Kókuszos-gyömbres karfiolleves á lá Bombadil Toma

Az úgy volt, hogy egy nagyon kedves munkatársam megkérdezte, hogy mibe tennék kardamont, mert hogy ő vett ugyan, de gőze sincs, mit csináljon vele.

Miután az összes létező tudásomat átadtam neki a témában (ami nagyjából 5 mondatban ki is merült), elkezdtem kardamonos recepteket nézni neki. Na, ezt nem akkor találtam Tománál, hanem hetekkel később, viszont feltűnt, hogy van benne kardamon. Így át is küldtem neki, és amikor jobban megnéztem a receptet, rájöttem, hogy kókusztejen (és persze kardamonon) kívül végülis minden van hozzá otthon is. Így eldőlt az

ebéd sorsa, úgyis pont gyömbéres-kurkumás kaját terveztem, hogy legalább a tél végét kihúzzuk mindenféle betegség nélkül. A piacon becsúszott még a kókusztej mellé egy csokor friss koriander is. IMÁDOM a friss koriandert. Egy pár hónapja nem ettem már, és teljesen kikészültem, hogy hogy lehet valami ilyen elképesztően finom! Úgyhogy a leves mellett mindenhez azt eszem most, néha meg csak úgy magában pár szálat. Ilyenkor azért kemény belegondolni, hogy fél évig Amszterdamban mindig volt otthon, persze egy kis menta meg bazsalikom mellett - a negyedünkben fillérekért árulták minden sarkon...

Íme a recept, Toma oldalán: http://tomakonyha.blogspot.com/2011/02/indiai-izek-kokuszos-karfiolkremleves.html

Én személy szerint kihagytam belőle a paradicsom sűrítményt, a kardamont, és a joghurtot, és több fokhagymát és gyömbért használtam. Egyszerűen isteni!

lustaság és spenótos fetás csirke

Imádom a póréhagymát! Ráadásul erre akkor jöttem rá, amikor D.-vel az első albérletünkben laktunk fent, a hegyen, és volt egy nagyon jó zöldséges a kapunktól 15 méterre. Mindig, minden kapható volt, viszonylag normál áron, így azon a télen tényleg csak kitaláltam, hogy mi legyen a kaja, és nem volt gond, ha nem volt otthon hozzá kb. semmi, csak leugr

ottam, és kész. Nem mondom, most is 5 perc bringára van a Lehel piac, de ez már olyan táv, ahol gyakran győz a lustaság. Azt hiszem jellemző sztori, - sok szempontból - hogy a diplomaosztóm utáni hajnalban, hazafelé sétálva, kb. fél 6kor értük el Annával a Lehel piacot, miután a végigbulizott éjszaka után egy termosz kávé és egy doboz Haagen-Dazs fagyi társaságában megnéztük a napfelkeltét egy mólóról a Dunán. Azaz csak néztük volna, mivel a nap a hegy másik oldalán kelt fel, így buktuk a dolgot, de a hangulat azért megvolt. :)

Szóval mivel másnaposan főzni jó, így biztos voltam benne, hogy sütőben sült fokhagymás-spárgás-újkrumplit szeretnék csinálni, lehetőleg még reggelire. Igen ám, csakhogy a piac 6-kor nyit. Komoly dilemma előtt álltunk: hazamenjek-e, és később, egy kis alvás után térjek vissza, vagy húzzuk ki még ezt a fél órát valahogy, és első vásárlóként válasszak a legszebb spárgák közül. Meghoztuk a legjobb (?) döntést: beülünk még a szemközti vendéglátóipari egységbe egy fél órára, dumálunk még egy kicsit, és hipp-hopp, nyílik a piac. Na persze. A dumálásból falnak dőlő félig alvás lett, és ez volt életem egyik leghosszabb fél órája. Viszont két gyönyörű csokor spárgával értem haza reggel fél7kor, bár tipikus, hogy számtalan indokolhatóbb szituáció lett volna az éjszaka folyamán, amikor eltörhetett volna a napszemüvegem, mégis egy csokor spárga törte el reggel, már teljesen beszámítható állapotban...

Most följebb pörgetek, hogy hogy is jutottam el eddig. Ja, igen. Szóval a póréhagyma. Akkor télen rájöttem, hogy kajába főzve is isteni, és teljesen más karakter, mint a többi hagyma (mily meglepő). Úgyhogy ez lett a kaja alapja, na meg durva mennyiségű fokhagyma. Lilahagyma is mehet rá, a fetával az is jól megy. Vicces, de pont a fent linkelt másnapos főzős posztban szereplő kaja átdolgozása ez a mostani.

