Satay szószos csirke balzsamecetes répákkal

Amikor januárban D. kijött hozzám hosszabb időre Amszterdamba, elég durva körülmények között éltünk. A lakás a három hét üresen állásnak és fűtés nélküliségnek köszönhetőn konkrétan lefagyott. Kint, a mínuszokban melegebb volt, mint bent a lakásban, ráadásul a beton alapzatból sütött a hideg. Mivel ágyunk nem volt, hanem egy kétszemélyes matracon aludtunk a földön, az első éjszaka körbepolcoltuk magunkat a bőröndökkel, és mindent a matrac alá tettünk, ami nem volt gömb alakú. :) A csoda lila minikályhánkkal 3 nap alatt befűtöttük a nappalit, ahol aludtunk. De a folyosóval és a konyhával nem nagyon tudtunk mit kezdeni, olyan hidegek voltak, hogy az elektromos fűtőtesteink nem bírtak velük. Hát igen, a konyhaajtó alatti öklömnyi rés, ami a hátsó erkélyre nyílt, nem nagyon segített a dolgon... A legszebb a fürdőszoba volt, ahol egy légtérben, kb. 2,5 négyzetméteren van a wc és a zuhanyzó is, és mindez beton alapokon. Így a zuhanyzás egy élmény volt, főleg, mert a csövek fele lefagyott, így a melegvíz - amúgy sem túl erős - sugara erősen megcsapant. Lényeg, ami lényeg, hogy D. bátyja úgy döntött, hogy elruuccan hozzánk egy "üzleti útra", és kicsit feltáplál minket, na meg megengedi, hogy a szállodai szobájában melegvízzel hajat mossak, ami nagy esemény volt, komolyan mondom! :)
Egyszóval csoda kényeztetésben volt részünk ez alatt a pár nap alatt, elég jó helyeken kajáltunk, többek között elmentünk a Jordaan-ban egy indonéz étterembe rica table-t enni. A rice table lényege (én így tudom, de javítsatok, ha tévedek), hogy egy adag rizs kíséretében kihoznak mindenből egy picit, amit az étteremben készítenek. Így elég gyorsan végig tudod kóstolni az indonéz konyha helyi kínálatát, és választani tudsz, hogy legközelebb miből eszel nagyobb adagot! :) Én szinte mindenért oda voltam, de persze a legalapabb dolog, a satay szósz is nagyon magával ragadott. Így kapva kaptam az alkalmon, amikor a Lidl-ben megláttam, hogy árulnak satay-szószt, amit legközelebb azért majd házilag készítek, mert nem tűnt nagyon bonyolultnak. :) A csirke mellé egy, szintén az indonéz étteremben kóstolt savanykás-édes répa köretet próbáltam meg reprodukálni. Hát, nem pont olyan lett, de azért nagyon ízlett! :)

A csirkéhez:

• 60 dkg csirkemell
• egy üveg satay szósz
• legközelebb pici citrom, mert kicsit édes volt nekünk a szósz
• só, bors, olívaolaj

A kockákra vágott csirkét olívaolajon sóval, borssal készre párolom, ha már kész, akkor rátolom a satay szószt, és esetleg a citromot. Kész. :)

A répa-körethez:

• 3-4 nagyobb répa
• cukor
• 3-4 ek balzsamecet
• vaj+olívaolaj

A répákat félbe, majd 3-3 ba vágom, és a vajon és olívaolajon megpárolom. Közben rászórok 1-2 ek cukrot, és 3-4 ek balzsamecetet. Addig ízesítgetem, amíg meg nincs a kellően édes-savanykás íz.

