Házi humusz

Már régóta szerettem volna humuszt csinálni itthon, de meg voltam győződve róla, hogy elképesztően bonyolult, és különben sem garantált a siker. Nos, mindkét dologban tévedtem. Házi humuszt kb. annyira egyszerűcsinálni,mint pesztót,és mivel bármikor utánízesíthető, képtelenség elrontani. Az egyetlen titkos összetevő a tahini, azaz a szezámpaszta, amire én még Amszterdamban tettem szert, akkor még nem tudtam, hogy milyen célzattal. Persze kell bele csicseriborsó is, de mondjuk ez evidens, így ezen nem lepődtem meg. Az mondjuk tény, hogy érdemes konzerv csicseriborsót szerezni, mivel akkor nincs szükség egy napi áztatásra, ami a száraznál elengedhetetlen, és jóval hosszabbá teszi az előkészítés folyamatát. Előrefőzött esetében azonban a konzerv kinyitásával elvégeztünk minden előkészületet. (na jó, azért a fokhagymát érdemes megpucolni)

Hozzávalók:

• egy kis doboz csicseriborsó, azt hiszem 375 gr
• 2 ek tahini - alapvetően ez adja meg az ízét, ezzel lesz érdemes játszani, hogy mennyi menjen bele
• 2 közepes gerezd fokhagyma
• egy csipet só
• kb. 2 ek citromlé (elsőre inkább kevesebb, mint több)
• az állag lazításához a konzervben lévő léből kb. 2-3 ek
• olívaolaj a tetejére

Mindent beledobok a késes aprítóba, és időnként kóstolok, és ízesítek. Mi pitachipset ettünk hozzá, azaz hatba vágtam fejenként. kb 1,5 pitát, meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam nagy szemű portugál tengeri sóval, és bedobtam a 200 fokos sütőbe 8-10 percre. A vacsora végén a maradék még az elfogyasztott pálinka felszívására is kiválóan alkalmas volt, ezzel megkönnyítve a továbbindulást. :)

Kamu thai csirkés sali

Pár éve elvesztettem egy fogadást. Annával (akinek a tollából A kanapé sztorit is ismerhetitek) fogadtunk, hogy amennyiben ő kibírja egy hónapig póker nélkül, én megtan

ítom főzni, vagy legalábbis elkészítek előtte tíz általa választott kaját, ami közben ő lelkesen jegyzetelhet. A fogadásnak persze nevelő célzata volt, és örültem, hogy elvesztettem, azonban egy pár alkalom után megszakadtak ezek az esték, mivel Anna besokkalt már az egyedül, listáról való bevásárlás gondolatától is. Azóta Amszterdamban túlestünk az első indai, húsos kaja elkészítésén, persze ezt még közös bevásárlás előzte meg. Péntek este azonban a nyersanyagokkal felvértezve várt, és - bár amikor odaértem, még nem tudtam pontosan, mit fogunk enni - végül olyan kaja kerekedett ki belőle, amit egy héten belül tuti újra megcsinálok.

Hozzávalók a salihoz:

• egy fej jégsaláta
• 2 nagyobb répa lereszelve
• 3 közepes paradicsom
• egy kisebb uborka
• 1 csomag újhagyma, a zöldjével együtt
• bármi, ami kézbe kerül és beletehető egy salátába

Hozzávalók a sali öntethez:

• 6 ek olívaolaj
• 1 ek szójaszósz
• 3 cm reszelt gyömbér
• 1,5 nagy gerezd fokhagyma reszelve
• 2 ek citromlé

Ezek persze csak hozzávetőleges arányok, pláne, hogy ha nagy salit csinálunk, ennyi öntet kevés lesz hozzá. Amúgy összekeverni, és kész.

A húshoz:

• fél kg csirkemell picire kockázva
• egy kis doboz joghurt háromnegyede
• 1,5 ek szójaszósz
• 3 cm reszelt gyömbér
• 3 gered fokhagyma apróra vágva
• egy fél citrom leve
• egy csorgatásnyi olívaolaj

A húst bepácolom a fentiekbe, kicsit hagyom állni, aztán kis olívaolajon készre sütöm. Só nem kell bele, a szójaszósz elég sós!

A végén összekeverem a salátát, a húst és az öntetet, és megszórom sós mogyoróval. (Ideális esetben ezt együtt lehet sütni a hússal, vagy külön megpirítva, és mozsárban apróra törve szórni a salira. Mi csak szimplán elfelejtkeztünk erről, és persze a fotózás után, egészben szórtuk a salátára.) Isteni! :)

Avokádó koriander pesztóval - Reggeli

Hétvégente imádok reggelizni! Reggel felkelés után lemegyünk a boltba, veszünk valami isteni ropogós pékárut, és felérve kipakoljuk a hűtőt: telepakolunk egy tálat zöldségekkel

(amibe persze becsúszik az elmaradhatatlan 2-3 gerezd fokhagyma csak úgy egészben), ha nem mozzarella salit csinálunk, akkor csak úgy szeletekre vágjuk a mozzarellát, locsolunk rá olívaolajat és megszórjuk frissen őrölt borssal, vagy D. tonhalkrémet csinál. Kitesszük a sajtokat, húsokat, vagy éppen házi subway szendvicset csinálok édes chili szósszal. A lényeg, hogy nyugiban reggelizzünk mondjuk egy órán át, és közben persze megy az éppen aktuális kedvenc sorozatunk. Nálunk így indul a hétvége. A héten viszont sikerült elképesztően finom avokádót vennünk, és maradt még koriander is a levesből. Úgyhogy gyorsan beledobtam az aprítóba mindent, és igazi, gyönyörű tavaszi zöld reggelink volt.

A koriander pesztóhoz:

• egy csokor koriander
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• egy harmad maroknyi sós mogyoró
• 1 kisebb szárított paradicsom
• olíva és mogyoró olaj, kb. fele-fele arányban

Kókuszos-gyömbres karfiolleves á lá Bombadil Toma

Az úgy volt, hogy egy nagyon kedves munkatársam megkérdezte, hogy mibe tennék kardamont, mert hogy ő vett ugyan, de gőze sincs, mit csináljon vele.

