2008. december 23., kedd

Linzer a lá Csücsök



Ezt a rendkívül bonyolult, ám annál finomabb sütit egyik nagyon kedves barátnőm sütötte meg nekem még tavaly Karácsonyra, és annyira tetszett, hogy egyrészről nem adtam belőle senkinek, másrészről pedig elhatároztam, hogy ezt muszáj nekem is megsütnöm. Erre csupán egy évet kellett várni. :) Persze kellett ehhez az alkalom is. Egy ismerősöm elég bevállalósan rendezett egy karácsonyi sütögetős partyt, kb. 10 főre. Az emberek szerencsére turnusokban jöttek, így sikerült nem csak összekészíteni, hanem tényleg meg is sütni a sütnivalókat, így legalább ez elkészült előre 24-re.

Hozzávalók:
  • 15 dkg liszt
  • 8 dkg cukor
  • 15 dkg Ráma
  • 8 dkg darált dió
  • 1 ek citromlé
  • valamilyen savanykás lekvár a kenéshez
A mázhoz:
  • néhány kocka étcsoki
  • pár dkg Ráma

Nyújtható, szaggatható tésztává összegyúrom a hozzávalókat, aztán kinyújtom, és pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Páronként összeillesztem, de előtte megkenem az érintkezési felületet lekvárral, majd a sütőbe tolom, úgy 20 percre, kb. 170 fokon. A csokit vízfürdőn felolvasztom egy kevés margarinnal együtt, majd a sütik egyik felét megkenem vele / belemártom. Napokig eláll, és nagyon finom!

Kuszkusszal töltött csirke




Az idei szülinapomon elég jó volt a termés, hála a rokonok kisebb-nagyobb tanácstalanságának, illetve jó megérzésének - így besegíthettem az ötletelésbe, és ezért végre magaménak tudhatom a Szakácsok Könyvét, Váncsa ezeregy receptjét, és - hogy mesterhármassá váljon ez a párosítás - Fűszeres Eszter nemrégiben kiadott szakácskönyvét, a Fűszer és lelket. Ez a recept a Szakácsok Könyvéből való, és csak ajánlani tudom. Különleges, és mégis egyszerű. Hozzávalók:

  • egy kb 1 kg-os konyhakész csirke (kb 4 főre)
A páchoz:
  • 3 ek aprított koriander
  • 3 ek aprított petrezselyem
  • 1 ek őrölt római kömény
  • 1 tk kurkuma
  • 1 ek harissa
  • 1 dl olívaolaj
  • fél citrom leve
A töltelékhez:
  • 250 gramm kuszkusz
  • 1 csipet sáfrány
  • 75 gramm aprított aszalt gyümölcs
  • 50 gramm mazsola beáztatva
  • szezámmag
  • 2 ek aprított koriander
A páchoz összekeverem a hozzávalókat, a csirkét bekenem vele, és 2-3 órára lefedve hűtőbe teszem. A kuszkuszhoz a forrásban lévő vízbe egy csipet sáfrányt teszek, és ezzel leöntöm a kuszkuszt. Ha megduzzadt, és kihűlt, belekeverem az aszalt gyümölcsöket, a szezámmagot, és a koriandert, majd az egészet beletöltöm a csirkébe. A madarat megkenem a maradék páccal, a lábait zsineggel összekötöm, hogy a kuszkusz biztosan ne mászkáljon el. Végül a sütőbe tolom, kb. 1,5 órára. Tipp: több kuszkusz kell, mint ami a csirkébe fér, mert hamar elfogy! :)

2008. december 13., szombat

Marokkói fasírt kuszkusszal

Pár hete megint voltam a ChefParade-ban, és ezúttal észak-afrikai esten vettem részt. Ezt a fasírtot csináltuk meg, ami nekem annyira bejött, hogy 1. a többi kajára már nem is emlékszem :) 2. a lakás első látogatóinak muszáj volt ezt megcsinálni, csak hogy én is ehessek belőle újra. Egyébként meglepő, hogy egy plusz fűszer hozzáadásával mennyire más ízt kaphatunk- a nemrégiben csinált csirkefasírtom majdnem ugyanígy készült, ám ez mégis egészen más - és persze hihetetlenül finom. (Kuszkuszt már régebb óta használok, ám mégis meglepődtem, hogy durumból készül - még egy ok a mellett, hogy finom! :) )

