyira bejött, hogy 1. a többi kajára már nem is emlékszem :) 2. a lakás első látogatóinak muszáj volt ezt megcsinálni, csak hogy én is ehessek belőle újra. Egyébként meglepő, hogy egy plusz fűszer hozzáadásával mennyire más ízt kaphatunk- a nemrégiben csinált csirkefasírtom majdnem ugyanígy készült, ám ez mégis egészen más - és persze hihetetlenül finom. (Kuszkuszt már régebb óta használok, ám mégis meglepődtem, hogy durumból készül - még egy ok a mellett, hogy finom! :) )

Hozzávalók (3 főre, vagy 4-re, ha a fiúnak gyomorrontása van, és csak 4 fasírtot eszik 8 helyett :) ):
  • 60 dkg darált csirke (vagy borjú, vagy akármi, csak ugye a csajok nem esznek...)
  • 1 tojás
  • 1 kis fej lilahagyma
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • fél csokor petrezselyem
  • fél csokor koriander
  • fél ek római kömény
  • 1/4 ek őrölt koriander
  • 1 ek édes (vagy aki szereti, csípős) pirospaprika
  • 1/3 ek őrölt szerecsendió
  • 1/2 ek fahéj
  • só, bors
  • vaj
A kuszkuszhoz:
  • 30 dkg kuszkusz (én az Ázsiai boltban vettem a Nagycsarnokban)
  • csirke alaplé
  • vaj
A joghurtos szószhoz:
  • natúr joghurt
  • friss menta (ez nekem most nem volt)
  • ízlés szerint fokhagyma (e nélkül is nagyon jó)
A darált húst összekeverem az apró kockákra vágott hagymával, a fűszerekkel, és a kicsit elhabart tojásal, és hűtőbe teszem vagy 1 órára. Utána kiveszem, megkóstolom (most tanultam :) az ujjhegyemet kicsit végighúzva rajta, (és persze lenyalva) érződik a fűszerezés - bár felelősséget nem vállalok a galandférgekért :) ), és utánfűszerezem. Vajat olvasztok, és közepes lángon megsütöm mindkét oldalát.

A kuszkuszt vajon átpirítom, majd a lángot lezárva, felöntöm az alaplével (vagy bármilyen fűszerezett forró vízzel). Hagyom megduzzadni, és kész. Leöntve a joghurtos szósszal magában is isteni!

2008. december 4., csütörtök

Rétesek


Szóval a réteslapok még mindig ott figyeltek a hűtőben. Úgyhogy úgy döntöttem, mégiscsak nekivágok Ízbolygó zöldséges rétesének. Az eredmény fantasztikus lett, még D. is megette. :) Azt hiszem, bekerül a repertoárba, mert másnap is ugyanolyan jó, így teljesen használható "munkaebédként" is (ami mostanában azt hiszem, kezd fő szemponttá válni). Erről álljon itt csak egy fotó, a többit a fenti linken. Sejtettem viszont, hogy e mellé azért jó lenne egy édes rúd rétes is, így aztán a nyersanyagok alapján ez lett belőle (a fénykép valami borzalmas, mivel alig tudtam kimenekíteni az égetően forró rétest a kezek közül, hogy megpróbáljak néhányat kattintani, de nem adtak túl sok időt...):

Almás-diós rétes


Hozzávalók:
  • 4 nagy szem alma
  • egy jó csurgatásnyi méz
  • 4-5 kk fahéj
  • 1 marék dió
  • vaj
Az almát megpucolom, és kisebb kockákra vágom. A vajat és a mézet összeforralom, és megpirítom benne az almakockákat. Pár perc után rászórom a fahéjat, és kis lángon még 5-6 percig tovább pirítom. A réteslapot kinyújtom, megpakolom a töltelékkel, betolom a sütőbe, és nyamm. :)

2008. december 2., kedd

BEKÖLTÖZTÜNK!!!

