PAUSE

Nem mintha eddig nem szüneteltem volna, de most már talán látom ennek a végét... Június 17-én államvizsgázom, és persze párhuzamosan még kb. 4 dolgot kell csinálnom, úgyhogy most sem főzésre, sem posztolásra nincs időm. Arról nem beszélve, hogy a doki elég komoly tisztítókúrára fogott, úgyhogy nincs is nagyon alapanyag, amiből főzhetnék. :)
Szóval már nem olyan sok idő, és visszatérek, de addig másra kell koncentrálnom...

Satay szószos csirke balzsamecetes répákkal

Amikor januárban D. kijött hozzám hosszabb időre Amszterdamba, elég durva körülmények között éltünk. A lakás a három hét üresen állásnak és fűtés nélküliségnek köszönhetőn konkrétan lefagyott. Kint, a mínuszokban melegebb volt, mint bent a lakásban, ráadásul a beton alapzatból sütött a hideg. Mivel ágyunk nem volt, hanem egy kétszemélyes matracon aludtunk a földön, az első éjszaka körbepolcoltuk magunkat a bőröndökkel, és mindent a matrac alá tettünk, ami nem volt gömb alakú. :) A csoda lila minikályhánkkal 3 nap alatt befűtöttük a nappalit, ahol aludtunk. De a folyosóval és a konyhával nem nagyon tudtunk mit kezdeni, olyan hidegek voltak, hogy az elektromos fűtőtesteink nem bírtak velük. Hát igen, a konyhaajtó alatti öklömnyi rés, ami a hátsó erkélyre nyílt, nem nagyon segített a dolgon... A legszebb a fürdőszoba volt, ahol egy légtérben, kb. 2,5 négyzetméteren van a wc és a zuhanyzó is, és mindez beton alapokon. Így a zuhanyzás egy élmény volt, főleg, mert a csövek fele lefagyott, így a melegvíz - amúgy sem túl erős - sugara erősen megcsapant. Lényeg, ami lényeg, hogy D. bátyja úgy döntött, hogy elruuccan hozzánk egy "üzleti útra", és kicsit feltáplál minket, na meg megengedi, hogy a szállodai szobájában melegvízzel hajat mossak, ami nagy esemény volt, komolyan mondom! :)
Egyszóval csoda kényeztetésben volt részünk ez alatt a pár nap alatt, elég jó helyeken kajáltunk, többek között elmentünk a Jordaan-ban egy indonéz étterembe rica table-t enni. A rice table lényege (én így tudom, de javítsatok, ha tévedek), hogy egy adag rizs kíséretében kihoznak mindenből egy picit, amit az étteremben készítenek. Így elég gyorsan végig tudod kóstolni az indonéz konyha helyi kínálatát, és választani tudsz, hogy legközelebb miből eszel nagyobb adagot! :) Én szinte mindenért oda voltam, de persze a legalapabb dolog, a satay szósz is nagyon magával ragadott. Így kapva kaptam az alkalmon, amikor a Lidl-ben megláttam, hogy árulnak satay-szószt, amit legközelebb azért majd házilag készítek, mert nem tűnt nagyon bonyolultnak. :) A csirke mellé egy, szintén az indonéz étteremben kóstolt savanykás-édes répa köretet próbáltam meg reprodukálni. Hát, nem pont olyan lett, de azért nagyon ízlett! :)

A csirkéhez:

• 60 dkg csirkemell
• egy üveg satay szósz
• legközelebb pici citrom, mert kicsit édes volt nekünk a szósz
• só, bors, olívaolaj

A kockákra vágott csirkét olívaolajon sóval, borssal készre párolom, ha már kész, akkor rátolom a satay szószt, és esetleg a citromot. Kész. :)

A répa-körethez:

• 3-4 nagyobb répa
• cukor
• 3-4 ek balzsamecet
• vaj+olívaolaj

A répákat félbe, majd 3-3 ba vágom, és a vajon és olívaolajon megpárolom. Közben rászórok 1-2 ek cukrot, és 3-4 ek balzsamecetet. Addig ízesítgetem, amíg meg nincs a kellően édes-savanykás íz.

Narancsos répa saláta

Évek óta járok félévente egyszer-kétszer egy ortodox családhoz sabbathi vacsorára. Vendéglátóink mindig rendkívüli finomságokkal várnak minket. Ez a sali az egyik kedvencem, mert nagyon egyszerű, de nagyon finom, igazi téli csodasali, mind a színével, mind pedig a hozzávalók árával együtt, ami azért tél közepén nem mindegy.

