Parota

Drága sógoromat végre felvették rezidensnek, így ígértem neki egy vacsorát. Előző este még a jogsimat ünnepeltük, így a tervből, miszerint 8-kor kelek, és 9-re legkésőbb már kint vagyok a piacon, persze nem lett semmi. :) De délre azért valahogy kivánszorogtam, és meglepő módon, kettőre már sikerült is hazaérni. Mivel D. indiai sógorának hála elkezdtem tanulni indiait főzni, így az általa mutatott első kaja lett a főfogás. A menü Fűszeres Eszter padlizsán és körtekrém levesével kezdődött (szuper!), utána jött a pácolt csirke parota-val (ez olyasmi, mint a csapati, csak ez erősen meg van fűszerezve) és egy rakat salival: volt ruccola és olajbogyesz sali, megint használatba vettem a julienne-vágómat, és és egy egyszerű, de annál finomabb paradicsomos sali. A végére pedig bekéredzkedett egy Sacher torta is, amit talán majd egy másik posztban osztok meg, mivel nem maradt fényképeznivaló...

Pácolt csirke parotá-val

A csirkéhez:

• 1 kg csirke (akár pulyka)
• 1 citrom leve
• fél ek só
• 1 ek garam masala
• fél ek kurkuma
• 1/4 ek fekete (frissen) őrölt bors
• fél ek őrölt koriander
• 2 ek olaj (nem olíva)

A citrom levét egy tálba nyomom, beleteszem a fűszereket, a végén felhigítom az olajjal, és a csirkét tetszőleges darabokban hagyom benne pácolódni (nálam kis falatkák lettek, hogy a parota akár pitaként, megtöltve is funkcionálhasson).

A parotához (ezek az arányok kb fél kiló liszthez, ami 4 felnőttnek kicsit sok - én 6 főre 60 dkg-ból csináltam, és arányosan több fűszert is használtam):

• fél kiló finomliszt (bl65)
• 1 ek só
• 1 ek őrölt koriander
• 1/4 ek kurkuma

• 1/4 ek fekete (frissen) őrölt bors (nekem ez kicsit erős, én kevesebbet használtam)
• 1 ek köménymag
• 2 ek curry madras (ez olyami, mint a sima curry, csak van egy kis ánizsos beütése)
• kevés olaj
• víz

A lisztet összekeverem a fűszerekkel, és apránként (mindig csak kevés) vizet adva hozzá, tésztává gyúrom. Amikor már majdnem összeáll, akkor egy kevés (max. 2-3 ek) olajjal készre gyúrom. Akkor jó, ha nem ragacsos, és rugalmas. Pihentetem kicsit, aztán kis golyókat szakítok ki belőle, azokat lisztbe forgatom, és kör alakúvá nyújtom. Nagyon nagyon felhevített serpenyőben az elsőt még olaj nélkül sütöm, a többit viszont fél-fél kévéskanálnyi olajjal kenem meg sütés előtt és közben. Oldalanként 1-1 perc kell neki.

Paradicsomos koriander :)

• 4 nagy fej paradicsom
• 2 csomag újhagyma
• 1 csokor koriander

A hozzávalókat összevágom, és összekeverem. Meglepő, de különlegesen finom. Minél több a koriander, annál jobb! :)

Önmeglepi

Meglett a jogsim!!! :)

Ennek örömére megleptem magam a már hetek óta kinézett julienne-vágóval. Igazából még évekkel ezelőtt láttam a The Surreal Gourmet-ben, ahogy ezzel a kis eszközzel az uborkából hirtelen "spagetti" lesz, és azóta nézelődöm, hátha látok ilyet. De mivel a nevét sem tudtam egészen mostanáig, így elég nehéz dolgom volt. Aztán pár hete amikor kimentem a Lehelre, felmentem az emeletre, és ott volt ez a sok mindennel megrakott pici bolt, ahol csak 'miért ne' alapon megkérdeztem az eladót, hogy tud-e valami ilyesmit. És persze tudott. :)Úgyhogy most itt van, az enyém, és végre fel tudom dobni D. kedvenc uborkasalátáját valamivel. Az arcát mindenesetre egy élmény volt látni, amikor rácsodálkozott... :)

Ruccola & olajbogyó sali

Tegnap lakást búcsúztattunk, és mivel D. kedvence a rántott csirke, így kikerülhetetlenül ez lett a vacsora. Ám mivel este nem a legegészségesebb a husihoz dukáló hagyományos, "nagyis" köret, így elkészült ez a két saláta.

Ruccola saláta

A ruccola nekem soha nem tartozott a nagy kedvenceim közé, nem úgy, mint D-nak, akinek minden olaszországi kiruccanásról hozni kellett egy óriási zacskóval. Akkoriban nem emlékszem, hogy sok helyen lehetett volna itthon kapni, így ez tűnt a legjobb ajándéknak. Ma már persze más a helyzet, így ez a mostani saláta is (ami egyébként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem a ruccolát) a tipikus 250 grammos kiszerelésből való.

Hozzávalók:

• fél doboz ruccola
• 2 nagy, érett paradicsom
• 2 nagy répa
• 1 közepes fej lilahagyma
• fokhagyma, ízlés szerint (nálam minimum 3 gerezd)

A ruccolát megmosom, néhány vágással aprítok rajta egy kicsit, de csak hogy a nagyon nagy leveleket kisebbre vágjam, aztán egy tálba teszem. A paradicsomot (magjával együtt) felkockázom, a répákat megtisztítom, lereszelem, nagyon kis kockákra vágom a hagymát és a fokhagymát, ezeket is beleöntöm a tálba. Összekeverem, meglocsolom jó minőségű olivaolajjal, és mehet a hűtőbe egy fél órára. Bármilyen hús mellé, de akár magában is kiváló.



Saláta két fajta
olajbogyóból

Azt hiszem, hogy az olajbogyó az egyik olyan étel, ami teljesen megosztja az embereket. Olyan, mint a mazsola: valaki vagy imádja, vagy utálja, átmenet nincs. Én 5 évig próbálkoztam megszereti az olajbogyót - minden alkalommal, amikor valaki evett mellettem, megkóstoltam, hátha most majd én is ráérzek. De nem. Egészen idén nyárig, amikor a horvát kánikulában ismét megpróbálkoztam vele, és hirtelen megéreztem azt, amit egészen addig vártam: egy hihetetlen, fantasztikus ízt, azt, amit eddig kerestem. Tudtam, hogy egyszer meg fogom érezni, de ez kemény 5 évembe telt. Attól a perctől fogva 10 napig csak olajbogyót ettem olajbogyóval. Aztán hazajöttünk, de az őrület megmaradt: mindig kell, hogy legyen itthon, akár egy szendvics mellé, akár magában szemezgetve, vagy ahogy ebben az esetben, hogy egy salátában landoljon.

Hozzávalók:

• 2 féle olajbogyó (nálam most sima fekete, és paprikával töltött zöld volt)
  
• kukorica konzerv
• uborka
• lilahagyma

Az olajbogyókat felkarikázom, a kukoricát lecsepegtetem, az uborkát és a lilahagymát apróra vágom, és beleöntöm egy tálba. Megy még bele egy kevés mindkét olajbogyó levéből, csak hogy ne száradjon ki. Egy óra a hűtőben, és kész. :)

Once upon a time...

Nu. Nálam ez az egész Chili&Vaniliával kezdődött, pontosabban azzal, amikor két éve felfedeztem, hogy a Mancsos cikkei alatt egy blog címe is szerepel. Az első pillanattól fogva függővé váltam, és innentől nem volt megállás, jöttek a többiek, és észrevettem magamon, hogy bármennyi dolgom is van, a napi olvasgatás, ötletgyűjtés soha nem marad el. Sokszor eljátszottam a gondolattal, amikor valamilyen új kajával sikerült jót alkotni, vagy láttam valami érdekeset a piacon, hogy én ezt hogy írnám le, milyen fotót tennék mellé, aztán pár napja belém csapott: miért ne? Biztos nem leszek olyan eredeti, mint Chili&Vanilia, nem fogok kultúrákat áthidalni, mint Fűszeres Eszter, de végre úgy izgulhatok a VKF témája miatt, hogy az engem is érint, és D. így talán nyavalygás nélkül fogja megkóstolni azt a kaját, amihez amúgy hozzá sem nyúlna, mert hát a következő poszthoz kell... :) A többit meg majd meglátjuk...