Avokádó koriander pesztóval - Reggeli

Hétvégente imádok reggelizni! Reggel felkelés után lemegyünk a boltba, veszünk valami isteni ropogós pékárut, és felérve kipakoljuk a hűtőt: telepakolunk egy tálat zöldségekkel

(amibe persze becsúszik az elmaradhatatlan 2-3 gerezd fokhagyma csak úgy egészben), ha nem mozzarella salit csinálunk, akkor csak úgy szeletekre vágjuk a mozzarellát, locsolunk rá olívaolajat és megszórjuk frissen őrölt borssal, vagy D. tonhalkrémet csinál. Kitesszük a sajtokat, húsokat, vagy éppen házi subway szendvicset csinálok édes chili szósszal. A lényeg, hogy nyugiban reggelizzünk mondjuk egy órán át, és közben persze megy az éppen aktuális kedvenc sorozatunk. Nálunk így indul a hétvége. A héten viszont sikerült elképesztően finom avokádót vennünk, és maradt még koriander is a levesből. Úgyhogy gyorsan beledobtam az aprítóba mindent, és igazi, gyönyörű tavaszi zöld reggelink volt.

A koriander pesztóhoz:

• egy csokor koriander
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• egy harmad maroknyi sós mogyoró
• 1 kisebb szárított paradicsom
• olíva és mogyoró olaj, kb. fele-fele arányban

lustaság és spenótos fetás csirke

Imádom a póréhagymát! Ráadásul erre akkor jöttem rá, amikor D.-vel az első albérletünkben laktunk fent, a hegyen, és volt egy nagyon jó zöldséges a kapunktól 15 méterre. Mindig, minden kapható volt, viszonylag normál áron, így azon a télen tényleg csak kitaláltam, hogy mi legyen a kaja, és nem volt gond, ha nem volt otthon hozzá kb. semmi, csak leugr

ottam, és kész. Nem mondom, most is 5 perc bringára van a Lehel piac, de ez már olyan táv, ahol gyakran győz a lustaság. Azt hiszem jellemző sztori, - sok szempontból - hogy a diplomaosztóm utáni hajnalban, hazafelé sétálva, kb. fél 6kor értük el Annával a Lehel piacot, miután a végigbulizott éjszaka után egy termosz kávé és egy doboz Haagen-Dazs fagyi társaságában megnéztük a napfelkeltét egy mólóról a Dunán. Azaz csak néztük volna, mivel a nap a hegy másik oldalán kelt fel, így buktuk a dolgot, de a hangulat azért megvolt. :)

Szóval mivel másnaposan főzni jó, így biztos voltam benne, hogy sütőben sült fokhagymás-spárgás-újkrumplit szeretnék csinálni, lehetőleg még reggelire. Igen ám, csakhogy a piac 6-kor nyit. Komoly dilemma előtt álltunk: hazamenjek-e, és később, egy kis alvás után térjek vissza, vagy húzzuk ki még ezt a fél órát valahogy, és első vásárlóként válasszak a legszebb spárgák közül. Meghoztuk a legjobb (?) döntést: beülünk még a szemközti vendéglátóipari egységbe egy fél órára, dumálunk még egy kicsit, és hipp-hopp, nyílik a piac. Na persze. A dumálásból falnak dőlő félig alvás lett, és ez volt életem egyik leghosszabb fél órája. Viszont két gyönyörű csokor spárgával értem haza reggel fél7kor, bár tipikus, hogy számtalan indokolhatóbb szituáció lett volna az éjszaka folyamán, amikor eltörhetett volna a napszemüvegem, mégis egy csokor spárga törte el reggel, már teljesen beszámítható állapotban...