Hozzávalók:

• 4 nagy répa
• 2 kisebb narancs
• egy nagyobb vöröshagyma negyede
• narancslé, vagy, ha lédús a narancs, akkor annak a leve

A répákat megpucolom, lereszelem, a narancsokat cikkekre szedem és a cikkeket 3-4 darabra vágom, a hagymából hajszálvékony szeleteket szelek, és icipici kockákra vágom. Ezeket összedobom egy tálba, a narancsot kicsit kézzel összenyomom, hogy kijöjjön a leve, ha nem elég, akkor öntök hozzá egy kis narancslevet is. 1-2 óra a hűtőben nem árt neki, de anélkül is nagyon finom! :)

Tejszínes petrezselyem szósz

Nagyon durva időeltolódásban vagyok, illetve remélem, hogy már csak voltam, és a dolgok alakulásával majd most megint visszatérek a megfelelő időzónába, és nem fogom minden nap azt hinni, hogy most másnap van, ami azért valljuk be, nagyban megnehezíti a helyes napokon való helyes egyetemi órákon való részvételt! :) Szóval, még hetekkel ezelőtt voltunk Rosinantézni D.-vel, amolyan szakdolgozatírás előtti, Amszterdam utáni rápihenésként. Három tökéletesen regeneráló napot töltöttünk ott, és közben isteni kajákkal kényeztetek minket. Végigkósoltuk a fél étlapot, ettünk carpaccio-t marhából és libamájból, fűszeres camembert-rel töltött empanadast, konyakos kacsalevest, házi szürkemarhaburgert, forró csokidesszertet, olyan zöldborsos meggyfagyival, hogy majdnem elájultam, na meg a fenti szósszal tálalt minicsirkét vajban párolt zöldségekkel, ezekre így kapásból emlékszem (na jó, nem, csak persze felírtam őket :) ). Minden isteni volt, a minicsirkéhez adott petrezselymes mártás miatt pedig D. másnap újra rendelte a fogást. :) És persze, - mivel ez egy ilyen hely - a végén megkérdeztül Zsoltot, a séfet, hogy mégis hogyan készül ez, így a héten a barátainknak adott vacsorán már ezzel villoghattam - persze nem tagadtam le Zsolt múlhatatlan érdemeit sem! :) A világ legegyszerűbb és egyben legfantasztikusabb szósza, a világ legegyszerűbb sült csirkéjéhez, szerecsendiós krumplipürével.

A petrezselyem szószhoz:

• 3 csokor petrezselyem
• kb. 1,7 dl tejszín
• só, bors

Késes aprítóba dobtam a 6-ba vágott petrezselymeket, és melléöntöttem a tejszínt. Mázlim volt, hogy éppen jó volt az arány, mert eszembe sem jutott apránként adagolni a tejszínt. :) "Összeturmixolom", majd serpenyőbe öntöm, éssóval, borssal kb. harmadára forralom. Isteni, a színe gyönyörű, imádom a tavaszt!!! :)

A sült csirkéhez:

• egy, 1,7 kg-os konyhakész (ez az, amikor ki van belezve teljesen, nem? mindig bajban vagyok, ha kérem, vagy barokkos körmondatokkal írom körül, vagy rámutatok, és megkérdezem, hogy mi minden van benne :) ) csirke
  
• 10 dkg vaj
• fél citrom
• rakat szárított zöldfűszer, mindenféle: rozmaring, kakukkfű, majoranna, borsikafű, stb.
• só

A csirkét átmosom, amíg kicsit szárad, addig összekeverem a vajat a fűszerekkel, hogy egy kenhető masszát kapjak, közben kóstolgatom, hogy elég erős íze legyen. A csirke bőrét mindenütt fellazítom, hogy beférjenek az ujjaim alá. A vajas fűszeres krémet betolom a csirke bőre alá, ez a mennyiség elég arra, hogy viszonylag vastagon legyen mindenfelé a krém. Ha ezzel megvagyok, a maradék, kezemen lévő vajjal átmasszírozom a csirkét kívülről is, nem mintha a vaj belülről nem itatná át annyira, hogy eszméletlenül ropogós legyen a bőre... Ha ez megvan, betolom a fél citromot a hasába, és mehet is a sütőbe, 180 fokra. A sütési idő, asszem, hogy Stahl Judittól való, de már egy ideje csak saccperkábé sütöm addig, inkább nézegetem. Az alap fél óra, plusz fél kilónként 20 perc. Én általában a vendégek érkezése utáni negyed órára időzítem az elkészülést, így tuti még forró, ha végeztünk a levessel. :)