Miután az összes létező tudásomat átadtam neki a témában (ami nagyjából 5 mondatban ki is merült), elkezdtem kardamonos recepteket nézni neki. Na, ezt nem akkor találtam Tománál, hanem hetekkel később, viszont feltűnt, hogy van benne kardamon. Így át is küldtem neki, és amikor jobban megnéztem a receptet, rájöttem, hogy kókusztejen (és persze kardamonon) kívül végülis minden van hozzá otthon is. Így eldőlt az

ebéd sorsa, úgyis pont gyömbéres-kurkumás kaját terveztem, hogy legalább a tél végét kihúzzuk mindenféle betegség nélkül. A piacon becsúszott még a kókusztej mellé egy csokor friss koriander is. IMÁDOM a friss koriandert. Egy pár hónapja nem ettem már, és teljesen kikészültem, hogy hogy lehet valami ilyen elképesztően finom! Úgyhogy a leves mellett mindenhez azt eszem most, néha meg csak úgy magában pár szálat. Ilyenkor azért kemény belegondolni, hogy fél évig Amszterdamban mindig volt otthon, persze egy kis menta meg bazsalikom mellett - a negyedünkben fillérekért árulták minden sarkon...

Íme a recept, Toma oldalán: http://tomakonyha.blogspot.com/2011/02/indiai-izek-kokuszos-karfiolkremleves.html

Én személy szerint kihagytam belőle a paradicsom sűrítményt, a kardamont, és a joghurtot, és több fokhagymát és gyömbért használtam. Egyszerűen isteni!

lustaság és spenótos fetás csirke

Imádom a póréhagymát! Ráadásul erre akkor jöttem rá, amikor D.-vel az első albérletünkben laktunk fent, a hegyen, és volt egy nagyon jó zöldséges a kapunktól 15 méterre. Mindig, minden kapható volt, viszonylag normál áron, így azon a télen tényleg csak kitaláltam, hogy mi legyen a kaja, és nem volt gond, ha nem volt otthon hozzá kb. semmi, csak leugr

ottam, és kész. Nem mondom, most is 5 perc bringára van a Lehel piac, de ez már olyan táv, ahol gyakran győz a lustaság. Azt hiszem jellemző sztori, - sok szempontból - hogy a diplomaosztóm utáni hajnalban, hazafelé sétálva, kb. fél 6kor értük el Annával a Lehel piacot, miután a végigbulizott éjszaka után egy termosz kávé és egy doboz Haagen-Dazs fagyi társaságában megnéztük a napfelkeltét egy mólóról a Dunán. Azaz csak néztük volna, mivel a nap a hegy másik oldalán kelt fel, így buktuk a dolgot, de a hangulat azért megvolt. :)

Szóval mivel másnaposan főzni jó, így biztos voltam benne, hogy sütőben sült fokhagymás-spárgás-újkrumplit szeretnék csinálni, lehetőleg még reggelire. Igen ám, csakhogy a piac 6-kor nyit. Komoly dilemma előtt álltunk: hazamenjek-e, és később, egy kis alvás után térjek vissza, vagy húzzuk ki még ezt a fél órát valahogy, és első vásárlóként válasszak a legszebb spárgák közül. Meghoztuk a legjobb (?) döntést: beülünk még a szemközti vendéglátóipari egységbe egy fél órára, dumálunk még egy kicsit, és hipp-hopp, nyílik a piac. Na persze. A dumálásból falnak dőlő félig alvás lett, és ez volt életem egyik leghosszabb fél órája. Viszont két gyönyörű csokor spárgával értem haza reggel fél7kor, bár tipikus, hogy számtalan indokolhatóbb szituáció lett volna az éjszaka folyamán, amikor eltörhetett volna a napszemüvegem, mégis egy csokor spárga törte el reggel, már teljesen beszámítható állapotban...

Most följebb pörgetek, hogy hogy is jutottam el eddig. Ja, igen. Szóval a póréhagyma. Akkor télen rájöttem, hogy kajába főzve is isteni, és teljesen más karakter, mint a többi hagyma (mily meglepő). Úgyhogy ez lett a kaja alapja, na meg durva mennyiségű fokhagyma. Lilahagyma is mehet rá, a fetával az is jól megy. Vicces, de pont a fent linkelt másnapos főzős posztban szereplő kaja átdolgozása ez a mostani.

Hozzávalók:

• fél rúd póréhagyma
• kb. 8 gerezd fokhagyma (simán mehet annyi, nem érződik az íze)
• fél kg csirkemell csíkokra vágva
• 1 csomag mirelit spenót (vagy friss, hú de imádom frissen)
• 15 dgk fetasajt
• 2 ek tejszín
• 2-3 db szárított paradicsom, felcsíkozva (elhagyható)
• kevés só (a feta sós), frissen őrölt bors, szerecsendió

Olívaolajon megpárolom a hagymákat, beleteszem a húst, sózom-borsozom, együtt párolom, amíg a hús majdnem kész. Rádobom a spenótot, és hagyom fortyogni. Beleteszem a tejszínt, hogy ne égjen le, rámorzsolom a fetát, (egy keveset hagyok belőle, hogy a végén, frissen tegyem rá), és a szárított paradicsomot. Megy bele szerecsendió, meg még só-bors, ha kell, és kész. Sütőben sült fűszeres krumplival isteni.

Minden, ami zöld

Nos, mivel pontosan 9 hónapja nem írtam ide, így akár bejelenthetném azt is, hogy időközben gyerekem született, vagy a heringcápám adott életet az utódainak - az idő ez esetben is stimmelne. De mivel egyik örvendetes esemény sem következett be, így szimplán csak belekezdek.

