lustaság és spenótos fetás csirke

Imádom a póréhagymát! Ráadásul erre akkor jöttem rá, amikor D.-vel az első albérletünkben laktunk fent, a hegyen, és volt egy nagyon jó zöldséges a kapunktól 15 méterre. Mindig, minden kapható volt, viszonylag normál áron, így azon a télen tényleg csak kitaláltam, hogy mi legyen a kaja, és nem volt gond, ha nem volt otthon hozzá kb. semmi, csak leugr

ottam, és kész. Nem mondom, most is 5 perc bringára van a Lehel piac, de ez már olyan táv, ahol gyakran győz a lustaság. Azt hiszem jellemző sztori, - sok szempontból - hogy a diplomaosztóm utáni hajnalban, hazafelé sétálva, kb. fél 6kor értük el Annával a Lehel piacot, miután a végigbulizott éjszaka után egy termosz kávé és egy doboz Haagen-Dazs fagyi társaságában megnéztük a napfelkeltét egy mólóról a Dunán. Azaz csak néztük volna, mivel a nap a hegy másik oldalán kelt fel, így buktuk a dolgot, de a hangulat azért megvolt. :)

Szóval mivel másnaposan főzni jó, így biztos voltam benne, hogy sütőben sült fokhagymás-spárgás-újkrumplit szeretnék csinálni, lehetőleg még reggelire. Igen ám, csakhogy a piac 6-kor nyit. Komoly dilemma előtt álltunk: hazamenjek-e, és később, egy kis alvás után térjek vissza, vagy húzzuk ki még ezt a fél órát valahogy, és első vásárlóként válasszak a legszebb spárgák közül. Meghoztuk a legjobb (?) döntést: beülünk még a szemközti vendéglátóipari egységbe egy fél órára, dumálunk még egy kicsit, és hipp-hopp, nyílik a piac. Na persze. A dumálásból falnak dőlő félig alvás lett, és ez volt életem egyik leghosszabb fél órája. Viszont két gyönyörű csokor spárgával értem haza reggel fél7kor, bár tipikus, hogy számtalan indokolhatóbb szituáció lett volna az éjszaka folyamán, amikor eltörhetett volna a napszemüvegem, mégis egy csokor spárga törte el reggel, már teljesen beszámítható állapotban...

Most följebb pörgetek, hogy hogy is jutottam el eddig. Ja, igen. Szóval a póréhagyma. Akkor télen rájöttem, hogy kajába főzve is isteni, és teljesen más karakter, mint a többi hagyma (mily meglepő). Úgyhogy ez lett a kaja alapja, na meg durva mennyiségű fokhagyma. Lilahagyma is mehet rá, a fetával az is jól megy. Vicces, de pont a fent linkelt másnapos főzős posztban szereplő kaja átdolgozása ez a mostani.

Hozzávalók:

• fél rúd póréhagyma
• kb. 8 gerezd fokhagyma (simán mehet annyi, nem érződik az íze)
• fél kg csirkemell csíkokra vágva
• 1 csomag mirelit spenót (vagy friss, hú de imádom frissen)
• 15 dgk fetasajt
• 2 ek tejszín
• 2-3 db szárított paradicsom, felcsíkozva (elhagyható)
• kevés só (a feta sós), frissen őrölt bors, szerecsendió

Olívaolajon megpárolom a hagymákat, beleteszem a húst, sózom-borsozom, együtt párolom, amíg a hús majdnem kész. Rádobom a spenótot, és hagyom fortyogni. Beleteszem a tejszínt, hogy ne égjen le, rámorzsolom a fetát, (egy keveset hagyok belőle, hogy a végén, frissen tegyem rá), és a szárított paradicsomot. Megy bele szerecsendió, meg még só-bors, ha kell, és kész. Sütőben sült fűszeres krumplival isteni.

Minden, ami zöld

Nos, mivel pontosan 9 hónapja nem írtam ide, így akár bejelenthetném azt is, hogy időközben gyerekem született, vagy a heringcápám adott életet az utódainak - az idő ez esetben is stimmelne. De mivel egyik örvendetes esemény sem következett be, így szimplán csak belekezdek.

