Talán ez volt az általam egyik legjobban várt FINOmÁNIA, bár sajnos ezúttal sem tudtam az esemény mind a két napján részt venni, így csak az első nap történéseiről szá
molhatok be. Amikor megérkeztünk, és ittunk egy jéghideg limonádét, kiderült, hogy rajtam kívül még 4 gasztroblogger döntött úgy, hogy Zsolt vezetésével elmerül a lekvárok és chutneyk világában, és olyan élményekkel tér haza, amit sehol máshol nem tapasztalhat meg. Ez alkalommal 4 féle chutneyt készítettünk el közösen, és bár nekem ezúttal is kimaradt a szőlőmagozás, megtanultam gyömbért pucolni kiskanállal, sírás nél
kül rózsát lefejezni, és elkészíteni (többek között) azt a rebarbara-rózsa chutney-t, amit szerenécsre már kóstolhattam egyszer, egy 5 fogásos francia menüsor előételeként, és amely azóta is kísért a hozzá tálalt libamájjal, és a helyben sütött croissant-al... A másik nagy kedvencem a fűszeres csokoládé chutney volt, vörösáfonyával, korianderrel és friss gyömbérrel, és súlyos dolgokat fogok elkövetni, ha nem tudom meg, hogy készült a hozzá tálalt polentafelfújt! :) Persze a többi lekvár is kiváló volt: a fűszeres sütőtök chutney-t még D. is nagy
élvezettel ette, pedig ő ki nem állhatja a tököt, de ilyen formában talán bele tudom majd "diktálni"! :) A balzsamecetes-gyömbéres szőlő chutney nekem magában egy kicsit erőtejes volt, de a hozzá evett chilis spagettivel már nagyon jól kiegészítették egymást. Hát igen. Azt má
r tényleg kezdem megszokni hogy a FINOmÁNIA csapata minden alkalommal valami felejthetetlen élményt és ételt nyújt, és fantasztikus volt elkészíteni ezeket a chutneykat, de az, hogy aztán ezeket a szószokat milyen gonddal elkészített ételek mellé tálalták, hogy a chutney tényleg tökéletes harmóniában állt a hozzá párosított étellel, és hogy miután egy egész délutánt töltöttünk el ámulva azon, milyen ízeket párosítva kaphatunk valami egyszerre formabontót és harmónikusat, hogy aztán a vacsoránál újabb meglepetések és ráébredések érjenek, és újra felfedezzünk valami újat, na ez a FINOmÁNIA, ez a végtelen odafigyelés, kreativitás és adni akarás. És ez az, ami miatt vérzik a szívem, hogy most fél évig nem mehetek a Rosinanté-ba, és nem láthatom az embereket, nem kaphatok ihletet, odafigyelést, nem szakadhatok ki a hétköznapokból...
Más, talán kevésbé érzelgős beszámolók itt, és itt. :)
molhatok be. Amikor megérkeztünk, és ittunk egy jéghideg limonádét, kiderült, hogy rajtam kívül még 4 gasztroblogger döntött úgy, hogy Zsolt vezetésével elmerül a lekvárok és chutneyk világában, és olyan élményekkel tér haza, amit sehol máshol nem tapasztalhat meg. Ez alkalommal 4 féle chutneyt készítettünk el közösen, és bár nekem ezúttal is kimaradt a szőlőmagozás, megtanultam gyömbért pucolni kiskanállal, sírás nél
kül rózsát lefejezni, és elkészíteni (többek között) azt a rebarbara-rózsa chutney-t, amit szerenécsre már kóstolhattam egyszer, egy 5 fogásos francia menüsor előételeként, és amely azóta is kísért a hozzá tálalt libamájjal, és a helyben sütött croissant-al... A másik nagy kedvencem a fűszeres csokoládé chutney volt, vörösáfonyával, korianderrel és friss gyömbérrel, és súlyos dolgokat fogok elkövetni, ha nem tudom meg, hogy készült a hozzá tálalt polentafelfújt! :) Persze a többi lekvár is kiváló volt: a fűszeres sütőtök chutney-t még D. is nagy
élvezettel ette, pedig ő ki nem állhatja a tököt, de ilyen formában talán bele tudom majd "diktálni"! :) A balzsamecetes-gyömbéres szőlő chutney nekem magában egy kicsit erőtejes volt, de a hozzá evett chilis spagettivel már nagyon jól kiegészítették egymást. Hát igen. Azt má
r tényleg kezdem megszokni hogy a FINOmÁNIA csapata minden alkalommal valami felejthetetlen élményt és ételt nyújt, és fantasztikus volt elkészíteni ezeket a chutneykat, de az, hogy aztán ezeket a szószokat milyen gonddal elkészített ételek mellé tálalták, hogy a chutney tényleg tökéletes harmóniában állt a hozzá párosított étellel, és hogy miután egy egész délutánt töltöttünk el ámulva azon, milyen ízeket párosítva kaphatunk valami egyszerre formabontót és harmónikusat, hogy aztán a vacsoránál újabb meglepetések és ráébredések érjenek, és újra felfedezzünk valami újat, na ez a FINOmÁNIA, ez a végtelen odafigyelés, kreativitás és adni akarás. És ez az, ami miatt vérzik a szívem, hogy most fél évig nem mehetek a Rosinanté-ba, és nem láthatom az embereket, nem kaphatok ihletet, odafigyelést, nem szakadhatok ki a hétköznapokból...Más, talán kevésbé érzelgős beszámolók itt, és itt. :)
3 megjegyzés:
no, látom, csak én nem írtam erről :) :)
de utánatok, más nincs mit :D :D
Dehogynem, én nagyon kíváncsi lennék az ott készült fotókra is! :)
Zsuzsi :D
én sosem viszek gépet, van annyi profi fotós :)
Megjegyzés küldése