Tom kha khai

D.-vel bolondulunk a thai kajákért. Legyen szó sült tésztról, vagy green curry-ről, egyszerűen imádjuk. És azok a levesek... Hmm... A tom kha khai pedig különösen nagy kedvenc, egyértelműen D. number one-ja. És mivel azért nem tudunk minden nap/héten beüli a Kisparázsba, így már sokszor felmerült, hogy talán itthon is meg kéne próbálkozni vele. Nos, a próbálkozás megvolt, nem lett rossz, de azért van még mit finomítani. Például ha legközelebb nem felejtek el galangált venni, az biztos fog még dobni valamit a levesen. :) Mindenesetre azért D. nem hagyta, hogy másnap bevigyek a melóba akár csak egy kis tányérnyit is, az egész az ő ebédjeként végezte, pedig maradt vagy még 3 adagnyi... :)

Hozzávalók:

• 2 nagyobb szál citromfű
• kb. 5 cm gyömbér héjastul karikára vágva
• kb. 1,6 liter húsleves (alaplé lenne az igazi, de persze kockából)
• 1 doboz kókusztej
• kb. 40 dkg csirkemell, felkockázva
• halszósz, cukor, lime vagy citromlé
• friss koriander a tetejére

A citromfüvet nagyon darabokra vágom, és késsel kicsit összeroppantom. A lábast felforrósítom, beledobom a citromfüvet és a gyömbért, és 1-2 percig csak a hőn, minden nélkül átforrósítom. Felöntöm a húslevessel, és beleteszem a csirkekockákat. 5 perc után beleöntöm a kókusztejet, és azzal gyöngyöztetem addig, amíg a csirke meg nem puhul. A végén halszósszal, kis cukorral és limelével ízesítem, és megszórom friss korianderrel. Mi csináltunk mellé még a pad thai-ból maradt rizstésztát, és azzal ettük.

ps: Időközben kipróbáltam Chili&Vaníliáét is. Elég jó lett, bár a curry pasta miatt kicsit más, mint amit megszoktunk. De azért azt hiszem, ez is marad. :)

Kamu thai csirkés sali

Pár éve elvesztettem egy fogadást. Annával (akinek a tollából A kanapé sztorit is ismerhetitek) fogadtunk, hogy amennyiben ő kibírja egy hónapig póker nélkül, én megtan

ítom főzni, vagy legalábbis elkészítek előtte tíz általa választott kaját, ami közben ő lelkesen jegyzetelhet. A fogadásnak persze nevelő célzata volt, és örültem, hogy elvesztettem, azonban egy pár alkalom után megszakadtak ezek az esték, mivel Anna besokkalt már az egyedül, listáról való bevásárlás gondolatától is. Azóta Amszterdamban túlestünk az első indai, húsos kaja elkészítésén, persze ezt még közös bevásárlás előzte meg. Péntek este azonban a nyersanyagokkal felvértezve várt, és - bár amikor odaértem, még nem tudtam pontosan, mit fogunk enni - végül olyan kaja kerekedett ki belőle, amit egy héten belül tuti újra megcsinálok.

Hozzávalók a salihoz:

• egy fej jégsaláta
• 2 nagyobb répa lereszelve
• 3 közepes paradicsom
• egy kisebb uborka
• 1 csomag újhagyma, a zöldjével együtt
• bármi, ami kézbe kerül és beletehető egy salátába

Hozzávalók a sali öntethez:

• 6 ek olívaolaj
• 1 ek szójaszósz
• 3 cm reszelt gyömbér
• 1,5 nagy gerezd fokhagyma reszelve
• 2 ek citromlé

Ezek persze csak hozzávetőleges arányok, pláne, hogy ha nagy salit csinálunk, ennyi öntet kevés lesz hozzá. Amúgy összekeverni, és kész.

A húshoz:

• fél kg csirkemell picire kockázva
• egy kis doboz joghurt háromnegyede
• 1,5 ek szójaszósz
• 3 cm reszelt gyömbér
• 3 gered fokhagyma apróra vágva
• egy fél citrom leve
• egy csorgatásnyi olívaolaj

A húst bepácolom a fentiekbe, kicsit hagyom állni, aztán kis olívaolajon készre sütöm. Só nem kell bele, a szójaszósz elég sós!

