FINOmÁNIA - Formabontó lekvárok és chutneyk

Talán ez volt az általam egyik legjobban várt FINOmÁNIA, bár sajnos ezúttal sem tudtam az esemény mind a két napján részt venni, így csak az első nap történéseiről számolhatok be. Amikor megérkeztünk, és ittunk egy jéghideg limonádét, kiderült, hogy rajtam kívül még 4 gasztroblogger döntött úgy, hogy Zsolt vezetésével elmerül a lekvárok és chutneyk világában, és olyan élményekkel tér haza, amit sehol máshol nem tapasztalhat meg. Ez alkalommal 4 féle chutneyt készítettünk el közösen, és bár nekem ezúttal is kimaradt a szőlőmagozás, megtanultam gyömbért pucolni kiskanállal, sírás nélkül rózsát lefejezni, és elkészíteni (többek között) azt a rebarbara-rózsa chutney-t, amit szerenécsre már kóstolhattam egyszer, egy 5 fogásos francia menüsor előételeként, és amely azóta is kísért a hozzá tálalt libamájjal, és a helyben sütött croissant-al... A másik nagy kedvencem a fűszeres csokoládé chutney volt, vörösáfonyával, korianderrel és friss gyömbérrel, és súlyos dolgokat fogok elkövetni, ha nem tudom meg, hogy készült a hozzá tálalt polentafelfújt! :) Persze a többi lekvár is kiváló volt: a fűszeres sütőtök chutney-t még D. is nagy élvezettel ette, pedig ő ki nem állhatja a tököt, de ilyen formában talán bele tudom majd "diktálni"! :) A balzsamecetes-gyömbéres szőlő chutney nekem magában egy kicsit erőtejes volt, de a hozzá evett chilis spagettivel már nagyon jól kiegészítették egymást. Hát igen. Azt már tényleg kezdem megszokni hogy a FINOmÁNIA csapata minden alkalommal valami felejthetetlen élményt és ételt nyújt, és fantasztikus volt elkészíteni ezeket a chutneykat, de az, hogy aztán ezeket a szószokat milyen gonddal elkészített ételek mellé tálalták, hogy a chutney tényleg tökéletes harmóniában állt a hozzá párosított étellel, és hogy miután egy egész délutánt töltöttünk el ámulva azon, milyen ízeket párosítva kaphatunk valami egyszerre formabontót és harmónikusat, hogy aztán a vacsoránál újabb meglepetések és ráébredések érjenek, és újra felfedezzünk valami újat, na ez a FINOmÁNIA, ez a végtelen odafigyelés, kreativitás és adni akarás. És ez az, ami miatt vérzik a szívem, hogy most fél évig nem mehetek a Rosinanté-ba, és nem láthatom az embereket, nem kaphatok ihletet, odafigyelést, nem szakadhatok ki a hétköznapokból...

Más, talán kevésbé érzelgős beszámolók itt, és itt. :)

FINOmÁNIA - Kecskesajt és barátai

Ééés igen! Csütörtökön újfent részt vehettem a FinoMánia főzőtanfolyamán, ami most a kecskesajt jegyében telt. A menü ezúttal a következő volt:

Meg kell, hogy mondjam, hogy ez az eddigi legfinomabb menüsor volt, amit végigettem, már főzés közben alig tudtam megállni, hogy a részben készen lévő ételeket magamba tömjem! :) A zöldalmás-mézes ruccola pestó valami isteni volt, pedig az elején kicsit ódzkodtam tőle, de a házi kecskesajttal egyszerűen tökéletes párost alkottak. (próbálok elég modoros lenni, remélem, sikerül :) ) A borsókrém leves külön meglepi volt, mivel már ettem olyat a la carte, így nagyon érdekes volt megtudni, hogyan készült, ez lesz valamelyik este D.-nek a meglepi! :) A kecskesajt amúgy is a kedvenceim közé tartozik, de ebben a menüben sok, új felhasználási módját tanultam meg a kétpofárazabálás mellett! :) Most vicc nélkül, a levesbetétnek készült kecskesajtos batyukat magában elettem volna bármeddig, és bár a zöldségtekercs feltekerése - és egyben tartása - nem volt a legegyszerűbb, a hozzá készült camembertes fokhagymás mártás annyira isteni volt, hogy ma az fog készülni egy vacsira, pedig nagyon más volt tervbe véve. Hozzáteszem még, hogy D. is élvezettel ette, pedig ő nagy camembert ellenes...

