Satay szószos csirke balzsamecetes répákkal

Amikor januárban D. kijött hozzám hosszabb időre Amszterdamba, elég durva körülmények között éltünk. A lakás a három hét üresen állásnak és fűtés nélküliségnek köszönhetőn konkrétan lefagyott. Kint, a mínuszokban melegebb volt, mint bent a lakásban, ráadásul a beton alapzatból sütött a hideg. Mivel ágyunk nem volt, hanem egy kétszemélyes matracon aludtunk a földön, az első éjszaka körbepolcoltuk magunkat a bőröndökkel, és mindent a matrac alá tettünk, ami nem volt gömb alakú. :) A csoda lila minikályhánkkal 3 nap alatt befűtöttük a nappalit, ahol aludtunk. De a folyosóval és a konyhával nem nagyon tudtunk mit kezdeni, olyan hidegek voltak, hogy az elektromos fűtőtesteink nem bírtak velük. Hát igen, a konyhaajtó alatti öklömnyi rés, ami a hátsó erkélyre nyílt, nem nagyon segített a dolgon... A legszebb a fürdőszoba volt, ahol egy légtérben, kb. 2,5 négyzetméteren van a wc és a zuhanyzó is, és mindez beton alapokon. Így a zuhanyzás egy élmény volt, főleg, mert a csövek fele lefagyott, így a melegvíz - amúgy sem túl erős - sugara erősen megcsapant. Lényeg, ami lényeg, hogy D. bátyja úgy döntött, hogy elruuccan hozzánk egy "üzleti útra", és kicsit feltáplál minket, na meg megengedi, hogy a szállodai szobájában melegvízzel hajat mossak, ami nagy esemény volt, komolyan mondom! :)
Egyszóval csoda kényeztetésben volt részünk ez alatt a pár nap alatt, elég jó helyeken kajáltunk, többek között elmentünk a Jordaan-ban egy indonéz étterembe rica table-t enni. A rice table lényege (én így tudom, de javítsatok, ha tévedek), hogy egy adag rizs kíséretében kihoznak mindenből egy picit, amit az étteremben készítenek. Így elég gyorsan végig tudod kóstolni az indonéz konyha helyi kínálatát, és választani tudsz, hogy legközelebb miből eszel nagyobb adagot! :) Én szinte mindenért oda voltam, de persze a legalapabb dolog, a satay szósz is nagyon magával ragadott. Így kapva kaptam az alkalmon, amikor a Lidl-ben megláttam, hogy árulnak satay-szószt, amit legközelebb azért majd házilag készítek, mert nem tűnt nagyon bonyolultnak. :) A csirke mellé egy, szintén az indonéz étteremben kóstolt savanykás-édes répa köretet próbáltam meg reprodukálni. Hát, nem pont olyan lett, de azért nagyon ízlett! :)

A csirkéhez:

• 60 dkg csirkemell
• egy üveg satay szósz
• legközelebb pici citrom, mert kicsit édes volt nekünk a szósz
• só, bors, olívaolaj

A kockákra vágott csirkét olívaolajon sóval, borssal készre párolom, ha már kész, akkor rátolom a satay szószt, és esetleg a citromot. Kész. :)

A répa-körethez:

• 3-4 nagyobb répa
• cukor
• 3-4 ek balzsamecet
• vaj+olívaolaj

A répákat félbe, majd 3-3 ba vágom, és a vajon és olívaolajon megpárolom. Közben rászórok 1-2 ek cukrot, és 3-4 ek balzsamecetet. Addig ízesítgetem, amíg meg nincs a kellően édes-savanykás íz.

Narancsos répa saláta

Évek óta járok félévente egyszer-kétszer egy ortodox családhoz sabbathi vacsorára. Vendéglátóink mindig rendkívüli finomságokkal várnak minket. Ez a sali az egyik kedvencem, mert nagyon egyszerű, de nagyon finom, igazi téli csodasali, mind a színével, mind pedig a hozzávalók árával együtt, ami azért tél közepén nem mindegy.

Hozzávalók:

• 4 nagy répa
• 2 kisebb narancs
• egy nagyobb vöröshagyma negyede
• narancslé, vagy, ha lédús a narancs, akkor annak a leve

A répákat megpucolom, lereszelem, a narancsokat cikkekre szedem és a cikkeket 3-4 darabra vágom, a hagymából hajszálvékony szeleteket szelek, és icipici kockákra vágom. Ezeket összedobom egy tálba, a narancsot kicsit kézzel összenyomom, hogy kijöjjön a leve, ha nem elég, akkor öntök hozzá egy kis narancslevet is. 1-2 óra a hűtőben nem árt neki, de anélkül is nagyon finom! :)

Tejszínes petrezselyem szósz

Nagyon durva időeltolódásban vagyok, illetve remélem, hogy már csak voltam, és a dolgok alakulásával majd most megint visszatérek a megfelelő időzónába, és nem fogom minden nap azt hinni, hogy most másnap van, ami azért valljuk be, nagyban megnehezíti a helyes napokon való helyes egyetemi órákon való részvételt! :) Szóval, még hetekkel ezelőtt voltunk Rosinantézni D.-vel, amolyan szakdolgozatírás előtti, Amszterdam utáni rápihenésként. Három tökéletesen regeneráló napot töltöttünk ott, és közben isteni kajákkal kényeztetek minket. Végigkósoltuk a fél étlapot, ettünk carpaccio-t marhából és libamájból, fűszeres camembert-rel töltött empanadast, konyakos kacsalevest, házi szürkemarhaburgert, forró csokidesszertet, olyan zöldborsos meggyfagyival, hogy majdnem elájultam, na meg a fenti szósszal tálalt minicsirkét vajban párolt zöldségekkel, ezekre így kapásból emlékszem (na jó, nem, csak persze felírtam őket :) ). Minden isteni volt, a minicsirkéhez adott petrezselymes mártás miatt pedig D. másnap újra rendelte a fogást. :) És persze, - mivel ez egy ilyen hely - a végén megkérdeztül Zsoltot, a séfet, hogy mégis hogyan készül ez, így a héten a barátainknak adott vacsorán már ezzel villoghattam - persze nem tagadtam le Zsolt múlhatatlan érdemeit sem! :) A világ legegyszerűbb és egyben legfantasztikusabb szósza, a világ legegyszerűbb sült csirkéjéhez, szerecsendiós krumplipürével.

A petrezselyem szószhoz:

• 3 csokor petrezselyem
• kb. 1,7 dl tejszín
• só, bors

Késes aprítóba dobtam a 6-ba vágott petrezselymeket, és melléöntöttem a tejszínt. Mázlim volt, hogy éppen jó volt az arány, mert eszembe sem jutott apránként adagolni a tejszínt. :) "Összeturmixolom", majd serpenyőbe öntöm, éssóval, borssal kb. harmadára forralom. Isteni, a színe gyönyörű, imádom a tavaszt!!! :)

A sült csirkéhez:

• egy, 1,7 kg-os konyhakész (ez az, amikor ki van belezve teljesen, nem? mindig bajban vagyok, ha kérem, vagy barokkos körmondatokkal írom körül, vagy rámutatok, és megkérdezem, hogy mi minden van benne :) ) csirke
  
• 10 dkg vaj
• fél citrom
• rakat szárított zöldfűszer, mindenféle: rozmaring, kakukkfű, majoranna, borsikafű, stb.
• só

A csirkét átmosom, amíg kicsit szárad, addig összekeverem a vajat a fűszerekkel, hogy egy kenhető masszát kapjak, közben kóstolgatom, hogy elég erős íze legyen. A csirke bőrét mindenütt fellazítom, hogy beférjenek az ujjaim alá. A vajas fűszeres krémet betolom a csirke bőre alá, ez a mennyiség elég arra, hogy viszonylag vastagon legyen mindenfelé a krém. Ha ezzel megvagyok, a maradék, kezemen lévő vajjal átmasszírozom a csirkét kívülről is, nem mintha a vaj belülről nem itatná át annyira, hogy eszméletlenül ropogós legyen a bőre... Ha ez megvan, betolom a fél citromot a hasába, és mehet is a sütőbe, 180 fokra. A sütési idő, asszem, hogy Stahl Judittól való, de már egy ideje csak saccperkábé sütöm addig, inkább nézegetem. Az alap fél óra, plusz fél kilónként 20 perc. Én általában a vendégek érkezése utáni negyed órára időzítem az elkészülést, így tuti még forró, ha végeztünk a levessel. :)

:)

Szakdolgozat megírva, már csak néhány javítás, és mehet köttetni. Meleg van, nyitott teraszajtónál ülök, a héten D.-vel végre megvettük a lakást, már csak ki kell fizetni. :) A gépemen pihen jópár kaja fotó, ami csak posztolásra vár, úgyhogy most talán tényleg újra bele tudom vetni magam a blogolásba. Pozitív energia, jókedv, tavasz van!!! :)