A pesztó mánia még múlt évben kezdődött. Akarom mondani, két éve, ami azért elég kemény, hogy itt, a blogon kellet leellenőriznem, de azt hiszem, ilyen szempontból még nem frissült az időérzékem, 2010 hangulatom van erőteljesen... Illetve ez nem teljesen igaz, mert sok mindent várok ettől a évtől, úgy érzem, hogy tele van lehetőségekkel, de azt hiszem, ezt valahogy a tavaszhoz kötöm. Majd tavasztól lesz 2011. :)

Szóval, a medvehagymás pesztó óta mindenből, ami zöld, pesztó készül nálunk. A téli sláger a petrezs

elyem, ami ugye ilyenkor is mindig van, és isteni, és zöld, és a t

etejére szárított paradicsom csíkokat lehet tenni, és... Azt hiszem, ez lesz az ebéd. Persze most is van a hűtőben, de úgy terveztem, hogy nekiállok főzni valamit, de projekt elhalasztva. (Ez a "persze, most is van a hűtőben" dolog persze egyáltalán nem persze, mivel fél napon belül el szokott fogyni, ha nem azonnali fogyasztásra készül - D. egész egyszerűen bekanalazza magában.) Meglepő módon ez már tegnap óta a polcon figyel, köszönhetően a tegnapi hús-sajt-bor vacsinak, amire hivatalosak voltunk. Ettünk fekete vadkecskesonkát, svájci megnemmondommilyen rózsaszínre füstölt sonkát, mangalica kolbászt és még egy csomó mindent. Gép persze

volt nálam, és persze nem fotóztam - jólvanna, azt hiszem, a mai napon született meg komolyan az elhatározás, hogy újra írjak, így nem lehetett előre felkészülni. :) Azért persze ez sem teljesen igaz, ahogy letöltöttem a gépemről a képeket, meglepő módon találtam néhány kaja-fotót is rajta - itt motoszkált ez a fejemben már régóta, csak az írásig nem jutottam el. By the way, időközben lediplomáztam, és az első hivatalos, 8 órás munkámat gyűröm (most éppen csak 6 órában). De mostmár tényleg jöjjön a pesztó:

Hozzávalók nagyobb mennyiségre:

• 6 csokor petrezselyem - ezt tavasszal azért lehet redukálni mondjuk 4-re az eredmény ugyanez lesz
• 2 nagyobb fej fokhagyma (na jó, D., aki egy ideje átvette a pesztó készítés nemes feladatát, legalább 3-al tesz bele. legalább.)
• egy marék dió
• egy nagyobb csipet só
• 2 közepes (nem olajban eltett, de végülis mindegy) szárított paradicsom
• egy marék parmezán (persze más kemény sajt is jó, sőt trappistától sem fogunk fintorogni)
• jó minőségű olívaolaj (olyan szűretlen, opálos olívaolajat kaptam D.-től, hogy csak na :) )

Késes aprító, elvetemültebbeknek mozsár, és kész. Azt hiszem megyek, és felteszem a vizet főni. :)

Brokkolis mártogatós pitával

Végre belekezdtünk az október óta ígérgetett vacsorák teljesítésébe, aminek köszönhetően újra belevetettem magamat a főzésbe. Nanemminthogyha eddig nem főztem volna (mondjuk egy-egy tészta vagy húsleves volt a legkomolyabb dolog, amibe belefogtam), de ez a mostani egy kissé nehéz periódus, így kevésbé vagyok lelkes. Az azért kemény, hogy ha még ehhez sincs kedvem/energiám... De a tegnapi este nagyon jól sikerült, így remélem, ez majd megint fellelkesít. Ilyen még tényleg nem nagyon volt velem, teljesen szétcsúsztam, ailg tudom rávenni magam, hogy belekezdjek valamibe (Jóbarátok nézés a youtube-on nem számít!). Asszem szakdoga-írás-herótom van, meg közben veszünk lakást (ami nagggyon nagggyon szuper, csak persze ez is egy csomó stressz, de talán nemsokára vége... :)), meg ki kéne találni, mi leszek, ha nagy leszek, ami egy cseppet sem könnyű... És persze melót kéne találni mindeközben. Szóval ilyenek foglalnak le, de ha majd kicsit jobb idő lesz, és vissza tudok ülni a bringámra, majd sokkal, de sokkal lelkesebb leszek! :) Addig is próbálok ihletet meríteni másoktól, ha már nekem nincs (vagy alig). Ezúttal az előétel ötletét Deedee-től szedtem, a sütőben sült pitachips biztosan meg fog maradni, nagyon nagyon finom, és a brokkolis cucc is jól ment hozzá.

Hozzávalók:

• személyenként kb. 1 pita, egyenként 6 kis háromszögre vágva
• 1 fej brokkoli (1/2 kg) nagyobb rózsákra szedve
  
• kb. 20 dkg házi ricotta (Chili&Vanilia alapján, csak felezett mennyiségekkel)
• 5 nagy gerezd fokhagyma (a mennyiség persze opcionális)
• 1 citrom leve
• szerecsendió
  
• só. sok só.

Elkészítem a ricottát a fent belinkeltek szerint és hagyom csöpögni 5-10 percet. A pitákat 10-12 percre forró (200 fokos) sütőbe teszem, előtte meglocsolom olívaolajjal, pici borsot török rá. Közben forrásban lévő vízbe beledobom a brokkolikat, a vízbe megy pici só és kb a citrom levének 1/4-e. 6-7 percig főzöm, majd kiveszem őket. A vadiúj késes robotgépembe beledobom a borkkolikat, a ricottát, sok sok sót, és kevesebb őrölt borsot, és megvárom, hogy krémmé keverje a hozzávalókat. Utána ízesítem citromlével, és sok szerecsendióval. A pitát kiveszem a sütőből, megszórom nagy szemű tengeri sóval, és lehetőleg még melegen tálalom.

Thai curry Nigella módra

Még tartozom a karácsonyi gasztroajándékokkal való eldicsekvéssel, bár valószínűleg csak fénykép nélkül jönnek össze, a következő pár nap ugyanis vizsgával, és visszaúttal lesz teli Amszterdamba! :) Lényeg, hogy az egyik vadiúj szakácskönyvemből van ez a thai curry recept, ami kesudió helyett mandulás lett, és persze csak enyhén csípős, de tényleg jól sikerült. Bár a recept szerint curry éppenséggel nincs benne, azért én beletettem egy pici madras curryt, biztos, ami tuti! :) Ha minden jól megy, akkor napokon belül már a kedvenc kis thai éttermemben eszem - bár valszeg nem curryt, a csípősségére való tekintettel. Meg indonéz kifőzdében, meg sültkrumplit a Waterloo-n, hú... már nagyon mennék vissza... És ezúttal D.-vel! :) Na, mielőtt elkezdenék komolyan ömlengeni, íme a recept:

Hozzávalók:

• 65 dkg darált marhahús (a recept persze csirkével van, de most így alakult, ez tűnt jó választásnak a piacon)
• 1 nagy fej vöröshagyma
  