És igen... hónapokig kerestük, de most megtaláltuk. 50 nm, gyönyörű, napos, erkélyes, csodakonyhás, és egy kicsit a miénk. Legalábbis, amíg a bérleti díjat fizetjük. :) Szóval van saját konyhám. Akkor, és azt csinálok, ami, és amikor akarok (Igen, a tegnapi mosatlan még mindig ott figyel, ahová este került. :) ) Persze azért ez ebben a formában nem igaz, mivel D.-nek viszonylag nagy beleszólási joga van a kaja milyenségébe, mint ahogy ezt a tegnapiak is ékesen bizonyítják. Már vagy egy hete gondolkoztam azon, hogy mégis mi legyen az első vacsink, és kiötlöttem, hogy valami tomakonyhás husi-csodát fogok feltálalni, mire kedvesem megjegyezte, hogy ő valami igazán könnyűre vágyik. Gondoltam, hát legyen (persze ez a vacsit megelőző késő éjjel volt), nézzük akkor a költséghatékonység nevében, hogy mi légyen az. Már egy ideje fájt a fogam egy Ízbolygó féle zöldséges rétesre, hát akkor legyen az, a hétvégén úgyis vettem egy fej brokkolit, olyan kedvesen kiáltozott utánam a piacon. Délelőtt mindent megvettem hozzá (Persze teljes kiőrlésű Tantefanny-t nem találtam, aki tudja, merre, szóljon!), gondoltam, hogy lesz majd még tiramisu is, mint nagy kedvenc, azt össze is lehet dobni előre, a rétest meg majd 1 órával az éhenhalás előtt elkezdem, és minden flottul megy majd. Igenám, csak amikor a nemtomhanyadik kört mentük a kocsival a cuccokért, közben életem párja megjegyzte (grrr...), hogy ő igazából spagettire (!!!) vágyik, igaz, hogy nincs hozzá semmi, de ő azt enne a legszívesebben, és jajdejó lenne, ha csinálnék neki. Mivel csak 1 hete készültem arra, hogy ez egy nagyon jól sikerült, fontos este lesz, így nekiálltam, hogy megnézzem, mi van otthon a liszten, teafilteren, rétesnekvalón és kéksajton kívül (amit persze ő nem szeret - annál több marad nekem :) ), így aztán (mivel közben kiderült, hogy "legyen benne sok hagyma") 3 hagymás, juhtúrós fusillit ettünk, és a végén persze tiramisut.

3 hagymás fusilli

Hozzávalók:
  • 3 fej vöröshagyma
  • 3 fej lilahagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy doboz tejföl
  • 10 dkg juhtúró
  • oregano, bazsalikom, só, bors
  • olivaolaj
A felkarikázott hagymákat kicsit átpirítottam, majd addig pároltam az olivaolajon, amíg össze nem estek. Belekevertem a tejfölt, fűszereztem, majd belekevertem a juhtúrót, és újrafűszereztem. A főtt tésztára kanalaztuk, és villámgyorsan a fejünkbe toltuk az egész napos pakolás jól megérdemelt jutalmául. :)


Tiramisu

Nagyon sok tiramisu receptet ismerek, mégis egy kicsit mindig más lesz (de eddig szerencsére mindig finom). Most pl. használtam rumaromát a kávéba (amiről persze egyből felismertem, hogy rendes kávé, nem nescafé, persze persze, ööö... :) ), de vaníliaaromát a krémbe nem, most kis kerek babapiskóta volt az alap (amitől egy kicsit úgy nézett ki a végén a tiramisu, mintha profiterol lenne a kerek kitüremkedéseivel), és nem saját készítésű kakaós piskóta, most nem csak kakaó került a rétegek közé, hanem egy Jamie féle, lakáskezdéshez kapott kávés-cukor szóró, most nem volt szép üvegtálam, csak kis fekete tortaformám, de hát ugye nem ez a lényeg. A lényeg, hogy finom volt, és nagyon megérdemeltük, és degeszre ettük magunkat az új kis lakósunkban, ami csodaszép, és napfényes, és...

Hozzávalók:
  • 250 gramm mascarpone
  • 3 tojás
  • ízlés szerint néhány evőkanál cukor
  • babapiskóta
  • rumaroma
  • kakaó (nem cukrozott!)
  • kávé
Tojássárgáját cukorral habosra kever, bele mascarpone, fehérjét csipet sóval felver, óvatosan masszába forgat, krém kész. Babapiskótát rumos kávéba pillanatra áztat, tál aljára pakol. Rá csurgat egy adag krém, megszór kakaóval, és kávés cukorral, újabb sor piskóta lerak, rá krém, rá kakaó, kávés cukor, újabb sor piskóta lerak, rá krém, rá kakaó, kávés cukor, be hűtőbe pár órára, kiszed, eszik. :)

2008. november 9., vasárnap

"Pizzás" kifli


Pénteken kerti party volt egy barátnőmnél. A menü gulyásleves és (!) fasírt volt (hát igen, látszik, hogy D. rendelte), de gondoltam, hogy nem ártana valami előtte/utána. Azt tudtam, hogy készül brownie is valaki által, úgyhogy minden csokis kiesett, így a Szakácsok könyve féle Mozart torta is máskorra halasztódott. Végül a Chili és Vanília féle rugelach és egy jól bevált töltött vajas kifli mellett döntöttem (ami készült már vagy 5 féle változatban, de a lányok következetesen pizzás kiflinek hívják, akármit csinálok). A rugelachról (ami nálam saját baracklekváros, diós, fahéjas tölteléket kapott) álljon itt csak egy kép, a kifliről viszont bővebben...

