Tom kha khai

D.-vel bolondulunk a thai kajákért. Legyen szó sült tésztról, vagy green curry-ről, egyszerűen imádjuk. És azok a levesek... Hmm... A tom kha khai pedig különösen nagy kedvenc, egyértelműen D. number one-ja. És mivel azért nem tudunk minden nap/héten beüli a Kisparázsba, így már sokszor felmerült, hogy talán itthon is meg kéne próbálkozni vele. Nos, a próbálkozás megvolt, nem lett rossz, de azért van még mit finomítani. Például ha legközelebb nem felejtek el galangált venni, az biztos fog még dobni valamit a levesen. :) Mindenesetre azért D. nem hagyta, hogy másnap bevigyek a melóba akár csak egy kis tányérnyit is, az egész az ő ebédjeként végezte, pedig maradt vagy még 3 adagnyi... :)

Hozzávalók:

• 2 nagyobb szál citromfű
• kb. 5 cm gyömbér héjastul karikára vágva
• kb. 1,6 liter húsleves (alaplé lenne az igazi, de persze kockából)
• 1 doboz kókusztej
• kb. 40 dkg csirkemell, felkockázva
• halszósz, cukor, lime vagy citromlé
• friss koriander a tetejére

A citromfüvet nagyon darabokra vágom, és késsel kicsit összeroppantom. A lábast felforrósítom, beledobom a citromfüvet és a gyömbért, és 1-2 percig csak a hőn, minden nélkül átforrósítom. Felöntöm a húslevessel, és beleteszem a csirkekockákat. 5 perc után beleöntöm a kókusztejet, és azzal gyöngyöztetem addig, amíg a csirke meg nem puhul. A végén halszósszal, kis cukorral és limelével ízesítem, és megszórom friss korianderrel. Mi csináltunk mellé még a pad thai-ból maradt rizstésztát, és azzal ettük.

ps: Időközben kipróbáltam Chili&Vaníliáét is. Elég jó lett, bár a curry pasta miatt kicsit más, mint amit megszoktunk. De azért azt hiszem, ez is marad. :)

Simply the best - Citromos spárga újkrumplival

Fel sem merült bennem, hogy nincsen még spárgás kaja a blogon. Sőt, igazából az egyik régi, százszor megcsinált recept linkjét akartam posztolni Facebook-on, amikor láttam, hogy ez bizony nincs itt. Ami több, mint meglepő, mivel egyszerűen imádom a spárgát. Kb. úgy vagyok vele, mint a fokhagymával - ha egész évben lenne, egész évben, minden nap, mértéktelen mennyiséget fogyasztanék. De mivel nincs, így legalább lehet várni rá. :)
És most, hogy végre van, és friss, és zöld (én egyértelműen zöld-párti vagyok, a fehér a közelébe sem ér), a tegnap esti korai vacsi is ebből készült. Kb. 10 perc meló, és 40 perc a sütőben. És imádom. :)

Hozzávalók:

• 1 kg újkrumpli (minél kisebb, annál jobb!)
• fél kg zöld spárga (1 csomag)
• (legalább) 1 fej fokhagyma, héjastul gerezdjeire szedve
  
• egy fél citrom leve
• opcionálisan 1 csomag medvehagyma
• só, bors
• olívaolaj

Az újkrumplit átsikálom, és a nagyobb darabokat kettévágom. A tepsi aljára öntök egy kevés olívaolajat, arra dobálom a krumplit és a fokhagymákat. Meglocsolom még egy kis olívával, sózom, megy rá frissen őrölt bors, a fél citrom leve, és kézzel jól összeforgatom. 220 fokos sütőbe megy 40 percre. Félidőnél kiveszem, és az előkészített (fás alja letör), 2-3 centisre vágott spárgát belekeverem. Ha teszek hozzá medvehagymát, akkor ezt is most, vékony csíkokra vágva adom hozzá. Visszatolom a maradék 20 percre, aztán még forrón magamba tömöm a puha, de pirult újkrumplit, a csodás spárgát, és a krémesre sült fokhagymát... Persze mehet rá mondjuk kakukkfű is, vagy bármi más fűszer, én azonban majdnem mindig ilyen egyszerűen csinálom. Imádjuk!

