Avokádó koriander pesztóval - Reggeli

Hétvégente imádok reggelizni! Reggel felkelés után lemegyünk a boltba, veszünk valami isteni ropogós pékárut, és felérve kipakoljuk a hűtőt: telepakolunk egy tálat zöldségekkel

(amibe persze becsúszik az elmaradhatatlan 2-3 gerezd fokhagyma csak úgy egészben), ha nem mozzarella salit csinálunk, akkor csak úgy szeletekre vágjuk a mozzarellát, locsolunk rá olívaolajat és megszórjuk frissen őrölt borssal, vagy D. tonhalkrémet csinál. Kitesszük a sajtokat, húsokat, vagy éppen házi subway szendvicset csinálok édes chili szósszal. A lényeg, hogy nyugiban reggelizzünk mondjuk egy órán át, és közben persze megy az éppen aktuális kedvenc sorozatunk. Nálunk így indul a hétvége. A héten viszont sikerült elképesztően finom avokádót vennünk, és maradt még koriander is a levesből. Úgyhogy gyorsan beledobtam az aprítóba mindent, és igazi, gyönyörű tavaszi zöld reggelink volt.

A koriander pesztóhoz:

• egy csokor koriander
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• egy harmad maroknyi sós mogyoró
• 1 kisebb szárított paradicsom
• olíva és mogyoró olaj, kb. fele-fele arányban

Rakott zöldségek kánikula módra

Hihetetlenül meleg van kint, és ennek megfelelően mindenki a forró konyha hátrányait ecseteli a posztjaiban. Én nem tudom, hogy mi történt velem, de a heti hőségrekord napján egyszerűen bevetettem magam a konyhába, és D. őszinte megrökönyödésére és aggodalmára eltöltöttem vagy 3 órát a 60 fokban. Van, hogy az ember megkíván egy kaját, és csak azt tudja elképzelni magának. Nálam ez rendszeresen akkor fordul elő, amikor az aerobik teremben ugrabugrálok, vagy súlyzókkal a kezemben azt kérdezem magamtól, hogy "miért is jutott eszembe, hogy lejöjjek egy ilyen meleg nap tornázni???", és közben szép lassan kirajzolódik "A" kaja, amit egyszerűen enni akarok, akármi van. Félreértés ne essék, nem csokihegyek és zsírszalonnák lebegnek ilyenkor a szemem előtt, ez a mostani kaja is teljesen egészséges, csak zöldségekből áll, de ha ez kell, akkor ez kell. Ilyen akkor szokott még előfordulni, ha másnaposan korog a gyomrom, de erről már elmélkedtem régebben. :) Szóval torna után gyorsan kihúztam a piacra, és azzal nyugtatgattam magam, hogy igazából én D.-nek készítek egy újabb (és ezúttal nagyobb) adag padlizsánkrémet, és ez a kaja csak mellékesen készül, ha már begyújtottam a sütőt alapon. Ennek az lett az eredménye, hogy vagy 2,5 óráig ment a sütő, meg vagy 2 gázláng, és mondanom sem kell, az új albérlet konyhája nélkülöz mindenféle ablakot... Viszont megérte. Egyrészről ott figyelnek a padlizsános üvegek a hűtőben, arra várva, hogy D. csillogó szemmel befalja őket, és megkérdezze, hogy "van még?", másrészről pedig elég jó kaja lett ez. Pont, ahogy elképzeltem, nagyon könnyű (férfiembereknek ajánlott tésztát, vagy nagyobb mennyiségű sült húst tolni mellé), és másnap reggel, hidegen vagy később langyosan is nagyon finom!