Vajas kifli

Hozzávalók:






A kiflihez:


fél kiló finomliszt
2,5 dl víz
4-5 dkg vaj
2 púpos ek tejföl
2 dkg friss élesztőnek megfelelő porélesztő
2 kk cukor
4-5 kk só





A töltelékhez:
  • 2 kis lilahagyma
  • 3-4 szál nagyobb újhagyma
  • 3 kisebb gerezd fokhagyma
  • 4 szem közepes paradicsom
  • 10 dkg sonka, vagy bármilyen más felvágott
  • 10 dkg füstölt sajt
  • oregano, bazsalikom, frissen őrölt bors, só

A kifli hozzávalóit kenyérsütővel összedagasztom (fő a kényelem :) ), és hagyom kelni. Amikor véget ér a legunalmasabb tömbösített óra, amin valaha voltál, és végre hazajutsz a reggel fél 7-kor elkészített tésztádhoz, és konstatálod, hogy vagy 3x megkelt azóta, hogy legutóbb láttad (egy lyukacsos, nem ragadós tésztát kell kapni a végére), akkor érdemes elkezdeni csinálni a tölteléket. Olivaolajon megpárolom a hagymákat, megpirítom benne a csíkokra vágott sonkát, beledobom a paradicsomot, fűszerezem, és hagyom összeolvadni a füstölt sajttal. A tésztát háromba szedem (mivel kicsi a konyha...), kinyújtom, és négyzeteket vágok belőle. A négyzetek egyik oldalára (vagy ha sok kis kiflit akarunk, és ezért háromszögbe vágtuk, akkor a szélesebb oldalra) halmozzuk a tölteléket, felcsavarjuk, összecsípjük a végeit, és gázsütőn 5-6-os fokozaton vízzel megkenve 25-30 perc alatt készre sütjük. Lehet bármilyen más sós, vagy édes töltelékkel is csinálni, de ha édes a töltelék, akkor sokkal kevesebb sót, és kb. 2 ek cukrot tegyünk a tésztába.

2008. november 6., csütörtök

7th Heaven... akarom mondani things

Ez az első körkérdésem, hála a Mignonoknak! :) De azért próbálom visszafogni a lelkesedésemet, és nem oldalakat írni magamról, hanem tényleg csak 7 nagyon rövidke apróságot!

Mivel is kezdjem...

1. Képtelen vagyok nyugton maradni, mindig kell valami elfoglaltság. Pontosabban legalább három. Egyszerűen nem érzem jól magam, ha a nap nagy részében nem éppen 3 helyen kéne lennem egyszerre, vagy 3 dolgot csinálnom. Ez egyrészről nem jó, másrészről viszont ha túl vagyok egy-egy ilyen pörgős, általában több hónapig tartó időszakon, akkor nagyon nagy nyugalommal tudok 1 hetet semmit se csinálni. Persze a hét végére már kezdek kikészülni, hogy ugyanugyan, csináljunk már valamit, de az eleje nagyon megy. :) Nem, nem vagyok munkamániás, a 3 dologból van, hogy mindhárom valami barátnős/bulizós/főzős/romantikázós "feladat", de persze egymásra zsúfolva, legalábbis az előkészületek terén (nem, nem holnap készülök épp' órák között hazarohangálva legalább két féle majszolnivalót csinálni a délutáni kertipartyra, miközben amúgy dolgoznom kéne... :) ). De a hosszútávú terveimet is általában sikerül így bezsúfolni, most pl. nem volt elég két meló, egy vizsgaidőszak két szigorlattal, muszáj volt még bevállalni egy angol felsőfokút is. :)

2. Soha nem ettem még répatortát, egyszerűen annyira élénken él bennem a nyuszika abból a bizonyos viccből, hogy még mindig nem hiszem el, hogy létezik ilyen... :)

3. Bár az ismerőseim többsége már kinőtte, nekem nem sikerült: nagyon szeretek csocsózni, és van egy elvetemült, második kamaszkorát élő barátnőm, aki még kapható erre, így a heti egy "csajos külön estén" gyakran űzzük ezt a foglalatosságot, pár pohár fröccs társaságában.

4. Nagyon szeretnék kint élni valahol külföldön, és momentán rajta is vagyok, hogy a közeljövőben összejöjjön, de ugye nem iszunk előre...

5. Mindig szerettem volna megtanulni két ujjal fütyüli, de én úgy látszik genetikailag csak szánalmas nyálköpködésre vagyok ezügyben programozva. :)

6. Kizárólag jazzt hallgatok, már 14 éves korom óta. Nem, ezzel nem könnyítettem meg nagyon a gimnáziumi szocializációmat, mivel a slágerek bő fél év után jutottak el hozzám, de szerencsére nem is a tömegzene iránti imádatom miatt szerettek. :)

7. 22 éves vagyok.


Menjen tovább a kérdés Minimálnához és Piszkéhez, ha még nem jutott el hozzájuk!

2008. október 21., kedd

Rizikó party N.o. 1. folyt.