Diós sült retek saláta

Mammánál láttam ezt a csodás salátareceptet - állítólag komoly mozgalom volt pár éve a sült retek kapcsán a gasztroblogokon. Hát, én erről ugyan anno lemaradtam, de a jövőben biztosan készül még. :)

Hozzávalók:

• 10 csomag apró retek
• 2 marék dió
• 1 csomag újhagyma
  
• 2 csokor petrezselyem
• 3-4 ek dióolaj
• 1 citrom leve
• kb. 1,5 ek vaj
  

A dióolaj és a vaj keverékén párolni kezdem a félbevágott, vagy nagyon kis daraboknál egészben hagyott retkeket. Pár perc múlva rádobom a kb. 1 cm-re vágott újhagymákat, és ha kicsit összepárolódtak, akkor az előre, száraz serpenyőben megpirított diót. Ráfacsarom a citrom levét, és amikor lehúzom a tűzről, belekeverem az apróra vágott petrezselymet. Ta-damm! :)

A friss tofu mennybemenetele

Friss tofuból készült kaját először - és tegnap estig utoljára - egy maláj étterembe ettem, San Francisco mellett. Akkor D. bátyja elmagyarázta nekem, hogy a friss tofu használata komoly ismertetőjele az igazán minőségi konyhának, és összetéveszthetetlen nem friss társával. Azt hiszem, a tegnap este után én is rendelkezem a friss/nem friss tofu megkülönböztetésének skilljével. Tényleg összetéveszthetetlen. És elképesztően finom. Ráadásul teljesen nem várt módon találtam rá.
Eredetileg koriander-beszerző körútra indultuk egy barátnőmmel a Józsefvárosi piacra, ami számomra tejesen ismeretlen terület volt - egészen addig, amíg ki nem derült, hogy ez persze a Négy tigris kínai piac, ahol azért már többször megfordultam. Viszont arról elképzelésem sem volt, hogy az elképesztő mennyiségű ruha, napszemüveg, táska és parfüm mellett van három, elég jó méretű zöldséges stand is a piac leghátulján. Megtalálni mondjuk nem volt egyszerű, mivel az itteni árusok sem igazán tudták, hogy pontosan merre van ez a rész, vagy van-e egyáltalán, de a végén persze sikerrel jártunk. És pillanatok alatt visszacsöppentem Amszterdamba, a zöldfűszerektől roskadozó fadobozok, a 10 kilós basmati rizsek, és az ismeretlen feliratú fűszerpaszták közé. Árak ugyan nem voltak kiírva, de nem tudtam annyira alábecsülni a fűszerek, rizstészták és a friss, helyben készült tofu árát, hogy amikor megkérdeztem az eladókat, akkor ne lepődtem volna meg. A koriander csokronként 200 Ft, és egy csokor itt mondjuk vetekszik 4 nagyobb petrezselyem méretével. A friss tofu darabja 150 Ft, ami mondjuk a negyed kilós darabokért nem tűnik nagyon soknak... És hát persze elképesztő hangulata van, a bolt mellett lévő vietnámi kifőzde pedig valószínűleg a legautentikusabb vietnámi a városban, amit legközelebb tuti ki is próbálunk! :)
Visszatérve a friss tofura. Először csak szójaszószba mártogatva kóstolgattam, nem tudva még, hogy mit kezdjek vele. Az persze megvolt, hogy a második feléből pad thai készül ma este, de az első felével gondban voltam. Aztán, ahogyan az lenni szokott, felkeltem, és pontosan tudtam, mi fog készülni belőle. Nagyjából 10 perc alatt az asztalon volt, és D. nagyjából 3 perc után már kinyalta a tányért. Igen, azt hiszem, visszatérő vásárló leszek... :)

Hozzávalók:

• 250 gr friss tofu
• 3 ek olívaolaj
• kb. 5 ek szójaszósz
  
• kb. 4 kk méz
• egy marék földimogyoró
• 2 marék friss szójababcsíra
• friss koriander

A mogyorót száraz serpenyőben megpirítom. A tofut kockákra vágom, és pirítani kezdem az olívaolajon. Közben kikeverem a szójaszószt a mézzel, és folyamatosan kóstolom. Ráöntöm a nagy részét a tofura, és azzal pirítom tovább. Pár perc után tányérra szedem, rászórom a szójababcsírát, és a földimogyorót. A maradék szószt a tetejére, és köré öntöm, a tetejére friss koriandert szórok. Egyszerűen isteni.