Mandulás süti karamellszósszal

Valamelyik nap felugrottunk egy barátunkhoz megnézni az új lakását, és a konyhában rátaláltam néhány Stahl könyvre. Mivel nekem nincs, így gondoltam, belelapozgatok kicsit, és megakadt a szemem egy sütin, ami elég jónak tűnt, és meglepő módon minden volt hozzá, még Amaretto is, amit csak úgy találtam a kamrában, de nem jött rosszul. Ez volt a thai curry után. Az elején viszonylag kevés fogyott belőle, főleg másnap volt sikere, ugyanis annyira elteltünk a curryvel, hogy szinte már gondolni sem bírtunk kajára, és hát ez a karamellkrém nem tartozik a könnyű semmiségek kategóriájába... Viszont tök büszke vagyok magamra, hogy legyőztem a karamelltől való minden parámat, ugyanis ezt a karamell-készítés dolgot ilyen humbugnak tartottam, hogy persze, a tv-ben nem mutatják, amikor utána kidobják a serpenyőt a beleragadt cuccal együtt... De jelentem, a serpenyő is túlélte, meg én is. És még finom is lett. Legközelebb majd még messzebb megyek, mondjuk elmegyek egy disznóvágásra. Na jó, azt azért nem. :)

Hozzávalók:

A tésztához:

• 10 dkg mandula serpenyőben megpirítva, leadrálva (sokkal kevesebb idő egyébként, mint azt gondoltam)
• 10 dkg nagyon puha vaj
• 1 kk mandulaaroma
• 4 tojásfehérje
• 10 dkg porcukor
• 6 dkg finomliszt
• 1 kk sütőpor

A karamellszószhoz:

• 15 dkg kristálycukor
• 2,5 dl tejszín
• 2 ek Amaretto
  

A tojásfehérjét felverem (egyszerűen öröm csak hallgatni is, ahogy a KitchenAid teszi a dolgát, hát még nézni...), a többi hozzávalót összekeverem, majd beleforgatom a felvert habot. Kivajazott, kilisztezett tepsiben kb. 20 percet sütöm 175 fokon. Na, ez nekem nem jött össze, egyszerűen bent felejtettem a dolgot, de semmi baja nem lett plusz 15 perctől sem, valszeg a 180 fok lett volna jó a 20 perchez is. A karamellszószhoz a cukorból karamellt csinálok (persze teflon serpenyőben, és nem keverem, csak rázogatom), majd felöntöm tejszínnel, és kicsit forralva várom, hogy beleolvadjon a karamell. Megéri, mert tényleg beleolvad. :) A végén leveszem a tűzől, és belekeverem az Amarettot is. Másnapra hűtőben sem keményedik meg, de persze frissen az igazi. Nyamm, éljenek a kalóriák, úgyis lebiciklizem! :)

VKF XXVII. - Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdái, azaz Születésnapi zsúr gyerekeknek (?)

Mivel nem bővelkedem körülöttem szaladgáló gyerkőcökkel - mondhatni, nincs egy se - így ésszerű ötletnek tűnt, hogy infantilis barátnőimet vegyem rá egy szülinapi zsúrban való részvételre. Büszkén jelenthetem, hogy igen jó kis zsúrt csaptunk, és nem csalódtam sem a magam, sem az ők komolyságában! :) Mivel megkértem őket arra, hogy lélekben készüljenek fel a rájuk váró megpróbáltatásokra, így mire kiértünk a helyszínül választott kertesházba, már egy meglepetés játék várt engem is: rókavadászat! Ha ez valakinek nem mond semmit, ne aggódjon, mert bár én játszottam ilyet ártatlan lánykoromban dehát én sem ezen a néven ismertem, sőt, ahogy jobban belegondolok, nem is volt neve! Mindenesetre a csajok a lakás különböző pontjain eldugtak összesen 44 cetlit, amit megtalálás fejében ajándékkal jutalmaztak! :) Persze az, hogy mit kapunk cserébe, titok volt a beváltás pillanatáig. Azt viszont el kellett dönteni, hogy egyszerre, vagy egyenként akarjuk beváltani a meglepiket. Úgy döntöttünk, félúton kezdjük el beváltani őket, mert így lesz egy kis pihink, ami jól is jött, mert kiderült, a cetlikre rajzolt különböző színű és méretű poharacskák a közelezően megivandó alkohol fajtáját és mennyiségét jelezték... :) Így később annál nagyobb lelkesedéssel, bár egyre kevesebb hatékonysággal próbáltuk megtalálni az eldugott cetliket. Később aztán eljött a "tortakészítés" ideje is, és előkerült Sanyi, a sün, akinek tüskéi különböző, fogpiszkálókra tűzdelt finomságokkal voltak teli. A kókuszgolyó (azaz torta) készítés gyermeki örömmel zajlott, sőt, idővel előkerült a gojszlik alfája-omegája: Donald Kacsa Szakácskönyve!!! Mivel Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáihoz nem voltak kellő alapanyagaink, így a "gyerekek" találomra öntötték össze a darált kekszet, a kakaóport, a cukrot és a tejet, mégis nagyon finom golyócskák születtek! :) A koncepció Sanyi és a golyók mögött Anyu elmélete volt, miszerint a zsúron szaladgáló gyerekek úgysem ülnek le enni valami rendeset, hanem csak odaszaladnak bekapni valamit, így ezek a falatok ideálisak. Mellé jöhet még legyalult sárgarépa és vékony csíkokra vágott káposzta, chips gyanánt, és a cukorral teli gyerekpezsgő helyett 100%-os almalé buborékos ásványvízzel felöntve. Az este további részére komoly terveink voltak: akartunk gyufásdobozt átadni orról-orra, táncolni egyre kisebbre összehajtott újságpapíron, de végül hullócsillagokat néztünk, és tangóval köszöntöttük a hajnalt. :)
Nos Lúdanyó, mégegyszer köszönöm a kiírást, igazán jó alkalmat adott egy nosztalgiázós felnőttzsúrra, és egy nagyon jó emléket, amire a következő fél évben gondolhatunk, mielőtt újra látjuk egymást!

És íme, az eredeti Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáinak receptje:

Hozzávalók:

• 100 gr vaj
• 100 gr zabpehely
• 35 gr kókuszreszelék
• 75 gr porcukor
• 1 tk vaníiláscukor
• 2 ek kakópor
• 1 ek hideg víz
• kókuszreszelék a díszítéshez

1. Keverj össze egy tálban minden hozzávalót. Az összeállítás a kezeddel fog a legjobban menni.
2. Formálj a tésztából kis golyókat, és forgasd meg a kókuszreszelékben. Ha ezzel kész vagy, tedd a labdácskákat egy darab zsírpapírra.
3. Jót tesz a labdáknak, ha hagyod őket egy kicsit pihenni. Még finomabb lesz, ha egy műanyag dobozkában tárolod.

Utazás - Amerikai palacsinta

Már a kiutazásunk előtt pár héttel rápörögtem az amerikai palacsintára, alig vártam, hogy kint legyünk, és ehessek. Egyébként ez engem is erősen meglepett, főleg, mivel mindössze egyszer ettem addig életemben, egy barátnőmnél, akik Amerikából jöttek, a reggelek többségében amerikai palacsintát ettek juharsziruppal, és a vasárnapi ebéd sült csirke helyett grillen sütött hamburger volt. Aztán - azt hiszem, a harmadik reggelen - juharszirup illatra ébredtem, és kint várt az asztalom az első kinti palim. Hát, nem olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Az egy dolog, hogy nem verte a Nagyi rendes palacsintáját (ez fel sem merült bennem), de nem volt az igazi. Aztán kiderült, hogy porból készült, ami nem baj, mivel én is olyat ettem, de így utólag azt gondolom, hogy ez lehetett a hiba. Úgyhogy amikor felmentünk a 3000 méteren lévő Taioga Pass-ra, D. sógora megörvendeztetett egy házi készítésű amerikai palacsinta-ebéddel, ami nagyon jól esett a több órás - persze eredménytelen - horgászás után, és tényleg nagyon finom volt. Mint kiderült a recept Alton Brown-é, minden változtatás nélkül.