Fűszeres Csirkefasírt


A múltkor egy ismerősünknél isteni finom fasírtot ettünk - vagy inkább húspogácsa volt (bár, hogy mi is a különbség... talán a zsemle/kenyér lehet...)- , amit a Magyar utcában vett előre elkészítve a török hentesnél. Ez volt az ihletés, és bár azt nem sikerült utolérni, nem lett rossz. Tanulságok levonva, legközelebb nagyobb darabokat csinálok, mert így kicsit kiszáradtak, bár a sok mártogatós ezt kompenzálta.

  • 500 g darált csirkehús (nem, a lányok csak ezt hajlandóak... vagy ünnepnapokon pulykát...)
  • 4 gerezd fokhagyma pici kockákra vágva
  • fél csokor petrezselyem felaprítva
  • 4 ek őrölt római kömény
  • 1,5 ek őrölt korainder
  • bors

Mindent összekevertem egy nagy tálban, és a hűtőben lefedve állt 5-6 órát. (2 óra között ugrottam haza összedobni, hogy este már csak kisütni kelljen.) Tojás épp' nem volt itthon, így az kimaradt, bár anélkül is nagyon szépen összeállt. Pici golyókat formáltam belőle, és nem nagyon bő olajban egyszer megfordítva megsütöttem őket.


Répa halava

Na az a helyzet, hogy nem sikerült egy épkézláb képet sem összehoznom erről a vajtól sárga, sűrű, látványában is édes répás desszertről (így leírva sokkal jobban hangzik, mint ahogy kinéz :) ), de azért leírom, mivel nagyon nagyon finom és egyszerű.

  • fél kiló reszelt répa
  • 7-8 dkg vaj
  • kb. 2 dl tej
  • cukor
Ha a répát lereszeltük, akkor már nyert ügyünk van. Csak vajon át kell kicsit pirítani, és amikor már eléggé átmelegedett, akkor felönteni tejjel, és sokéig forralni befelé. Egy idő után elkezdhetünk tetszőleges mennyiségű cukrot (vagy mézet) tenni hozzá, amíg elég édesnek nem ítéljük (ha van olyan :) ). Ha már elég sűrű, akkor lehúzzuk a tűzről, és akár frissiben melegen, akár hidegen nagyon finom! :)

2008. október 18., szombat

Rizikó party N.o. 1.




Csütörtök este lévén a csajok átjöttek vacsizni és megvívni életük egyik legvéresebb csatáját (persze, hogy én nyertem! :) )! Mivel nem volt kedvem hallgatni az "Ááá, este már nem akarok sokat enni" című nyavajgást, így inkább sok kis dolgot csináltam, amik ráadásul egészségesek is. Előző alkalommal, amikor nálam voltak vacsizni kissé (?) mellélőttem, ugyanis a kajában a kapor dominált, amit én ugyan imádok, de azt elfelejtettem megkérdezni, hogy ők hogy állnak vele... Így ez alkalommal biztosra mentem: a répát nyersen-főzve-sütve is imádják, így ebből készült az egyik mátrogatós, és a desszert is. A menü a következő volt:

Közel-keleti mártogatós
Sárgarépás-burgonyás mártogatós (ezt a kettőt ismét innen - szóltam, hogy most egy ideig dömping lesz :) )
Gránátalmás salsa Chili&Vanilia alapján (csak kimaradt a póréhagyma - ezt a lányok gyomra szerintem már nem vette volna be...)
Fűszeres csirkefasírtocskák
Pita
Répa halava

Jöjjön most a két mártogatós:

Közel-keleti mártogatós
  • 1 nagy padlizsán (nálam két kicsi)
  • 1 nagy fej vöröshagyma (nálam egy közepes vörös és egy kis lila)
  • 2 gerezd fokhagyma (nálam 5)
  • 3 ek citromlé
  • tejföl (helyette joghurt)
  • olívaolaj
  • ízlés szerint chili
A padlizsánt és a hagymákat sütőben fél óra-40 perc alatt feketére égettem, aztán kikapartam a héj alól a húsukat, és a fokhagymával, olajjal, és citrommal botmixerrel összeturmixoltam. Kevertem bele még annyi joghurtot, amennyi kiegyensúlyozta a fokhagyma csípősségét.


Sárgarépás-burgonyás mártogatós

  • 75 dkg sárgarépa
  • 50 dkg krumpli
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 2-3 ek köménymag
  • 3 ek citromlé
  • 3 ek olívaolaj
  • nálam még 2 ek római kömény
  • ízlés szerint chili



A sárgarépát, és a burgonyát megtisztítom, apró kockákra vágom, és sós vízben puhára főzöm. Összeöntöm őket egy nagy tálba, és fűszerezés után összeturmixolom az egészet. Utána ízesítem, ha kell. Nagyon érdekes, kicsit "nyúlós, szálas" massza lesz belőle.
Folyt. köv.