Egyszerűen nincs mit ragozni. Újabb fantasztikus élménnnyel és sok újdonsággal lettem gazdagabb, ugyanabban a barátságos, szeretetteljes, és kedves légkörben, ami elengedhetetlen része a Rosinanténak. És bár nekem a szívem fáj, hogy nem leszek itt, azért íme az őszi program, ami legalább ilyen jónak ígérkezik!



(Más beszámolók összegyűjtve itt.)

Közérdekű VI. - FINOmÁNIA a Rosinantéban

Mostanában finoman szólva is eltűntem, mivel túl sok a meló, és már erősen benne járunk a vizsgaidőszakban is. De volt valami, amit már hetek óta hihetetlen izgalommal vártam - és mint kiderült, nem hiába: részt vehettem a Rosinante új projektjének, a Finomániának a próbanapján. A Rosinante ezúttal azt tűzte ki célul, hogy hihetetlenül fantasztikus séfjük közreműködésével bemutassák egy profi konyha működését, és egy adott téma köré 2 napos, sokrétű programot építsen, benne két, a séffel közös főzéssel, ahol különleges, a témához kapcsolódó ételeket készíthetünk el.

A próbanap az eper és a spárga jegyében zajlott. Reggel 8-kor egy bőséges svédasztalos reggelivel kezdtünk, ahol kicsit kómásan bár, de próbáltunk megismerkedni a többiekkel (Mirelle beszámolója itt, Fűszeres Eszteré pedig itt). A közös kávézás után az eperföldre indultunk, ahol egy nagy kosárnyi friss epret szedtünk az ebédhez. :) Megmondom őszintén, hogy én még soha nem szedtem epret, maximum szamócát a gyerekkori kirándulásink alkalmával, de az a végtelenbe nyúló, zöldellő eperföldekhez képest sehol sincs. És az az üde hang, amikor az eper lepattan a száráról, és véletlenül (?) egy kicsit megnyomódik, és az édes lé végigcsurog az ujjaidon, így muszáj egyből bekapni, hmm... :) Az eperszedés (és a hamuban sült pogácsázás) után visszakocsikáztunk a főzés helyszínére: Gál Zsolt mesterszakács és a Rosinante munkatársai olyan szabadtéri nyári konyhát rittyentettek, hogy ihaj! Otthonos, és egyszerre nagyon profi... A menü a következő volt:


Mindhárom fogásban mindenki aktívan részt vett: pucoltunk spárgát és rebarbarát, vertünk habot, olvasztottunk csokit, készítettünk égetett tésztát, kóstoltunk mazsolabort, megtanultuk, hogy mikor rózsaszín a kacsamell, mitől lesz jó egy csokihab, és hogyan tálaljunk meg egy ínycsiklandó ételt gyönyörűen. Egyszóval elrepült 3 fantasztikus óra, és közben rengeteget tanultunk, és éhségcsillapításként frissen szedett epret, és a gyerekek által Kati néni segítségével készült sütikből nassoltunk. :) (Ha én ennyi idősen ilyen finomakat sütöttem volna...) Az ebédhez a séf által a Sike pincészetből választott, Péter által bemutatott borokat kóstoltunk, újabb hmm... :) Ebéd után pedig Pista bácsi, a szentendrei kertész előadását hallgattuk meg a fűszernövények termesztésének rejtelmeiről: végre megtudtam, hogy nem azért pusztul el a bazsalikomom, mert én öntözöm rosszul! :) És ha mindez nem lett volna elég, búcsúzóul kaptunk egy-egy üveg házi bodzás eperbefőttet. Mondanom sem kell, hogy még aznap elfogyott, nagyjából 3 és fél perc alatt! :)
Az elmúlt hónapok egyik legszebb napját töltöttem el kint, a következő alkalmak már be vannak írva a naptáramba, és egy ígéret szerint augusztusban megtanulhatom a rózsa-rebarbara chutney elkészítését is, amit a múltkor ettem egy hihetetlen 5 fogásos francia menü előételeként, isteni libamáj mellé...