Hozzávalók a "palacsintaporhoz" (előre összekeverhető, 3 hónapig felhasználható):

• 6 csésze liszt
• 1,5 tk szódabikarbóna
• 3 tk sütőpor
• 1 tk só
• 2 tk cukor

Hozzávalók a "befejezéshez":

• 2 tojás
• 2 csésze író (tejjel helyettesíthető)
  
• 4 ek sózatlan vaj
• 2 csésze "palacsintapor" (ld. fent)
• vaj a sütéshez

A tojásfehérjéket és az írót, valamint külön a sárgáját és a vajat összekeverem, majd nyakon öntöm a palacsintaport a keverékekkel. Csomómentesre dolgozom, de nem szabad túlkeverni. A forró serpenyőben megolvasztom a vajat, és a tésztát oladalanként 2-3 percig sütöm. Megszórom friss gyümölcsökkel, vagy egyszerűen csak juharszirupot öntök rá. Nutellával is finom! :)

A kép a Tioga Pass-i házunk előtt készült.

Macesztorta

Idén ötödik éve járunk ugyanahhoz a barátunkhoz Széder esti vacsira, ahol ez a süti mindig a vacsora fénypontja. Bár az este végégre már mindenki teleette magát, ebből a sütiből mindenkinek lecsúszik 1-2 (7-8 :) ) darab. Már az első vacsora alkalmával követeltem a receptet, ám végül a sok húzás-halasztás miatt kerek 5 évet kellett rá várnom. Hát, nem mondom, megérte... Én egy liba-vacsora végére készítettem, és alig tudtam kimenekíteni a konyhába a tálat az utolsó néhány szemmel, hogy lefotózhassam.

Hozzávalók a tésztához... :

• 6 tojás
• 4 ek maceszliszt/teljes kiőrlésű liszt
• 2-3 ek kakaó
• pici víz

... és a krémhez:

• 10 dkg vaj
• 4 ek cukor
• 4-5 kanál kakaó
• 1 tojás
• kevés rum / rumaroma
• kevés víz
  
• baracklekvár

A tésztát piskótaként tepsiben megsütöm: a tojásokat szétválasztom, a fehérjét felverem, a tojássárgákat kikeverem a cukorral (nagyon nagyon sokáig keverem) és a kakaóval, beleforgatom a felvert fehérjét, és ha nagyon sűrű, egy kevés vízzel hígítom. Sütőben 160-170 fokon, 30-35 perc alatt készre sütöm (az elején nem szabad kinyitnia sütőajtót, mert összeesik!). A krém hozzávalóit a lekvár kivételével összekeverem, és kóstolgatva egy kenhető krémet keverek belőle, ha kell, egy kis vízzel kiegészítve. Amikor megsült a piskóta, még melegen kettévágom, megkenem baracklekvárral, aztán a krémmel, újra összeillesztem, majd a tetejét is megkenem a baracklekvár + krém kombinációval. Bár az elnevezés torta, kis kockákra vágom, ugyanis egyszerre 1-1 falatnyinál többet nem lehet megenni belőle, de lehet, hogy ez csak a vacsik utáni telítettségi állapotra vonatkozik! :)

Tárkonyos póréhagymaleves

Még a Torkos Csütörtökön ültünk be a Ráday utcába egy barátnőmmel a Red Caféba. Mivel sikerült idén is az utolsó pillanatban eszembe jutnia annak, hogy lesz ez a népünnepély, így estére már nem is próbáltam helyet foglalni, és a különlegesebb helyekkel meg sem próbálkoztam (oké, aznap reggel már tényleg elég későnek tűnhet... :) ). Viszont így is egy nagyon kellemes beszélgetős ebéd kerekedett belőle, ahol levesnek egy hasonló póréhagymás levest ettem, ami tényleg nagyon finom volt, így itthon is elkészült egy kis fáziskéséssel. :)

Hozzávalók:

• 1 nagyobb póréhagyma
• 1 nagy vöröshagyma
• 2 tk majoranna
• 4 tk tárkony
• kb. 1 dl tejszín
• kb. 1 liter alaplé/víz + húsleveskocka/ víz + vegeta
  
• vaj
• olívaolaj
• 1-2 ek liszt
  

A vaj és olívaolaj keverékén megpárolom a vékony cikkekre vágott hagymákat. Megszórom liszttel, kicsit pirítom, majd felöntöm hideg alaplével, fedő alatt felforralom, majd fűszerezem, és végül selymessé főzöm a tejszínnel.