A pesztó mánia még múlt évben kezdődött. Akarom mondani, két éve, ami azért elég kemény, hogy itt, a blogon kellet leellenőriznem, de azt hiszem, ilyen szempontból még nem frissült az időérzékem, 2010 hangulatom van erőteljesen... Illetve ez nem teljesen igaz, mert sok mindent várok ettől a évtől, úgy érzem, hogy tele van lehetőségekkel, de azt hiszem, ezt valahogy a tavaszhoz kötöm. Majd tavasztól lesz 2011. :)

Szóval, a medvehagymás pesztó óta mindenből, ami zöld, pesztó készül nálunk. A téli sláger a petrezs

elyem, ami ugye ilyenkor is mindig van, és isteni, és zöld, és a t

etejére szárított paradicsom csíkokat lehet tenni, és... Azt hiszem, ez lesz az ebéd. Persze most is van a hűtőben, de úgy terveztem, hogy nekiállok főzni valamit, de projekt elhalasztva. (Ez a "persze, most is van a hűtőben" dolog persze egyáltalán nem persze, mivel fél napon belül el szokott fogyni, ha nem azonnali fogyasztásra készül - D. egész egyszerűen bekanalazza magában.) Meglepő módon ez már tegnap óta a polcon figyel, köszönhetően a tegnapi hús-sajt-bor vacsinak, amire hivatalosak voltunk. Ettünk fekete vadkecskesonkát, svájci megnemmondommilyen rózsaszínre füstölt sonkát, mangalica kolbászt és még egy csomó mindent. Gép persze

volt nálam, és persze nem fotóztam - jólvanna, azt hiszem, a mai napon született meg komolyan az elhatározás, hogy újra írjak, így nem lehetett előre felkészülni. :) Azért persze ez sem teljesen igaz, ahogy letöltöttem a gépemről a képeket, meglepő módon találtam néhány kaja-fotót is rajta - itt motoszkált ez a fejemben már régóta, csak az írásig nem jutottam el. By the way, időközben lediplomáztam, és az első hivatalos, 8 órás munkámat gyűröm (most éppen csak 6 órában). De mostmár tényleg jöjjön a pesztó:

Hozzávalók nagyobb mennyiségre:

• 6 csokor petrezselyem - ezt tavasszal azért lehet redukálni mondjuk 4-re az eredmény ugyanez lesz
• 2 nagyobb fej fokhagyma (na jó, D., aki egy ideje átvette a pesztó készítés nemes feladatát, legalább 3-al tesz bele. legalább.)
• egy marék dió
• egy nagyobb csipet só
• 2 közepes (nem olajban eltett, de végülis mindegy) szárított paradicsom
• egy marék parmezán (persze más kemény sajt is jó, sőt trappistától sem fogunk fintorogni)
• jó minőségű olívaolaj (olyan szűretlen, opálos olívaolajat kaptam D.-től, hogy csak na :) )

Késes aprító, elvetemültebbeknek mozsár, és kész. Azt hiszem megyek, és felteszem a vizet főni. :)

PAUSE

Nem mintha eddig nem szüneteltem volna, de most már talán látom ennek a végét... Június 17-én államvizsgázom, és persze párhuzamosan még kb. 4 dolgot kell csinálnom, úgyhogy most sem főzésre, sem posztolásra nincs időm. Arról nem beszélve, hogy a doki elég komoly tisztítókúrára fogott, úgyhogy nincs is nagyon alapanyag, amiből főzhetnék. :)
Szóval már nem olyan sok idő, és visszatérek, de addig másra kell koncentrálnom...

