Az amerikai életformához éppen annyira hozzátartozik a grillezés, mint a ham
burgerevés és az örök mosolygás. Főként, mivel a házi hamburgerek többsége szintén grillen készül. Bár nekünk a hamburgerek megmaradtak az étteremláncok - hamburger-éttermek kínálatában, sok finomságot ettünk a számtalan kerti party alkalmával.
Megérkezésünk napján grillen sütött csirkemellel kezdtünk, rengeteg frissen tört borssal, ami meglepő módon elég volt ahhoz, hogy nagyon jó ízű legyen a hús, és persze, hogy szétcsípje a szám (azért a jófajta Califroniai bor szerencsére hűtött valamicskét!)! :) Úgy általában igaz az, hogy a grillen készült ételek sokkal finomabbak, mint serpenyőben készült, ugyanúgy fűszerezett társaik. Az egész húst átjárja valami füstös íz, és nekem már a beleégett grillrácsok nyomától is összefut a nyál a számban. Tény, hogy mi sosem grilleztünk. Na jó, ez így nem igaz. 3 vagy 4 éve egy üzletnyitáskor lévő akció keretében vettem egy kétoldalú kontaktgrillt. Az első alkalomm
al megégettem a kezem, nem sikerült jól a hús, és a kis dobozban összegyűlt forró olajat is kiöntöttem a szőnyegre. Több alkalommal nem próbálkoztam. Bár ahogy így belegondolok, lehet, hogy elő kéne venni, és majd D.-re hagyom a munka "nehezét" (neki kint is nagyon jól ment, tök egyedül), bár gyanítom, hogy az eredmény azért nem lesz olyan, mint a fehéren izzó szénlabdacsok segítségével... Így nem csoda, hogy a városban a legkisebb erkélyen is a 3 lábú hordozható fajta köszönt vissza, nem pedig az általam kipórbált kontaktgrill.
A július 4-i hétvégén tobzódtunk a grillezésben, a "nagy esemény estéjén" részese lehettünk egy csak grillen készült vacsinak, ami isteni volt. A friss zöldségekkel, a hihetetlenül édes kukoricával (így
tényleg inkább desszertnek illett be, mint köretnek), és az elmaradhatatlan marha mellett a mézes-barbecue-szószban pácolt disznólapockának, ami nálam vitte a pálmát. Ami nagyon érdekes volt (azon kívül, hogy a legjobb steak-et egy vega készítette nekünk), hogy hivatalosak voltunk egy tradicionális olasz (-amerikai) vacsorára, ahol a házilag készített pasta mellett a hús és a kolbász természetesen grillen készült, és érdekes módon mégis belesimult a vacsorába, nem tette "kevésbé olasszá". (Hú, tényleg, el ne felejtsem elkérni a focaccia receptjét, a legfinomabb volt, amit valaha ettem. Bár lehet, hogy nem szívesen adják ki a 200 éve őrzött családi titkot...)
Mindenesetre azért sajnálom, hogy nálunk nem annyira divat ez a sütési mód, kell hozzá kert, vagy legalább erkély. Kint azért az fantasztikus, hogy minden nagyobb játszótéren vagy parkban találhatunk public grill-t, azaz tökéletesen tisztán és rendben tartott grillezőszettet, az elengedhetetlen asztalokkal és padokkal körülötte, amit bármilyen szülinap vagy összejövetel alkalmával előszeretettel használnak az ott élők...
burgerevés és az örök mosolygás. Főként, mivel a házi hamburgerek többsége szintén grillen készül. Bár nekünk a hamburgerek megmaradtak az étteremláncok - hamburger-éttermek kínálatában, sok finomságot ettünk a számtalan kerti party alkalmával.Megérkezésünk napján grillen sütött csirkemellel kezdtünk, rengeteg frissen tört borssal, ami meglepő módon elég volt ahhoz, hogy nagyon jó ízű legyen a hús, és persze, hogy szétcsípje a szám (azért a jófajta Califroniai bor szerencsére hűtött valamicskét!)! :) Úgy általában igaz az, hogy a grillen készült ételek sokkal finomabbak, mint serpenyőben készült, ugyanúgy fűszerezett társaik. Az egész húst átjárja valami füstös íz, és nekem már a beleégett grillrácsok nyomától is összefut a nyál a számban. Tény, hogy mi sosem grilleztünk. Na jó, ez így nem igaz. 3 vagy 4 éve egy üzletnyitáskor lévő akció keretében vettem egy kétoldalú kontaktgrillt. Az első alkalomm
al megégettem a kezem, nem sikerült jól a hús, és a kis dobozban összegyűlt forró olajat is kiöntöttem a szőnyegre. Több alkalommal nem próbálkoztam. Bár ahogy így belegondolok, lehet, hogy elő kéne venni, és majd D.-re hagyom a munka "nehezét" (neki kint is nagyon jól ment, tök egyedül), bár gyanítom, hogy az eredmény azért nem lesz olyan, mint a fehéren izzó szénlabdacsok segítségével... Így nem csoda, hogy a városban a legkisebb erkélyen is a 3 lábú hordozható fajta köszönt vissza, nem pedig az általam kipórbált kontaktgrill.A július 4-i hétvégén tobzódtunk a grillezésben, a "nagy esemény estéjén" részese lehettünk egy csak grillen készült vacsinak, ami isteni volt. A friss zöldségekkel, a hihetetlenül édes kukoricával (így
tényleg inkább desszertnek illett be, mint köretnek), és az elmaradhatatlan marha mellett a mézes-barbecue-szószban pácolt disznólapockának, ami nálam vitte a pálmát. Ami nagyon érdekes volt (azon kívül, hogy a legjobb steak-et egy vega készítette nekünk), hogy hivatalosak voltunk egy tradicionális olasz (-amerikai) vacsorára, ahol a házilag készített pasta mellett a hús és a kolbász természetesen grillen készült, és érdekes módon mégis belesimult a vacsorába, nem tette "kevésbé olasszá". (Hú, tényleg, el ne felejtsem elkérni a focaccia receptjét, a legfinomabb volt, amit valaha ettem. Bár lehet, hogy nem szívesen adják ki a 200 éve őrzött családi titkot...)Mindenesetre azért sajnálom, hogy nálunk nem annyira divat ez a sütési mód, kell hozzá kert, vagy legalább erkély. Kint azért az fantasztikus, hogy minden nagyobb játszótéren vagy parkban találhatunk public grill-t, azaz tökéletesen tisztán és rendben tartott grillezőszettet, az elengedhetetlen asztalokkal és padokkal körülötte, amit bármilyen szülinap vagy összejövetel alkalmával előszeretettel használnak az ott élők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése