Tom kha khai

D.-vel bolondulunk a thai kajákért. Legyen szó sült tésztról, vagy green curry-ről, egyszerűen imádjuk. És azok a levesek... Hmm... A tom kha khai pedig különösen nagy kedvenc, egyértelműen D. number one-ja. És mivel azért nem tudunk minden nap/héten beüli a Kisparázsba, így már sokszor felmerült, hogy talán itthon is meg kéne próbálkozni vele. Nos, a próbálkozás megvolt, nem lett rossz, de azért van még mit finomítani. Például ha legközelebb nem felejtek el galangált venni, az biztos fog még dobni valamit a levesen. :) Mindenesetre azért D. nem hagyta, hogy másnap bevigyek a melóba akár csak egy kis tányérnyit is, az egész az ő ebédjeként végezte, pedig maradt vagy még 3 adagnyi... :)

Hozzávalók:

• 2 nagyobb szál citromfű
• kb. 5 cm gyömbér héjastul karikára vágva
• kb. 1,6 liter húsleves (alaplé lenne az igazi, de persze kockából)
• 1 doboz kókusztej
• kb. 40 dkg csirkemell, felkockázva
• halszósz, cukor, lime vagy citromlé
• friss koriander a tetejére

A citromfüvet nagyon darabokra vágom, és késsel kicsit összeroppantom. A lábast felforrósítom, beledobom a citromfüvet és a gyömbért, és 1-2 percig csak a hőn, minden nélkül átforrósítom. Felöntöm a húslevessel, és beleteszem a csirkekockákat. 5 perc után beleöntöm a kókusztejet, és azzal gyöngyöztetem addig, amíg a csirke meg nem puhul. A végén halszósszal, kis cukorral és limelével ízesítem, és megszórom friss korianderrel. Mi csináltunk mellé még a pad thai-ból maradt rizstésztát, és azzal ettük.

ps: Időközben kipróbáltam Chili&Vaníliáét is. Elég jó lett, bár a curry pasta miatt kicsit más, mint amit megszoktunk. De azért azt hiszem, ez is marad. :)

Simply the best - Citromos spárga újkrumplival

Fel sem merült bennem, hogy nincsen még spárgás kaja a blogon. Sőt, igazából az egyik régi, százszor megcsinált recept linkjét akartam posztolni Facebook-on, amikor láttam, hogy ez bizony nincs itt. Ami több, mint meglepő, mivel egyszerűen imádom a spárgát. Kb. úgy vagyok vele, mint a fokhagymával - ha egész évben lenne, egész évben, minden nap, mértéktelen mennyiséget fogyasztanék. De mivel nincs, így legalább lehet várni rá. :)
És most, hogy végre van, és friss, és zöld (én egyértelműen zöld-párti vagyok, a fehér a közelébe sem ér), a tegnap esti korai vacsi is ebből készült. Kb. 10 perc meló, és 40 perc a sütőben. És imádom. :)

Hozzávalók:

• 1 kg újkrumpli (minél kisebb, annál jobb!)
• fél kg zöld spárga (1 csomag)
• (legalább) 1 fej fokhagyma, héjastul gerezdjeire szedve
  
• egy fél citrom leve
• opcionálisan 1 csomag medvehagyma
• só, bors
• olívaolaj

Az újkrumplit átsikálom, és a nagyobb darabokat kettévágom. A tepsi aljára öntök egy kevés olívaolajat, arra dobálom a krumplit és a fokhagymákat. Meglocsolom még egy kis olívával, sózom, megy rá frissen őrölt bors, a fél citrom leve, és kézzel jól összeforgatom. 220 fokos sütőbe megy 40 percre. Félidőnél kiveszem, és az előkészített (fás alja letör), 2-3 centisre vágott spárgát belekeverem. Ha teszek hozzá medvehagymát, akkor ezt is most, vékony csíkokra vágva adom hozzá. Visszatolom a maradék 20 percre, aztán még forrón magamba tömöm a puha, de pirult újkrumplit, a csodás spárgát, és a krémesre sült fokhagymát... Persze mehet rá mondjuk kakukkfű is, vagy bármi más fűszer, én azonban majdnem mindig ilyen egyszerűen csinálom. Imádjuk!