A végén összekeverem a salátát, a húst és az öntetet, és megszórom sós mogyoróval. (Ideális esetben ezt együtt lehet sütni a hússal, vagy külön megpirítva, és mozsárban apróra törve szórni a salira. Mi csak szimplán elfelejtkeztünk erről, és persze a fotózás után, egészben szórtuk a salátára.) Isteni! :)

Kókuszos-gyömbres karfiolleves á lá Bombadil Toma

Az úgy volt, hogy egy nagyon kedves munkatársam megkérdezte, hogy mibe tennék kardamont, mert hogy ő vett ugyan, de gőze sincs, mit csináljon vele.

Miután az összes létező tudásomat átadtam neki a témában (ami nagyjából 5 mondatban ki is merült), elkezdtem kardamonos recepteket nézni neki. Na, ezt nem akkor találtam Tománál, hanem hetekkel később, viszont feltűnt, hogy van benne kardamon. Így át is küldtem neki, és amikor jobban megnéztem a receptet, rájöttem, hogy kókusztejen (és persze kardamonon) kívül végülis minden van hozzá otthon is. Így eldőlt az

ebéd sorsa, úgyis pont gyömbéres-kurkumás kaját terveztem, hogy legalább a tél végét kihúzzuk mindenféle betegség nélkül. A piacon becsúszott még a kókusztej mellé egy csokor friss koriander is. IMÁDOM a friss koriandert. Egy pár hónapja nem ettem már, és teljesen kikészültem, hogy hogy lehet valami ilyen elképesztően finom! Úgyhogy a leves mellett mindenhez azt eszem most, néha meg csak úgy magában pár szálat. Ilyenkor azért kemény belegondolni, hogy fél évig Amszterdamban mindig volt otthon, persze egy kis menta meg bazsalikom mellett - a negyedünkben fillérekért árulták minden sarkon...

Íme a recept, Toma oldalán: http://tomakonyha.blogspot.com/2011/02/indiai-izek-kokuszos-karfiolkremleves.html

Én személy szerint kihagytam belőle a paradicsom sűrítményt, a kardamont, és a joghurtot, és több fokhagymát és gyömbért használtam. Egyszerűen isteni!

Thai curry Nigella módra

Még tartozom a karácsonyi gasztroajándékokkal való eldicsekvéssel, bár valószínűleg csak fénykép nélkül jönnek össze, a következő pár nap ugyanis vizsgával, és visszaúttal lesz teli Amszterdamba! :) Lényeg, hogy az egyik vadiúj szakácskönyvemből van ez a thai curry recept, ami kesudió helyett mandulás lett, és persze csak enyhén csípős, de tényleg jól sikerült. Bár a recept szerint curry éppenséggel nincs benne, azért én beletettem egy pici madras curryt, biztos, ami tuti! :) Ha minden jól megy, akkor napokon belül már a kedvenc kis thai éttermemben eszem - bár valszeg nem curryt, a csípősségére való tekintettel. Meg indonéz kifőzdében, meg sültkrumplit a Waterloo-n, hú... már nagyon mennék vissza... És ezúttal D.-vel! :) Na, mielőtt elkezdenék komolyan ömlengeni, íme a recept:

Hozzávalók:

• 65 dkg darált marhahús (a recept persze csirkével van, de most így alakult, ez tűnt jó választásnak a piacon)
• 1 nagy fej vöröshagyma
  
• 3 dl húsleves
• 3 dl kókusztej
• egy marék mandula
• 3 ek tejföl
  
• 4 cm gyömbér
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 kk kurkuma
• 1 kk római kömény
• 1 kk őrölt koriander
• 2 kk madras curry
• frissen darált szárított chilimag (ezt vajon így hívják? ilyen tekerős izé, én chili helyett használom, amilyen sokat eszünk, ahelyett ez éppen jó)

A vöröhagymt és a fokhagymát megpárolom egy kis olivaolajon, aztán rádobom a marhahúst, kifehérítem, és fedő alapp picit párolom, majd fűszerezem, és felöntöm a húslevessel. Ha már majdnem kész, mehet bele a kókusztej, a végén pedig a tejföl. Tálaláskor megszórom pirított mandulával, és korianderrel, ha lenne. Nem baj, hétvégén már megint ott lesznek a mentától illatozó zöldségeseim, de jó is lesz... :)