• 3 dl húsleves
• 3 dl kókusztej
• egy marék mandula
• 3 ek tejföl
  
• 4 cm gyömbér
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 kk kurkuma
• 1 kk római kömény
• 1 kk őrölt koriander
• 2 kk madras curry
• frissen darált szárított chilimag (ezt vajon így hívják? ilyen tekerős izé, én chili helyett használom, amilyen sokat eszünk, ahelyett ez éppen jó)

A vöröhagymt és a fokhagymát megpárolom egy kis olivaolajon, aztán rádobom a marhahúst, kifehérítem, és fedő alapp picit párolom, majd fűszerezem, és felöntöm a húslevessel. Ha már majdnem kész, mehet bele a kókusztej, a végén pedig a tejföl. Tálaláskor megszórom pirított mandulával, és korianderrel, ha lenne. Nem baj, hétvégén már megint ott lesznek a mentától illatozó zöldségeseim, de jó is lesz... :)

Karácsony - Szárított paradicsomos tészta

Idén nem készült semmi különleges az ünnepekre, mármint semmi vadonatúj. Anyuéknál a szokásos töltöttkáposzta, és ananászos tejszínes csirkemell konvó volt... isteni, mint mindig. D.-éknél viszont rendhagyó módon idén volt rendes karácsonyi összeülés, mivel elég sokan gyűltek össze ebben az országban a kiterjedt családból. Ide készült egyben sült zöldfűszeres csirke, és egy olyan tészta, amire Amszterdamban szoktam rá teljesen. Érthető is, mivel egyrészről nagyon finom, másrészről pedig olyan dolgokból készül, ami mindig volt otthon (itthon, öhm... vagy hol is? :) ). Elsőként egy 4 sajtos töltött tortellinivel készült kint. Elég jó minőségű előre töltött tészttákat lehet ugyanis kapni, amikkel éltünk is rendesen, mivel elég volt hozzá csak valami szószt összedobni. Ráadásul a szokásos sajtos-sonkás kombináción túl van pl. diós is, ami azért már elég jó...

Hozzávalók:

• 3 nagy fej lilahagyma
• 1 póréhagyma
• 6 gerezd fokhagyma
• kb. 20 db olajban eltett szárított paradicsom
• tejszín
• só, bors, szerecsendió

A hagymákat fel karikázom, a fokhagymát picire vágom, és olívaolajban megpárolom. Aztán mehet bele a szárított paradicsom, ha az is átpirult, akkor a tejszín, és a só, bors, na meg rengeteg frissen reszelt szerecsendió. Egyszerű, és mennyei.

Amszterdam II. - Multikulti ihletésű rizstészta kókusztejjel, gyömbérrel és lime-al

Hát, sikerült egy brutál multikulti negyedbe költöznünk, ahol a lakosság 50%-a marokkói, 30%-a fekete, a maradék 20% pedig holland, plusz még vagyunk mi is. :) Ha kinézek az ablakon, a játszótéren 6-7 éves forma csadoros lányok játszanak a körhintán, Anna pedig tanúja volt annak, ahogy egy alacsony, ősz hajú kaftános bácsi megkér egy 2 méteres fekete fiatalt, hogy vegye már le neki a polcról a kimondhatatlan nevű, arab feliratú zacskót. Tegnap elmentünk megnézni a helyi bevásárló utcát, ami egy piachoz hasonlatos, van itt minden, ami kell. Leginkább a San Francisco-i kínai negyed piacaihoz tudnám hasonlítani: itt sem értem a feliratokat, mert - ha vannak egyáltalán - akkor arabul vannak, és itt sem ismerem a zöldségesnél található zöldségek/gyümölcsök jó részét. Iszonyatosan kirívunk ebből a közegből, de próbálunk "beilleszkedni", vagy legalábbis ismeretségeket kialakítani - pl a zöldséges már megismert minket, amikor másodjára jártunk ott (hmm... olyan szőlőt vettünk, hogy összefut a nyál a számban, ha az ízére gondolok).
Amióta megérkeztünk, valamiért thai kaják ízei járnak a fejemben. Persze ennek köze lehet ahhoz is, hogy megtaláltam azt a kis thai éttermet, amit valaki nagyon javasolt, és csorgattam a nyálamat előtte jó 10 percig (egyelőre nem tudjuk, mennyire leszünk az éhenhalás szélén, így addig csak a nyálcsorgatás marad). Ezenkívül olvastam Starkoffer barátjának tök jó beszámolóját a thai konyháról, így ez is dobhatott egyet a kedvemen. Így adódott, hogy harmadik reggel felkelve, pontosan tudtam, hogy mit fogunk ebédelni. Már, ha kapható hozzá minden a boltban, és nem olyan méregdrága. Hát, az, hogy a lentebbi hozzávalók a legtipikusabb sarki ABC-ben (itt: AlbertHein, azaz AH) is megtalálhatóak, ráadásul fillérekért, azért eléggé meglepett, és rájöttem, hogy talán ebben (is) igaza volt Anyunak, amikor felvetette, hogy talán ne vigyek magammal halszószt a bőröndben, tuti itt is kapni, és ha kiömlik... Persze elhoztam magammal, de a nyitott szójaszószos üveget azért végül otthon hagytam. :) Azt hiszem, itt kicsit megváltozik majd az étkezési kultúránk, vagy legalábbis sok sok új dolog is bekerül a mindennapokba. Már alig várom, hogy ne a város másik felébe kelljen átmenni kedves évfolyamtársam koleszébe, hogy tudjunk főzni, hanem nekünk is legyen már egy 2 lapos villanyrezsónk, ha igazi tűzhelyre nincs is esélyem. :)

Kamu thai rizstészta

Hozzávalók:

• 2 csomag 250 grammos rizstészta
• 2 csomag 200 grammos shrink rudacska
• 1 db 400 grammos kókusztej (az otthoni sokkal, de sokkalhígabb, vagy lehet, hogy vmi sépci fajtát vettünk, mindenesetre ezt legközelebb ugyanennyi vízzel fogom higítani)
• 3-4 cm gyömbér apróra vágva
• 1 fél lime leve és héja, apróra vágva (ugye, ugye, ha nincs reszelő...)
• 1 csomag újhagyma, zöldjével együtt felkarikázva
• 3-4 nagyobb gerezd fokhagyma, de többet is elbír
  
• só, kicsi bors

A felkarikázott újhaymát megpárolom a fokhagymával együtt, kicsit pirítom a falatokra vágott rákkal, aztán hozzáöntöm a kókusztejet (és legközelebb a vizet), kicsit forralom, majd ízesítem gyömbérrel, lime-al, sóval és kis borssal. Közben kifőzöm a rizstésztát: forró vízbe teszem 3-4 percre, aztán hideggel lebölítem. Frissen fogyasztandó!