Paradicsomos zeller chutney


Elkészült az első házi chutney-m! Oké, lehet, hogy ez csak nekem nagy dolog, de eddig csak a boltikkal barátkoztam - illetve azokkal sem mindig, mert hát... nem is tudom, valahogy nem az én ízlésem. De azért gondoltam, hogy megpróbálkozom vele itthon, hátha az majd... és igen! :) Egy olyan hihetetlenül intenzív édes-savanyú "szószt" kaptam, amilyet még sosem kóstoltam. Jó husi mellé, tésztához, esetleg melegszenya kísérőjeként - nem igazán van olyan étel, ami mellé ne tudnám elképzelni (na jó, azért a Sacher kivétel :) ). Az alaprecept innen van, de nem igazán követtem, már ami a fűszerezést és annak mennyiségét illeti. Így nem is fogok pontos mennyiségeket írni, mindenki illat-állag-íz alapján tegyen bele annyit, amennyit jónak lát.

Hozzzávalók:
  • 1 nagy zellergumó
  • 6 szem paradicsom
  • cukor
  • 1-2 ek mustármag (inkább 2 :) )
  • őrölt szegfűbors
  • 3-4 egész szegfűszeg
  • ecet
A zellert és a paradicsomot meghámoztam, és kis kockákra vágtam. Egy vastag aljú lábosba tettem a zöldségeket, kicsit nagy lángot hagytam összerottyanni, aztán fűszereztem, és kis lángra téve még 1 órát sűrítettem. Közben időnként tettem bele még ebből vagy abból ezt meg azt, ahogy éreztem. Egy kis üvegnyi lesz belőle.

2008. október 11., szombat

Sacher torta


Ezt a tortát két éve egy barátnőm sütötte nekem először, azóta állandó résztvevője az életünknek. Az benne a különleges (a saját lekváromon kívül :) ), hogy folyadék helyett olvasztott csoki tartja össze a tésztát, így elképesztően intenzív íze van. D. pár napja azzal nyaggat, hogy tegyem már fel a Sacher tortám receptjét, mert valakinek nagyon kéne. Mondtam, hogy szívesen leírom/elküldöm/elmondom az illetőnek, de egyszerűen nem volt hajlandó elárulni, hogy kinek kell. Így hát, kedves ismeretlen, ez most neked szól:

Hozzávalók:
  • 3 tábla csoki (ét)
  • 6 tojás
  • 6 ek cukor
  • 6 ek liszt (az egyik kanál helyett mehet bele darált dió)
  • 20 dkg margarin
  • fél csomag sütőpor (esetleg kevés szódabikarbóna)
  • vanília aroma
  • baracklekvár

Vízfürdőn összeolvasztom a margarint és a darabokra tört csokit. Amíg felolvad, addig felverem a tojások fehérjét, és kifehérítem a cukorral a tojássárgákat. Ha felolvadt a csokis keverék, belekeverek egy kevés vaníliaaromát, és beleöntöm a felét a cukros tojássárgájába. A másik felét meghagyom, abból lesz majd a máz. Felváltva egy kanál lisztet és egy adag tojásfehérjét forgatok a csokis alapba. Kivajazott, kilisztezett csatos tortaformába öntöm a tésztát, és kb. 20 perc alatt készre sütöm (gázsütőn 5-ös fokozat). Ha egy kicsit kihűlt, félbevágom, és megkenem a saját, idei baracklekvárommal. :) Végül a maradék csokit mázként felhasználva megkenem a tortát, hagyom egy kicsit hűlni, és hűtőbe teszem, hogy a máz teljesen megszilárduljon.

2008. október 9., csütörtök

Csirke mustáros panírban citromos-mustáros fűszervajjal

D.-től kaptam egy spanyol előételfalatkás szakácskönyvet, úgyhogy most egy ideig gyakran fog előfordulni onnan recept. :) Érdekes, mert egyrészről tele van tengeri herkentyűkkel (ami engem kevéssé érint), viszont nagyon sok husis kaja is van benne, amikhez egészen fantasztikus pácok tartoznak. Most viszont egy rántott hús különleges változata következik, amiből ráadásul kimarad az az iszonytató mennyiségű olaj, amiben sütni szokás. Sőt, a mellé készített citromos-mustáros vajtól még különlegesebb lesz az egész (és ha ráteszed, akkor még ellensúlyozza is a hús kicsit szárazságát). Mi héjában főtt krumplival ettük.


Csirke mustáros panírban
  • 40-50 dkg csirkemell filé
  • 4-5 dkg vaj
  • zsemlemorzsa
  • liszt
  • 2 tojás
  • 2 ek magos mustár
  • bors
A csirkét apró falatokra vágom, megsózom, megborsozom. A vajat felolvasztom, belekeverem a zsemlemorzsát, a sót, és 2 ek magos mustárt. Amikor ezek kellőképp összekeveredtek, akkor hagyom egy kicsit hűlni a "masszát". A csirkét lisztbe, tojásba, majd ebbe a mustáros zsemlemorzsába forgatom, és 45-50 perc alatt sütőben megsütöm.