Most följebb pörgetek, hogy hogy is jutottam el eddig. Ja, igen. Szóval a póréhagyma. Akkor télen rájöttem, hogy kajába főzve is isteni, és teljesen más karakter, mint a többi hagyma (mily meglepő). Úgyhogy ez lett a kaja alapja, na meg durva mennyiségű fokhagyma. Lilahagyma is mehet rá, a fetával az is jól megy. Vicces, de pont a fent linkelt másnapos főzős posztban szereplő kaja átdolgozása ez a mostani.

Hozzávalók:

• fél rúd póréhagyma
• kb. 8 gerezd fokhagyma (simán mehet annyi, nem érződik az íze)
• fél kg csirkemell csíkokra vágva
• 1 csomag mirelit spenót (vagy friss, hú de imádom frissen)
• 15 dgk fetasajt
• 2 ek tejszín
• 2-3 db szárított paradicsom, felcsíkozva (elhagyható)
• kevés só (a feta sós), frissen őrölt bors, szerecsendió

Olívaolajon megpárolom a hagymákat, beleteszem a húst, sózom-borsozom, együtt párolom, amíg a hús majdnem kész. Rádobom a spenótot, és hagyom fortyogni. Beleteszem a tejszínt, hogy ne égjen le, rámorzsolom a fetát, (egy keveset hagyok belőle, hogy a végén, frissen tegyem rá), és a szárított paradicsomot. Megy bele szerecsendió, meg még só-bors, ha kell, és kész. Sütőben sült fűszeres krumplival isteni.

Minden, ami zöld

Nos, mivel pontosan 9 hónapja nem írtam ide, így akár bejelenthetném azt is, hogy időközben gyerekem született, vagy a heringcápám adott életet az utódainak - az idő ez esetben is stimmelne. De mivel egyik örvendetes esemény sem következett be, így szimplán csak belekezdek.

A pesztó mánia még múlt évben kezdődött. Akarom mondani, két éve, ami azért elég kemény, hogy itt, a blogon kellet leellenőriznem, de azt hiszem, ilyen szempontból még nem frissült az időérzékem, 2010 hangulatom van erőteljesen... Illetve ez nem teljesen igaz, mert sok mindent várok ettől a évtől, úgy érzem, hogy tele van lehetőségekkel, de azt hiszem, ezt valahogy a tavaszhoz kötöm. Majd tavasztól lesz 2011. :)

Szóval, a medvehagymás pesztó óta mindenből, ami zöld, pesztó készül nálunk. A téli sláger a petrezs

elyem, ami ugye ilyenkor is mindig van, és isteni, és zöld, és a t

etejére szárított paradicsom csíkokat lehet tenni, és... Azt hiszem, ez lesz az ebéd. Persze most is van a hűtőben, de úgy terveztem, hogy nekiállok főzni valamit, de projekt elhalasztva. (Ez a "persze, most is van a hűtőben" dolog persze egyáltalán nem persze, mivel fél napon belül el szokott fogyni, ha nem azonnali fogyasztásra készül - D. egész egyszerűen bekanalazza magában.) Meglepő módon ez már tegnap óta a polcon figyel, köszönhetően a tegnapi hús-sajt-bor vacsinak, amire hivatalosak voltunk. Ettünk fekete vadkecskesonkát, svájci megnemmondommilyen rózsaszínre füstölt sonkát, mangalica kolbászt és még egy csomó mindent. Gép persze

volt nálam, és persze nem fotóztam - jólvanna, azt hiszem, a mai napon született meg komolyan az elhatározás, hogy újra írjak, így nem lehetett előre felkészülni. :) Azért persze ez sem teljesen igaz, ahogy letöltöttem a gépemről a képeket, meglepő módon találtam néhány kaja-fotót is rajta - itt motoszkált ez a fejemben már régóta, csak az írásig nem jutottam el. By the way, időközben lediplomáztam, és az első hivatalos, 8 órás munkámat gyűröm (most éppen csak 6 órában). De mostmár tényleg jöjjön a pesztó:

Hozzávalók nagyobb mennyiségre:

• 6 csokor petrezselyem - ezt tavasszal azért lehet redukálni mondjuk 4-re az eredmény ugyanez lesz
• 2 nagyobb fej fokhagyma (na jó, D., aki egy ideje átvette a pesztó készítés nemes feladatát, legalább 3-al tesz bele. legalább.)
• egy marék dió
• egy nagyobb csipet só
• 2 közepes (nem olajban eltett, de végülis mindegy) szárított paradicsom
• egy marék parmezán (persze más kemény sajt is jó, sőt trappistától sem fogunk fintorogni)
• jó minőségű olívaolaj (olyan szűretlen, opálos olívaolajat kaptam D.-től, hogy csak na :) )

Késes aprító, elvetemültebbeknek mozsár, és kész. Azt hiszem megyek, és felteszem a vizet főni. :)

Karácsony - Szárított paradicsomos tészta

Idén nem készült semmi különleges az ünnepekre, mármint semmi vadonatúj. Anyuéknál a szokásos töltöttkáposzta, és ananászos tejszínes csirkemell konvó volt... isteni, mint mindig. D.-éknél viszont rendhagyó módon idén volt rendes karácsonyi összeülés, mivel elég sokan gyűltek össze ebben az országban a kiterjedt családból. Ide készült egyben sült zöldfűszeres csirke, és egy olyan tészta, amire Amszterdamban szoktam rá teljesen. Érthető is, mivel egyrészről nagyon finom, másrészről pedig olyan dolgokból készül, ami mindig volt otthon (itthon, öhm... vagy hol is? :) ). Elsőként egy 4 sajtos töltött tortellinivel készült kint. Elég jó minőségű előre töltött tészttákat lehet ugyanis kapni, amikkel éltünk is rendesen, mivel elég volt hozzá csak valami szószt összedobni. Ráadásul a szokásos sajtos-sonkás kombináción túl van pl. diós is, ami azért már elég jó...

Hozzávalók:

• 3 nagy fej lilahagyma
• 1 póréhagyma
• 6 gerezd fokhagyma
• kb. 20 db olajban eltett szárított paradicsom
• tejszín
• só, bors, szerecsendió

A hagymákat fel karikázom, a fokhagymát picire vágom, és olívaolajban megpárolom. Aztán mehet bele a szárított paradicsom, ha az is átpirult, akkor a tejszín, és a só, bors, na meg rengeteg frissen reszelt szerecsendió. Egyszerű, és mennyei.

VKF! XXIV. 1 tárgy + 1 történet + 1 recept

Sokat gondolkoztam, hogy melyik konyhai eszköz, tárgy az, ami a leginkább közel áll hozzám. A választásom először egy gyerekkori fém villámra esett, aminek a nyelébe egy maci van belekarcolva. Szinte mindennap használom, általában a szendvicsek mellé kerülő salátákhoz vagy zöldségekhez. Ha ilyen tipikus "köretet" akarok enni, akkor hiába vagyok farkaséhes, és áll már készen a kaja, addig nem ülök le az asztalhoz, amíg meg nincs a "kisvilla". Aztán nagy dilemmázások után mégsem ezt, hanem egy olyan tárgyat választottam, ami több szempontból is nagyon fontos nekem: az ismeretségünk egyrészt legalább olyan régi, mint a villával, másrészt azonban mégis új.

Ezt a nyújtódeszkát a sodrófával együtt D. Nagymamájától kaptam, most Karácsony után. Már egy jó ideje ácsingóztam utána, mivel pontosan olyan, mint emlékeimben Csöppié, Anyu nagynénjéé volt, aki a pótnagymama szerepét töltötte be nálunk. Csöppi rendszeresen nagy kartondobozokat küldött tele sütivel, és amikor nála voltunk, mindig hajnalban kelt, hogy mire felébredünk kész legyen a hájas, a lekváros kifli, vagy éppen a család legnagyobb kedvence a krumplis lángos. Emlékszem, számtalanszor megbeszéltük, hogy kelek vele, és segítek neki, de ő mindig előbb kelt, és a tészta összeállítását soha nem láthattam, általában az első lángos kisütése környékén kóvályogtam ki a konyhába. A krumplis lángos receptje egyébként elveszett, és már évek óta tervben van, hogy Anyu, Apu és a nagynéném segítségével kikísérletezzük "A" receptet... Anyu ágán tehát Szatmárból származunk, ahogyan D. Nagyija is. Egyszóval már régóta nézegettem a konyhájában, de nem is mertem arra gondolni, hogy egyszer az enyém lehet majd, hiába volt belőle kettő. Aztán most Karácsonykor nem csak a saját Nagyimhoz, hanem hozzá is elmentem segíteni a nagyobb mennyiségű sütik elkészítésében, és szerintem ez indíthatta arra, hogy elküldje D.-vel pár napra rá a deszkát. Azóta valahányszor előveszem mindig Csöppi és persze D. nagyija jut eszembe, és hihetetlen öröm vele dolgozni, már csak azt várom, amikor Csöppi pogácsaszaggatóival (amiket pár napja kaptam meg) elkészítem rajta az első igazi, szatmári töpörtős pogácsát...

Felmerült bennem, hogy a recept is lehetne valami igazi szatmári ételé, ám végül úgy döntöttem, hogy egy, a héten megálmodott borkorcsolyát készítek el. Hát, nagyon nem bántam meg. Van olyan, hogy az emberben megjelenik egy étel, szinte érzi az ízét a szájában, és tudja, hogy ez valami olyan lesz, amit nagyon de nagyon fog szeretni. Így is lett. A kis csigák a csajoknak készültek, akiknek ennyire kajám szerintem még nem tetszett pedig egyikük nem szereti a spenótot, másikuk pedig még soha nem evett medvehagymát. A két rúdnyi csiga forrón, 10 perc alatt fogyott el, és még hajnalban, a buli vége felé is felemlegették.

Hozzávalók (2 réteslaphoz):

• 35 dkg spenót
• 20 dkg medvehagyma
• 2 nagy lilahagyma
• 6 nagyobb darab szárított paradicsom (nem olajos)
• 2 kisebb gerezd fokhagyma
• 10 dkg feta sajt
• 2 előre elkészített réteslap (nekem fagyasztott, vastagabb fajta volt)

A hozzávalókat a réteslapon kívül csíkokra vágtam, és serpenyőben összepároltam, kezdve a lilahagymával és a fokhagymával, folytatva a spenóttal és a medvehagymával, végül pedig a szárított paradicsommal és a fetasajttal. A réteslapokat kinyújtottam, és megkentem az illatosra rotyogó szósszal. Szorosan feltekertem, majd kb. 1 cm vastag "csigákra vágtam". Megkentem vízzel, és előmelegített sütőben 180 fokon, 20-23 perc alatt készre sütöttem.

Medvehagyma ööö... pesto ??? :)

A barátainktól kaptam saját szedésű medvehagymát, és miután megkóstoltam az általuk készített pestót, már biztos volt, hogy az lesz az első, ami készül belőle. A történethez hozzá tartozik, hogy a mosógép, az autó, és a zuhanytömlő után a késes aprító is úgy döntött a héten, hogy egy időre szabadságra megy, persze mindezt a pesto készítésének közepén... Szóval ennek köszönhető a darabossága, de ennek ellenére nagyon finom lett, a csajok is tök odavoltak, úgyhogy az e heti csütörtök estén is készül majd nekik valami medvehagymás meglepetés.

Hozzávalók:

• kb. 20 dkg medvehagyma
• kb. 8 dkg sós mogyoró
• 4 nagyobb darab szárított paradicsom (nem olajos)
• olívaolaj

A hozzávalókat beledobáltam az aprítóba, és aprítottam, amíg Murphy is úgy akarta... :)