:)

Szakdolgozat megírva, már csak néhány javítás, és mehet köttetni. Meleg van, nyitott teraszajtónál ülök, a héten D.-vel végre megvettük a lakást, már csak ki kell fizetni. :) A gépemen pihen jópár kaja fotó, ami csak posztolásra vár, úgyhogy most talán tényleg újra bele tudom vetni magam a blogolásba. Pozitív energia, jókedv, tavasz van!!! :)

Brokkolis mártogatós pitával

Végre belekezdtünk az október óta ígérgetett vacsorák teljesítésébe, aminek köszönhetően újra belevetettem magamat a főzésbe. Nanemminthogyha eddig nem főztem volna (mondjuk egy-egy tészta vagy húsleves volt a legkomolyabb dolog, amibe belefogtam), de ez a mostani egy kissé nehéz periódus, így kevésbé vagyok lelkes. Az azért kemény, hogy ha még ehhez sincs kedvem/energiám... De a tegnapi este nagyon jól sikerült, így remélem, ez majd megint fellelkesít. Ilyen még tényleg nem nagyon volt velem, teljesen szétcsúsztam, ailg tudom rávenni magam, hogy belekezdjek valamibe (Jóbarátok nézés a youtube-on nem számít!). Asszem szakdoga-írás-herótom van, meg közben veszünk lakást (ami nagggyon nagggyon szuper, csak persze ez is egy csomó stressz, de talán nemsokára vége... :)), meg ki kéne találni, mi leszek, ha nagy leszek, ami egy cseppet sem könnyű... És persze melót kéne találni mindeközben. Szóval ilyenek foglalnak le, de ha majd kicsit jobb idő lesz, és vissza tudok ülni a bringámra, majd sokkal, de sokkal lelkesebb leszek! :) Addig is próbálok ihletet meríteni másoktól, ha már nekem nincs (vagy alig). Ezúttal az előétel ötletét Deedee-től szedtem, a sütőben sült pitachips biztosan meg fog maradni, nagyon nagyon finom, és a brokkolis cucc is jól ment hozzá.

Hozzávalók:

• személyenként kb. 1 pita, egyenként 6 kis háromszögre vágva
• 1 fej brokkoli (1/2 kg) nagyobb rózsákra szedve
  
• kb. 20 dkg házi ricotta (Chili&Vanilia alapján, csak felezett mennyiségekkel)
• 5 nagy gerezd fokhagyma (a mennyiség persze opcionális)
• 1 citrom leve
• szerecsendió
  
• só. sok só.

Elkészítem a ricottát a fent belinkeltek szerint és hagyom csöpögni 5-10 percet. A pitákat 10-12 percre forró (200 fokos) sütőbe teszem, előtte meglocsolom olívaolajjal, pici borsot török rá. Közben forrásban lévő vízbe beledobom a brokkolikat, a vízbe megy pici só és kb a citrom levének 1/4-e. 6-7 percig főzöm, majd kiveszem őket. A vadiúj késes robotgépembe beledobom a borkkolikat, a ricottát, sok sok sót, és kevesebb őrölt borsot, és megvárom, hogy krémmé keverje a hozzávalókat. Utána ízesítem citromlével, és sok szerecsendióval. A pitát kiveszem a sütőből, megszórom nagy szemű tengeri sóval, és lehetőleg még melegen tálalom.

