Amszterdam III.- Termelői piac

Valamelyik este az Oosterpark mellett jöttünk el, és figyelmesek lettünk egy kiírásra: vasárnap a havi egyszer megrendezésre kerülő termelői piacot látja vendégül a park. Mint már több programnál is, próbáltuk megjegyezni a webcímet. hogy utána nézzünk, mi is ez. Meglepő módon az egyik esti sörözésünk után eszünkbe jutott a dolog, és megfogadtuk, hogy mindenképpen elmegyünk erre az eseményre. Vasnap reggel kissé kómásan ébredtünk, és éppen sétáltunk át kedves évfolyamtársunkhoz, aki rendelkezett 2 lapos villanyrezsóval, amikor eszünkbe jutott a dolog, és így az Ooseterpark felé kanyarodtunk... Hát, ennél a piacnál jobb dolgot kevesebbet tudok elképzelni (az, hogy D. itt lehetne velem, mondjuk ezek közé tartozik...). A halk, élő jazz zene mellett sétálgattunk a házi kenyerekkel, sajtokkal, kolbászokkal és lekvárokkal megrakott asztalok mellett, végigkóstoltuk a kínált portékákat, és végül egy diós-mogyorós-mazsolás kenyér mellett (amit az égiek is arra szántak, hogy jó fajta olivaolajba mártogassák), házi kolbász, aszalt vörösáfonya, és egy meleg almás-fahéjas muffin mellett döntöttünk. Mire a megígért 1 óra helyett 3-ra átértünk a koleszba, már farkas éhesek voltunk, az isteni almás-fahéjas muffin ellenére. Így előételként elfogyasztottuk a magos-mazsolás kenyeret és a kolbászt, aztán - a másnaposságunkra való tekintettel - tejfölös-tárkonyos zöldséglevest, és marokkói fasírtot ettünk friss mentás joghurttal. Kemény, hogy amikor gondolkoztam, hogy mi legyen az ebéd, és eszembe jutott ez, amihez 3 féle friss zöldfűszer (petrezselyem, menta, koriander) kell, és végig gondoltam, hogy vajon hoztam-e szárított mentát, eszembe jutott, hogy kb 2-3 percre a házunktól van az a sétálóutca, ami illatkozik a mentától, és a friss gyümölcsöktől, és szinte bármi megkapható, sőt, a dolgok nagy része még ismeretlen is számomra. :) Az érdekes még a napban az volt, amikor a piacról a kolesz felé menve megálltunk egy autó-aluljárónál, ami két oldalt le volt zárva, és komoly hangerejű elektronikus zene szólt onnan. Vasárnap délután 2-kor vagy 100 fiatal bulizott a város közepén, és 3 órával később az autók úgy jártak ott, mintha mi sem történt volna...

Amszterdam II. - Multikulti ihletésű rizstészta kókusztejjel, gyömbérrel és lime-al

Hát, sikerült egy brutál multikulti negyedbe költöznünk, ahol a lakosság 50%-a marokkói, 30%-a fekete, a maradék 20% pedig holland, plusz még vagyunk mi is. :) Ha kinézek az ablakon, a játszótéren 6-7 éves forma csadoros lányok játszanak a körhintán, Anna pedig tanúja volt annak, ahogy egy alacsony, ősz hajú kaftános bácsi megkér egy 2 méteres fekete fiatalt, hogy vegye már le neki a polcról a kimondhatatlan nevű, arab feliratú zacskót. Tegnap elmentünk megnézni a helyi bevásárló utcát, ami egy piachoz hasonlatos, van itt minden, ami kell. Leginkább a San Francisco-i kínai negyed piacaihoz tudnám hasonlítani: itt sem értem a feliratokat, mert - ha vannak egyáltalán - akkor arabul vannak, és itt sem ismerem a zöldségesnél található zöldségek/gyümölcsök jó részét. Iszonyatosan kirívunk ebből a közegből, de próbálunk "beilleszkedni", vagy legalábbis ismeretségeket kialakítani - pl a zöldséges már megismert minket, amikor másodjára jártunk ott (hmm... olyan szőlőt vettünk, hogy összefut a nyál a számban, ha az ízére gondolok).
Amióta megérkeztünk, valamiért thai kaják ízei járnak a fejemben. Persze ennek köze lehet ahhoz is, hogy megtaláltam azt a kis thai éttermet, amit valaki nagyon javasolt, és csorgattam a nyálamat előtte jó 10 percig (egyelőre nem tudjuk, mennyire leszünk az éhenhalás szélén, így addig csak a nyálcsorgatás marad). Ezenkívül olvastam Starkoffer barátjának tök jó beszámolóját a thai konyháról, így ez is dobhatott egyet a kedvemen. Így adódott, hogy harmadik reggel felkelve, pontosan tudtam, hogy mit fogunk ebédelni. Már, ha kapható hozzá minden a boltban, és nem olyan méregdrága. Hát, az, hogy a lentebbi hozzávalók a legtipikusabb sarki ABC-ben (itt: AlbertHein, azaz AH) is megtalálhatóak, ráadásul fillérekért, azért eléggé meglepett, és rájöttem, hogy talán ebben (is) igaza volt Anyunak, amikor felvetette, hogy talán ne vigyek magammal halszószt a bőröndben, tuti itt is kapni, és ha kiömlik... Persze elhoztam magammal, de a nyitott szójaszószos üveget azért végül otthon hagytam. :) Azt hiszem, itt kicsit megváltozik majd az étkezési kultúránk, vagy legalábbis sok sok új dolog is bekerül a mindennapokba. Már alig várom, hogy ne a város másik felébe kelljen átmenni kedves évfolyamtársam koleszébe, hogy tudjunk főzni, hanem nekünk is legyen már egy 2 lapos villanyrezsónk, ha igazi tűzhelyre nincs is esélyem. :)

