Amszterdam II. - Multikulti ihletésű rizstészta kókusztejjel, gyömbérrel és lime-al

Hát, sikerült egy brutál multikulti negyedbe költöznünk, ahol a lakosság 50%-a marokkói, 30%-a fekete, a maradék 20% pedig holland, plusz még vagyunk mi is. :) Ha kinézek az ablakon, a játszótéren 6-7 éves forma csadoros lányok játszanak a körhintán, Anna pedig tanúja volt annak, ahogy egy alacsony, ősz hajú kaftános bácsi megkér egy 2 méteres fekete fiatalt, hogy vegye már le neki a polcról a kimondhatatlan nevű, arab feliratú zacskót. Tegnap elmentünk megnézni a helyi bevásárló utcát, ami egy piachoz hasonlatos, van itt minden, ami kell. Leginkább a San Francisco-i kínai negyed piacaihoz tudnám hasonlítani: itt sem értem a feliratokat, mert - ha vannak egyáltalán - akkor arabul vannak, és itt sem ismerem a zöldségesnél található zöldségek/gyümölcsök jó részét. Iszonyatosan kirívunk ebből a közegből, de próbálunk "beilleszkedni", vagy legalábbis ismeretségeket kialakítani - pl a zöldséges már megismert minket, amikor másodjára jártunk ott (hmm... olyan szőlőt vettünk, hogy összefut a nyál a számban, ha az ízére gondolok).
Amióta megérkeztünk, valamiért thai kaják ízei járnak a fejemben. Persze ennek köze lehet ahhoz is, hogy megtaláltam azt a kis thai éttermet, amit valaki nagyon javasolt, és csorgattam a nyálamat előtte jó 10 percig (egyelőre nem tudjuk, mennyire leszünk az éhenhalás szélén, így addig csak a nyálcsorgatás marad). Ezenkívül olvastam Starkoffer barátjának tök jó beszámolóját a thai konyháról, így ez is dobhatott egyet a kedvemen. Így adódott, hogy harmadik reggel felkelve, pontosan tudtam, hogy mit fogunk ebédelni. Már, ha kapható hozzá minden a boltban, és nem olyan méregdrága. Hát, az, hogy a lentebbi hozzávalók a legtipikusabb sarki ABC-ben (itt: AlbertHein, azaz AH) is megtalálhatóak, ráadásul fillérekért, azért eléggé meglepett, és rájöttem, hogy talán ebben (is) igaza volt Anyunak, amikor felvetette, hogy talán ne vigyek magammal halszószt a bőröndben, tuti itt is kapni, és ha kiömlik... Persze elhoztam magammal, de a nyitott szójaszószos üveget azért végül otthon hagytam. :) Azt hiszem, itt kicsit megváltozik majd az étkezési kultúránk, vagy legalábbis sok sok új dolog is bekerül a mindennapokba. Már alig várom, hogy ne a város másik felébe kelljen átmenni kedves évfolyamtársam koleszébe, hogy tudjunk főzni, hanem nekünk is legyen már egy 2 lapos villanyrezsónk, ha igazi tűzhelyre nincs is esélyem. :)

Kamu thai rizstészta

Hozzávalók:

• 2 csomag 250 grammos rizstészta
• 2 csomag 200 grammos shrink rudacska
• 1 db 400 grammos kókusztej (az otthoni sokkal, de sokkalhígabb, vagy lehet, hogy vmi sépci fajtát vettünk, mindenesetre ezt legközelebb ugyanennyi vízzel fogom higítani)
• 3-4 cm gyömbér apróra vágva
• 1 fél lime leve és héja, apróra vágva (ugye, ugye, ha nincs reszelő...)
• 1 csomag újhagyma, zöldjével együtt felkarikázva
• 3-4 nagyobb gerezd fokhagyma, de többet is elbír
  
• só, kicsi bors

A felkarikázott újhaymát megpárolom a fokhagymával együtt, kicsit pirítom a falatokra vágott rákkal, aztán hozzáöntöm a kókusztejet (és legközelebb a vizet), kicsit forralom, majd ízesítem gyömbérrel, lime-al, sóval és kis borssal. Közben kifőzöm a rizstésztát: forró vízbe teszem 3-4 percre, aztán hideggel lebölítem. Frissen fogyasztandó!