Hozzávalók (3 főre, vagy 4-re, ha a fiúnak gyomorrontása van, és csak 4 fasírtot eszik 8 helyett :) ):
  • 60 dkg darált csirke (vagy borjú, vagy akármi, csak ugye a csajok nem esznek...)
  • 1 tojás
  • 1 kis fej lilahagyma
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • fél csokor petrezselyem
  • fél csokor koriander
  • fél ek római kömény
  • 1/4 ek őrölt koriander
  • 1 ek édes (vagy aki szereti, csípős) pirospaprika
  • 1/3 ek őrölt szerecsendió
  • 1/2 ek fahéj
  • só, bors
  • vaj
A kuszkuszhoz:
  • 30 dkg kuszkusz (én az Ázsiai boltban vettem a Nagycsarnokban)
  • csirke alaplé
  • vaj
A joghurtos szószhoz:
  • natúr joghurt
  • só
  • friss menta (ez nekem most nem volt)
  • ízlés szerint fokhagyma (e nélkül is nagyon jó)
A darált húst összekeverem az apró kockákra vágott hagymával, a fűszerekkel, és a kicsit elhabart tojásal, és hűtőbe teszem vagy 1 órára. Utána kiveszem, megkóstolom (most tanultam :) az ujjhegyemet kicsit végighúzva rajta, (és persze lenyalva) érződik a fűszerezés - bár felelősséget nem vállalok a galandférgekért :) ), és utánfűszerezem. Vajat olvasztok, és közepes lángon megsütöm mindkét oldalát.

A kuszkuszt vajon átpirítom, majd a lángot lezárva, felöntöm az alaplével (vagy bármilyen fűszerezett forró vízzel). Hagyom megduzzadni, és kész. Leöntve a joghurtos szósszal magában is isteni!

2008. december 4., csütörtök

Rétesek


Szóval a réteslapok még mindig ott figyeltek a hűtőben. Úgyhogy úgy döntöttem, mégiscsak nekivágok Ízbolygó zöldséges rétesének. Az eredmény fantasztikus lett, még D. is megette. :) Azt hiszem, bekerül a repertoárba, mert másnap is ugyanolyan jó, így teljesen használható "munkaebédként" is (ami mostanában azt hiszem, kezd fő szemponttá válni). Erről álljon itt csak egy fotó, a többit a fenti linken. Sejtettem viszont, hogy e mellé azért jó lenne egy édes rúd rétes is, így aztán a nyersanyagok alapján ez lett belőle (a fénykép valami borzalmas, mivel alig tudtam kimenekíteni az égetően forró rétest a kezek közül, hogy megpróbáljak néhányat kattintani, de nem adtak túl sok időt...):

Almás-diós rétes


Hozzávalók:
  • 4 nagy szem alma
  • egy jó csurgatásnyi méz
  • 4-5 kk fahéj
  • 1 marék dió
  • vaj
Az almát megpucolom, és kisebb kockákra vágom. A vajat és a mézet összeforralom, és megpirítom benne az almakockákat. Pár perc után rászórom a fahéjat, és kis lángon még 5-6 percig tovább pirítom. A réteslapot kinyújtom, megpakolom a töltelékkel, betolom a sütőbe, és nyamm. :)

2008. december 2., kedd

BEKÖLTÖZTÜNK!!!

És igen... hónapokig kerestük, de most megtaláltuk. 50 nm, gyönyörű, napos, erkélyes, csodakonyhás, és egy kicsit a miénk. Legalábbis, amíg a bérleti díjat fizetjük. :) Szóval van saját konyhám. Akkor, és azt csinálok, ami, és amikor akarok (Igen, a tegnapi mosatlan még mindig ott figyel, ahová este került. :) ) Persze azért ez ebben a formában nem igaz, mivel D.-nek viszonylag nagy beleszólási joga van a kaja milyenségébe, mint ahogy ezt a tegnapiak is ékesen bizonyítják. Már vagy egy hete gondolkoztam azon, hogy mégis mi legyen az első vacsink, és kiötlöttem, hogy valami tomakonyhás husi-csodát fogok feltálalni, mire kedvesem megjegyezte, hogy ő valami igazán könnyűre vágyik. Gondoltam, hát legyen (persze ez a vacsit megelőző késő éjjel volt), nézzük akkor a költséghatékonység nevében, hogy mi légyen az. Már egy ideje fájt a fogam egy Ízbolygó féle zöldséges rétesre, hát akkor legyen az, a hétvégén úgyis vettem egy fej brokkolit, olyan kedvesen kiáltozott utánam a piacon. Délelőtt mindent megvettem hozzá (Persze teljes kiőrlésű Tantefanny-t nem találtam, aki tudja, merre, szóljon!), gondoltam, hogy lesz majd még tiramisu is, mint nagy kedvenc, azt össze is lehet dobni előre, a rétest meg majd 1 órával az éhenhalás előtt elkezdem, és minden flottul megy majd. Igenám, csak amikor a nemtomhanyadik kört mentük a kocsival a cuccokért, közben életem párja megjegyzte (grrr...), hogy ő igazából spagettire (!!!) vágyik, igaz, hogy nincs hozzá semmi, de ő azt enne a legszívesebben, és jajdejó lenne, ha csinálnék neki. Mivel csak 1 hete készültem arra, hogy ez egy nagyon jól sikerült, fontos este lesz, így nekiálltam, hogy megnézzem, mi van otthon a liszten, teafilteren, rétesnekvalón és kéksajton kívül (amit persze ő nem szeret - annál több marad nekem :) ), így aztán (mivel közben kiderült, hogy "legyen benne sok hagyma") 3 hagymás, juhtúrós fusillit ettünk, és a végén persze tiramisut.