Kamu thai rizstészta

Hozzávalók:

• 2 csomag 250 grammos rizstészta
• 2 csomag 200 grammos shrink rudacska
• 1 db 400 grammos kókusztej (az otthoni sokkal, de sokkalhígabb, vagy lehet, hogy vmi sépci fajtát vettünk, mindenesetre ezt legközelebb ugyanennyi vízzel fogom higítani)
• 3-4 cm gyömbér apróra vágva
• 1 fél lime leve és héja, apróra vágva (ugye, ugye, ha nincs reszelő...)
• 1 csomag újhagyma, zöldjével együtt felkarikázva
• 3-4 nagyobb gerezd fokhagyma, de többet is elbír
  
• só, kicsi bors

A felkarikázott újhaymát megpárolom a fokhagymával együtt, kicsit pirítom a falatokra vágott rákkal, aztán hozzáöntöm a kókusztejet (és legközelebb a vizet), kicsit forralom, majd ízesítem gyömbérrel, lime-al, sóval és kis borssal. Közben kifőzöm a rizstésztát: forró vízbe teszem 3-4 percre, aztán hideggel lebölítem. Frissen fogyasztandó!

1 éves és 12 napos blog :)

Hát elég kemény, de egyszerűen elfelejtkeztem a blog szülinapjáról... Annyi minden volt, készülődés az útra, az utolsó melók leadása, szomorkodás, és izgalom... Így elfelejtődött, de most belémcsapott, mintha lett volna valami, amire emlékezni akartam... És igen, így most a marokkói negyed közepéből, egy üres lakásban egy kanapén ülve, elektromos főzőlapról és radiátorról álmodozva megiszom egy pohár bort az elmúlt egy év emlékére, és arra, hogy a folytatást legalább ennyire élvezni fogom! Egészségemre! :)



Ez pedig az a hely, ahol valószínűleg nem fogok dolgozni! :)

Amszterdam I. - Érkezés

Ezennel megkezdem az Amszterdami posztok - remélhetőleg - hosszú sorát. :) Azért remélhetőleg, mert biztos rengeteg dolog lesz, amiről be szeretnék majd számolni, de egyelőre úgy néz ki, ha nincs valamelyik szomszédnak szélessávú, és nem kódolt internete, akkor csak bajosan fogok tudni a Public Libraryn kívül nethez jutni. :) A szomszédokat pedig egyelőre nem ismerjük, mivel tegnap az érkezés csúszása, és a kivitt biciklim összeszerelése miatt (jó, jó, mit csináljak, beleszerettem, ki kellett hozni! :) ), úgy 3 és 1/4 órával késtük le a találkozót az antisquat agency-s (ennek az a lényege, hogy felújítás előtti házakat adnak ki jelképes összegekért, hogy ne váljanak ezek foglalt házzá, mert az Amszterdami törvények szerint, ha egy ideig nem lakik bennük senki, akor ingyen használatba lehet venni - ez a squatolás egy elég komoly mozgalom pl. Angliában még ma is) fickóval... :) Szóval ma megyünk megnézni és átvenni a lakást, előtte még szerzünk holland telefonszámot, meg biciklit Annának, és persze sétálunk, gyönyörködünk, és próbálunk magunkhoz térni, hogy itt vagyunk...