Vietnámi vacsi - Banh tom

Sok sok éve van egy vietnámi barátom, de valahogy csak az idén jutottunk el oda, hogy közös főzős estét tartsunk. Én a "szokásos"indiaival készültem, és egy spenótos-ricottás rétessel, és egy ahhoz illő (FINOmÁNIÁ-n tanult) fokhagymás camembert-es mártással. Hát igen, az a szósz kísértett, tudtam, hogy csak pár napig bírom, hogy ne csináljam meg! :) És, hogy mit ettünk? Előételként olajban "felpöndörített" fekete szezámmagos rizstésztalapot (úgy néz ki, mint a tortilla, és már többször néztem az Ázsiai boltban, de soha nem tudtam, mire való :) ) fokhagymás nuoc mammal, aztán volt banh tom, kis csalással, és citromfüves, frissensütött csirkedarabkák, szószba mártogatva, ismeretlen zöldsaláták egyvelege (így járunk, ha olyan helyen vásárolunk, ahol a vietnámi eladók csak az anyanyelvüket beszélik! :) ), és egyéb forrásból még panna cotta és tejbegrízes beilgli is. Ez utóbbiak szándékosan lógtak ki a sorból, de azért mind elfogytak! :)

Az igazán érdekes nem elsősorban az ételek gerincét adó rák illetve hús elkészítési módok voltak (bár ha a banh tom autentikusan készül, akkor egészen más a helyzet - például lehet, hogy komoly lelki traumát okozott volna lenyelni, de erről később), hanem a hozzá való szószok. A citromfüves csirke mellé kínált szósz iszonyatosan egyszerű, és mégis nagyon nagyon finom: ugyanannyi só és bors, felöntve citromlével, kis tálkákba adagolva. Az íze alapján sokkal bonyolultabb hozzávalókat képzel el az ember, pedig tényleg ennyire egyszerű, és nagyon megy ahhoz a csirkéhez! A másik szósz, nálam az este nagy kedvence lett, ebbe mártogattuk a rákot és a salit: a nuoc mam. Ennek az alapja egy vietnámi halszósz, ami vízben erjesztett halból készül hordókban: beletöltik a hordóba a megfelelő arányú halat és vizet, majd addig hagyják ott, amíg a hordó aljára szerelt csapból ki nem csöpög az összes bent lévő, összerohadt anyag. (Ha jól emlékszem, ez volt a lényege az elkészítésnek, de bármiféle javítás jöhet, Zoli! :) )Bár ez nem hangzi túl gusztán, az eredmény magáért beszél. Ezt kevertük össze apróra vágott fokhagymával és öntöttük fel vízzel (utána lehet még beletenni megint ezt a halas cuccot), és ebbe mártogattuk a sörtésztában kisütött rákot. (Tudatosan) életemben először győztem le a viszolygásomat, amit a rák iránt érzek, és a kettő hihetetlenül jó párosítás, a napokban megyek majd beszerezni ebből a halas szószból. Az említett desszertek előtt azért a vacsora első lezárásaképpen ettünk még licsit (én azt hittem, hogy ebből csak a rózsaszín, rücskös fajta létezik, de mi most a Vietnámban elterjedt fajtát kóstoltuk), és szárított majomkenyérfa-gyümölcsöt. Hát, azt hiszem, ez is felkerül a listára a gyakran fogyasztandók közé, pedig első falatra nem ízlett, de aztán újra belekóstoltam, és másodjára ráéreztem az ízére! Kicsit tömény, nem csoda, hogy kenyeret is készítenek belőle, de nagyon finom, édes íze van! Hát, ez volt az első találkozásom a vietnámi konyhával, de az biztos, hogy nem az utolsó! És akkor most jöjjön a banh tom autentikus receptje:

Banh Tom

Hozzávalók:

• 1 nagy édesburgonya (30-40 dkg)
• 1/4 teáskanál oltottmész (kalcium-hidroxid) (itt akadtak volna komoly problémáim a nyeléssel...)
• 3 bögre víz
• olaj
• 3/4 bögre liszt
• 1/2 bögre rizsliszt
• 1/4 teáskanál só
• 2 csipet kurkuma
• 3/4 bögre víz
• 25 dkg apró rák, héjában

Az édesburgonyát 6 cm hosszú, 0,5 cm széles, és 2 mm vastag csíkokra vágjuk. Egy tálban a meszet elkeverjük vízzel, és a burgonyacsíkokat 4 óráig áztatjuk benne. Egy wokba vastagon olajat öntünk, felforrósítjuk, és mellékészítünk egy szűrőt a lecsöpögtetésre. Kikeverjük a tésztát: lisztek, só, kurkuma, aztán hozzáadjuk a lecsöpögtetett édesburgonyát (amit az oltottmész addigra pürésre mart...). Egy kanálba kiveszünk 1/4 bögrényi tésztát, a tetejébe nyomunk 3 rákot, majd belecsúsztatjuk a forró olajba. Egyszer megfordítjuk, ha kész, lecsöpögtetjük, és salátával, valamint fokhagymás nuoc mammal tálaljuk. A receptért, és az estéért, köszönet Zolinak! :)