át annak ugye kevés köze van az egészséges, teljes kiőrlésű, ám finom, és gazdaságos kenyérhez... Pár hete elhatároztam, hogy rozskenyeret fogok sütni, de nem ám akármilyet! Olajbogyós - szárított paradicsomos lesz. Illetve lett volna, de mivel piacozni nem volt időm, illetve... khm... tudom, hogy ciki, de én most vasárnap reggel fél9-kor jöttem rá, hogy a Nagycsarnok ilyenkor zárva... Nem voltam egy kicsit sem morcos, ááá, dehogy... Szóval, a piac kimaradt, de a mellettünk lévő (ugyan méregdrága) zöldségesnél mindig szokott lenni szárított paradicsom. Szokott. De most, valamiért, másfél hétig nem volt. Mindenesetre én egyre fogyó lelkesedéssel ugyan, de mindennap bementem megkérdezni a nem túl kedves eladó hölgytől, hogy ugyanmár, nem hagyhatnék-e itt véletlenül egy rakat lóvét pár deka mennyei hozzávalóért. De nem. Szóval így ez kimaradt, ám nagy meglepetésemre a kenyér hihetetlenül jól sikerült. Nem fényezni akarom itt magam (egyébként de :) ), de tényleg jó lett. Soha ilyen omlós, puha, ízes kenyeret még nem csináltam. Legközelebb már kevesebb lesz benne a finomliszt is, de féltem, hogy anélkül beesik a teteje (olvastam valamit a sikérszálak nyúlásáról, amihez feltétlen szükségeltetik egy kis finomliszt). Íme:Hozzávalók:
- 12,5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
- 12,5 dkg finomliszt
- 1,5 dl folyadék (ebből nálam 1 dl az olajbogyó alatt lévő sós víz volt, a maradék fél deci pedig sima csapvíz)
- 1 kk cukor
- 2 kk só (nem kell bele sok, mivel a folyadék alapból sós)
- kb. 1/4 zacsi szárított élesztő
- pár marék olajbogyó vékony szeletekre vágva
A kenyérsütő gépbe öntöm a folyadékot, aztán a lisztet, cukrot, sót, élesztőt, és végül az olajbogyeszt. Nálam 1-es programon ment 3 óráig, ez egy sima fehérkenyérhez való dagasztó-kelesztő-sütő program, de tuti, hogy gép nélkül is elkészíthető, sőt, legközelebb szerintem én is csak dagasztok vele, aztán megy a sütőbe kifliként, megszórva egy kis szezámmaggal.
1 megjegyzés:
Ettem belőle, tényleg nagyon-nagyon finom!
Megjegyzés küldése