Spenótos-zöldséges rétes

A piacon nem tudtam otthagyni a friss spenótot, főleg, mivel a múltkor olyan jól sikerült az a spenótos husi. Így vettem fél kilót, de rájöttem, hogy viszonylag hamar fel kellene használni, különben tönkremegy. A hűtőben pihent egy adag réteslap is, így egyértelmű volt, mi lesz a sorsa.

Hozzávalók:

• 3 réteslap
• 15 dkg friss spenót
• fél konzerv kukorica
• 1 póréhagyma zöld része
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• 4 nagyobb db szárított paradicsom (nem olajos)
• 0,5 dl tejszín

A zöldségeket csíkokra vágom, és összepárolom, majd felöntöm a tejszínnel. Egy kis tepsit kibélelek a réteslapokkal, és belekanalazom a sült zöldségeket, a serpenyő alján maradt tejszínes levet pedig megiszom. A tészta tetejét megszórhatjuk szezámmaggal, én is ezt etettem volna, ha nem felejtettem volna el! :) Sütőben 180 fokon 12-15 perc alatt készre sütöm.

Omlós keksz

Amikor megláttam Piszkénél ezt a receptet, tudtam, hogy muszáj lesz kipróbálnom. De mivel most "süti-tilalom" van itthon, azaz nem csinálunk semmi hízlaló kalóriabombát, így egy kicsit át kell alakítanom a receptet. A minimális cukor és a teljes kiőrlésű liszt ellenére is ez az egyik legfinomabb, és legomlósabb keksz, amit valaha kóstoltam. Mivel elég tömény, ezért 2-3 darabnál többet nem is nagyon lehet megenni egyszerre, bár nem kétlem, hogy D. azért megpróbálja! :)

Hozzávalók:

• 11,5 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 6 dkg finomliszt
• 17,5 dkg vaj
• 3 ek cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 ek kakaó (cukrozatlan!)
  
• fél tk sütőpor
  
• fél csipet só

A vajat összekeverem a cukorral, a vaníliás cukorral és a sóval, majd beleszitálom a kakaót, és a liszteket. A tésztából kis gömböcöket formázok, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem őket, és egy villával kekszeket nyomok belőlük. 12-14 perc alatt megsütöm őket. Egyszerűen isteni!

Zöldborsóleves, ahogy Anyu csinálja

Mindenkinek vannak évszakhoz kötődő ételei, nekem tavasszal ilyen a zöldborsóleves. Könnyű, tele zöldségekkel, és igenis az én Anyukám csinálja a legfinomabban! Kedvenc random barátnőmnek pedig ma volt a vizsgatanítása, úgyhogy gondoltam, meglepem vele. És bár először csináltam, az elég jó hír, hogy neki csak a petrezselyem hiányzott a tetejéről, amit gyorsan meg is kapott. :)

Hozzávalók:

• 75 dkg mirelit zöldborsó
• 3 nagy sárgarépa
• 2 nagy fehérrépa
• 1,5 ek liszt
• só, vegeta

Olívaolajon félig puhára párolom a felkarikázott répákat, és a zöldborsót. Ekkor megszórom liszttel, kicsit átpirítom vele, majd felöntöm hideg vízzel. Nagy lángon felforralom, majd kis lángon készre főzöm. Vajból, 1 tojásból, lisztből és sóból vajgaluskát készítek, beleszaggatom, és puhára főzöm. Lehunyom a szemem, és mellé képzelek egy nagy adag napsütést...

Közérdekű IV. - Amszterdam

Hát izé... szóval az a helyzet, hogy megpályáztam, és megkaptam egy fél éves egyetemi ösztöndíjat AMSZTERDAMBA!!! :) Úgyhogy úgy néz ki, hogy szeptemberben költözöm ki... Ez persze felvet egy csomó kérdést, nem utolsó sorban a bloggal kapcsolatban is: nem tudom, mennyire tudok majd főzni kint, vagy hogy a blog mennyire válhat egy kicsit utazós bloggá, és hogy egyáltalán mennyi időm lesz mire. De azt azért nem hiszem, hogy kibírnám akár csak egy hétig is, hogy ne főzzek, úgyhogy azért van még remény... Mindenesetre nagyon izgulok, meg be is vagyok parázva rendesen, de hát kellett nekem 14 évesen célul kitűznöm, hogy nekem ebben a városban élnem kell!!! Gondolom ezek a kérdések idővel majd tisztázódnak a fejemben, na meg akármit is találok ki most, biztos, hogy nem úgy lesz, hiszen fogalmam sincs róla, hogy hogy s mint lesz ez majd kint... Úgyhogy egyelőre marad a gyomorremegés, ami néha átcsap fergeteges jókedvbe, meg utcánhangoséneklésbe (na jó, ez amúgy is előszokott fordulni), na meg a rosszkedvbe, hogy nemakaromitthagyniD.-t...