Hozzávalók:

• 3 kisebb padlizsán
• 2 közepes cukkini
• 3 nagyobb paradicsom
• 2 marék olajbogyó
• 15 dkg fetasajt
• 2,5 ek szezámmag
• olívaolaj
• oregánó, bazsalikom (ha lehet, friss)
  

A padlizsánt és a cukkinit meghámozom, karikákra vágom, majd a padlizsánt besózom, és hagyom állni 15-20 percig. Utána leöblítem róla a sót, és olívaolajon átpirítom egy kevés oregánóval, majd ugyanígy teszek a cukkinivel is. Közben vizet forralok, a paradicsomokat megszabadítom a héjuktól (bevágom keresztbe a paradicsomokat, bedobom a vízbe, egy perc után kiveszem, és lehúzom a héjukat)., és kockára vágom. Egy tepsi alját kikenem olívaolajjal, réteszek egy réteg padlizsánt, cukkinit, paradicsomot, olajbogyót (félbevágva), sajtot, és megszórom egy kevés szezámmaggal és a fűszerekkel (ha van friss bazsalikomom, azt teszek rá, de most nem kaptam, a növénykémen meg nem volt elég), majd ugyanígy tovább rétegzem, amíg el nem fogynak a hozzávalók. Sütőben közepes hőfokon (végülis ha kitenném a napra, ott is megfőne...), kb. 20-25 percet sütöm. Akik nem bírják a nyúlkaját, azok ehetik tésztával! :)

Tésztával 4 személyre:

padlizsán: 200 Ft
cukkini: 250 Ft
paradicsom: 150 Ft
olajbogyó: 80 Ft (kb, ha elosztom az üveg árát a felhasznált mennyiséggel)
fetasajt: 200 Ft
szezámmag: 30 Ft (ugyanezzel a módszerrel)
1 csomag fussili/spagetti: 150 Ft (Lidl, durumlisztből készült)

Összesen: 1060 Ft 4 főre
Elkészítési idő: előkészület: 40 perc sütés: 20-25 perc

Olajbogyóval töltött sajtgolyó

Igazság szerint ez készült volna a GBT-re, ha el tudok menni... :( Így viszont kiváló kiegészítője lett egy baráti vacsinak, ami - ha nem is ebből a célból rendeztem - végül albérletünk búcsúztatója is lett egyben. Igen, a hétvégén "beköltöztünk" a városba, az a hegyről a város szívébe, így most nem csak a vizsgák, de még ez a költözés is elszakított innen. De szerencsésen, 2 nap alatt megúsztuk, úgyhogy már kezdek berendezkedni az új konyhámban, ami ugyan fényévekre van az előzőtől, de hát valamit valamiért. :( Mindenesetre a deszkám még elfér benne, úgyhogy ráérek Amszterdamban visszatérni a lemosott borosüveges megoldáshoz! :) A vacsi egyébként nagyon jól sikerült (vagy csak udvariasak voltak! :) ), ez volt az előétel, jön majd még a desszert, az ezek köztiek már felkerültek. És még valami: a recept NEM Stahl Judittól származik, bár miután egy vasárnap reggel hetek óta való tanakodás után beugrott, hogy ilyet kéne csinálni, még aznap délelőtt megsütötte (bár más tésztával) a műsorában...

Hozzávalók:

• 1 adag sajtos rúd tészta
• kb. 40 szem olajbogyó
  

Csinálok egy adag sajtos rúd tésztát, ha kész, akkor lecsöpögtetek kb. 40 szem olajbogyót (lehet bármilyen: paprikával vagy mandulával töltött, sima, bár a magosat erre nem ajánlom...), a tésztából kis gombócokat formálok, majd szétlapítom, beleteszem az olajbogyeszt, és újra gombóccá formálom őket. 200 fokon, 15-20 perc alatt ropogósra sütöm.