Satay szószos csirke balzsamecetes répákkal

Amikor januárban D. kijött hozzám hosszabb időre Amszterdamba, elég durva körülmények között éltünk. A lakás a három hét üresen állásnak és fűtés nélküliségnek köszönhetőn konkrétan lefagyott. Kint, a mínuszokban melegebb volt, mint bent a lakásban, ráadásul a beton alapzatból sütött a hideg. Mivel ágyunk nem volt, hanem egy kétszemélyes matracon aludtunk a földön, az első éjszaka körbepolcoltuk magunkat a bőröndökkel, és mindent a matrac alá tettünk, ami nem volt gömb alakú. :) A csoda lila minikályhánkkal 3 nap alatt befűtöttük a nappalit, ahol aludtunk. De a folyosóval és a konyhával nem nagyon tudtunk mit kezdeni, olyan hidegek voltak, hogy az elektromos fűtőtesteink nem bírtak velük. Hát igen, a konyhaajtó alatti öklömnyi rés, ami a hátsó erkélyre nyílt, nem nagyon segített a dolgon... A legszebb a fürdőszoba volt, ahol egy légtérben, kb. 2,5 négyzetméteren van a wc és a zuhanyzó is, és mindez beton alapokon. Így a zuhanyzás egy élmény volt, főleg, mert a csövek fele lefagyott, így a melegvíz - amúgy sem túl erős - sugara erősen megcsapant. Lényeg, ami lényeg, hogy D. bátyja úgy döntött, hogy elruuccan hozzánk egy "üzleti útra", és kicsit feltáplál minket, na meg megengedi, hogy a szállodai szobájában melegvízzel hajat mossak, ami nagy esemény volt, komolyan mondom! :)
Egyszóval csoda kényeztetésben volt részünk ez alatt a pár nap alatt, elég jó helyeken kajáltunk, többek között elmentünk a Jordaan-ban egy indonéz étterembe rica table-t enni. A rice table lényege (én így tudom, de javítsatok, ha tévedek), hogy egy adag rizs kíséretében kihoznak mindenből egy picit, amit az étteremben készítenek. Így elég gyorsan végig tudod kóstolni az indonéz konyha helyi kínálatát, és választani tudsz, hogy legközelebb miből eszel nagyobb adagot! :) Én szinte mindenért oda voltam, de persze a legalapabb dolog, a satay szósz is nagyon magával ragadott. Így kapva kaptam az alkalmon, amikor a Lidl-ben megláttam, hogy árulnak satay-szószt, amit legközelebb azért majd házilag készítek, mert nem tűnt nagyon bonyolultnak. :) A csirke mellé egy, szintén az indonéz étteremben kóstolt savanykás-édes répa köretet próbáltam meg reprodukálni. Hát, nem pont olyan lett, de azért nagyon ízlett! :)

A csirkéhez:

• 60 dkg csirkemell
• egy üveg satay szósz
• legközelebb pici citrom, mert kicsit édes volt nekünk a szósz
• só, bors, olívaolaj

A kockákra vágott csirkét olívaolajon sóval, borssal készre párolom, ha már kész, akkor rátolom a satay szószt, és esetleg a citromot. Kész. :)

A répa-körethez:

• 3-4 nagyobb répa
• cukor
• 3-4 ek balzsamecet
• vaj+olívaolaj

A répákat félbe, majd 3-3 ba vágom, és a vajon és olívaolajon megpárolom. Közben rászórok 1-2 ek cukrot, és 3-4 ek balzsamecetet. Addig ízesítgetem, amíg meg nincs a kellően édes-savanykás íz.

Narancsos répa saláta

Évek óta járok félévente egyszer-kétszer egy ortodox családhoz sabbathi vacsorára. Vendéglátóink mindig rendkívüli finomságokkal várnak minket. Ez a sali az egyik kedvencem, mert nagyon egyszerű, de nagyon finom, igazi téli csodasali, mind a színével, mind pedig a hozzávalók árával együtt, ami azért tél közepén nem mindegy.

Hozzávalók:

• 4 nagy répa
• 2 kisebb narancs
• egy nagyobb vöröshagyma negyede
• narancslé, vagy, ha lédús a narancs, akkor annak a leve

A répákat megpucolom, lereszelem, a narancsokat cikkekre szedem és a cikkeket 3-4 darabra vágom, a hagymából hajszálvékony szeleteket szelek, és icipici kockákra vágom. Ezeket összedobom egy tálba, a narancsot kicsit kézzel összenyomom, hogy kijöjjön a leve, ha nem elég, akkor öntök hozzá egy kis narancslevet is. 1-2 óra a hűtőben nem árt neki, de anélkül is nagyon finom! :)