VKF! XXVI. - Előétel: Miniszendvicsek paradicsomos padlizsán- és márványsajtos avokádókrémmel, jeges borsmentateával

Amikor a legújabb VKF! témáján gondolkoztam, abban az egyben biztos voltam, hogy padlizsán szerepelni fog a kajában. Furcsa, én sokáig nem voltam oda ezért a zöldségért, de aztán a padlizsánkrém a nyaraink állandó résztvevője lett. Ettem már sokfélét, de az igazi nagy kedvenc a D. kérésére előállított paradicsomos padlizsánkrém lett, ami annyira tetszett neki, hogy miután 2 nap alatt egyedül elfogyasztotta a 4,5 befőttesüvegnyi mennyiséget, kérlelt, hogy tegyünk el télre vagy 10 kilót... :) A sikertörténet szomorúbb része, hogy egy nagyobb mennyiségbe bele is fogtam, de úgy látszik, öregek voltak a zöldségek, mert olyan keserű lett, mint a csuda. El is ment tőle a kedvem arra a nyárra. A másik főbb összetevő felől szintén nem volt kétségem, bár egy darabig próbáltam lebeszélni magam róla, lévén nem igazán nyári: az avokádó. Egész Californiában hegyekben állt ez a gyümölcs, és egyszerűen nem tudtam eleget enni belőle. Mikor hazajöttem, és kimentem a piacra, rájöttem, hogy ez itthon nincs éppen így, végül a Lehelen kaptam nagy nehezen, de csak egy olyan árusnál volt, ahol elvből nem veszek semmit, mert méregdrgága és nem jó minőségű. Most azonban az avokádó utáni vágy erősebb volt, így ez lett a másik fő hozzávaló. A forma Csöppi pogácsaszaggatójával készült, amit pogácsaszaggatásra azóta sem haszáltam, de ami késik, nem múlik. :)

Hozzávalók a padlizsánkrémhez:

• 3 közepes padlizsán
• 3 nagy paradicsom (még nem a saját, ez tegnap készült, és ma szedtem le az első saját parit, amit a Nagyi ápolt gondosan a távollétemben)
  
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 5-6 gerezd fokhagyma
• olívaolaj
• só, bors, pici cukor

A padlizsánokat alaposan megszurkálom, és úgy egy órára a sütőbe teszem, gázon 6-os fokozatra (helyébe grillsütőt és szabad teret képzelek el, de legbelül ennek is örülök, holnaptól ugyanis nincs gáz a lakásban). Amikor már kellőképpen megráncosodtak, kiveszem, és hűlni hagyom őket. Közben vizet forralok, keresztbe bevagdalom a paradicsomok tetejét, és 1 percre beleteszem a forró vízbe, hogy aztán kivéve és lehűtve könnyen lejöjjön a héjuk. A kockára vágott hagymákat megpirítom, és rádobom a padlizsánt is. Amikor már az is pirult egy kicsit, mehet rá a felkockázott paradicsom, a só, sok bors, és a pici cukor. Fedő alatt, kis lángon párolom, 10-15 percig.

Hozzávalók az avokádókrémhez:

• 1 érett avokádó
• 10 dkg márványsajt
• 1 lime
• kevés só, sok frissen őrölt bors

Az avokádó húsáról lefejtem a héját, majd villával pürésítem a márványsajttal együtt. A lime levével, sóval, és sok frissen őrölt borssal ízesítem.

A falatkákhoz pirítóskenyeret csinálok, és különböző méretű (vagy akár csak 1 fajta) pogácsaszaggatóval falatonként 3-3 kört szúrok ki belőlük. A legalsót megkenem a padlizsánkrémel, a középsőt pedig az avokádóval, (Nem muszáj keverni, bár nagyon finom együtt.) majd ráteszem az utolsó kis kört. Jégbe hűtött, mézzel ízesített borsmentateát iszom hozzá.

Cukkini chutney

Az úgy volt, hogy miután végre volt időm kedden elmenni piacozni, és televásároltam a konyhát ínycsiklandóbbnál íncsiklandóbb friss zöldségekkel, elképesztően lebetegedtem, annyira, hogy teakészítésen kívül másra nemigen gondolhattam. Kellett vagy 4 nap, mire 10 percnél többet tudtam ágyon kívül küldeni, amit egyből ki is használtam, mivel a friss zöldségek finoman szólva is veszítettek életerejükből. Mivel vettem vagy egy kiló cukkinit, arra gondoltam, hogy nekilátok Baba cukkini krémjének, ugyanis az pont menne a sörös-sajtos kenyérhez, amit a kenyérsütő kedvesen megsütött helyettem. :) Így aztán nekiláttam a krémnek, ám valamiért a felénél úgy döntöttem, hogy inkább valami kicsit paradicsomosat kívánok, így beleugrott még a nagy teflon wokba egy konzerv sűrített paradicsom, aztán friss bazsalikom, meg a maradék, hűtőben árválkodó medvehagyma, és végül cukor meg balzsamecet is, így azt hiszem, kevéssé lett ez krém, mint chutney. Mindenesetre nagyon finom lett, és ez a lényeg! :)

Hozzávalók:

• 7-8 db kicsi cukkini (kicsit kevesebb, mint 1 kiló)
  
• 4 közepes lilahagyma
• 2 nagyobb vöröshagyma
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• kb. 20 levélnyi medvehagyma
• 1 marék friss bazsalikomlevél
• 1 konzerv sűrített paradicsom
• 2-3 kk cukor
• só
• 2,5-3 ek balzsamecet
• kevés víz
• olívaolaj
  

A cukkiniket meghámozom, majd nagyon apró kockákra vágom a hagymákkal együtt. A hagymákat olívaolajon megpirítom, rádobom a cukkiniket, átpirítom, majd felöntöm kevés vízzel, és a sűrített paradicsommal. Kis párolás után mehet bele a csíkokra vágott medvehagyma, majd a bazsalikom is. Ha már átpuhultak a zöldségek, fűszerezem sóval, cukorral és balzsamecettel, majd kóstolgatva és így kiegészítve készre főzöm.

