
Szóval a réteslapok még mindig ott figyeltek a hűtőben. Úgyhogy úgy döntöttem, mégiscsak nekivágok
Ízbolygó zöldséges rétesének. Az eredmény fantasztikus lett, még D. is megette. :) Azt hiszem, bekerül a repertoárba, mert másnap is ugyanolyan jó, így teljesen használható "munkaebédként" is (ami mostanában azt hiszem, kezd fő szemponttá válni). Erről álljon itt csak egy fotó, a többit a fenti linken. Sejtettem viszont, hogy e mellé azért jó lenne egy édes rúd rétes is, így aztán a nyersanyagok alapján ez lett belőle (a fénykép valami borzalmas, mivel alig tudtam kimenekíteni az égetően forró rétest a kezek közül, hogy megpróbáljak néhányat kattintani, de nem adtak túl sok időt...):
Almás-diós rétes

Hozzávalók:
- 4 nagy szem alma
- egy jó csurgatásnyi méz
- 4-5 kk fahéj
- 1 marék dió
- vaj
Az almát megpucolom, és kisebb kockákra vágom. A vajat és a mézet összeforralom, és megpirítom benne az almakockákat. Pár perc után rászórom a fahéjat, és kis lángon még 5-6 percig tovább pirítom. A réteslapot kinyújtom, megpakolom a töltelékkel, betolom a sütőbe, és nyamm. :)