Citromos-mustáros vaj
  • 10 dkg vaj
  • 1 citrom vagy lime
  • 1 ek magos mustár (vagy annyi, hogy a magok azért minden falatnál ropogjanak)
  • kevés bors

Ez sem egy nagy ördöngősség, a vajat szobahőmérsékletűre olvasztom, belekeverem a hozzávalókat (nem, a citromot persze nem egészben, hanem csak a levéből és a reszelt héjából annyit, amennyi éppen jól esik), alufóliával hengerré formázom, és bedobom a mélyhűtőbe, amíg vághatóvá nem szilárdul. Forró héjában sült krumplira vagy magában a húsra, esetleg másnapi szendvics alá margarin helyett is kiváló!








2008. október 7., kedd

Közérdekű I.

Rajtam kívül mindenki tudta, hogy ennyire büdös az aszalt paradicsom miközben sül???

2008. október 6., hétfő

Parmigiano reggiano




Éééés, igen! Megérkezett! Nagybátyám Milánóban él, és rávettem, hogy hozzon nekem kintről parmezánt. Egyrészről itthon méregdrága, másrészről pedig nem is lehet kapni az igazi igazi igazi parmigiano reggiano-t! Egyelőre kenyérrel és olajbogyóval eszem reggelire, ebédre és vacsorára, de ha találok majd hozzá illően finom kaját, akkor persze abba is megy. Addig is gyönyörködjetek, és csorgassátok a nyálatokat! :)




Olajbogyós rozskenyér

Egy ideje már kísérletezem a kenyérsütéssel, de nincsen sok jól bevált receptem. Gyakran csak dagasztok a géppel, aztán valami süti lesz belőle kenyér helyett, ami finom ugyan, csak hát annak ugye kevés köze van az egészséges, teljes kiőrlésű, ám finom, és gazdaságos kenyérhez... Pár hete elhatároztam, hogy rozskenyeret fogok sütni, de nem ám akármilyet! Olajbogyós - szárított paradicsomos lesz. Illetve lett volna, de mivel piacozni nem volt időm, illetve... khm... tudom, hogy ciki, de én most vasárnap reggel fél9-kor jöttem rá, hogy a Nagycsarnok ilyenkor zárva... Nem voltam egy kicsit sem morcos, ááá, dehogy... Szóval, a piac kimaradt, de a mellettünk lévő (ugyan méregdrága) zöldségesnél mindig szokott lenni szárított paradicsom. Szokott. De most, valamiért, másfél hétig nem volt. Mindenesetre én egyre fogyó lelkesedéssel ugyan, de mindennap bementem megkérdezni a nem túl kedves eladó hölgytől, hogy ugyanmár, nem hagyhatnék-e itt véletlenül egy rakat lóvét pár deka mennyei hozzávalóért. De nem. Szóval így ez kimaradt, ám nagy meglepetésemre a kenyér hihetetlenül jól sikerült. Nem fényezni akarom itt magam (egyébként de :) ), de tényleg jó lett. Soha ilyen omlós, puha, ízes kenyeret még nem csináltam. Legközelebb már kevesebb lesz benne a finomliszt is, de féltem, hogy anélkül beesik a teteje (olvastam valamit a sikérszálak nyúlásáról, amihez feltétlen szükségeltetik egy kis finomliszt). Íme:

Hozzávalók:
  • 12,5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 12,5 dkg finomliszt
  • 1,5 dl folyadék (ebből nálam 1 dl az olajbogyó alatt lévő sós víz volt, a maradék fél deci pedig sima csapvíz)
  • 1 kk cukor
  • 2 kk só (nem kell bele sok, mivel a folyadék alapból sós)
  • kb. 1/4 zacsi szárított élesztő
  • pár marék olajbogyó vékony szeletekre vágva

A kenyérsütő gépbe öntöm a folyadékot, aztán a lisztet, cukrot, sót, élesztőt, és végül az olajbogyeszt. Nálam 1-es programon ment 3 óráig, ez egy sima fehérkenyérhez való dagasztó-kelesztő-sütő program, de tuti, hogy gép nélkül is elkészíthető, sőt, legközelebb szerintem én is csak dagasztok vele, aztán megy a sütőbe kifliként, megszórva egy kis szezámmaggal.