VKF! XXIV. 1 tárgy + 1 történet + 1 recept

Sokat gondolkoztam, hogy melyik konyhai eszköz, tárgy az, ami a leginkább közel áll hozzám. A választásom először egy gyerekkori fém villámra esett, aminek a nyelébe egy maci van belekarcolva. Szinte mindennap használom, általában a szendvicsek mellé kerülő salátákhoz vagy zöldségekhez. Ha ilyen tipikus "köretet" akarok enni, akkor hiába vagyok farkaséhes, és áll már készen a kaja, addig nem ülök le az asztalhoz, amíg meg nincs a "kisvilla". Aztán nagy dilemmázások után mégsem ezt, hanem egy olyan tárgyat választottam, ami több szempontból is nagyon fontos nekem: az ismeretségünk egyrészt legalább olyan régi, mint a villával, másrészt azonban mégis új.

Ezt a nyújtódeszkát a sodrófával együtt D. Nagymamájától kaptam, most Karácsony után. Már egy jó ideje ácsingóztam utána, mivel pontosan olyan, mint emlékeimben Csöppié, Anyu nagynénjéé volt, aki a pótnagymama szerepét töltötte be nálunk. Csöppi rendszeresen nagy kartondobozokat küldött tele sütivel, és amikor nála voltunk, mindig hajnalban kelt, hogy mire felébredünk kész legyen a hájas, a lekváros kifli, vagy éppen a család legnagyobb kedvence a krumplis lángos. Emlékszem, számtalanszor megbeszéltük, hogy kelek vele, és segítek neki, de ő mindig előbb kelt, és a tészta összeállítását soha nem láthattam, általában az első lángos kisütése környékén kóvályogtam ki a konyhába. A krumplis lángos receptje egyébként elveszett, és már évek óta tervben van, hogy Anyu, Apu és a nagynéném segítségével kikísérletezzük "A" receptet... Anyu ágán tehát Szatmárból származunk, ahogyan D. Nagyija is. Egyszóval már régóta nézegettem a konyhájában, de nem is mertem arra gondolni, hogy egyszer az enyém lehet majd, hiába volt belőle kettő. Aztán most Karácsonykor nem csak a saját Nagyimhoz, hanem hozzá is elmentem segíteni a nagyobb mennyiségű sütik elkészítésében, és szerintem ez indíthatta arra, hogy elküldje D.-vel pár napra rá a deszkát. Azóta valahányszor előveszem mindig Csöppi és persze D. nagyija jut eszembe, és hihetetlen öröm vele dolgozni, már csak azt várom, amikor Csöppi pogácsaszaggatóival (amiket pár napja kaptam meg) elkészítem rajta az első igazi, szatmári töpörtős pogácsát...

Felmerült bennem, hogy a recept is lehetne valami igazi szatmári ételé, ám végül úgy döntöttem, hogy egy, a héten megálmodott borkorcsolyát készítek el. Hát, nagyon nem bántam meg. Van olyan, hogy az emberben megjelenik egy étel, szinte érzi az ízét a szájában, és tudja, hogy ez valami olyan lesz, amit nagyon de nagyon fog szeretni. Így is lett. A kis csigák a csajoknak készültek, akiknek ennyire kajám szerintem még nem tetszett pedig egyikük nem szereti a spenótot, másikuk pedig még soha nem evett medvehagymát. A két rúdnyi csiga forrón, 10 perc alatt fogyott el, és még hajnalban, a buli vége felé is felemlegették.

Hozzávalók (2 réteslaphoz):

• 35 dkg spenót
• 20 dkg medvehagyma
• 2 nagy lilahagyma
• 6 nagyobb darab szárított paradicsom (nem olajos)
• 2 kisebb gerezd fokhagyma
• 10 dkg feta sajt
• 2 előre elkészített réteslap (nekem fagyasztott, vastagabb fajta volt)

A hozzávalókat a réteslapon kívül csíkokra vágtam, és serpenyőben összepároltam, kezdve a lilahagymával és a fokhagymával, folytatva a spenóttal és a medvehagymával, végül pedig a szárított paradicsommal és a fetasajttal. A réteslapokat kinyújtottam, és megkentem az illatosra rotyogó szósszal. Szorosan feltekertem, majd kb. 1 cm vastag "csigákra vágtam". Megkentem vízzel, és előmelegített sütőben 180 fokon, 20-23 perc alatt készre sütöttem.

Spenótos-zöldséges rétes

A piacon nem tudtam otthagyni a friss spenótot, főleg, mivel a múltkor olyan jól sikerült az a spenótos husi. Így vettem fél kilót, de rájöttem, hogy viszonylag hamar fel kellene használni, különben tönkremegy. A hűtőben pihent egy adag réteslap is, így egyértelmű volt, mi lesz a sorsa.

Hozzávalók:

• 3 réteslap
• 15 dkg friss spenót
• fél konzerv kukorica
• 1 póréhagyma zöld része
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• 4 nagyobb db szárított paradicsom (nem olajos)
• 0,5 dl tejszín

A zöldségeket csíkokra vágom, és összepárolom, majd felöntöm a tejszínnel. Egy kis tepsit kibélelek a réteslapokkal, és belekanalazom a sült zöldségeket, a serpenyő alján maradt tejszínes levet pedig megiszom. A tészta tetejét megszórhatjuk szezámmaggal, én is ezt etettem volna, ha nem felejtettem volna el! :) Sütőben 180 fokon 12-15 perc alatt készre sütöm.