Mandulás süti karamellszósszal

Valamelyik nap felugrottunk egy barátunkhoz megnézni az új lakását, és a konyhában rátaláltam néhány Stahl könyvre. Mivel nekem nincs, így gondoltam, belelapozgatok kicsit, és megakadt a szemem egy sütin, ami elég jónak tűnt, és meglepő módon minden volt hozzá, még Amaretto is, amit csak úgy találtam a kamrában, de nem jött rosszul. Ez volt a thai curry után. Az elején viszonylag kevés fogyott belőle, főleg másnap volt sikere, ugyanis annyira elteltünk a curryvel, hogy szinte már gondolni sem bírtunk kajára, és hát ez a karamellkrém nem tartozik a könnyű semmiségek kategóriájába... Viszont tök büszke vagyok magamra, hogy legyőztem a karamelltől való minden parámat, ugyanis ezt a karamell-készítés dolgot ilyen humbugnak tartottam, hogy persze, a tv-ben nem mutatják, amikor utána kidobják a serpenyőt a beleragadt cuccal együtt... De jelentem, a serpenyő is túlélte, meg én is. És még finom is lett. Legközelebb majd még messzebb megyek, mondjuk elmegyek egy disznóvágásra. Na jó, azt azért nem. :)

Hozzávalók:

A tésztához:

• 10 dkg mandula serpenyőben megpirítva, leadrálva (sokkal kevesebb idő egyébként, mint azt gondoltam)
• 10 dkg nagyon puha vaj
• 1 kk mandulaaroma
• 4 tojásfehérje
• 10 dkg porcukor
• 6 dkg finomliszt
• 1 kk sütőpor

A karamellszószhoz:

• 15 dkg kristálycukor
• 2,5 dl tejszín
• 2 ek Amaretto
  

A tojásfehérjét felverem (egyszerűen öröm csak hallgatni is, ahogy a KitchenAid teszi a dolgát, hát még nézni...), a többi hozzávalót összekeverem, majd beleforgatom a felvert habot. Kivajazott, kilisztezett tepsiben kb. 20 percet sütöm 175 fokon. Na, ez nekem nem jött össze, egyszerűen bent felejtettem a dolgot, de semmi baja nem lett plusz 15 perctől sem, valszeg a 180 fok lett volna jó a 20 perchez is. A karamellszószhoz a cukorból karamellt csinálok (persze teflon serpenyőben, és nem keverem, csak rázogatom), majd felöntöm tejszínnel, és kicsit forralva várom, hogy beleolvadjon a karamell. Megéri, mert tényleg beleolvad. :) A végén leveszem a tűzől, és belekeverem az Amarettot is. Másnapra hűtőben sem keményedik meg, de persze frissen az igazi. Nyamm, éljenek a kalóriák, úgyis lebiciklizem! :)

Thai curry Nigella módra

Még tartozom a karácsonyi gasztroajándékokkal való eldicsekvéssel, bár valószínűleg csak fénykép nélkül jönnek össze, a következő pár nap ugyanis vizsgával, és visszaúttal lesz teli Amszterdamba! :) Lényeg, hogy az egyik vadiúj szakácskönyvemből van ez a thai curry recept, ami kesudió helyett mandulás lett, és persze csak enyhén csípős, de tényleg jól sikerült. Bár a recept szerint curry éppenséggel nincs benne, azért én beletettem egy pici madras curryt, biztos, ami tuti! :) Ha minden jól megy, akkor napokon belül már a kedvenc kis thai éttermemben eszem - bár valszeg nem curryt, a csípősségére való tekintettel. Meg indonéz kifőzdében, meg sültkrumplit a Waterloo-n, hú... már nagyon mennék vissza... És ezúttal D.-vel! :) Na, mielőtt elkezdenék komolyan ömlengeni, íme a recept:

Hozzávalók:

• 65 dkg darált marhahús (a recept persze csirkével van, de most így alakult, ez tűnt jó választásnak a piacon)
• 1 nagy fej vöröshagyma
  
• 3 dl húsleves
• 3 dl kókusztej
• egy marék mandula
• 3 ek tejföl
  
• 4 cm gyömbér
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 kk kurkuma
• 1 kk római kömény
• 1 kk őrölt koriander
• 2 kk madras curry
• frissen darált szárított chilimag (ezt vajon így hívják? ilyen tekerős izé, én chili helyett használom, amilyen sokat eszünk, ahelyett ez éppen jó)

A vöröhagymt és a fokhagymát megpárolom egy kis olivaolajon, aztán rádobom a marhahúst, kifehérítem, és fedő alapp picit párolom, majd fűszerezem, és felöntöm a húslevessel. Ha már majdnem kész, mehet bele a kókusztej, a végén pedig a tejföl. Tálaláskor megszórom pirított mandulával, és korianderrel, ha lenne. Nem baj, hétvégén már megint ott lesznek a mentától illatozó zöldségeseim, de jó is lesz... :)