Amszterdam II. - Multikulti ihletésű rizstészta kókusztejjel, gyömbérrel és lime-al

Hát, sikerült egy brutál multikulti negyedbe költöznünk, ahol a lakosság 50%-a marokkói, 30%-a fekete, a maradék 20% pedig holland, plusz még vagyunk mi is. :) Ha kinézek az ablakon, a játszótéren 6-7 éves forma csadoros lányok játszanak a körhintán, Anna pedig tanúja volt annak, ahogy egy alacsony, ősz hajú kaftános bácsi megkér egy 2 méteres fekete fiatalt, hogy vegye már le neki a polcról a kimondhatatlan nevű, arab feliratú zacskót. Tegnap elmentünk megnézni a helyi bevásárló utcát, ami egy piachoz hasonlatos, van itt minden, ami kell. Leginkább a San Francisco-i kínai negyed piacaihoz tudnám hasonlítani: itt sem értem a feliratokat, mert - ha vannak egyáltalán - akkor arabul vannak, és itt sem ismerem a zöldségesnél található zöldségek/gyümölcsök jó részét. Iszonyatosan kirívunk ebből a közegből, de próbálunk "beilleszkedni", vagy legalábbis ismeretségeket kialakítani - pl a zöldséges már megismert minket, amikor másodjára jártunk ott (hmm... olyan szőlőt vettünk, hogy összefut a nyál a számban, ha az ízére gondolok).
Amióta megérkeztünk, valamiért thai kaják ízei járnak a fejemben. Persze ennek köze lehet ahhoz is, hogy megtaláltam azt a kis thai éttermet, amit valaki nagyon javasolt, és csorgattam a nyálamat előtte jó 10 percig (egyelőre nem tudjuk, mennyire leszünk az éhenhalás szélén, így addig csak a nyálcsorgatás marad). Ezenkívül olvastam Starkoffer barátjának tök jó beszámolóját a thai konyháról, így ez is dobhatott egyet a kedvemen. Így adódott, hogy harmadik reggel felkelve, pontosan tudtam, hogy mit fogunk ebédelni. Már, ha kapható hozzá minden a boltban, és nem olyan méregdrága. Hát, az, hogy a lentebbi hozzávalók a legtipikusabb sarki ABC-ben (itt: AlbertHein, azaz AH) is megtalálhatóak, ráadásul fillérekért, azért eléggé meglepett, és rájöttem, hogy talán ebben (is) igaza volt Anyunak, amikor felvetette, hogy talán ne vigyek magammal halszószt a bőröndben, tuti itt is kapni, és ha kiömlik... Persze elhoztam magammal, de a nyitott szójaszószos üveget azért végül otthon hagytam. :) Azt hiszem, itt kicsit megváltozik majd az étkezési kultúránk, vagy legalábbis sok sok új dolog is bekerül a mindennapokba. Már alig várom, hogy ne a város másik felébe kelljen átmenni kedves évfolyamtársam koleszébe, hogy tudjunk főzni, hanem nekünk is legyen már egy 2 lapos villanyrezsónk, ha igazi tűzhelyre nincs is esélyem. :)

Kamu thai rizstészta

Hozzávalók:

• 2 csomag 250 grammos rizstészta
• 2 csomag 200 grammos shrink rudacska
• 1 db 400 grammos kókusztej (az otthoni sokkal, de sokkalhígabb, vagy lehet, hogy vmi sépci fajtát vettünk, mindenesetre ezt legközelebb ugyanennyi vízzel fogom higítani)
• 3-4 cm gyömbér apróra vágva
• 1 fél lime leve és héja, apróra vágva (ugye, ugye, ha nincs reszelő...)
• 1 csomag újhagyma, zöldjével együtt felkarikázva
• 3-4 nagyobb gerezd fokhagyma, de többet is elbír
  
• só, kicsi bors

A felkarikázott újhaymát megpárolom a fokhagymával együtt, kicsit pirítom a falatokra vágott rákkal, aztán hozzáöntöm a kókusztejet (és legközelebb a vizet), kicsit forralom, majd ízesítem gyömbérrel, lime-al, sóval és kis borssal. Közben kifőzöm a rizstésztát: forró vízbe teszem 3-4 percre, aztán hideggel lebölítem. Frissen fogyasztandó!