uk az egész Bay Area-t, ahol mindenki azt mondja magáról, hogy ő San Francisco-i, pedig van, aki másfél órára lakik a várostól. California egyébként egészen hihetetlen hely, kicsit olyan, mintha viccelnének az emberek, azzal, hogy ilyen "díszletekben" élnek. Az egész állam a fogyasztás körül forog. Legyen szó műszaki cikkről, bútorról, házról, kocsiról, ruháról, vagy éppen kajáról. A pazarlás elképesztő mértékű, és az emberek mintha nem lennének tisztában a következményeivel... Bár ahogy elnéztem, a hírek arról, hogy az USA válságban van, itt, a Szilikon völgyben egyáltalán nem érezhető, így talán nem csoda, ha az emberek nem törődnek ezzel, hiszen a legnagyobb paráknak sem érzékelik közvetlenül a hatását, legalábbis a többség nem. California egyébként hihetetlenül sokszínű, köszönhetően annak a rengeteg féle népnek, akik ott élnek egymás mellett. Minden élelmiszer üzletben a legkülönfélébb kajak találhatóak, hiszen mindenütt él mindenféle származású ember: van külön mexikói, kóser, thai sor, vagy 30-40 fele tortilla (nem vicc!), és persze mindenféle gyümölcs és zöldség, elképesztő minőségben. A Bay Area klímája ugyanis erősen mediterrán, így a környéken megtermelnek mindent, az articsókatol az avokádóig. Vannak városok, amik különböző zöldségek-gyümölcsök termesztésére vannak ráállva, és minden évben rendeznek fesztiválokat köréjük. Az eper városa mellett elmentünk, majdnem meg is álltunk epret szedni, de végül kihagytuk. A legkíváncsibb a fokhagyma városára lettem volna, állítólag már messziről érezni, ha arra felé közeledsz. :)California elsősorban a természeti értékeiről híres. Megmondom őszintén, hogy bár szeretek kirándulni, és szép helyeken járni, de azért azt gondoltam, hogy egy id
ő után sok lesz nekem ez, inkább a város, a pörgés lesz az, ami érdekelni fog. Nagyot tévedtem. A természetnek olyan sokféle arcával találkoztunk, az égig érő, több ezer éves fáktól kezdve (Big Basin, Henry Cowell Park), a szél és a víz hatására egészen különleges módon megformálódott, ősrégi ciprusokkal körbevett óceánparton (Point Lobos) és a hihetetlen vízesésekkel és sziklákkal tarkított völgyön (Yosemite Valley) keresztül, a több ezer méter magas hegyekkel körbevett tengerszemig (Lake Taho) vagy a kristálytiszta patakokkal szabdalt, az emberi beavatkozástól szinte teljesen mentes 3000 méter magas hegyekig, ahol esténként szikráznak a csillagok, és látszik a Tejút... Tényleg a világ legszebb helyein jártunk, és horgásztunk a hegy tövében a patakban, mint Hemingwaynél a Nagy kétszívű folyónál-ban, és bámultuk a hóborította hegyeket, a tökéletes csendben, teljes harmóniában a természettel...
A civilizációba visszatérve már meg sem lepődtünk azon a statisztikai adaton, miszerint San Francisco-ban 28 emberre jut 1 étterem. Azért ilyen merészet nem tippeltem volna, de tény, hogy az emberek majdnem minden nap eljárnak valahová, és hála a jó égnek nem elsősorban az általunk is ismert gyorséttermekbe. Na jó, ez nem igaz, rengetegen járnak oda is, de általában ezek az emberek a legszegényebb rétegből valók, nagyon sok köztük a mexikói, mivel ők azok, akik a legkevésbé jutnak rendes álláshoz, és többnyire túlsúlyosak. A középosztálybeliek azonban hamburgerezni is hamburgerezőkbe járnak, komoly kultúrája van ott ennek, (készül a hamburger-összehasonlító poszt), mi ettünk pl. olyan étteremben, ami erősen hajazott a Pulp Fiction-ben látható nyitottkocsis- Marilyn Monroenak öltözött pincérnős helyre... :) A gyorséttermeken kívül is rengeteg kajálda van kint, főleg családi vállalkozások, amik ott élő különböző népek tradicionális konyháit jelentik. Ettünk maláj étteremben, ahol a világ legfinomabb előételét kóstoltam meg ( kisütött tofu, hajszálvékonyra vágott uborkával és csírákkal, leöntve egy egészen pikáns mogyorós szósszal, hmm, mennyei...), olyan kínai all you can eat étteremben, ami olyasmi volt, mint a trófea, leszámítva azt, hogy 8-10-szer akkora teremben különlegesebbnél különlegesebb büféasztalokról válogathattunk, nagyon finom kajákat. Ettünk mexikóit az óceánparton (na jó, a Taco Bellt is kipróbáltuk, bevallom őszintén :) ), és életem legjobb kajáját ettem a Golden Gate Park mellett egy thai étteremben, de erről majd egy másik posztban.