3 hagymás fusilli

Hozzávalók:
  • 3 fej vöröshagyma
  • 3 fej lilahagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy doboz tejföl
  • 10 dkg juhtúró
  • oregano, bazsalikom, só, bors
  • olivaolaj
A felkarikázott hagymákat kicsit átpirítottam, majd addig pároltam az olivaolajon, amíg össze nem estek. Belekevertem a tejfölt, fűszereztem, majd belekevertem a juhtúrót, és újrafűszereztem. A főtt tésztára kanalaztuk, és villámgyorsan a fejünkbe toltuk az egész napos pakolás jól megérdemelt jutalmául. :)


Tiramisu

Nagyon sok tiramisu receptet ismerek, mégis egy kicsit mindig más lesz (de eddig szerencsére mindig finom). Most pl. használtam rumaromát a kávéba (amiről persze egyből felismertem, hogy rendes kávé, nem nescafé, persze persze, ööö... :) ), de vaníliaaromát a krémbe nem, most kis kerek babapiskóta volt az alap (amitől egy kicsit úgy nézett ki a végén a tiramisu, mintha profiterol lenne a kerek kitüremkedéseivel), és nem saját készítésű kakaós piskóta, most nem csak kakaó került a rétegek közé, hanem egy Jamie féle, lakáskezdéshez kapott kávés-cukor szóró, most nem volt szép üvegtálam, csak kis fekete tortaformám, de hát ugye nem ez a lényeg. A lényeg, hogy finom volt, és nagyon megérdemeltük, és degeszre ettük magunkat az új kis lakósunkban, ami csodaszép, és napfényes, és...

Hozzávalók:
  • 250 gramm mascarpone
  • 3 tojás
  • ízlés szerint néhány evőkanál cukor
  • babapiskóta
  • rumaroma
  • kakaó (nem cukrozott!)
  • kávé
Tojássárgáját cukorral habosra kever, bele mascarpone, fehérjét csipet sóval felver, óvatosan masszába forgat, krém kész. Babapiskótát rumos kávéba pillanatra áztat, tál aljára pakol. Rá csurgat egy adag krém, megszór kakaóval, és kávés cukorral, újabb sor piskóta lerak, rá krém, rá kakaó, kávés cukor, újabb sor piskóta lerak, rá krém, rá kakaó, kávés cukor, be hűtőbe pár órára, kiszed, eszik. :)

2008. november 9., vasárnap

"Pizzás" kifli


Pénteken kerti party volt egy barátnőmnél. A menü gulyásleves és (!) fasírt volt (hát igen, látszik, hogy D. rendelte), de gondoltam, hogy nem ártana valami előtte/utána. Azt tudtam, hogy készül brownie is valaki által, úgyhogy minden csokis kiesett, így a Szakácsok könyve féle Mozart torta is máskorra halasztódott. Végül a Chili és Vanília féle rugelach és egy jól bevált töltött vajas kifli mellett döntöttem (ami készült már vagy 5 féle változatban, de a lányok következetesen pizzás kiflinek hívják, akármit csinálok). A rugelachról (ami nálam saját baracklekváros, diós, fahéjas tölteléket kapott) álljon itt csak egy kép, a kifliről viszont bővebben...