Őszibarackos bazsalikomos csirke

Hát igen, mostanában nem nagyon jelentkezem, kaja még csak-csak készül, de vészesen közeledik az utazás napja, és mostmár nem tudok nem tudomást venni azokról az elintézendő dolgokról, amikre muszáj időt szakítanom a melók között. Úgyhogy ma eljutottam egy bankig, de még kell egy rakat dolog, amikkel sehogy sem állok. Azért lesz az utazásig poszt, mert tervezek addig egy-két ebédet/vacsit nagyobb társasággal, de most álljon itt Nagyim egyik kedvenc husija, amit jóval 80 fölött kísérletezett ki, és - bár első hallásra nem hittem, hogy így lesz - de nálam is vitte a pálmát. Nagyon egyszerű, és alig kell hozzá valami, jelen körülmények között pont ideális. :)

Őszibarackos bazsalikomos hús

Hozzávalók:

• fél kg csirkemellfilé
• 2 őszibarack
• 1 csokor friss, vagy kb. 1 ek szárított bazsalikom
• só, frissen őrölt bors
  
• olívaolaj

A csirkét csíkokra vágom, olívaolajon kérget pirítok rá, aztán fedő alatt, sózva, borsozva majdnem készre főzöm. Közben a barackokat meghámozom, a héját betolom a számba, és a magját kivéve, félbevágva vékony csíkokra vágom. Hozzáadom a husihoz, és ekkor szórom meg a friss vagy szárított bazsalikommal. Készre főzöm a husit, úgy, hogy a barack még ne főjön szét. Mi egyszerűen krumplipürét ettünk hozzá.

Költségek (2 főre):

• fél kg csirke: 650 Ft
• 2 őszibarack: 80 Ft
• 1 csokor friss bazsalikom: 150 Ft (Lehel piac)

Összesen: 880 Ft

VKF XXVII. - Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdái, azaz Születésnapi zsúr gyerekeknek (?)

Mivel nem bővelkedem körülöttem szaladgáló gyerkőcökkel - mondhatni, nincs egy se - így ésszerű ötletnek tűnt, hogy infantilis barátnőimet vegyem rá egy szülinapi zsúrban való részvételre. Büszkén jelenthetem, hogy igen jó kis zsúrt csaptunk, és nem csalódtam sem a magam, sem az ők komolyságában! :) Mivel megkértem őket arra, hogy lélekben készüljenek fel a rájuk váró megpróbáltatásokra, így mire kiértünk a helyszínül választott kertesházba, már egy meglepetés játék várt engem is: rókavadászat! Ha ez valakinek nem mond semmit, ne aggódjon, mert bár én játszottam ilyet ártatlan lánykoromban dehát én sem ezen a néven ismertem, sőt, ahogy jobban belegondolok, nem is volt neve! Mindenesetre a csajok a lakás különböző pontjain eldugtak összesen 44 cetlit, amit megtalálás fejében ajándékkal jutalmaztak! :) Persze az, hogy mit kapunk cserébe, titok volt a beváltás pillanatáig. Azt viszont el kellett dönteni, hogy egyszerre, vagy egyenként akarjuk beváltani a meglepiket. Úgy döntöttünk, félúton kezdjük el beváltani őket, mert így lesz egy kis pihink, ami jól is jött, mert kiderült, a cetlikre rajzolt különböző színű és méretű poharacskák a közelezően megivandó alkohol fajtáját és mennyiségét jelezték... :) Így később annál nagyobb lelkesedéssel, bár egyre kevesebb hatékonysággal próbáltuk megtalálni az eldugott cetliket. Később aztán eljött a "tortakészítés" ideje is, és előkerült Sanyi, a sün, akinek tüskéi különböző, fogpiszkálókra tűzdelt finomságokkal voltak teli. A kókuszgolyó (azaz torta) készítés gyermeki örömmel zajlott, sőt, idővel előkerült a gojszlik alfája-omegája: Donald Kacsa Szakácskönyve!!! Mivel Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáihoz nem voltak kellő alapanyagaink, így a "gyerekek" találomra öntötték össze a darált kekszet, a kakaóport, a cukrot és a tejet, mégis nagyon finom golyócskák születtek! :) A koncepció Sanyi és a golyók mögött Anyu elmélete volt, miszerint a zsúron szaladgáló gyerekek úgysem ülnek le enni valami rendeset, hanem csak odaszaladnak bekapni valamit, így ezek a falatok ideálisak. Mellé jöhet még legyalult sárgarépa és vékony csíkokra vágott káposzta, chips gyanánt, és a cukorral teli gyerekpezsgő helyett 100%-os almalé buborékos ásványvízzel felöntve. Az este további részére komoly terveink voltak: akartunk gyufásdobozt átadni orról-orra, táncolni egyre kisebbre összehajtott újságpapíron, de végül hullócsillagokat néztünk, és tangóval köszöntöttük a hajnalt. :)
Nos Lúdanyó, mégegyszer köszönöm a kiírást, igazán jó alkalmat adott egy nosztalgiázós felnőttzsúrra, és egy nagyon jó emléket, amire a következő fél évben gondolhatunk, mielőtt újra látjuk egymást!