A kép innen.

Spenótos-pórés-tejszínes csirke

Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádok másnaposan főzni. Amikor az ember túl van az első 2-3 órán, amikor kizárólag a folyadékbevitel különböző furfangos módjain van ereje töprengeni: én pl. szinte kizárólag vizet iszom (persze, néha egy kis borral felöntve :P), de ilyenkor általában szükség van valamilyen cukros "lónyálra" is, vagy ha igazán profik akarunk lenni, akkor egy jéghideg banánturmixra... Szóval amikor végre elkezd derengeni, hogy most már talán valamilyen kaját is be kéne juttatni, hisz ez a következő lépés a jobban léthez, akkor jön az 5 méteres körzetben található ehető dolgok végiggondolása, ami a leggyakrabban valamilyen elérhetetlen álomkaján való merengéshez vezet. Amikor 3-4-szer elvetettük, majd megint megkívántuk az adott táplálékot, akkor jön a dolog neheze, az ágyból való kikászálódás, majd visszaesés, újra kikászálódás, lassú öltözés, lakás elhagyása, majd visszatántorgás a sapkáért, amit jól a fejünkbe lehet húzni, a lakás újbóli elhagyása, majd újabb visszatérés a (legalább) fél literes folyadékért, és a lakás végső elhagyása. Ha szerencsénk van, ehhez még társaságunk is akad, aki még a piacra is elkísér bennünket, ahol röpke 2-3 órányi döntésképtelenség után megvesszük azt, amit eredetileg nem akartunk, és ott felejtünk mindent, amiért kimentünk, hogy aztán az utolsó pillanatban a legfontosabbak azért az eszünkbe jussanak. A hazafelé út már sétagalopp az odafeléhez képest. Otthon aztán két irányúvá válhat a folyamat: vagy azonnal elkezdünk főzni, vagy leheveredünk egy félórácskára, és akkor egy kamuspagettivel az ölünkben nézzük este a tévét, feledve minden gasztronómiai álmodozásunkat. De ha elég energiával rendelkezünk, akkor a főzés sokkal nagyobb öröm lesz, mint egy sima kora esti főzőcske, hiszen a szervezetünk már kiéhezve várja az általa tökéletesnek ítélt kaját, és a várva várt esti buta filmet.
Nos, hát ilyennek indult az a bizonyos kedd is, csakhogy végül kamuspaggetivel végeztem, így az ötlet megvalósítás megmaradt pár nappal későbbre. :)

Hozzávalók:

• kb. 60 dkg csirkemellfilé
• 1 nagy póréhagyma
• 20 dkg spenót
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• 1-1,5 dl tejszín
• só & frissen őrölt bors
  
• olívaolaj & vaj
• 1 fél csipet szerecsendió

A póréhagymát és a fokhagymát felkarikázom, majd vaj & olivaolaj keverékén megpárolom, aztán hozzárakom a csíkokra felszeletelt csirkét, amit megsózok és megborsozok. Mikor a csirke már majdnem kész (~25 perc után), hozzáteszem a száraitól megszabadított, jól átmosott és csíkokra vágott spenótot, és a tejszínt, majd készre főzöm vele a húst. A legvégén jöhet bele még egy reszelésnyi szerecsendió is. D. a "majdnem tökéletes" jelzővel illette (ugyanis én 2 dl tejszínt tettem bele, ami kicsit sok volt, és ezt sérelmezte :) ).

A világ legjobb sörkorcsolyája

Amióta az eszemet tudom, imádok focit nézni. Főleg nyáron, valami nyugis, nyitott kocsmában, hideg sörrel, és az elmaradhatatlan sós mogyoróval. De az az igazság, hogy bár a focit és a sört sose unom el, a sós mogyira egy-két alkalom után rá se bírok nézni. Már évek óta keresek valami sós sütit, ami kiválthatná ezt (de tényleg, mondjuk EB alatt, amikor napi 2 meccs van, és persze mindkettőt nézni kell, elég kellemetlen tud lenni a dolog...). Aztán nemrég egy nagyon jó barátom átjött dumálni, és mivel amúgy nagy melóban voltam, mondtam neki, hogy nem tudom ebéddel várni, mire felajánlotta, hogy akkor majd ő hoz. :) Így került elém ez a sajtos rúd, paradicsomlevessel. Hihetetlenül intenzív íze van, és nagyon nagyon finom. Aki akar, tehet köménymagot a tetejére, én nagy szemű tengeri sóval szórtam meg.