Fussili kéményseprő módra

Egy ideje már azon igyekszünk, hogy az esti közös főzőcskézésekből maradjon D.-nek másnapra "munkaebéd". Finomabb, egészségesebb és gazdaságosabb az, ha itthonról visz. Általában 2 akadályba szoktunk ütközni: 1. felfaljuk a plusz egy adagot is, nincs kegyelem! 2. D. rendszeresen itthon felejti reggelente a hűtőben lapuló dobozkát, ami így átminősül vacsi előtti étvágycsinálónak, vagy (ha eláll), bepróbálkozunk másnap, hátha akkor eszébe jut. :) A héten is pont ez történt, az első itthonhagyás után adtunk neki még egy esélyt. A second chance napján én itthon dolgoztam, (és vártam a kéményseprőket, akik a kiírás ellenáére persze nem aznap jöttek... grr...) és valamiért meg voltam győződve arról, hogy D. megint itthonfelejtette a kis dobozt. Azért a biztonság kedvéért felhívtam, hogy "ugye nem vitted el..." és persze ezúttal elvitte, sőt, már be is termelte a tartalmát. Hát, nem voltam éppenséggel boldog, mivel rossz a kapucsengőnk, így minden zajra kirohantam a folyosóra, hátha jönnek a kéményseprők, és a vizet nem mertem megengedni, nehogy elszalasszam őket (ehhez persze hozzátartozik, hogy ez már a második figyelmeztetés, és harmadjára törik be az ajtót). Így farkaséhesen ültem és lettem nagyon dühös, amikor kiderült, hogy nem is aznap jönnek... Hipergyorsasággal kezdtem el végül tésztát főzni, és összedobálni mindent, amit a hűtőben és a környékén találtam. Az eredmény meglepően nagyon finom lett, ez biztosan bekerül a gyors vacsik közé, és lehet, hogy ezentúl a kéményseprőkre is nagyon szeretettel gondolok majd... :)

Hozzávalók:

• egy adag tészta (Na ez az, ami nekem sohasem megy. Ezúttal tutira akartam menni, és a tányérba mérve főztem ki az "egy adag" tésztát, amiből így csak 3 nagy adag lett... :) )
• 1 kis fej lilahagyma
• 1 póréhagyma zöldje
• 1 nagyobb gerezd fokhagyma
  
• 1 szelet Nagyi féle, töltött tojáshoz való sonka
  
• 3 "szelet" szárított paradicsom
• 1 csokor petrezselyem
• kb. 1 dl tejszín
• füstöltsajt kockák
  

Miközben a tészta fő, kevés olívaolajon megpirítom az összevágott hagymákat, majd hozzádobom a kockákra vágott sonkát, majd a petrezselymet, és a szárított paradicsomot, végül pedig összefőzöm a tejszínnel, és beleolvastom a sajtkockákat. Egy fél csipet tengeri sót, és negyed kk borsot adok hozzá, de ezen kívül semmit, hadd érződjön minden zöld, lila, piros, rózsaszín, és barna íz...

Költségek (2 éhes személyre):

• három adag tészta: 75 Ft (Lidl, durumlisztből)
• lilahagyma: 30 Ft
• póréhagyma: 100 Ft
• fokhagyma: 2 Ft
• 1 szelet sonka: 20 Ft
• szárított paradicsom: 60 Ft
• petrezselyem: 50 Ft
• 1 dl tejszín: 50 Ft (Lidl, 2 dl 99 Ft)
• 10 dkg füstöltsajt: 180 Ft

Összesen: 567 Ft

Tejszínes zöldséges fussili

És igen!










Vége a vizsgaidőszaknak, túl vagyok mindenen! Most egy hét édes semmittevés (csak két félállás), és így hihetetlen módon van időm egy majd' egy hónapja készült vacsi posztolására is. :) A csajok átjöttek rizikózni-inni-dumálni, még a szigorlatok előtt, mondván, egy este kimaradhat a készülésből... Mondanom sem kell, hogy a másnap is kimaradt... Viszont a kaja az utolsó morzsáig elfogyott, sőt, a levest még lefotózni sem volt időm. Pedig az egyik kedvencem, és már másodjára járok így, hogy mire észbe kapnék, már nincs mit. Na, majd legközelebb. :) Egyikük csodás tiramisut hozott desszertnek, így a főétel mi is lehett volna, mint tészta:

Tejszínes zöldséges fussili

Hozzávalók:

• egy csomag fussili
• 1 piros kaliforniai paprika
• 2 kisebb cukkini
• egy konzerv kukorica
• 2 fej lilahagyma
• 2 nagyobb girizd fokhagyma
  
• fél marék szárított paradicsom (nem olajos)
• kb. 1 dl tejszín
• kevés só, bors, bazsalikom, pici római kömény
  

Csíkokra vágunk minden zöldséget (na jó, a kukoricát nem muszáj :) ). A hagymát olivaolajon puhára pároljuk, aztán mehet bele a fokhagyma, a kaliforniai paprika, a cukkini, a kukorica, és végül a szárított paradicsom. (Amit egy Bécsi biopiacról kaptam, és hihhhetetlenül finom!) Együtt pirítom őket kicsit, aztán felöntöm tejszínnel, és puhára, de még harapnivalóra párolom benne a zöldségeket. Közben fűszerezem, és a végén belekeverem a kifőtt, lecsepegtetett tésztát.

Labneh Karácsonyra

Amióta az eszemet tudom, minden évben kézzel készítem a karácsonyi ajándékokat (persze vannak kivételek - a nővérkém khm... csajszis lapját muszáj megrendelni, de azért idén ő is kapott ebből). Túl vagyok már mindenfajta gyertyán, a méhviaszlapból készített rózsaformájútól kezdve a kókuszhéjba öntött simáig, volt kövekkel díszített házi öntésű szappan, meg amit el tudtok képzelni. Idén valami költséghatékony egyenajándékot kellett találni, így jött az ötlet. A labneh egy keleti sajtféleség, amit akár sósan, akár édesen, de mindenhez esznek. Elkészítése a ricottáéhoz hasonló, csöpögtetős módszerű. A Szakácsok könyvében már régebben kinéztem ezt a receptet, és jó előre ki is próbáltam, fantasztikus darabos sajtot kaptam. Tény, hogy mivel a recept által megadott mennyiség hatszorosát készítettem el, így 1. nem csöpögött ki annyira, amennyire kellett volna, tehát folyósabb lett a kelleténél, benne szilárd darabokkal 2. három napig nem lehetett kivenni semmit a hűtőből magasabb szintű bűvésztudomány nélkül, mivel minden de minden tele volt a csöpögő sajtokkal (még üres Johnny Walker-es díszdobozba is került). Ja, és ha valaki esetleg nagyobb mennyiségbe vágna bele, előtte rendeljen a legközelebbi kínai minden fajta kajájából, természetesen adagonként külön pálcikákkal, ugyanis nagy mennyiségű fakanál/pálcika szükséges. :)

Hozzávalók:

• 1 kg natúr joghurt (azért ne 0,1%-is legyen, de ezen kívül bármelyik jöhet)
• kb 1 dl tejszín
• só, fokhagyma
• vagy méz, narancsvíz
• vagy különböző zöldfűszerek, szegfűbors, stb.