Füstölt só

Nem tudom, ki, hogy vele, de én imádom a füstölt sajtos kajákat! Legyen az szósz, mártás, vagy leves (erről talán majd részletesebben egy későbbi posztban), egyszerűen imádom. Az egész kaja hihetetlenül ízes lesz tőle. De azért vannak olyan ételek, amibe egyszerűen nem illik, vagy csak nincs otthon. Erre az eshetőségre kerestem én már évek óta valami igazán jó fűszert, de hiába. Aztán amikor az indiai vacsihoz vásároltam be, akkor találtam ezt:



És igen, ez az! Ezt kerestem (úgy látszik, ez most ilyen rátalálós időszak...), és hihetetlenül finom! Lehet kicsit többet használni belőle, mint a rendes sóból, de amúgy tökéletesen helyettesíti azt, csak még egy olyan többletet is ad, ami eddig elképzelhetetlen volt. Mindenkinek kötelező!


(És igen, az az indiai vacsi tudom, hogy régen volt, de pár hete amikor éjjel 4-kor hazaértem, és nekiálltam főzni (igen, főzni), akkor véletlenül (vajh, miért...) beleborult a zacsi a kajába... Megettük, de azóta rá se bírtam nézni, így késett a poszt... :) )

2008. szeptember 21., vasárnap

Parota


Drága sógoromat végre felvették rezidensnek, így ígértem neki egy vacsorát. Előző este még a jogsimat ünnepeltük, így a tervből, miszerint 8-kor kelek, és 9-re legkésőbb már kint vagyok a piacon, persze nem lett semmi. :) De délre azért valahogy kivánszorogtam, és meglepő módon, kettőre már sikerült is hazaérni. Mivel D. indiai sógorának hála elkezdtem tanulni indiait főzni, így az általa mutatott első kaja lett a főfogás. A menü Fűszeres Eszter padlizsán és körtekrém levesével kezdődött (szuper!), utána jött a pácolt csirke parota-val (ez olyasmi, mint a csapati, csak ez erősen meg van fűszerezve) és egy rakat salival: volt ruccola és olajbogyesz sali, megint használatba vettem a julienne-vágómat, és és egy egyszerű, de annál finomabb paradicsomos sali. A végére pedig bekéredzkedett egy Sacher torta is, amit talán majd egy másik posztban osztok meg, mivel nem maradt fényképeznivaló...

Pácolt csirke parotá-val

A csirkéhez:
  • 1 kg csirke (akár pulyka)
  • 1 citrom leve
  • fél ek só
  • 1 ek garam masala
  • fél ek kurkuma
  • 1/4 ek fekete (frissen) őrölt bors
  • fél ek őrölt koriander
  • 2 ek olaj (nem olíva)
A citrom levét egy tálba nyomom, beleteszem a fűszereket, a végén felhigítom az olajjal, és a csirkét tetszőleges darabokban hagyom benne pácolódni (nálam kis falatkák lettek, hogy a parota akár pitaként, megtöltve is funkcionálhasson).

A parotához (ezek az arányok kb fél kiló liszthez, ami 4 felnőttnek kicsit sok - én 6 főre 60 dkg-ból csináltam, és arányosan több fűszert is használtam):

  • fél kiló finomliszt (bl65)
  • 1 ek só
  • 1 ek őrölt koriander
  • 1/4 ek kurkuma


  • 1/4 ek fekete (frissen) őrölt bors (nekem ez kicsit erős, én kevesebbet használtam)
  • 1 ek köménymag
  • 2 ek curry madras (ez olyami, mint a sima curry, csak van egy kis ánizsos beütése)
  • kevés olaj
  • víz
A lisztet összekeverem a fűszerekkel, és apránként (mindig csak kevés) vizet adva hozzá, tésztává gyúrom. Amikor már majdnem összeáll, akkor egy kevés (max. 2-3 ek) olajjal készre gyúrom. Akkor jó, ha nem ragacsos, és rugalmas. Pihentetem kicsit, aztán kis golyókat szakítok ki belőle, azokat lisztbe forgatom, és kör alakúvá nyújtom. Nagyon nagyon felhevített serpenyőben az elsőt még olaj nélkül sütöm, a többit viszont fél-fél kévéskanálnyi olajjal kenem meg sütés előtt és közben. Oldalanként 1-1 perc kell neki.

Paradicsomos koriander :)
  • 4 nagy fej paradicsom
  • 2 csomag újhagyma
  • 1 csokor koriander
A hozzávalókat összevágom, és összekeverem. Meglepő, de különlegesen finom. Minél több a koriander, annál jobb! :)

Önmeglepi


Meglett a jogsim!!! :)

Ennek örömére megleptem magam a már hetek óta kinézett julienne-vágóval. Igazából még évekkel ezelőtt láttam a The Surreal Gourmet-ben, ahogy ezzel a kis eszközzel az uborkából hirtelen "spagetti" lesz, és azóta nézelődöm, hátha látok ilyet. De mivel a nevét sem tudtam egészen mostanáig, így elég nehéz dolgom volt. Aztán pár hete amikor kimentem a Lehelre, felmentem az emeletre, és ott volt ez a sok mindennel megrakott pici bolt, ahol csak 'miért ne' alapon megkérdeztem az eladót, hogy tud-e valami ilyesmit. És persze tudott. :)Úgyhogy most itt van, az enyém, és végre fel tudom dobni D. kedvenc uborkasalátáját valamivel. Az arcát mindenesetre egy élmény volt látni, amikor rácsodálkozott... :)

