Mivel nem bővelkedem körülöttem szaladgáló gyerkőcökkel - mondhatni, nincs egy se - így ésszerű ötletnek tűnt, hogy infantilis barátnőimet vegyem rá egy szülinapi zsúrban való részvételre. Büszkén jelenthetem, hogy igen jó kis zsúrt csaptunk, és nem csalódtam sem a magam, sem az ők komolyságában! :) Mivel megkértem őket arra, hogy lélekben készüljenek fel a rájuk váró megpróbáltatásokra, így mire kiértünk a helyszínül választott kertesházba, már egy meglepetés játék várt engem is: rókavadászat! Ha ez valakinek nem mond semmit, ne aggódjon, mert bár én játszottam ilyet ártatlan lánykoromban dehát én sem ezen a néven ismertem, sőt, ahogy jobban belegondolok, nem is volt neve! Mindenesetre a csajok a lakás különböző pontjain eldugtak összesen 44 cetlit, amit megtalálás fejében ajándékkal jutalmaztak! :) Persze az, hogy mit kapunk cserébe, titok volt a beváltás pillanatáig. Azt viszont el kellett dönteni, hogy egyszerre, vagy egyenként akarjuk beváltani a meglepiket. Úgy döntöttünk, félúton kezdjük el beváltani őket, mert így lesz egy kis pihink, ami jól is jött, mert kiderült, a cetlikre rajzolt különböző színű és méretű poharacskák a közelezően megivandó alkohol fajtáját és mennyiségét jelezték... :) Így később annál nagyobb lelkesedéssel, bár egyre kevesebb hatékonysággal próbáltuk megtalálni az eldugott cetliket. Később aztán eljött a "tortakészítés" ideje is, és előkerült Sanyi, a sün, akinek tüskéi különböző, fogpiszkálókra tűzdelt finomságokkal voltak teli. A kókuszgolyó (azaz torta) készítés gyermeki örömmel zajlott, sőt, idővel előkerült a gojszlik alfája-omegája: Donald Kacsa Szakácskönyve!!! Mivel Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáihoz nem voltak kellő alapanyagaink, így a "gyerekek" találomra öntötték össze a darált kekszet, a kakaóport, a cukrot és a tejet, mégis nagyon finom golyócskák születtek! :) A koncepció Sanyi és a golyók mögött Anyu elmélete volt, miszerint a zsúron szaladgáló gyerekek úgysem ülnek le enni valami rendeset, hanem csak odaszaladnak bekapni valamit, így ezek a falatok ideálisak. Mellé jöhet még legyalult sárgarépa és vékony csíkokra vágott káposzta, chips gyanánt, és a cukorral teli gyerekpezsgő helyett 100%-os almalé buborékos ásványvízzel felöntve. Az este további részére komoly terveink voltak: akartunk gyufásdobozt átadni orról-orra, táncolni egyre kisebbre összehajtott újságpapíron, de végül hullócsillagokat néztünk, és tangóval köszöntöttük a hajnalt. :)
Nos Lúdanyó, mégegyszer köszönöm a kiírást, igazán jó alkalmat adott egy nosztalgiázós felnőttzsúrra, és egy nagyon jó emléket, amire a következő fél évben gondolhatunk, mielőtt újra látjuk egymást!
És íme, az eredeti Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáinak receptje:
Hozzávalók:
Nos Lúdanyó, mégegyszer köszönöm a kiírást, igazán jó alkalmat adott egy nosztalgiázós felnőttzsúrra, és egy nagyon jó emléket, amire a következő fél évben gondolhatunk, mielőtt újra látjuk egymást!
És íme, az eredeti Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáinak receptje:
Hozzávalók:
- 100 gr vaj
- 100 gr zabpehely
- 35 gr kókuszreszelék
- 75 gr porcukor
- 1 tk vaníiláscukor
- 2 ek kakópor
- 1 ek hideg víz
- kókuszreszelék a díszítéshez
2. Formálj a tésztából kis golyókat, és forgasd meg a kókuszreszelékben. Ha ezzel kész vagy, tedd a labdácskákat egy darab zsírpapírra.
3. Jót tesz a labdáknak, ha hagyod őket egy kicsit pihenni. Még finomabb lesz, ha egy műanyag dobozkában tárolod.
7 megjegyzés:
ez a szakácskönyv nekem is megvan :-)))
A kedvenvem belőle a 'Kalóz szendvics'. De ezeket a kókuszos labdákat is csináltam anno néhányszor.
Én így is nagyon jót szórakoztam, pedig csak olvastam :)
Az első szakácskönyvem!:)
Nekem Pom-Pomos szakácskönyvem volt :-)Ebből is látszik a köztünk lévő korkülönbség :-)
Niki
Gasztromami, igen, a Kalóz szendvics is nagyon jó volt, meg úgy általában a receptek, egészségesebbek, mint az átlag, és az utasítások is kifejezetten gyerekeknek íródtak, én imádtam!
Örülök, hogy tetszett Lúdanyó, mi is elég jól szórakoztunk közben! :)
Riparia, szerintem ez fertőzött meg mindkettőnket! :)
Sajtkukac, az milyen volt??? Még soha nem hallottam róla, de amennyire imádom Pom-pomot, meg Gomóc Artúrt (és a csokit), muszáj megszereznem!!! :)
Úúúú, ezt hogy hagyhattam ki?
A beszámolók alapján elég jó volt... :)
Ami a Pom-pomos szakácskönyvet illeti: például nekem is megvan. Jó kis receptek vannak benne.. :))
Anna: hááát kellett neked felfedező útra menni?! :P
fél év múlva ismételhetünk. de durva, fél év... nem is akarok belegondolni
Megjegyzés küldése