2011. február 15., kedd

lustaság és spenótos fetás csirke

Imádom a póréhagymát! Ráadásul erre akkor jöttem rá, amikor D.-vel az első albérletünkben laktunk fent, a hegyen, és volt egy nagyon jó zöldséges a kapunktól 15 méterre. Mindig, minden kapható volt, viszonylag normál áron, így azon a télen tényleg csak kitaláltam, hogy mi legyen a kaja, és nem volt gond, ha nem volt otthon hozzá kb. semmi, csak leugr
ottam, és kész. Nem mondom, most is 5 perc bringára van a Lehel piac, de ez már olyan táv, ahol gyakran győz a lustaság. Azt hiszem jellemző sztori, - sok szempontból - hogy a diplomaosztóm utáni hajnalban, hazafelé sétálva, kb. fél 6kor értük el Annával a Lehel piacot, miután a végigbulizott éjszaka után egy termosz kávé és egy doboz Haagen-Dazs fagyi társaságában megnéztük a napfelkeltét egy mólóról a Dunán. Azaz csak néztük volna, mivel a nap a hegy másik oldalán kelt fel, így buktuk a dolgot, de a hangulat azért megvolt. :)
Szóval mivel másnaposan főzni jó, így biztos voltam benne, hogy sütőben sült fokhagymás-spárgás-újkrumplit szeretnék csinálni, lehetőleg még reggelire. Igen ám, csakhogy a piac 6-kor nyit. Komoly dilemma előtt álltunk: hazamenjek-e, és később, egy kis alvás után térjek vissza, vagy húzzuk ki még ezt a fél órát valahogy, és első vásárlóként válasszak a legszebb spárgák közül. Meghoztuk a legjobb (?) döntést: beülünk még a szemközti vendéglátóipari egységbe egy fél órára, dumálunk még egy kicsit, és hipp-hopp, nyílik a piac. Na persze. A dumálásból falnak dőlő félig alvás lett, és ez volt életem egyik leghosszabb fél órája. Viszont két gyönyörű csokor spárgával értem haza reggel fél7kor, bár tipikus, hogy számtalan indokolhatóbb szituáció lett volna az éjszaka folyamán, amikor eltörhetett volna a napszemüvegem, mégis egy csokor spárga törte el reggel, már teljesen beszámítható állapotban...
Most följebb pörgetek, hogy hogy is jutottam el eddig. Ja, igen. Szóval a póréhagyma. Akkor télen rájöttem, hogy kajába főzve is isteni, és teljesen más karakter, mint a többi hagyma (mily meglepő). Úgyhogy ez lett a kaja alapja, na meg durva mennyiségű fokhagyma. Lilahagyma is mehet rá, a fetával az is jól megy. Vicces, de pont a fent linkelt másnapos főzős posztban szereplő kaja átdolgozása ez a mostani.

Hozzávalók:
  • fél rúd póréhagyma
  • kb. 8 gerezd fokhagyma (simán mehet annyi, nem érződik az íze)
  • fél kg csirkemell csíkokra vágva
  • 1 csomag mirelit spenót (vagy friss, hú de imádom frissen)
  • 15 dgk fetasajt
  • 2 ek tejszín
  • 2-3 db szárított paradicsom, felcsíkozva (elhagyható)
  • kevés só (a feta sós), frissen őrölt bors, szerecsendió
Olívaolajon megpárolom a hagymákat, beleteszem a húst, sózom-borsozom, együtt párolom, amíg a hús majdnem kész. Rádobom a spenótot, és hagyom fortyogni. Beleteszem a tejszínt, hogy ne égjen le, rámorzsolom a fetát, (egy keveset hagyok belőle, hogy a végén, frissen tegyem rá), és a szárított paradicsomot. Megy bele szerecsendió, meg még só-bors, ha kell, és kész. Sütőben sült fűszeres krumplival isteni.

Nincsenek megjegyzések: