VKF XXVII. - Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdái, azaz Születésnapi zsúr gyerekeknek (?)

Mivel nem bővelkedem körülöttem szaladgáló gyerkőcökkel - mondhatni, nincs egy se - így ésszerű ötletnek tűnt, hogy infantilis barátnőimet vegyem rá egy szülinapi zsúrban való részvételre. Büszkén jelenthetem, hogy igen jó kis zsúrt csaptunk, és nem csalódtam sem a magam, sem az ők komolyságában! :) Mivel megkértem őket arra, hogy lélekben készüljenek fel a rájuk váró megpróbáltatásokra, így mire kiértünk a helyszínül választott kertesházba, már egy meglepetés játék várt engem is: rókavadászat! Ha ez valakinek nem mond semmit, ne aggódjon, mert bár én játszottam ilyet ártatlan lánykoromban dehát én sem ezen a néven ismertem, sőt, ahogy jobban belegondolok, nem is volt neve! Mindenesetre a csajok a lakás különböző pontjain eldugtak összesen 44 cetlit, amit megtalálás fejében ajándékkal jutalmaztak! :) Persze az, hogy mit kapunk cserébe, titok volt a beváltás pillanatáig. Azt viszont el kellett dönteni, hogy egyszerre, vagy egyenként akarjuk beváltani a meglepiket. Úgy döntöttünk, félúton kezdjük el beváltani őket, mert így lesz egy kis pihink, ami jól is jött, mert kiderült, a cetlikre rajzolt különböző színű és méretű poharacskák a közelezően megivandó alkohol fajtáját és mennyiségét jelezték... :) Így később annál nagyobb lelkesedéssel, bár egyre kevesebb hatékonysággal próbáltuk megtalálni az eldugott cetliket. Később aztán eljött a "tortakészítés" ideje is, és előkerült Sanyi, a sün, akinek tüskéi különböző, fogpiszkálókra tűzdelt finomságokkal voltak teli. A kókuszgolyó (azaz torta) készítés gyermeki örömmel zajlott, sőt, idővel előkerült a gojszlik alfája-omegája: Donald Kacsa Szakácskönyve!!! Mivel Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáihoz nem voltak kellő alapanyagaink, így a "gyerekek" találomra öntötték össze a darált kekszet, a kakaóport, a cukrot és a tejet, mégis nagyon finom golyócskák születtek! :) A koncepció Sanyi és a golyók mögött Anyu elmélete volt, miszerint a zsúron szaladgáló gyerekek úgysem ülnek le enni valami rendeset, hanem csak odaszaladnak bekapni valamit, így ezek a falatok ideálisak. Mellé jöhet még legyalult sárgarépa és vékony csíkokra vágott káposzta, chips gyanánt, és a cukorral teli gyerekpezsgő helyett 100%-os almalé buborékos ásványvízzel felöntve. Az este további részére komoly terveink voltak: akartunk gyufásdobozt átadni orról-orra, táncolni egyre kisebbre összehajtott újságpapíron, de végül hullócsillagokat néztünk, és tangóval köszöntöttük a hajnalt. :)
Nos Lúdanyó, mégegyszer köszönöm a kiírást, igazán jó alkalmat adott egy nosztalgiázós felnőttzsúrra, és egy nagyon jó emléket, amire a következő fél évben gondolhatunk, mielőtt újra látjuk egymást!

És íme, az eredeti Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáinak receptje:

Hozzávalók:

• 100 gr vaj
• 100 gr zabpehely
• 35 gr kókuszreszelék
• 75 gr porcukor
• 1 tk vaníiláscukor
• 2 ek kakópor
• 1 ek hideg víz
• kókuszreszelék a díszítéshez

1. Keverj össze egy tálban minden hozzávalót. Az összeállítás a kezeddel fog a legjobban menni.
2. Formálj a tésztából kis golyókat, és forgasd meg a kókuszreszelékben. Ha ezzel kész vagy, tedd a labdácskákat egy darab zsírpapírra.
3. Jót tesz a labdáknak, ha hagyod őket egy kicsit pihenni. Még finomabb lesz, ha egy műanyag dobozkában tárolod.

VKF! XXVI. - Előétel: Miniszendvicsek paradicsomos padlizsán- és márványsajtos avokádókrémmel, jeges borsmentateával

Amikor a legújabb VKF! témáján gondolkoztam, abban az egyben biztos voltam, hogy padlizsán szerepelni fog a kajában. Furcsa, én sokáig nem voltam oda ezért a zöldségért, de aztán a padlizsánkrém a nyaraink állandó résztvevője lett. Ettem már sokfélét, de az igazi nagy kedvenc a D. kérésére előállított paradicsomos padlizsánkrém lett, ami annyira tetszett neki, hogy miután 2 nap alatt egyedül elfogyasztotta a 4,5 befőttesüvegnyi mennyiséget, kérlelt, hogy tegyünk el télre vagy 10 kilót... :) A sikertörténet szomorúbb része, hogy egy nagyobb mennyiségbe bele is fogtam, de úgy látszik, öregek voltak a zöldségek, mert olyan keserű lett, mint a csuda. El is ment tőle a kedvem arra a nyárra. A másik főbb összetevő felől szintén nem volt kétségem, bár egy darabig próbáltam lebeszélni magam róla, lévén nem igazán nyári: az avokádó. Egész Californiában hegyekben állt ez a gyümölcs, és egyszerűen nem tudtam eleget enni belőle. Mikor hazajöttem, és kimentem a piacra, rájöttem, hogy ez itthon nincs éppen így, végül a Lehelen kaptam nagy nehezen, de csak egy olyan árusnál volt, ahol elvből nem veszek semmit, mert méregdrgága és nem jó minőségű. Most azonban az avokádó utáni vágy erősebb volt, így ez lett a másik fő hozzávaló. A forma Csöppi pogácsaszaggatójával készült, amit pogácsaszaggatásra azóta sem haszáltam, de ami késik, nem múlik. :)

Hozzávalók a padlizsánkrémhez:

• 3 közepes padlizsán
• 3 nagy paradicsom (még nem a saját, ez tegnap készült, és ma szedtem le az első saját parit, amit a Nagyi ápolt gondosan a távollétemben)
  
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 5-6 gerezd fokhagyma
• olívaolaj
• só, bors, pici cukor

A padlizsánokat alaposan megszurkálom, és úgy egy órára a sütőbe teszem, gázon 6-os fokozatra (helyébe grillsütőt és szabad teret képzelek el, de legbelül ennek is örülök, holnaptól ugyanis nincs gáz a lakásban). Amikor már kellőképpen megráncosodtak, kiveszem, és hűlni hagyom őket. Közben vizet forralok, keresztbe bevagdalom a paradicsomok tetejét, és 1 percre beleteszem a forró vízbe, hogy aztán kivéve és lehűtve könnyen lejöjjön a héjuk. A kockára vágott hagymákat megpirítom, és rádobom a padlizsánt is. Amikor már az is pirult egy kicsit, mehet rá a felkockázott paradicsom, a só, sok bors, és a pici cukor. Fedő alatt, kis lángon párolom, 10-15 percig.

Hozzávalók az avokádókrémhez:

• 1 érett avokádó
• 10 dkg márványsajt
• 1 lime
• kevés só, sok frissen őrölt bors

Az avokádó húsáról lefejtem a héját, majd villával pürésítem a márványsajttal együtt. A lime levével, sóval, és sok frissen őrölt borssal ízesítem.

A falatkákhoz pirítóskenyeret csinálok, és különböző méretű (vagy akár csak 1 fajta) pogácsaszaggatóval falatonként 3-3 kört szúrok ki belőlük. A legalsót megkenem a padlizsánkrémel, a középsőt pedig az avokádóval, (Nem muszáj keverni, bár nagyon finom együtt.) majd ráteszem az utolsó kis kört. Jégbe hűtött, mézzel ízesített borsmentateát iszom hozzá.

VKF! XXIV. 1 tárgy + 1 történet + 1 recept

Sokat gondolkoztam, hogy melyik konyhai eszköz, tárgy az, ami a leginkább közel áll hozzám. A választásom először egy gyerekkori fém villámra esett, aminek a nyelébe egy maci van belekarcolva. Szinte mindennap használom, általában a szendvicsek mellé kerülő salátákhoz vagy zöldségekhez. Ha ilyen tipikus "köretet" akarok enni, akkor hiába vagyok farkaséhes, és áll már készen a kaja, addig nem ülök le az asztalhoz, amíg meg nincs a "kisvilla". Aztán nagy dilemmázások után mégsem ezt, hanem egy olyan tárgyat választottam, ami több szempontból is nagyon fontos nekem: az ismeretségünk egyrészt legalább olyan régi, mint a villával, másrészt azonban mégis új.

Ezt a nyújtódeszkát a sodrófával együtt D. Nagymamájától kaptam, most Karácsony után. Már egy jó ideje ácsingóztam utána, mivel pontosan olyan, mint emlékeimben Csöppié, Anyu nagynénjéé volt, aki a pótnagymama szerepét töltötte be nálunk. Csöppi rendszeresen nagy kartondobozokat küldött tele sütivel, és amikor nála voltunk, mindig hajnalban kelt, hogy mire felébredünk kész legyen a hájas, a lekváros kifli, vagy éppen a család legnagyobb kedvence a krumplis lángos. Emlékszem, számtalanszor megbeszéltük, hogy kelek vele, és segítek neki, de ő mindig előbb kelt, és a tészta összeállítását soha nem láthattam, általában az első lángos kisütése környékén kóvályogtam ki a konyhába. A krumplis lángos receptje egyébként elveszett, és már évek óta tervben van, hogy Anyu, Apu és a nagynéném segítségével kikísérletezzük "A" receptet... Anyu ágán tehát Szatmárból származunk, ahogyan D. Nagyija is. Egyszóval már régóta nézegettem a konyhájában, de nem is mertem arra gondolni, hogy egyszer az enyém lehet majd, hiába volt belőle kettő. Aztán most Karácsonykor nem csak a saját Nagyimhoz, hanem hozzá is elmentem segíteni a nagyobb mennyiségű sütik elkészítésében, és szerintem ez indíthatta arra, hogy elküldje D.-vel pár napra rá a deszkát. Azóta valahányszor előveszem mindig Csöppi és persze D. nagyija jut eszembe, és hihetetlen öröm vele dolgozni, már csak azt várom, amikor Csöppi pogácsaszaggatóival (amiket pár napja kaptam meg) elkészítem rajta az első igazi, szatmári töpörtős pogácsát...

Felmerült bennem, hogy a recept is lehetne valami igazi szatmári ételé, ám végül úgy döntöttem, hogy egy, a héten megálmodott borkorcsolyát készítek el. Hát, nagyon nem bántam meg. Van olyan, hogy az emberben megjelenik egy étel, szinte érzi az ízét a szájában, és tudja, hogy ez valami olyan lesz, amit nagyon de nagyon fog szeretni. Így is lett. A kis csigák a csajoknak készültek, akiknek ennyire kajám szerintem még nem tetszett pedig egyikük nem szereti a spenótot, másikuk pedig még soha nem evett medvehagymát. A két rúdnyi csiga forrón, 10 perc alatt fogyott el, és még hajnalban, a buli vége felé is felemlegették.

Hozzávalók (2 réteslaphoz):

• 35 dkg spenót
• 20 dkg medvehagyma
• 2 nagy lilahagyma
• 6 nagyobb darab szárított paradicsom (nem olajos)
• 2 kisebb gerezd fokhagyma
• 10 dkg feta sajt
• 2 előre elkészített réteslap (nekem fagyasztott, vastagabb fajta volt)

A hozzávalókat a réteslapon kívül csíkokra vágtam, és serpenyőben összepároltam, kezdve a lilahagymával és a fokhagymával, folytatva a spenóttal és a medvehagymával, végül pedig a szárított paradicsommal és a fetasajttal. A réteslapokat kinyújtottam, és megkentem az illatosra rotyogó szósszal. Szorosan feltekertem, majd kb. 1 cm vastag "csigákra vágtam". Megkentem vízzel, és előmelegített sütőben 180 fokon, 20-23 perc alatt készre sütöttem.