Tabouleh

A meló mellett van egy szír kifőzde, ahol elképesztően finom dolgok vannak. Vicces, mert elsőre simán elmentem mellette, mivel egy egyszerű gyros-osnak néztem - valamilyen Papa gyros-osa nevet visel, és ha benézel az üvegen, elsőre fel sem tűnik, hogy mi a különbség mondjuk a Tompa utcai gyros-osokhoz képest. Aztán ha bemész, és jobban megnézed az üveg mögött sorakozó kajákat, rájössz, hogy a felét sem tudod beazonosítani, és főleg semmi köze az ilyen helyen megszokott rizs-padlizsánsaláta-rántotthús mesterhármashoz.
Én teljesen függő lettem az itt kapható petrezselyem-salátától, ami voltaképpen tabouleh, csak éppen menta nélkül. Hozzá helyben sütött arab kenyeret lehet kapni: van gombás, pirított hagymás, szezámmagos és az én kedvencem: za'atar-os. A szinte feketére pirított za'atar és az elképesztően citromos, frissítő sali egész egyszerűen verhetetlen. És bár kicsit aggódtam az otthoni elkészítés előtt, hogy hátha van valamilyen titkos hozzávaló, amitől ez a saláta annyira jó, amennyire, de nincs. A friss petrezselymen, a rengeteg frissen facsart citromlén, a jól elkészített, pergős kuszkuszon és egy kis paradicsomon kívül tényleg nem kell hozzá semmi, ezek egyszerűen tökéletesek együtt.

Hozzávalók, 4 főre, ha van más sali is, 2 főre, ha nincs:

• 4 csokor petrezselyem
• 1 dl kuszkusz
• 1,5 dl húsleves/víz
• 1 kisebb paradicsom
• kb. 1,5 nagyobb citrom leve

Elkészítem a kuszkuszt: egy lefedhető edénybe öntöm a kimért kuszkuszt, és leöntöm, forrásban lévő folyadékkal. Persze húsleves lenne az igazi, de a víz + vegeta kombó is megteszi, és persze lehet játszani azzal is, hogy kurkumával, tandoori masalával, vagy más fűszerrel ízesítjük így a kuszkuszt. 10-15 perc alatt pergővé duzzad, ezalatt felvágjuk a petrezselymet (jó nagyon apró és nagyobb részeket is hagyni), és a paradicsomot. Ebbe belekeverjük a kész kuszkuszt, és megöntözzük viszonylag nagy mennyiségű frissen facsart citromlével. Kicsit hagyjuk összeérni, és tálalásig megpróbáljuk kóstolás-biztos helyre tenni - különben elfogy. :)

Házi humusz

Már régóta szerettem volna humuszt csinálni itthon, de meg voltam győződve róla, hogy elképesztően bonyolult, és különben sem garantált a siker. Nos, mindkét dologban tévedtem. Házi humuszt kb. annyira egyszerűcsinálni,mint pesztót,és mivel bármikor utánízesíthető, képtelenség elrontani. Az egyetlen titkos összetevő a tahini, azaz a szezámpaszta, amire én még Amszterdamban tettem szert, akkor még nem tudtam, hogy milyen célzattal. Persze kell bele csicseriborsó is, de mondjuk ez evidens, így ezen nem lepődtem meg. Az mondjuk tény, hogy érdemes konzerv csicseriborsót szerezni, mivel akkor nincs szükség egy napi áztatásra, ami a száraznál elengedhetetlen, és jóval hosszabbá teszi az előkészítés folyamatát. Előrefőzött esetében azonban a konzerv kinyitásával elvégeztünk minden előkészületet. (na jó, azért a fokhagymát érdemes megpucolni)

Hozzávalók:

• egy kis doboz csicseriborsó, azt hiszem 375 gr
• 2 ek tahini - alapvetően ez adja meg az ízét, ezzel lesz érdemes játszani, hogy mennyi menjen bele
• 2 közepes gerezd fokhagyma
• egy csipet só
• kb. 2 ek citromlé (elsőre inkább kevesebb, mint több)
• az állag lazításához a konzervben lévő léből kb. 2-3 ek
• olívaolaj a tetejére

Mindent beledobok a késes aprítóba, és időnként kóstolok, és ízesítek. Mi pitachipset ettünk hozzá, azaz hatba vágtam fejenként. kb 1,5 pitát, meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam nagy szemű portugál tengeri sóval, és bedobtam a 200 fokos sütőbe 8-10 percre. A vacsora végén a maradék még az elfogyasztott pálinka felszívására is kiválóan alkalmas volt, ezzel megkönnyítve a továbbindulást. :)