Quesadilla

Az elmúlt pár hétben sokszor eszembe jutott, hogy kéne enni valamit tortillával - lehet, hogy ez a körúton sokasodó mexikói kajáldák hatása? Mindenesetre körülnézegettem a neten, és bár láttam, hogy a kukoricaliszt felhasználásáról nem mindig pozitívak a beszámolók, mégis úgy döntöttem, hogy én ezzel próbálom ki. Vettem is az Anyuék melletti bioboltban kukoricalisztet, de amikor este elmeséltem D.-nek, hogy mit is akarok csinálni, persze egyből leszavazta. Ez egyébként jellemző: életében nem evett még valamit, és közli, hogy ő azt nem szereti. Aztán ha mégis ráveszem valahogy, hogy kóstolja meg, akkor persze ez hirtelen megváltozik! :) (Egyébként most itt ült mellettem, és vérig sértődött, hogy ezt leírtam róla...) Szóval vártam egy estét, amikor nincs itthon, hogy elkövessem a merényletet. És bár semmilyen hozzávalót nem kaptam, amiből tölteléket akartam csinálni, és csak simán füstöltsajtos-olajbogyeszos lett, azért nagyon ízlett D.-nek is, aki gyorsan kevert hozzá egy tejfölös-fokhagymás mártást is. :) Az adag 5 lapra volt elég, mivel tényleg csak kóstolónak sütöttem, de nagyon finom, és bármerre hajtogatható/feltekerhető. A recept alapját egyébként Max-nál olvastam, csak kicsit átvariáltam.

Hozzávalók:

• 5 dkg kukoricaliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• egy csipet tengeri só
• fél ek napraforgó olaj
• 1 ek olívaolaj
• 1 tk sütőpor
  
• valamennyi (kb. 1,5 dl) víz

Összekeverem a hozzávalókat, és a vízzel addig dolgozom össze, amíg egy ruganyos, nem ragadós tésztát nem kapok. Hagyom kelni, amíg Dr. House 2x nem adott rossz diagnózist a legújabb betegének (kb. 40 perc), majd 5 felé szedem, és kis golyókat formázok belőle, amit aztán nagyonnagyonnagyon vékonyra (kb. 1 mm) nyújtok. Szerintem ez a lényeg, tényleg nagyon vékonyra kell nyújtani, különben kemény lesz. Majd teflon serpenyőben zsiradék nélkül sütöm mindkét oldalát, kb. 3-3 percig. Miután kiveszem, megkenem mindkét oldalát egy kevés vízzel, ettől marad hajlítható és puha (ez sem saját találmány, csak már nem tudom, hogy kinél olvastam...). Végül a lapot kettéhajtva, vagy kettőt a bármilyen töltelékkel (csak sajt legyen benne!) összeragasztva mindkét oldalán átmelegítek, amíg megolvad benne a sajt. Már csak cikkekre kell vágni, és lehet mártogatni!

Olajbogyós rozskenyér

Egy ideje már kísérletezem a kenyérsütéssel, de nincsen sok jól bevált receptem. Gyakran csak dagasztok a géppel, aztán valami süti lesz belőle kenyér helyett, ami finom ugyan, csak hát annak ugye kevés köze van az egészséges, teljes kiőrlésű, ám finom, és gazdaságos kenyérhez... Pár hete elhatároztam, hogy rozskenyeret fogok sütni, de nem ám akármilyet! Olajbogyós - szárított paradicsomos lesz. Illetve lett volna, de mivel piacozni nem volt időm, illetve... khm... tudom, hogy ciki, de én most vasárnap reggel fél9-kor jöttem rá, hogy a Nagycsarnok ilyenkor zárva... Nem voltam egy kicsit sem morcos, ááá, dehogy... Szóval, a piac kimaradt, de a mellettünk lévő (ugyan méregdrága) zöldségesnél mindig szokott lenni szárított paradicsom. Szokott. De most, valamiért, másfél hétig nem volt. Mindenesetre én egyre fogyó lelkesedéssel ugyan, de mindennap bementem megkérdezni a nem túl kedves eladó hölgytől, hogy ugyanmár, nem hagyhatnék-e itt véletlenül egy rakat lóvét pár deka mennyei hozzávalóért. De nem. Szóval így ez kimaradt, ám nagy meglepetésemre a kenyér hihetetlenül jól sikerült. Nem fényezni akarom itt magam (egyébként de :) ), de tényleg jó lett. Soha ilyen omlós, puha, ízes kenyeret még nem csináltam. Legközelebb már kevesebb lesz benne a finomliszt is, de féltem, hogy anélkül beesik a teteje (olvastam valamit a sikérszálak nyúlásáról, amihez feltétlen szükségeltetik egy kis finomliszt). Íme:

Hozzávalók:

• 12,5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 12,5 dkg finomliszt
• 1,5 dl folyadék (ebből nálam 1 dl az olajbogyó alatt lévő sós víz volt, a maradék fél deci pedig sima csapvíz)
• 1 kk cukor
• 2 kk só (nem kell bele sok, mivel a folyadék alapból sós)
• kb. 1/4 zacsi szárított élesztő
• pár marék olajbogyó vékony szeletekre vágva

A kenyérsütő gépbe öntöm a folyadékot, aztán a lisztet, cukrot, sót, élesztőt, és végül az olajbogyeszt. Nálam 1-es programon ment 3 óráig, ez egy sima fehérkenyérhez való dagasztó-kelesztő-sütő program, de tuti, hogy gép nélkül is elkészíthető, sőt, legközelebb szerintem én is csak dagasztok vele, aztán megy a sütőbe kifliként, megszórva egy kis szezámmaggal.

Ruccola & olajbogyó sali

Tegnap lakást búcsúztattunk, és mivel D. kedvence a rántott csirke, így kikerülhetetlenül ez lett a vacsora. Ám mivel este nem a legegészségesebb a husihoz dukáló hagyományos, "nagyis" köret, így elkészült ez a két saláta.

Ruccola saláta

A ruccola nekem soha nem tartozott a nagy kedvenceim közé, nem úgy, mint D-nak, akinek minden olaszországi kiruccanásról hozni kellett egy óriási zacskóval. Akkoriban nem emlékszem, hogy sok helyen lehetett volna itthon kapni, így ez tűnt a legjobb ajándéknak. Ma már persze más a helyzet, így ez a mostani saláta is (ami egyébként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem a ruccolát) a tipikus 250 grammos kiszerelésből való.

Hozzávalók:

• fél doboz ruccola
• 2 nagy, érett paradicsom
• 2 nagy répa
• 1 közepes fej lilahagyma
• fokhagyma, ízlés szerint (nálam minimum 3 gerezd)

A ruccolát megmosom, néhány vágással aprítok rajta egy kicsit, de csak hogy a nagyon nagy leveleket kisebbre vágjam, aztán egy tálba teszem. A paradicsomot (magjával együtt) felkockázom, a répákat megtisztítom, lereszelem, nagyon kis kockákra vágom a hagymát és a fokhagymát, ezeket is beleöntöm a tálba. Összekeverem, meglocsolom jó minőségű olivaolajjal, és mehet a hűtőbe egy fél órára. Bármilyen hús mellé, de akár magában is kiváló.



Saláta két fajta
olajbogyóból

Azt hiszem, hogy az olajbogyó az egyik olyan étel, ami teljesen megosztja az embereket. Olyan, mint a mazsola: valaki vagy imádja, vagy utálja, átmenet nincs. Én 5 évig próbálkoztam megszereti az olajbogyót - minden alkalommal, amikor valaki evett mellettem, megkóstoltam, hátha most majd én is ráérzek. De nem. Egészen idén nyárig, amikor a horvát kánikulában ismét megpróbálkoztam vele, és hirtelen megéreztem azt, amit egészen addig vártam: egy hihetetlen, fantasztikus ízt, azt, amit eddig kerestem. Tudtam, hogy egyszer meg fogom érezni, de ez kemény 5 évembe telt. Attól a perctől fogva 10 napig csak olajbogyót ettem olajbogyóval. Aztán hazajöttünk, de az őrület megmaradt: mindig kell, hogy legyen itthon, akár egy szendvics mellé, akár magában szemezgetve, vagy ahogy ebben az esetben, hogy egy salátában landoljon.

Hozzávalók:

• 2 féle olajbogyó (nálam most sima fekete, és paprikával töltött zöld volt)
  
• kukorica konzerv
• uborka
• lilahagyma

Az olajbogyókat felkarikázom, a kukoricát lecsepegtetem, az uborkát és a lilahagymát apróra vágom, és beleöntöm egy tálba. Megy még bele egy kevés mindkét olajbogyó levéből, csak hogy ne száradjon ki. Egy óra a hűtőben, és kész. :)