Hozzávalók:

• 40 dkg finomliszt
• 15 dkg trappista illetve füstölt sajt vegyesen, lereszelve
• 20 dkg margarin
• 1/2 csomag sütőpor
• kb. 1,5 dl tejföl
• 2 tojás
• só

A lisztet, sütőport, sót és a vajat összemorzsolom, beleteszem a reszelt sajt kb. 2/3-át, a 2 tojás sárgáját, és tejföllel addig dolgozom össze, amíg egy nyújtható, nem nagyon ragacsos tésztát nem kapok. Kb. 1 cm-esre nyújtom, megkenem a tojásfehérjékkel, és megszórom a maradék reszelt sajttal. Ujjnyi csíkokra vágom, majd előmelegített sütőben, 200 fokon 13-15 percet sütöm. Vigyázni kell, mert könnyen odaég. Hajrá csehek! :)

Quesadilla

Az elmúlt pár hétben sokszor eszembe jutott, hogy kéne enni valamit tortillával - lehet, hogy ez a körúton sokasodó mexikói kajáldák hatása? Mindenesetre körülnézegettem a neten, és bár láttam, hogy a kukoricaliszt felhasználásáról nem mindig pozitívak a beszámolók, mégis úgy döntöttem, hogy én ezzel próbálom ki. Vettem is az Anyuék melletti bioboltban kukoricalisztet, de amikor este elmeséltem D.-nek, hogy mit is akarok csinálni, persze egyből leszavazta. Ez egyébként jellemző: életében nem evett még valamit, és közli, hogy ő azt nem szereti. Aztán ha mégis ráveszem valahogy, hogy kóstolja meg, akkor persze ez hirtelen megváltozik! :) (Egyébként most itt ült mellettem, és vérig sértődött, hogy ezt leírtam róla...) Szóval vártam egy estét, amikor nincs itthon, hogy elkövessem a merényletet. És bár semmilyen hozzávalót nem kaptam, amiből tölteléket akartam csinálni, és csak simán füstöltsajtos-olajbogyeszos lett, azért nagyon ízlett D.-nek is, aki gyorsan kevert hozzá egy tejfölös-fokhagymás mártást is. :) Az adag 5 lapra volt elég, mivel tényleg csak kóstolónak sütöttem, de nagyon finom, és bármerre hajtogatható/feltekerhető. A recept alapját egyébként Max-nál olvastam, csak kicsit átvariáltam.

Hozzávalók:

• 5 dkg kukoricaliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• egy csipet tengeri só
• fél ek napraforgó olaj
• 1 ek olívaolaj
• 1 tk sütőpor
  
• valamennyi (kb. 1,5 dl) víz

Összekeverem a hozzávalókat, és a vízzel addig dolgozom össze, amíg egy ruganyos, nem ragadós tésztát nem kapok. Hagyom kelni, amíg Dr. House 2x nem adott rossz diagnózist a legújabb betegének (kb. 40 perc), majd 5 felé szedem, és kis golyókat formázok belőle, amit aztán nagyonnagyonnagyon vékonyra (kb. 1 mm) nyújtok. Szerintem ez a lényeg, tényleg nagyon vékonyra kell nyújtani, különben kemény lesz. Majd teflon serpenyőben zsiradék nélkül sütöm mindkét oldalát, kb. 3-3 percig. Miután kiveszem, megkenem mindkét oldalát egy kevés vízzel, ettől marad hajlítható és puha (ez sem saját találmány, csak már nem tudom, hogy kinél olvastam...). Végül a lapot kettéhajtva, vagy kettőt a bármilyen töltelékkel (csak sajt legyen benne!) összeragasztva mindkét oldalán átmelegítek, amíg megolvad benne a sajt. Már csak cikkekre kell vágni, és lehet mártogatni!