Költségek:

• póréhagyma: 100 Ft
• vöröshagyma: 30 Ft
• majoranna: 5 Ft
• tárkony: 20 Ft
• tejszín: 50 Ft (Lidl, 2 dl 99 Ft)
• leveskocka: 33 Ft (ha a 6 db-os 200 Ft)
• liszt: 10 Ft

Összesen: 248 Ft

Omlós keksz

Amikor megláttam Piszkénél ezt a receptet, tudtam, hogy muszáj lesz kipróbálnom. De mivel most "süti-tilalom" van itthon, azaz nem csinálunk semmi hízlaló kalóriabombát, így egy kicsit át kell alakítanom a receptet. A minimális cukor és a teljes kiőrlésű liszt ellenére is ez az egyik legfinomabb, és legomlósabb keksz, amit valaha kóstoltam. Mivel elég tömény, ezért 2-3 darabnál többet nem is nagyon lehet megenni egyszerre, bár nem kétlem, hogy D. azért megpróbálja! :)

Hozzávalók:

• 11,5 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 6 dkg finomliszt
• 17,5 dkg vaj
• 3 ek cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 ek kakaó (cukrozatlan!)
  
• fél tk sütőpor
  
• fél csipet só

A vajat összekeverem a cukorral, a vaníliás cukorral és a sóval, majd beleszitálom a kakaót, és a liszteket. A tésztából kis gömböcöket formázok, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem őket, és egy villával kekszeket nyomok belőlük. 12-14 perc alatt megsütöm őket. Egyszerűen isteni!

Csirke mustáros panírban citromos-mustáros fűszervajjal

D.-től kaptam egy spanyol előételfalatkás szakácskönyvet, úgyhogy most egy ideig gyakran fog előfordulni onnan recept. :) Érdekes, mert egyrészről tele van tengeri herkentyűkkel (ami engem kevéssé érint), viszont nagyon sok husis kaja is van benne, amikhez egészen fantasztikus pácok tartoznak. Most viszont egy rántott hús különleges változata következik, amiből ráadásul kimarad az az iszonytató mennyiségű olaj, amiben sütni szokás. Sőt, a mellé készített citromos-mustáros vajtól még különlegesebb lesz az egész (és ha ráteszed, akkor még ellensúlyozza is a hús kicsit szárazságát). Mi héjában főtt krumplival ettük.


Csirke mustáros panírban

• 40-50 dkg csirkemell filé
• 4-5 dkg vaj
• zsemlemorzsa
• liszt
• 2 tojás
• 2 ek magos mustár
  
• só
• bors

A csirkét apró falatokra vágom, megsózom, megborsozom. A vajat felolvasztom, belekeverem a zsemlemorzsát, a sót, és 2 ek magos mustárt. Amikor ezek kellőképp összekeveredtek, akkor hagyom egy kicsit hűlni a "masszát". A csirkét lisztbe, tojásba, majd ebbe a mustáros zsemlemorzsába forgatom, és 45-50 perc alatt sütőben megsütöm.

Citromos-mustáros vaj

• 10 dkg vaj
• 1 citrom vagy lime
• 1 ek magos mustár (vagy annyi, hogy a magok azért minden falatnál ropogjanak)
• só
• kevés bors
  

Ez sem egy nagy ördöngősség, a vajat szobahőmérsékletűre olvasztom, belekeverem a hozzávalókat (nem, a citromot persze nem egészben, hanem csak a levéből és a reszelt héjából annyit, amennyi éppen jól esik), alufóliával hengerré formázom, és bedobom a mélyhűtőbe, amíg vághatóvá nem szilárdul. Forró héjában sült krumplira vagy magában a húsra, esetleg másnapi szendvics alá margarin helyett is kiváló!