Kamu thai csirkés sali

Pár éve elvesztettem egy fogadást. Annával (akinek a tollából A kanapé sztorit is ismerhetitek) fogadtunk, hogy amennyiben ő kibírja egy hónapig póker nélkül, én megtan

ítom főzni, vagy legalábbis elkészítek előtte tíz általa választott kaját, ami közben ő lelkesen jegyzetelhet. A fogadásnak persze nevelő célzata volt, és örültem, hogy elvesztettem, azonban egy pár alkalom után megszakadtak ezek az esték, mivel Anna besokkalt már az egyedül, listáról való bevásárlás gondolatától is. Azóta Amszterdamban túlestünk az első indai, húsos kaja elkészítésén, persze ezt még közös bevásárlás előzte meg. Péntek este azonban a nyersanyagokkal felvértezve várt, és - bár amikor odaértem, még nem tudtam pontosan, mit fogunk enni - végül olyan kaja kerekedett ki belőle, amit egy héten belül tuti újra megcsinálok.

Hozzávalók a salihoz:

• egy fej jégsaláta
• 2 nagyobb répa lereszelve
• 3 közepes paradicsom
• egy kisebb uborka
• 1 csomag újhagyma, a zöldjével együtt
• bármi, ami kézbe kerül és beletehető egy salátába

Hozzávalók a sali öntethez:

• 6 ek olívaolaj
• 1 ek szójaszósz
• 3 cm reszelt gyömbér
• 1,5 nagy gerezd fokhagyma reszelve
• 2 ek citromlé

Ezek persze csak hozzávetőleges arányok, pláne, hogy ha nagy salit csinálunk, ennyi öntet kevés lesz hozzá. Amúgy összekeverni, és kész.

A húshoz:

• fél kg csirkemell picire kockázva
• egy kis doboz joghurt háromnegyede
• 1,5 ek szójaszósz
• 3 cm reszelt gyömbér
• 3 gered fokhagyma apróra vágva
• egy fél citrom leve
• egy csorgatásnyi olívaolaj

A húst bepácolom a fentiekbe, kicsit hagyom állni, aztán kis olívaolajon készre sütöm. Só nem kell bele, a szójaszósz elég sós!

A végén összekeverem a salátát, a húst és az öntetet, és megszórom sós mogyoróval. (Ideális esetben ezt együtt lehet sütni a hússal, vagy külön megpirítva, és mozsárban apróra törve szórni a salira. Mi csak szimplán elfelejtkeztünk erről, és persze a fotózás után, egészben szórtuk a salátára.) Isteni! :)

Avokádó koriander pesztóval - Reggeli

Hétvégente imádok reggelizni! Reggel felkelés után lemegyünk a boltba, veszünk valami isteni ropogós pékárut, és felérve kipakoljuk a hűtőt: telepakolunk egy tálat zöldségekkel

(amibe persze becsúszik az elmaradhatatlan 2-3 gerezd fokhagyma csak úgy egészben), ha nem mozzarella salit csinálunk, akkor csak úgy szeletekre vágjuk a mozzarellát, locsolunk rá olívaolajat és megszórjuk frissen őrölt borssal, vagy D. tonhalkrémet csinál. Kitesszük a sajtokat, húsokat, vagy éppen házi subway szendvicset csinálok édes chili szósszal. A lényeg, hogy nyugiban reggelizzünk mondjuk egy órán át, és közben persze megy az éppen aktuális kedvenc sorozatunk. Nálunk így indul a hétvége. A héten viszont sikerült elképesztően finom avokádót vennünk, és maradt még koriander is a levesből. Úgyhogy gyorsan beledobtam az aprítóba mindent, és igazi, gyönyörű tavaszi zöld reggelink volt.

A koriander pesztóhoz:

• egy csokor koriander
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• egy harmad maroknyi sós mogyoró
• 1 kisebb szárított paradicsom
• olíva és mogyoró olaj, kb. fele-fele arányban

Mától a Facebook-on is! :)

Bár én magam viszonylag gyakori látogatója vagyok a Facebook-nak (mondhatni, függő vagyok), az újrakezdéstől kemény 1 hétnek is el kellett telnie, mire eljutottam egy Like gomb szerkesztéséig az oldalra. És bár arra még nem jöttem rá, hogy hogyan tudom ezt betenni az összes bejegyzés alá, ami késik nem múlik! Addig is itt jobbra egy kattintás, és máris követhető vagyok! :) Juhéé!