Csalás és ámítás

Elég szkeptikusak voltunk ugyan, de végül kipróbáltuk. Mondjuk elég jó ajánlólevél volt, hogy D. indiai sógora néha ebből dolgozik. Úgyhogy ha valaki elismerésre, és minimális munkára vágyik, szerintem nyugodtan próbálja ki, csak ha az elkészítésről és a fűszerezésről kérdezik, hümmögjön titokzatosan... :) Bár nagyon finom, de nálunk nem lesz része a mindennapoknak, annál jobban szeretek magam pepecselni, de "gyorskajának" kiváló. Tesco, 270 Ft.

Fussili kéményseprő módra

Egy ideje már azon igyekszünk, hogy az esti közös főzőcskézésekből maradjon D.-nek másnapra "munkaebéd". Finomabb, egészségesebb és gazdaságosabb az, ha itthonról visz. Általában 2 akadályba szoktunk ütközni: 1. felfaljuk a plusz egy adagot is, nincs kegyelem! 2. D. rendszeresen itthon felejti reggelente a hűtőben lapuló dobozkát, ami így átminősül vacsi előtti étvágycsinálónak, vagy (ha eláll), bepróbálkozunk másnap, hátha akkor eszébe jut. :) A héten is pont ez történt, az első itthonhagyás után adtunk neki még egy esélyt. A second chance napján én itthon dolgoztam, (és vártam a kéményseprőket, akik a kiírás ellenáére persze nem aznap jöttek... grr...) és valamiért meg voltam győződve arról, hogy D. megint itthonfelejtette a kis dobozt. Azért a biztonság kedvéért felhívtam, hogy "ugye nem vitted el..." és persze ezúttal elvitte, sőt, már be is termelte a tartalmát. Hát, nem voltam éppenséggel boldog, mivel rossz a kapucsengőnk, így minden zajra kirohantam a folyosóra, hátha jönnek a kéményseprők, és a vizet nem mertem megengedni, nehogy elszalasszam őket (ehhez persze hozzátartozik, hogy ez már a második figyelmeztetés, és harmadjára törik be az ajtót). Így farkaséhesen ültem és lettem nagyon dühös, amikor kiderült, hogy nem is aznap jönnek... Hipergyorsasággal kezdtem el végül tésztát főzni, és összedobálni mindent, amit a hűtőben és a környékén találtam. Az eredmény meglepően nagyon finom lett, ez biztosan bekerül a gyors vacsik közé, és lehet, hogy ezentúl a kéményseprőkre is nagyon szeretettel gondolok majd... :)

Hozzávalók:

• egy adag tészta (Na ez az, ami nekem sohasem megy. Ezúttal tutira akartam menni, és a tányérba mérve főztem ki az "egy adag" tésztát, amiből így csak 3 nagy adag lett... :) )
• 1 kis fej lilahagyma
• 1 póréhagyma zöldje
• 1 nagyobb gerezd fokhagyma
  
• 1 szelet Nagyi féle, töltött tojáshoz való sonka
  
• 3 "szelet" szárított paradicsom
• 1 csokor petrezselyem
• kb. 1 dl tejszín
• füstöltsajt kockák
  

Miközben a tészta fő, kevés olívaolajon megpirítom az összevágott hagymákat, majd hozzádobom a kockákra vágott sonkát, majd a petrezselymet, és a szárított paradicsomot, végül pedig összefőzöm a tejszínnel, és beleolvastom a sajtkockákat. Egy fél csipet tengeri sót, és negyed kk borsot adok hozzá, de ezen kívül semmit, hadd érződjön minden zöld, lila, piros, rózsaszín, és barna íz...

Költségek (2 éhes személyre):

• három adag tészta: 75 Ft (Lidl, durumlisztből)
• lilahagyma: 30 Ft
• póréhagyma: 100 Ft
• fokhagyma: 2 Ft
• 1 szelet sonka: 20 Ft
• szárított paradicsom: 60 Ft
• petrezselyem: 50 Ft
• 1 dl tejszín: 50 Ft (Lidl, 2 dl 99 Ft)
• 10 dkg füstöltsajt: 180 Ft

Összesen: 567 Ft

My band

Ez nagyon tetszik! :)

1. Menj a Wikipedia Random Article oldalára. A cikk címe az együttesed neve.
2. Ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.
3. Végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, et lesz a cd borítója, bármi is legyen rajta.