2008. szeptember 16., kedd

Ruccola & olajbogyó sali

Tegnap lakást búcsúztattunk, és mivel D. kedvence a rántott csirke, így kikerülhetetlenül ez lett a vacsora. Ám mivel este nem a legegészségesebb a husihoz dukáló hagyományos, "nagyis" köret, így elkészült ez a két saláta.

Ruccola saláta

A ruccola nekem soha nem tartozott a nagy kedvenceim közé, nem úgy, mint D-nak, akinek minden olaszországi kiruccanásról hozni kellett egy óriási zacskóval. Akkoriban nem emlékszem, hogy sok helyen lehetett volna itthon kapni, így ez tűnt a legjobb ajándéknak. Ma már persze más a helyzet, így ez a mostani saláta is (ami egyébként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem a ruccolát) a tipikus 250 grammos kiszerelésből való.

Hozzávalók:
  • fél doboz ruccola
  • 2 nagy, érett paradicsom
  • 2 nagy répa
  • 1 közepes fej lilahagyma
  • fokhagyma, ízlés szerint (nálam minimum 3 gerezd)
A ruccolát megmosom, néhány vágással aprítok rajta egy kicsit, de csak hogy a nagyon nagy leveleket kisebbre vágjam, aztán egy tálba teszem. A paradicsomot (magjával együtt) felkockázom, a répákat megtisztítom, lereszelem, nagyon kis kockákra vágom a hagymát és a fokhagymát, ezeket is beleöntöm a tálba. Összekeverem, meglocsolom jó minőségű olivaolajjal, és mehet a hűtőbe egy fél órára. Bármilyen hús mellé, de akár magában is kiváló.



Saláta két fajta
olajbogyóból


Azt hiszem, hogy az olajbogyó az egyik olyan étel, ami teljesen megosztja az embereket. Olyan, mint a mazsola: valaki vagy imádja, vagy utálja, átmenet nincs. Én 5 évig próbálkoztam megszereti az olajbogyót - minden alkalommal, amikor valaki evett mellettem, megkóstoltam, hátha most majd én is ráérzek. De nem. Egészen idén nyárig, amikor a horvát kánikulában ismét megpróbálkoztam vele, és hirtelen megéreztem azt, amit egészen addig vártam: egy hihetetlen, fantasztikus ízt, azt, amit eddig kerestem. Tudtam, hogy egyszer meg fogom érezni, de ez kemény 5 évembe telt. Attól a perctől fogva 10 napig csak olajbogyót ettem olajbogyóval. Aztán hazajöttünk, de az őrület megmaradt: mindig kell, hogy legyen itthon, akár egy szendvics mellé, akár magában szemezgetve, vagy ahogy ebben az esetben, hogy egy salátában landoljon.

Hozzávalók:
  • 2 féle olajbogyó (nálam most sima fekete, és paprikával töltött zöld volt)
  • kukorica konzerv
  • uborka
  • lilahagyma
Az olajbogyókat felkarikázom, a kukoricát lecsepegtetem, az uborkát és a lilahagymát apróra vágom, és beleöntöm egy tálba. Megy még bele egy kevés mindkét olajbogyó levéből, csak hogy ne száradjon ki. Egy óra a hűtőben, és kész. :)

2008. szeptember 7., vasárnap

Once upon a time...

Nu. Nálam ez az egész Chili&Vaniliával kezdődött, pontosabban azzal, amikor két éve felfedeztem, hogy a Mancsos cikkei alatt egy blog címe is szerepel. Az első pillanattól fogva függővé váltam, és innentől nem volt megállás, jöttek a többiek, és észrevettem magamon, hogy bármennyi dolgom is van, a napi olvasgatás, ötletgyűjtés soha nem marad el. Sokszor eljátszottam a gondolattal, amikor valamilyen új kajával sikerült jót alkotni, vagy láttam valami érdekeset a piacon, hogy én ezt hogy írnám le, milyen fotót tennék mellé, aztán pár napja belém csapott: miért ne? Biztos nem leszek olyan eredeti, mint Chili&Vanilia, nem fogok kultúrákat áthidalni, mint Fűszeres Eszter, de végre úgy izgulhatok a VKF témája miatt, hogy az engem is érint, és D. így talán nyavalygás nélkül fogja megkóstolni azt a kaját, amihez amúgy hozzá sem nyúlna, mert hát a következő poszthoz kell... :) A többit meg majd meglátjuk...