Kókuszos-gyömbres karfiolleves á lá Bombadil Toma

Az úgy volt, hogy egy nagyon kedves munkatársam megkérdezte, hogy mibe tennék kardamont, mert hogy ő vett ugyan, de gőze sincs, mit csináljon vele.

Miután az összes létező tudásomat átadtam neki a témában (ami nagyjából 5 mondatban ki is merült), elkezdtem kardamonos recepteket nézni neki. Na, ezt nem akkor találtam Tománál, hanem hetekkel később, viszont feltűnt, hogy van benne kardamon. Így át is küldtem neki, és amikor jobban megnéztem a receptet, rájöttem, hogy kókusztejen (és persze kardamonon) kívül végülis minden van hozzá otthon is. Így eldőlt az

ebéd sorsa, úgyis pont gyömbéres-kurkumás kaját terveztem, hogy legalább a tél végét kihúzzuk mindenféle betegség nélkül. A piacon becsúszott még a kókusztej mellé egy csokor friss koriander is. IMÁDOM a friss koriandert. Egy pár hónapja nem ettem már, és teljesen kikészültem, hogy hogy lehet valami ilyen elképesztően finom! Úgyhogy a leves mellett mindenhez azt eszem most, néha meg csak úgy magában pár szálat. Ilyenkor azért kemény belegondolni, hogy fél évig Amszterdamban mindig volt otthon, persze egy kis menta meg bazsalikom mellett - a negyedünkben fillérekért árulták minden sarkon...

Íme a recept, Toma oldalán: http://tomakonyha.blogspot.com/2011/02/indiai-izek-kokuszos-karfiolkremleves.html

Én személy szerint kihagytam belőle a paradicsom sűrítményt, a kardamont, és a joghurtot, és több fokhagymát és gyömbért használtam. Egyszerűen isteni!

lustaság és spenótos fetás csirke

Imádom a póréhagymát! Ráadásul erre akkor jöttem rá, amikor D.-vel az első albérletünkben laktunk fent, a hegyen, és volt egy nagyon jó zöldséges a kapunktól 15 méterre. Mindig, minden kapható volt, viszonylag normál áron, így azon a télen tényleg csak kitaláltam, hogy mi legyen a kaja, és nem volt gond, ha nem volt otthon hozzá kb. semmi, csak leugr

ottam, és kész. Nem mondom, most is 5 perc bringára van a Lehel piac, de ez már olyan táv, ahol gyakran győz a lustaság. Azt hiszem jellemző sztori, - sok szempontból - hogy a diplomaosztóm utáni hajnalban, hazafelé sétálva, kb. fél 6kor értük el Annával a Lehel piacot, miután a végigbulizott éjszaka után egy termosz kávé és egy doboz Haagen-Dazs fagyi társaságában megnéztük a napfelkeltét egy mólóról a Dunán. Azaz csak néztük volna, mivel a nap a hegy másik oldalán kelt fel, így buktuk a dolgot, de a hangulat azért megvolt. :)

Szóval mivel másnaposan főzni jó, így biztos voltam benne, hogy sütőben sült fokhagymás-spárgás-újkrumplit szeretnék csinálni, lehetőleg még reggelire. Igen ám, csakhogy a piac 6-kor nyit. Komoly dilemma előtt álltunk: hazamenjek-e, és később, egy kis alvás után térjek vissza, vagy húzzuk ki még ezt a fél órát valahogy, és első vásárlóként válasszak a legszebb spárgák közül. Meghoztuk a legjobb (?) döntést: beülünk még a szemközti vendéglátóipari egységbe egy fél órára, dumálunk még egy kicsit, és hipp-hopp, nyílik a piac. Na persze. A dumálásból falnak dőlő félig alvás lett, és ez volt életem egyik leghosszabb fél órája. Viszont két gyönyörű csokor spárgával értem haza reggel fél7kor, bár tipikus, hogy számtalan indokolhatóbb szituáció lett volna az éjszaka folyamán, amikor eltörhetett volna a napszemüvegem, mégis egy csokor spárga törte el reggel, már teljesen beszámítható állapotban...

Most följebb pörgetek, hogy hogy is jutottam el eddig. Ja, igen. Szóval a póréhagyma. Akkor télen rájöttem, hogy kajába főzve is isteni, és teljesen más karakter, mint a többi hagyma (mily meglepő). Úgyhogy ez lett a kaja alapja, na meg durva mennyiségű fokhagyma. Lilahagyma is mehet rá, a fetával az is jól megy. Vicces, de pont a fent linkelt másnapos főzős posztban szereplő kaja átdolgozása ez a mostani.

