Közérdekű III. - Rosinante

Hétvégén ismét elmentünk egyik kedvenc helyünkre, a Rosinante Fogadóba. Kb. 3 éve fedezte fel D. ezt a helyet, és azóta visszatérő vendégek vagyunk, minden évben megpróbálunk legalább egyszer, de inkább kétszer eljutni, hogy egy kicsit kiszabaduljunk a hétköznapokból. Amióta ismerjük ezt a helyet, elég sokat járunk a Szentendrei-szigeten, és az egyik legnagyobb álmunkká vált, hogy vegyünk itt egy pici házat. A környék fantasztikus, egy köpésre van Budapesttől, és mégis, zöld, és hegyek, amíg a szem ellát, csönd, és jó levegő...
Ráadásul a Fogadó gyakran ad kedvezményes ajánlatokat, mindig az aktuális ünnep, népi hagyomány, vagy évszakhoz kapcsoldó programokkal. Voltunk már Márton napi liba-napokon, ezúttal pedig masszőr, gyógyfürdő-belépő, és egy közös főzés várt ránk a séffel. Nem volt kérdés, hogy megyünk-e... :) A Fogadóban amúgy is van szauna és jacuzzi is (általában ezzel kezdünk reggel, utána jön a fejedelmi svédasztalos reggeli, helyben sütött pékáruval, és a roskadásig rakott asztalokkal. Általában ezután visszafekszünk egy kicsit aludni... :)), úgyhogy a közös főzés volt a döntő tényező. :)
Nem is tudom, miért "szoktunk rá" ennyire erre a helyre... Alapvetően szinte már "haza megyünk" oda, mindenki ismerős, a tulajdonosokkal nagyon jó viszonyt ápolunk. Az a szeretet, amivel ott várják a vendéget (és nem csak minket, visszajárókat), teljesen egyedülálló. Semmi mesterkéltség nincs benne, érezzük, hogy tényleg örülnek, ha bármilyen kérésünket teljesíteni tudják. A Fogadónak 1000 kötetes könyvtára van, tele mindenféle jobbnál jobb könyvvel - és az embernek tényleg kedve van egy teával a kezében végigböngészni a polcokat, mert minden sarokban van egy puha karosszék, ahol belemélyedhet a kiválasztottba. Én most egy Vámos Miklós könyvet bújtam végig, na meg néhány francia szakácskönyvet. :) Apropó, szakácskönyv. A Rosinante konyhája egyszerűen fantasztikus! Nagyon jó alapanyagokból, kreatívan, nagyon különlegeseket főznek! Ha egy hétvégére nincs idő, egy ebédre, vagy vacsorára is érdemes elmenni a Szentendrei-szigetre, egy szentendrei barátnőm nem is mint fogadót, hanem mint éttermet ismerte ezt a helyet. Egyszóval az egész hely fantasztikus, teljesen feltöltődve jöttünk haza, pedig csak szűk 3 napot töltöttünk el itt.

ps: A közös főzés nagyon jól sikerült, de a képek már kevésbé... Ugyanis a főzés után gyertyafényes asztalnál fogyaszthattuk el kettesben a művünket, és hát nem volt szívem megkérni a pincért, hogy hozzon már egy ledlápmát, mert ez tényleg gyönyörű, meg minden, de így mégis hogyan fotózzak vaku nélkül?!? A menü egyébként mézes fűszeres csirke volt naan kenyérrel és balzsamecetes csírás-salival (beszélgettünk Ági nénivel, és kiderült, hogy nagyon szeretjük az indiait), és túrós-epres pudinggaluska (hát, ezt sem így hívták, de a kép talán majd többet elárul...). Poszt később. :)