A joghurtot és a tejszínt egy tálban összekeverem a sóval és a zúzott fokhagymával. A keveréket (eredetileg muszlim anyagba, de nálam ez géz volt) áteresztő anyagba pakolom, és az anyag négy sarkát összekötve, alá bedugva a fakanalat, ráhúzom a csomót, hogy az anyag a fakanálon lógjon. Ezt a csomagot egy mély edénybe teszem, úgy, hogy az anyag alja ne érjen az edény aljához, sőt, minél távolabb legyen tőle. Három napig hagyom csöpögni, naponta egyszer kiveszem, és kiöntöm az edényből a felgyűlt folyadékot. Három nap után kiöntöm az anyagból a tálba a sajtot, átkeverem, és cuki edénykékbe töltöm (éljen az IKEA)! :) Reggelire, pirítóssal, vagy sült hússal kiváló.

Rizikó party N.o. 1. folyt.

Fűszeres Csirkefasírt


A múltkor egy ismerősünknél isteni finom fasírtot ettünk - vagy inkább húspogácsa volt (bár, hogy mi is a különbség... talán a zsemle/kenyér lehet...)- , amit a Magyar utcában vett előre elkészítve a török hentesnél. Ez volt az ihletés, és bár azt nem sikerült utolérni, nem lett rossz. Tanulságok levonva, legközelebb nagyobb darabokat csinálok, mert így kicsit kiszáradtak, bár a sok mártogatós ezt kompenzálta.

• 500 g darált csirkehús (nem, a lányok csak ezt hajlandóak... vagy ünnepnapokon pulykát...)
• 4 gerezd fokhagyma pici kockákra vágva
  
• fél csokor petrezselyem felaprítva
• 4 ek őrölt római kömény
• 1,5 ek őrölt korainder
• só
• bors

Mindent összekevertem egy nagy tálban, és a hűtőben lefedve állt 5-6 órát. (2 óra között ugrottam haza összedobni, hogy este már csak kisütni kelljen.) Tojás épp' nem volt itthon, így az kimaradt, bár anélkül is nagyon szépen összeállt. Pici golyókat formáltam belőle, és nem nagyon bő olajban egyszer megfordítva megsütöttem őket.


Répa halava

Na az a helyzet, hogy nem sikerült egy épkézláb képet sem összehoznom erről a vajtól sárga, sűrű, látványában is édes répás desszertről (így leírva sokkal jobban hangzik, mint ahogy kinéz :) ), de azért leírom, mivel nagyon nagyon finom és egyszerű.

• fél kiló reszelt répa
• 7-8 dkg vaj
• kb. 2 dl tej
• cukor

Ha a répát lereszeltük, akkor már nyert ügyünk van. Csak vajon át kell kicsit pirítani, és amikor már eléggé átmelegedett, akkor felönteni tejjel, és sokéig forralni befelé. Egy idő után elkezdhetünk tetszőleges mennyiségű cukrot (vagy mézet) tenni hozzá, amíg elég édesnek nem ítéljük (ha van olyan :) ). Ha már elég sűrű, akkor lehúzzuk a tűzről, és akár frissiben melegen, akár hidegen nagyon finom! :)

Rizikó party N.o. 1.

Csütörtök este lévén a csajok átjöttek vacsizni és megvívni életük egyik legvéresebb csatáját (persze, hogy én nyertem! :) )! Mivel nem volt kedvem hallgatni az "Ááá, este már nem akarok sokat enni" című nyavajgást, így inkább sok kis dolgot csináltam, amik ráadásul egészségesek is. Előző alkalommal, amikor nálam voltak vacsizni kissé (?) mellélőttem, ugyanis a kajában a kapor dominált, amit én ugyan imádok, de azt elfelejtettem megkérdezni, hogy ők hogy állnak vele... Így ez alkalommal biztosra mentem: a répát nyersen-főzve-sütve is imádják, így ebből készült az egyik mátrogatós, és a desszert is. A menü a következő volt:

Közel-keleti mártogatós
Sárgarépás-burgonyás mártogatós (ezt a kettőt ismét innen - szóltam, hogy most egy ideig dömping lesz :) )
Gránátalmás salsa Chili&Vanilia alapján (csak kimaradt a póréhagyma - ezt a lányok gyomra szerintem már nem vette volna be...)
Fűszeres csirkefasírtocskák
Pita
Répa halava

Jöjjön most a két mártogatós:

Közel-keleti mártogatós

• 1 nagy padlizsán (nálam két kicsi)
• 1 nagy fej vöröshagyma (nálam egy közepes vörös és egy kis lila)
• 2 gerezd fokhagyma (nálam 5)
• 3 ek citromlé
• tejföl (helyette joghurt)
• olívaolaj
• ízlés szerint chili

A padlizsánt és a hagymákat sütőben fél óra-40 perc alatt feketére égettem, aztán kikapartam a héj alól a húsukat, és a fokhagymával, olajjal, és citrommal botmixerrel összeturmixoltam. Kevertem bele még annyi joghurtot, amennyi kiegyensúlyozta a fokhagyma csípősségét.


Sárgarépás-burgonyás mártogatós

• 75 dkg sárgarépa
• 50 dkg krumpli
• 4 gerezd fokhagyma
• 2-3 ek köménymag
• 3 ek citromlé
• 3 ek olívaolaj
• nálam még 2 ek római kömény
• só
• ízlés szerint chili

A sárgarépát, és a burgonyát megtisztítom, apró kockákra vágom, és sós vízben puhára főzöm. Összeöntöm őket egy nagy tálba, és fűszerezés után összeturmixolom az egészet. Utána ízesítem, ha kell. Nagyon érdekes, kicsit "nyúlós, szálas" massza lesz belőle.
Folyt. köv.