Hozzávalók:

• fél rúd póréhagyma
• kb. 8 gerezd fokhagyma (simán mehet annyi, nem érződik az íze)
• fél kg csirkemell csíkokra vágva
• 1 csomag mirelit spenót (vagy friss, hú de imádom frissen)
• 15 dgk fetasajt
• 2 ek tejszín
• 2-3 db szárított paradicsom, felcsíkozva (elhagyható)
• kevés só (a feta sós), frissen őrölt bors, szerecsendió

Olívaolajon megpárolom a hagymákat, beleteszem a húst, sózom-borsozom, együtt párolom, amíg a hús majdnem kész. Rádobom a spenótot, és hagyom fortyogni. Beleteszem a tejszínt, hogy ne égjen le, rámorzsolom a fetát, (egy keveset hagyok belőle, hogy a végén, frissen tegyem rá), és a szárított paradicsomot. Megy bele szerecsendió, meg még só-bors, ha kell, és kész. Sütőben sült fűszeres krumplival isteni.

Minden, ami zöld

Nos, mivel pontosan 9 hónapja nem írtam ide, így akár bejelenthetném azt is, hogy időközben gyerekem született, vagy a heringcápám adott életet az utódainak - az idő ez esetben is stimmelne. De mivel egyik örvendetes esemény sem következett be, így szimplán csak belekezdek.

A pesztó mánia még múlt évben kezdődött. Akarom mondani, két éve, ami azért elég kemény, hogy itt, a blogon kellet leellenőriznem, de azt hiszem, ilyen szempontból még nem frissült az időérzékem, 2010 hangulatom van erőteljesen... Illetve ez nem teljesen igaz, mert sok mindent várok ettől a évtől, úgy érzem, hogy tele van lehetőségekkel, de azt hiszem, ezt valahogy a tavaszhoz kötöm. Majd tavasztól lesz 2011. :)

Szóval, a medvehagymás pesztó óta mindenből, ami zöld, pesztó készül nálunk. A téli sláger a petrezs

elyem, ami ugye ilyenkor is mindig van, és isteni, és zöld, és a t

etejére szárított paradicsom csíkokat lehet tenni, és... Azt hiszem, ez lesz az ebéd. Persze most is van a hűtőben, de úgy terveztem, hogy nekiállok főzni valamit, de projekt elhalasztva. (Ez a "persze, most is van a hűtőben" dolog persze egyáltalán nem persze, mivel fél napon belül el szokott fogyni, ha nem azonnali fogyasztásra készül - D. egész egyszerűen bekanalazza magában.) Meglepő módon ez már tegnap óta a polcon figyel, köszönhetően a tegnapi hús-sajt-bor vacsinak, amire hivatalosak voltunk. Ettünk fekete vadkecskesonkát, svájci megnemmondommilyen rózsaszínre füstölt sonkát, mangalica kolbászt és még egy csomó mindent. Gép persze

volt nálam, és persze nem fotóztam - jólvanna, azt hiszem, a mai napon született meg komolyan az elhatározás, hogy újra írjak, így nem lehetett előre felkészülni. :) Azért persze ez sem teljesen igaz, ahogy letöltöttem a gépemről a képeket, meglepő módon találtam néhány kaja-fotót is rajta - itt motoszkált ez a fejemben már régóta, csak az írásig nem jutottam el. By the way, időközben lediplomáztam, és az első hivatalos, 8 órás munkámat gyűröm (most éppen csak 6 órában). De mostmár tényleg jöjjön a pesztó:

Hozzávalók nagyobb mennyiségre:

• 6 csokor petrezselyem - ezt tavasszal azért lehet redukálni mondjuk 4-re az eredmény ugyanez lesz
• 2 nagyobb fej fokhagyma (na jó, D., aki egy ideje átvette a pesztó készítés nemes feladatát, legalább 3-al tesz bele. legalább.)
• egy marék dió
• egy nagyobb csipet só
• 2 közepes (nem olajban eltett, de végülis mindegy) szárított paradicsom
• egy marék parmezán (persze más kemény sajt is jó, sőt trappistától sem fogunk fintorogni)
• jó minőségű olívaolaj (olyan szűretlen, opálos olívaolajat kaptam D.-től, hogy csak na :) )

Késes aprító, elvetemültebbeknek mozsár, és kész. Azt hiszem megyek, és felteszem a vizet főni. :)