Vajas kifli

Hozzávalók:






A kiflihez:


fél kiló finomliszt
2,5 dl víz
4-5 dkg vaj
2 púpos ek tejföl
2 dkg friss élesztőnek megfelelő porélesztő
2 kk cukor
4-5 kk só





A töltelékhez:
  • 2 kis lilahagyma
  • 3-4 szál nagyobb újhagyma
  • 3 kisebb gerezd fokhagyma
  • 4 szem közepes paradicsom
  • 10 dkg sonka, vagy bármilyen más felvágott
  • 10 dkg füstölt sajt
  • oregano, bazsalikom, frissen őrölt bors, só

A kifli hozzávalóit kenyérsütővel összedagasztom (fő a kényelem :) ), és hagyom kelni. Amikor véget ér a legunalmasabb tömbösített óra, amin valaha voltál, és végre hazajutsz a reggel fél 7-kor elkészített tésztádhoz, és konstatálod, hogy vagy 3x megkelt azóta, hogy legutóbb láttad (egy lyukacsos, nem ragadós tésztát kell kapni a végére), akkor érdemes elkezdeni csinálni a tölteléket. Olivaolajon megpárolom a hagymákat, megpirítom benne a csíkokra vágott sonkát, beledobom a paradicsomot, fűszerezem, és hagyom összeolvadni a füstölt sajttal. A tésztát háromba szedem (mivel kicsi a konyha...), kinyújtom, és négyzeteket vágok belőle. A négyzetek egyik oldalára (vagy ha sok kis kiflit akarunk, és ezért háromszögbe vágtuk, akkor a szélesebb oldalra) halmozzuk a tölteléket, felcsavarjuk, összecsípjük a végeit, és gázsütőn 5-6-os fokozaton vízzel megkenve 25-30 perc alatt készre sütjük. Lehet bármilyen más sós, vagy édes töltelékkel is csinálni, de ha édes a töltelék, akkor sokkal kevesebb sót, és kb. 2 ek cukrot tegyünk a tésztába.

2008. november 6., csütörtök

7th Heaven... akarom mondani things

Ez az első körkérdésem, hála a Mignonoknak! :) De azért próbálom visszafogni a lelkesedésemet, és nem oldalakat írni magamról, hanem tényleg csak 7 nagyon rövidke apróságot!

Mivel is kezdjem...

1. Képtelen vagyok nyugton maradni, mindig kell valami elfoglaltság. Pontosabban legalább három. Egyszerűen nem érzem jól magam, ha a nap nagy részében nem éppen 3 helyen kéne lennem egyszerre, vagy 3 dolgot csinálnom. Ez egyrészről nem jó, másrészről viszont ha túl vagyok egy-egy ilyen pörgős, általában több hónapig tartó időszakon, akkor nagyon nagy nyugalommal tudok 1 hetet semmit se csinálni. Persze a hét végére már kezdek kikészülni, hogy ugyanugyan, csináljunk már valamit, de az eleje nagyon megy. :) Nem, nem vagyok munkamániás, a 3 dologból van, hogy mindhárom valami barátnős/bulizós/főzős/romantikázós "feladat", de persze egymásra zsúfolva, legalábbis az előkészületek terén (nem, nem holnap készülök épp' órák között hazarohangálva legalább két féle majszolnivalót csinálni a délutáni kertipartyra, miközben amúgy dolgoznom kéne... :) ). De a hosszútávú terveimet is általában sikerül így bezsúfolni, most pl. nem volt elég két meló, egy vizsgaidőszak két szigorlattal, muszáj volt még bevállalni egy angol felsőfokút is. :)

2. Soha nem ettem még répatortát, egyszerűen annyira élénken él bennem a nyuszika abból a bizonyos viccből, hogy még mindig nem hiszem el, hogy létezik ilyen... :)

3. Bár az ismerőseim többsége már kinőtte, nekem nem sikerült: nagyon szeretek csocsózni, és van egy elvetemült, második kamaszkorát élő barátnőm, aki még kapható erre, így a heti egy "csajos külön estén" gyakran űzzük ezt a foglalatosságot, pár pohár fröccs társaságában.

4. Nagyon szeretnék kint élni valahol külföldön, és momentán rajta is vagyok, hogy a közeljövőben összejöjjön, de ugye nem iszunk előre...

5. Mindig szerettem volna megtanulni két ujjal fütyüli, de én úgy látszik genetikailag csak szánalmas nyálköpködésre vagyok ezügyben programozva. :)

6. Kizárólag jazzt hallgatok, már 14 éves korom óta. Nem, ezzel nem könnyítettem meg nagyon a gimnáziumi szocializációmat, mivel a slágerek bő fél év után jutottak el hozzám, de szerencsére nem is a tömegzene iránti imádatom miatt szerettek. :)

7. 22 éves vagyok.


Menjen tovább a kérdés Minimálnához és Piszkéhez, ha még nem jutott el hozzájuk!