Mézes fűszeres csirke balzsamecetes ricottás salival

Nu, ez az a kaja, amit a Rosinanté-ban tanultam, és végre elkészítettem itthon is. Bár az igazat megvallva, már múlt hét végén készült egy verzió, csak tandoori masala helyett garam masalával, ugyanis... Szóval péntek reggel elmentem piacra, semmi nagybevásárlás, csak ami kell, meg amit nem lehet otthagyni. :) Úgy volt, hogy szombaton megyünk ki a legtündéribb kisbabóval megáldott barátainkhoz, viszünk ebédet, meg szülinapi Sachert (mit csináljak, D. egyszerűen ragaszkodik hozzá... :) ). Szóval vettem tandoori masalát, meg az Ázsiai boltban beugrott (de tényleg!) a kosaramba egy zacsi narancssárga cukorgolyó, aminek a felhasználásán azóta is gondolkodom (nem tudom miért, de barbie-torta szonyájára képzelem el, pedig én szinte kizárólag machboxoztam...), meg persze mindent amire szükség volt, és felvittem Anyuékhoz, hogy majd átmegyünk érte reggel, vagy oda megyünk aludni hajnalban a buli után, az mégiscsak közelebb van. Mindenesetre úgy alakult, hogy hajnalban hazasétáltunk, és reggel persze örültünk neki, hogy a boltig el tudunk támolyogni, nem hogy még kocsiba üljünk (persze a véralkohol szint is kérdéses lett volna... :) ) és áthozzuk a cuccokat. Úgyhogy csak az itthon lévő masalából gazdálkodhattunk, de így is finom lett. És muszáj megemlítenem, hogy D. egyszerűen fantasztikus volt, amúgy is otthon van a konyhában, és tök finomakat főz, de most annyira a kezem alá dolgozott, hogy tényleg csak fűszereznem kellett, és mondanom, hogy mit mibe, milyen sorrendben (mondjuk másra nem is nagyon lettem volna képes ilyen macskajajjal :) ).
Tegnap D. nővére és pasija átjöttek vacsizni, és mivel eddigre már hazakerültek a hozzávalók, elkészült az eredeti recept. Azért ez sem ment tökéletesen zökkenőmentesen, ugyanis reggel persze elfelejtettem kivenni a húst a fagyasztóból, így a mikróban olvasztottam kb fél óráig, mire kiolvadt. Így D. nővéréék még nyakig a főzésben találtak minket, de ennek is megvolt a hangulata, lelkesen kevergettek mindent, amit kellett. :) D. ez alkalommal (felbuzdulva a múlt hétvégétől, amikor a tortát is nagyjából ő csinálta) egyedül vágott neki a Sachernek, és tök ügyes is volt (bár az azért vicces, amikor minden lépés előtt kérdez, aztán amikor odamegyek segíteni, közli, hogy hagyjam, ezt most ő csinálja... :) ).
Végül elkészült a hús, amihez balzsamecetes salátát adtam, C&V féle házi ricottával. A balzsamecetről pedig csak annyit, hogy nagyon régóta ki akartam próbálni, és azt hiszem a tegnap este után maradni is fog a mindennapokban is, annyira finom!

Hozzávalók a husihoz(2 személyre):

• 1/2 kiló csirkemell
• 1 kis joghurt
• 1,5 ek méz
• kb. 1 ek apróra vágott gyömbér
• kb. 1 ek apróra vágott fokhagyma
• 1 ek tandoori masala
• 1 ek őrölt koriander
• fél ek kurkuma
• fél ek curry (én madras curryvel csináltam)
• só

A joghurtba belekeverem a mézet és a fűszereket, majd beleforgatom a kis csíkokra vágott csirkemellett. Picit állni hagyom, majd nagyon felforrósított wokba teszem (alá egy kevés olívaolajat teszek), és kb. 35 perc alatt puhára sütöm.

A salihoz:

• 1/2 fej kínai kel
• 3 kisebb paradicsom
• 1 nagyobb répa
• 1 póréhagyma zöld vége
• 1 piros kaliforniai paprika
• házi ricotta (1 liter tejből)
• balzsamecet
  

A zöldségeket összevágom, és a nagyobb darabokra morzsolt ricottával együtt összekeverem. Meglocsolom balzsamecettel, és kész.

A fenti kép a Rosinantéban készült, naan kenyérrel. Ha valaki véletlenül tudja, hogy hol lehet ilyen fém saliformázó formát (vagymit) szerezni, amivel a képen látható salit formáztuk, szóljon légyszi, nagyon bejött... :)