Hozzávalók:

• fél rúd póréhagyma
• kb. 8 gerezd fokhagyma (simán mehet annyi, nem érződik az íze)
• fél kg csirkemell csíkokra vágva
• 1 csomag mirelit spenót (vagy friss, hú de imádom frissen)
• 15 dgk fetasajt
• 2 ek tejszín
• 2-3 db szárított paradicsom, felcsíkozva (elhagyható)
• kevés só (a feta sós), frissen őrölt bors, szerecsendió

Olívaolajon megpárolom a hagymákat, beleteszem a húst, sózom-borsozom, együtt párolom, amíg a hús majdnem kész. Rádobom a spenótot, és hagyom fortyogni. Beleteszem a tejszínt, hogy ne égjen le, rámorzsolom a fetát, (egy keveset hagyok belőle, hogy a végén, frissen tegyem rá), és a szárított paradicsomot. Megy bele szerecsendió, meg még só-bors, ha kell, és kész. Sütőben sült fűszeres krumplival isteni.

Karácsony - Szárított paradicsomos tészta

Idén nem készült semmi különleges az ünnepekre, mármint semmi vadonatúj. Anyuéknál a szokásos töltöttkáposzta, és ananászos tejszínes csirkemell konvó volt... isteni, mint mindig. D.-éknél viszont rendhagyó módon idén volt rendes karácsonyi összeülés, mivel elég sokan gyűltek össze ebben az országban a kiterjedt családból. Ide készült egyben sült zöldfűszeres csirke, és egy olyan tészta, amire Amszterdamban szoktam rá teljesen. Érthető is, mivel egyrészről nagyon finom, másrészről pedig olyan dolgokból készül, ami mindig volt otthon (itthon, öhm... vagy hol is? :) ). Elsőként egy 4 sajtos töltött tortellinivel készült kint. Elég jó minőségű előre töltött tészttákat lehet ugyanis kapni, amikkel éltünk is rendesen, mivel elég volt hozzá csak valami szószt összedobni. Ráadásul a szokásos sajtos-sonkás kombináción túl van pl. diós is, ami azért már elég jó...

Hozzávalók:

• 3 nagy fej lilahagyma
• 1 póréhagyma
• 6 gerezd fokhagyma
• kb. 20 db olajban eltett szárított paradicsom
• tejszín
• só, bors, szerecsendió

A hagymákat fel karikázom, a fokhagymát picire vágom, és olívaolajban megpárolom. Aztán mehet bele a szárított paradicsom, ha az is átpirult, akkor a tejszín, és a só, bors, na meg rengeteg frissen reszelt szerecsendió. Egyszerű, és mennyei.

Tárkonyos póréhagymaleves

Még a Torkos Csütörtökön ültünk be a Ráday utcába egy barátnőmmel a Red Caféba. Mivel sikerült idén is az utolsó pillanatban eszembe jutnia annak, hogy lesz ez a népünnepély, így estére már nem is próbáltam helyet foglalni, és a különlegesebb helyekkel meg sem próbálkoztam (oké, aznap reggel már tényleg elég későnek tűnhet... :) ). Viszont így is egy nagyon kellemes beszélgetős ebéd kerekedett belőle, ahol levesnek egy hasonló póréhagymás levest ettem, ami tényleg nagyon finom volt, így itthon is elkészült egy kis fáziskéséssel. :)

Hozzávalók:

• 1 nagyobb póréhagyma
• 1 nagy vöröshagyma
• 2 tk majoranna
• 4 tk tárkony
• kb. 1 dl tejszín
• kb. 1 liter alaplé/víz + húsleveskocka/ víz + vegeta
  
• vaj
• olívaolaj
• 1-2 ek liszt
  

A vaj és olívaolaj keverékén megpárolom a vékony cikkekre vágott hagymákat. Megszórom liszttel, kicsit pirítom, majd felöntöm hideg alaplével, fedő alatt felforralom, majd fűszerezem, és végül selymessé főzöm a tejszínnel.

Költségek:

• póréhagyma: 100 Ft
• vöröshagyma: 30 Ft
• majoranna: 5 Ft
• tárkony: 20 Ft
• tejszín: 50 Ft (Lidl, 2 dl 99 Ft)
• leveskocka: 33 Ft (ha a 6 db-os 200 Ft)
• liszt: 10 Ft

Összesen: 248 Ft

Spenótos-zöldséges rétes

A piacon nem tudtam otthagyni a friss spenótot, főleg, mivel a múltkor olyan jól sikerült az a spenótos husi. Így vettem fél kilót, de rájöttem, hogy viszonylag hamar fel kellene használni, különben tönkremegy. A hűtőben pihent egy adag réteslap is, így egyértelmű volt, mi lesz a sorsa.

Hozzávalók:

• 3 réteslap
• 15 dkg friss spenót
• fél konzerv kukorica
• 1 póréhagyma zöld része
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• 4 nagyobb db szárított paradicsom (nem olajos)
• 0,5 dl tejszín

A zöldségeket csíkokra vágom, és összepárolom, majd felöntöm a tejszínnel. Egy kis tepsit kibélelek a réteslapokkal, és belekanalazom a sült zöldségeket, a serpenyő alján maradt tejszínes levet pedig megiszom. A tészta tetejét megszórhatjuk szezámmaggal, én is ezt etettem volna, ha nem felejtettem volna el! :) Sütőben 180 fokon 12-15 perc alatt készre sütöm.