Diós sült retek saláta

Mammánál láttam ezt a csodás salátareceptet - állítólag komoly mozgalom volt pár éve a sült retek kapcsán a gasztroblogokon. Hát, én erről ugyan anno lemaradtam, de a jövőben biztosan készül még. :)

Hozzávalók:

• 10 csomag apró retek
• 2 marék dió
• 1 csomag újhagyma
  
• 2 csokor petrezselyem
• 3-4 ek dióolaj
• 1 citrom leve
• kb. 1,5 ek vaj
  

A dióolaj és a vaj keverékén párolni kezdem a félbevágott, vagy nagyon kis daraboknál egészben hagyott retkeket. Pár perc múlva rádobom a kb. 1 cm-re vágott újhagymákat, és ha kicsit összepárolódtak, akkor az előre, száraz serpenyőben megpirított diót. Ráfacsarom a citrom levét, és amikor lehúzom a tűzről, belekeverem az apróra vágott petrezselymet. Ta-damm! :)

A friss tofu mennybemenetele

Friss tofuból készült kaját először - és tegnap estig utoljára - egy maláj étterembe ettem, San Francisco mellett. Akkor D. bátyja elmagyarázta nekem, hogy a friss tofu használata komoly ismertetőjele az igazán minőségi konyhának, és összetéveszthetetlen nem friss társával. Azt hiszem, a tegnap este után én is rendelkezem a friss/nem friss tofu megkülönböztetésének skilljével. Tényleg összetéveszthetetlen. És elképesztően finom. Ráadásul teljesen nem várt módon találtam rá.
Eredetileg koriander-beszerző körútra indultuk egy barátnőmmel a Józsefvárosi piacra, ami számomra tejesen ismeretlen terület volt - egészen addig, amíg ki nem derült, hogy ez persze a Négy tigris kínai piac, ahol azért már többször megfordultam. Viszont arról elképzelésem sem volt, hogy az elképesztő mennyiségű ruha, napszemüveg, táska és parfüm mellett van három, elég jó méretű zöldséges stand is a piac leghátulján. Megtalálni mondjuk nem volt egyszerű, mivel az itteni árusok sem igazán tudták, hogy pontosan merre van ez a rész, vagy van-e egyáltalán, de a végén persze sikerrel jártunk. És pillanatok alatt visszacsöppentem Amszterdamba, a zöldfűszerektől roskadozó fadobozok, a 10 kilós basmati rizsek, és az ismeretlen feliratú fűszerpaszták közé. Árak ugyan nem voltak kiírva, de nem tudtam annyira alábecsülni a fűszerek, rizstészták és a friss, helyben készült tofu árát, hogy amikor megkérdeztem az eladókat, akkor ne lepődtem volna meg. A koriander csokronként 200 Ft, és egy csokor itt mondjuk vetekszik 4 nagyobb petrezselyem méretével. A friss tofu darabja 150 Ft, ami mondjuk a negyed kilós darabokért nem tűnik nagyon soknak... És hát persze elképesztő hangulata van, a bolt mellett lévő vietnámi kifőzde pedig valószínűleg a legautentikusabb vietnámi a városban, amit legközelebb tuti ki is próbálunk! :)
Visszatérve a friss tofura. Először csak szójaszószba mártogatva kóstolgattam, nem tudva még, hogy mit kezdjek vele. Az persze megvolt, hogy a második feléből pad thai készül ma este, de az első felével gondban voltam. Aztán, ahogyan az lenni szokott, felkeltem, és pontosan tudtam, mi fog készülni belőle. Nagyjából 10 perc alatt az asztalon volt, és D. nagyjából 3 perc után már kinyalta a tányért. Igen, azt hiszem, visszatérő vásárló leszek... :)

Hozzávalók:

• 250 gr friss tofu
• 3 ek olívaolaj
• kb. 5 ek szójaszósz
  
• kb. 4 kk méz
• egy marék földimogyoró
• 2 marék friss szójababcsíra
• friss koriander

A mogyorót száraz serpenyőben megpirítom. A tofut kockákra vágom, és pirítani kezdem az olívaolajon. Közben kikeverem a szójaszószt a mézzel, és folyamatosan kóstolom. Ráöntöm a nagy részét a tofura, és azzal pirítom tovább. Pár perc után tányérra szedem, rászórom a szójababcsírát, és a földimogyorót. A maradék szószt a tetejére, és köré öntöm, a tetejére friss koriandert szórok. Egyszerűen isteni.