A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saláta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saláta. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 19., szombat

Kamu thai csirkés sali

Pár éve elvesztettem egy fogadást. Annával (akinek a tollából A kanapé sztorit is ismerhetitek) fogadtunk, hogy amennyiben ő kibírja egy hónapig póker nélkül, én megtan
ítom főzni, vagy legalábbis elkészítek előtte tíz általa választott kaját, ami közben ő lelkesen jegyzetelhet. A fogadásnak persze nevelő célzata volt, és örültem, hogy elvesztettem, azonban egy pár alkalom után megszakadtak ezek az esték, mivel Anna besokkalt már az egyedül, listáról való bevásárlás gondolatától is. Azóta Amszterdamban túlestünk az első indai, húsos kaja elkészítésén, persze ezt még közös bevásárlás előzte meg. Péntek este azonban a nyersanyagokkal felvértezve várt, és - bár amikor odaértem, még nem tudtam pontosan, mit fogunk enni - végül olyan kaja kerekedett ki belőle, amit egy héten belül tuti újra megcsinálok.

Hozzávalók a salihoz:
  • egy fej jégsaláta
  • 2 nagyobb répa lereszelve
  • 3 közepes paradicsom
  • egy kisebb uborka
  • 1 csomag újhagyma, a zöldjével együtt
  • bármi, ami kézbe kerül és beletehető egy salátába
Hozzávalók a sali öntethez:
  • 6 ek olívaolaj
  • 1 ek szójaszósz
  • 3 cm reszelt gyömbér
  • 1,5 nagy gerezd fokhagyma reszelve
  • 2 ek citromlé
Ezek persze csak hozzávetőleges arányok, pláne, hogy ha nagy salit csinálunk, ennyi öntet kevés lesz hozzá. Amúgy összekeverni, és kész.

A húshoz:
  • fél kg csirkemell picire kockázva
  • egy kis doboz joghurt háromnegyede
  • 1,5 ek szójaszósz
  • 3 cm reszelt gyömbér
  • 3 gered fokhagyma apróra vágva
  • egy fél citrom leve
  • egy csorgatásnyi olívaolaj
A húst bepácolom a fentiekbe, kicsit hagyom állni, aztán kis olívaolajon készre sütöm. Só nem kell bele, a szójaszósz elég sós!

A végén összekeverem a salátát, a húst és az öntetet, és megszórom sós mogyoróval. (Ideális esetben ezt együtt lehet sütni a hússal, vagy külön megpirítva, és mozsárban apróra törve szórni a salira. Mi csak szimplán elfelejtkeztünk erről, és persze a fotózás után, egészben szórtuk a salátára.) Isteni! :)

2008. szeptember 16., kedd

Ruccola & olajbogyó sali

Tegnap lakást búcsúztattunk, és mivel D. kedvence a rántott csirke, így kikerülhetetlenül ez lett a vacsora. Ám mivel este nem a legegészségesebb a husihoz dukáló hagyományos, "nagyis" köret, így elkészült ez a két saláta.

Ruccola saláta

A ruccola nekem soha nem tartozott a nagy kedvenceim közé, nem úgy, mint D-nak, akinek minden olaszországi kiruccanásról hozni kellett egy óriási zacskóval. Akkoriban nem emlékszem, hogy sok helyen lehetett volna itthon kapni, így ez tűnt a legjobb ajándéknak. Ma már persze más a helyzet, így ez a mostani saláta is (ami egyébként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem a ruccolát) a tipikus 250 grammos kiszerelésből való.

Hozzávalók:
  • fél doboz ruccola
  • 2 nagy, érett paradicsom
  • 2 nagy répa
  • 1 közepes fej lilahagyma
  • fokhagyma, ízlés szerint (nálam minimum 3 gerezd)
A ruccolát megmosom, néhány vágással aprítok rajta egy kicsit, de csak hogy a nagyon nagy leveleket kisebbre vágjam, aztán egy tálba teszem. A paradicsomot (magjával együtt) felkockázom, a répákat megtisztítom, lereszelem, nagyon kis kockákra vágom a hagymát és a fokhagymát, ezeket is beleöntöm a tálba. Összekeverem, meglocsolom jó minőségű olivaolajjal, és mehet a hűtőbe egy fél órára. Bármilyen hús mellé, de akár magában is kiváló.



Saláta két fajta
olajbogyóból


Azt hiszem, hogy az olajbogyó az egyik olyan étel, ami teljesen megosztja az embereket. Olyan, mint a mazsola: valaki vagy imádja, vagy utálja, átmenet nincs. Én 5 évig próbálkoztam megszereti az olajbogyót - minden alkalommal, amikor valaki evett mellettem, megkóstoltam, hátha most majd én is ráérzek. De nem. Egészen idén nyárig, amikor a horvát kánikulában ismét megpróbálkoztam vele, és hirtelen megéreztem azt, amit egészen addig vártam: egy hihetetlen, fantasztikus ízt, azt, amit eddig kerestem. Tudtam, hogy egyszer meg fogom érezni, de ez kemény 5 évembe telt. Attól a perctől fogva 10 napig csak olajbogyót ettem olajbogyóval. Aztán hazajöttünk, de az őrület megmaradt: mindig kell, hogy legyen itthon, akár egy szendvics mellé, akár magában szemezgetve, vagy ahogy ebben az esetben, hogy egy salátában landoljon.

Hozzávalók:
  • 2 féle olajbogyó (nálam most sima fekete, és paprikával töltött zöld volt)
  • kukorica konzerv
  • uborka
  • lilahagyma
Az olajbogyókat felkarikázom, a kukoricát lecsepegtetem, az uborkát és a lilahagymát apróra vágom, és beleöntöm egy tálba. Megy még bele egy kevés mindkét olajbogyó levéből, csak hogy ne száradjon ki. Egy óra a hűtőben, és kész. :)