Spenótos-pórés-tejszínes csirke

Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádok másnaposan főzni. Amikor az ember túl van az első 2-3 órán, amikor kizárólag a folyadékbevitel különböző furfangos módjain van ereje töprengeni: én pl. szinte kizárólag vizet iszom (persze, néha egy kis borral felöntve :P), de ilyenkor általában szükség van valamilyen cukros "lónyálra" is, vagy ha igazán profik akarunk lenni, akkor egy jéghideg banánturmixra... Szóval amikor végre elkezd derengeni, hogy most már talán valamilyen kaját is be kéne juttatni, hisz ez a következő lépés a jobban léthez, akkor jön az 5 méteres körzetben található ehető dolgok végiggondolása, ami a leggyakrabban valamilyen elérhetetlen álomkaján való merengéshez vezet. Amikor 3-4-szer elvetettük, majd megint megkívántuk az adott táplálékot, akkor jön a dolog neheze, az ágyból való kikászálódás, majd visszaesés, újra kikászálódás, lassú öltözés, lakás elhagyása, majd visszatántorgás a sapkáért, amit jól a fejünkbe lehet húzni, a lakás újbóli elhagyása, majd újabb visszatérés a (legalább) fél literes folyadékért, és a lakás végső elhagyása. Ha szerencsénk van, ehhez még társaságunk is akad, aki még a piacra is elkísér bennünket, ahol röpke 2-3 órányi döntésképtelenség után megvesszük azt, amit eredetileg nem akartunk, és ott felejtünk mindent, amiért kimentünk, hogy aztán az utolsó pillanatban a legfontosabbak azért az eszünkbe jussanak. A hazafelé út már sétagalopp az odafeléhez képest. Otthon aztán két irányúvá válhat a folyamat: vagy azonnal elkezdünk főzni, vagy leheveredünk egy félórácskára, és akkor egy kamuspagettivel az ölünkben nézzük este a tévét, feledve minden gasztronómiai álmodozásunkat. De ha elég energiával rendelkezünk, akkor a főzés sokkal nagyobb öröm lesz, mint egy sima kora esti főzőcske, hiszen a szervezetünk már kiéhezve várja az általa tökéletesnek ítélt kaját, és a várva várt esti buta filmet.
Nos, hát ilyennek indult az a bizonyos kedd is, csakhogy végül kamuspaggetivel végeztem, így az ötlet megvalósítás megmaradt pár nappal későbbre. :)

Hozzávalók:

• kb. 60 dkg csirkemellfilé
• 1 nagy póréhagyma
• 20 dkg spenót
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• 1-1,5 dl tejszín
• só & frissen őrölt bors
  
• olívaolaj & vaj
• 1 fél csipet szerecsendió

A póréhagymát és a fokhagymát felkarikázom, majd vaj & olivaolaj keverékén megpárolom, aztán hozzárakom a csíkokra felszeletelt csirkét, amit megsózok és megborsozok. Mikor a csirke már majdnem kész (~25 perc után), hozzáteszem a száraitól megszabadított, jól átmosott és csíkokra vágott spenótot, és a tejszínt, majd készre főzöm vele a húst. A legvégén jöhet bele még egy reszelésnyi szerecsendió is. D. a "majdnem tökéletes" jelzővel illette (ugyanis én 2 dl tejszínt tettem bele, ami kicsit sok volt, és ezt sérelmezte :) ).