És íme, az eredeti Szemfényvesztő Gundel Gizi kókuszos labdáinak receptje:

Hozzávalók:

• 100 gr vaj
• 100 gr zabpehely
• 35 gr kókuszreszelék
• 75 gr porcukor
• 1 tk vaníiláscukor
• 2 ek kakópor
• 1 ek hideg víz
• kókuszreszelék a díszítéshez

1. Keverj össze egy tálban minden hozzávalót. Az összeállítás a kezeddel fog a legjobban menni.
2. Formálj a tésztából kis golyókat, és forgasd meg a kókuszreszelékben. Ha ezzel kész vagy, tedd a labdácskákat egy darab zsírpapírra.
3. Jót tesz a labdáknak, ha hagyod őket egy kicsit pihenni. Még finomabb lesz, ha egy műanyag dobozkában tárolod.

Szedres fehércsokitorta

Egyszerűen képtelen vagyok visszaemlékezni kinél, de múlt héten láttam egy fehércsoki-szeder párosítású sütit, és innen az ihlet. Bár a FINOmÁNIÁ-ban tanult fűszeres csokoládé-chutney majdnem kiütötte a nyeregből a készülni akaró tortát, de aztán úgy döntöttem, hogy azzal megvárom a hozzáillő polenta-felfújtat, meg már amúgyis megígértem, hogy ez fog készülni.
Hát, vannak tanulságai a tortának. Az egészet a Sacher alapján készítettem, csak étcsoki helyett fehércsokit használtam, és rá kellett ébrednem, hogy a két fajta csoki azért finoman szólva sem ugyanúgy olvad. Így szembe kellett néznem némi zsiradék-kicsapódással, de azt leöntve az alappal nem volt baj, leszámítva azt, hogy nagyon nagyon édesnek tűnt, ám mire megsült, annyira már nem volt az. Eddig nem lenne semmi baj, csakhogy arra is rá kellett jönnöm (úgy látszik, most ilyen tanulós időszak van :) ), hogy a lime leve sem azonos savanyúságú a citroméval, így amikor a töltelék tetejére csavarta, csak nem akart elég savanykás lenni. Viszont annyira már az volt, hogy ne ízesíthessem nagyon édesre, pedig ez a két véglt ment volna a tésztához: a nagyon édes, vagy a nagyon savanyú. Így a töltelék csak kicsit lett savanykás, viszont a szedertől meg nagyon szép lila lett, tehát a színkombináció elég jól passzolt! :) inden összevetve nem lett ez egy rossz torta, de ahogy azt egy barátnőm megjegyezte: "A Sacher az Sacher...". :)

Hozzávalók a tésztához:

• 3 tábla fehércsoki
• 6 tojás
• 6 evőkanál liszt
• 15 dkg margarin
  
• 1 vaníliáscukor
• 1 sütőpor
• 1 lime reszelt héja
  

Hozzávalók a töltelékhez:

• 2 liter tej
• 1 nagy kefír
• fél kiló szeder
• 1 citrom leve vagy 3-4 evőkanál cukor
• 1 dl tejszín

A tésztához vízfürdőn összeolvasztom a margarint és a kockákra tört csokit. Közben a tojássárgákat felverem a vaníliáscukorral, egy külön tálban pedig a tojásfehérjéket egy pici sóval. A tojássárgás alaphoz keverem az egyneművé olvadt csokis keveréket, aztán öszekeverem a lisztet a sütőporral, és felváltva adagolva, 6-6 kanál lisztet és tojásfehérjét keverek bele (a tojásfehérje több lesz, mint 6 kanál, így 6 részre osztom, és úgy keverem). A végén belereszelem a lime héját, és kapcsos tortaformában a sütőbe tolom 180 fokra, kb. 25 percre. A töltelékhez először ricottát készítek C&V módon, majd abba belekeverem a diszítésnek szánt szemektől megszabadított szedret, és ízesítem vagy 1 citrom levével, vagy 3-4 evőkanál cukorral, attól függ, édesre, vagy savanyúra szeretném-e a tölteléket. A tejszínt kicsit felverem, ne kell, hogy kemény legyen, csak hogy a duplájára nőjön, és a 2/3-át belekeverem a ricottás töltelékbe. Ha kész a tészta, kettévágom, belepakolom a tölteléket, és a torta tetejét megcsorgatom a maradék tejszínnel, a tetejére pedig szedreket ültetek. :)