Tejszínes petrezselyem szósz

Nagyon durva időeltolódásban vagyok, illetve remélem, hogy már csak voltam, és a dolgok alakulásával majd most megint visszatérek a megfelelő időzónába, és nem fogom minden nap azt hinni, hogy most másnap van, ami azért valljuk be, nagyban megnehezíti a helyes napokon való helyes egyetemi órákon való részvételt! :) Szóval, még hetekkel ezelőtt voltunk Rosinantézni D.-vel, amolyan szakdolgozatírás előtti, Amszterdam utáni rápihenésként. Három tökéletesen regeneráló napot töltöttünk ott, és közben isteni kajákkal kényeztetek minket. Végigkósoltuk a fél étlapot, ettünk carpaccio-t marhából és libamájból, fűszeres camembert-rel töltött empanadast, konyakos kacsalevest, házi szürkemarhaburgert, forró csokidesszertet, olyan zöldborsos meggyfagyival, hogy majdnem elájultam, na meg a fenti szósszal tálalt minicsirkét vajban párolt zöldségekkel, ezekre így kapásból emlékszem (na jó, nem, csak persze felírtam őket :) ). Minden isteni volt, a minicsirkéhez adott petrezselymes mártás miatt pedig D. másnap újra rendelte a fogást. :) És persze, - mivel ez egy ilyen hely - a végén megkérdeztül Zsoltot, a séfet, hogy mégis hogyan készül ez, így a héten a barátainknak adott vacsorán már ezzel villoghattam - persze nem tagadtam le Zsolt múlhatatlan érdemeit sem! :) A világ legegyszerűbb és egyben legfantasztikusabb szósza, a világ legegyszerűbb sült csirkéjéhez, szerecsendiós krumplipürével.

A petrezselyem szószhoz:

• 3 csokor petrezselyem
• kb. 1,7 dl tejszín
• só, bors

Késes aprítóba dobtam a 6-ba vágott petrezselymeket, és melléöntöttem a tejszínt. Mázlim volt, hogy éppen jó volt az arány, mert eszembe sem jutott apránként adagolni a tejszínt. :) "Összeturmixolom", majd serpenyőbe öntöm, éssóval, borssal kb. harmadára forralom. Isteni, a színe gyönyörű, imádom a tavaszt!!! :)

A sült csirkéhez:

• egy, 1,7 kg-os konyhakész (ez az, amikor ki van belezve teljesen, nem? mindig bajban vagyok, ha kérem, vagy barokkos körmondatokkal írom körül, vagy rámutatok, és megkérdezem, hogy mi minden van benne :) ) csirke
  
• 10 dkg vaj
• fél citrom
• rakat szárított zöldfűszer, mindenféle: rozmaring, kakukkfű, majoranna, borsikafű, stb.
• só

A csirkét átmosom, amíg kicsit szárad, addig összekeverem a vajat a fűszerekkel, hogy egy kenhető masszát kapjak, közben kóstolgatom, hogy elég erős íze legyen. A csirke bőrét mindenütt fellazítom, hogy beférjenek az ujjaim alá. A vajas fűszeres krémet betolom a csirke bőre alá, ez a mennyiség elég arra, hogy viszonylag vastagon legyen mindenfelé a krém. Ha ezzel megvagyok, a maradék, kezemen lévő vajjal átmasszírozom a csirkét kívülről is, nem mintha a vaj belülről nem itatná át annyira, hogy eszméletlenül ropogós legyen a bőre... Ha ez megvan, betolom a fél citromot a hasába, és mehet is a sütőbe, 180 fokra. A sütési idő, asszem, hogy Stahl Judittól való, de már egy ideje csak saccperkábé sütöm addig, inkább nézegetem. Az alap fél óra, plusz fél kilónként 20 perc. Én általában a vendégek érkezése utáni negyed órára időzítem az elkészülést, így tuti még forró, ha végeztünk a levessel. :)

:)

Szakdolgozat megírva, már csak néhány javítás, és mehet köttetni. Meleg van, nyitott teraszajtónál ülök, a héten D.-vel végre megvettük a lakást, már csak ki kell fizetni. :) A gépemen pihen jópár kaja fotó, ami csak posztolásra vár, úgyhogy most talán tényleg újra bele tudom vetni magam a blogolásba. Pozitív energia, jókedv, tavasz van!!! :)