Az biztos, hogy California nagyon különleges hely, ahová érdemes elmenni, és bejárni, de én élni nem tudnék ott. Egyedül San Francisco belvárosában tudnám talán elképzelni, amit ugyanúgy jellemez a sokszínűség, de mégis sokkal európaibb, mint a Bay Area többi része. Életem legjobb nyaralása volt ez, remélem, hogy nem utoljára jártam ott, bele is halnék ha nem ehetnék soha többet azokból az ételekből, amiket ott kóstoltam, és nem fedezhetnék fel még több ilyet. Igen, talán ez az, ami innen, Magyaroszágról nagyon hiányzik, az a fajta sokszínűség, amitől a gasztronómia is ennyire sokrétűvé válik, és ami nyitottá és elfogadóvá teszi az embereket...
ő után sok lesz nekem ez, inkább a város, a pörgés lesz az, ami érdekelni fog. Nagyot tévedtem. A természetnek olyan sokféle arcával találkoztunk, az égig érő, több ezer éves fáktól kezdve (Big Basin, Henry Cowell Park), a szél és a víz hatására egészen különleges módon megformálódott, ősrégi ciprusokkal körbevett óceánparton (Point Lobos) és a hihetetlen vízesésekkel és sziklákkal tarkított völgyön (Yosemite Valley) keresztül, a több ezer méter magas hegyekkel körbevett tengerszemig (Lake Taho) vagy a kristálytiszta patakokkal szabdalt, az emberi beavatkozástól szinte teljesen mentes 3000 méter magas hegyekig, ahol esténként szikráznak a csillagok, és látszik a Tejút... Tényleg a világ legszebb helyein jártunk, és horgásztunk a hegy tövében a patakban, mint Hemingwaynél a Nagy kétszívű folyónál-ban, és bámultuk a hóborította hegyeket, a tökéletes csendben, teljes harmóniában a természettel...A civilizációba visszatérve már meg sem lepődtünk azon a statisztikai adaton, miszerint San Francisco-ban 28 emberre jut 1 étterem. Azért ilyen merészet nem tippeltem volna, de tény, hogy az emberek majdnem minden nap eljárnak valahová, és hála a jó égnek nem elsősorban az általunk is ismert gyorséttermekbe. Na jó, ez nem igaz, rengetegen járnak oda is, de általában ezek az emberek a legszegényebb rétegből valók, nagyon sok köztük a mexikói, mivel ők azok, akik a legkevésbé jutnak rendes álláshoz, és többnyire túlsúlyosak. A középosztálybeliek azonban hamburgerezni is hamburgerezőkbe járnak, komoly kultúrája van ott ennek, (készül a hamburger-összehasonlító poszt), mi ettünk pl. olyan étteremben, ami erősen hajazott a Pulp Fiction-ben látható nyitottkocsis- Marilyn Monroenak öltözött pincérnős helyre... :) A gyorséttermeken kívül is rengeteg kajálda van kint, főleg családi vállalkozások, amik ott élő különböző népek tradicionális konyháit jelentik. Ettünk maláj étteremben, ahol a világ legfinomabb előételét kóstoltam meg ( kisütött tofu, hajszálvékonyra vágott uborkával és csírákkal, leöntve egy egészen pikáns mogyorós szósszal, hmm, mennyei...), olyan kínai all you can eat étteremben, ami olyasmi volt, mint a trófea, leszámítva azt, hogy 8-10-szer akkora teremben különlegesebbnél különlegesebb büféasztalokról válogathattunk, nagyon finom kajákat. Ettünk mexikóit az óceánparton (na jó, a Taco Bellt is kipróbáltuk, bevallom őszintén :) ), és életem legjobb kajáját ettem a Golden Gate Park mellett egy thai étteremben, de erről majd egy másik posztban.
Az biztos, hogy California nagyon különleges hely, ahová érdemes elmenni, és bejárni, de én élni nem tudnék ott. Egyedül San Francisco belvárosában tudnám talán elképzelni, amit ugyanúgy jellemez a sokszínűség, de mégis sokkal európaibb, mint a Bay Area többi része. Életem legjobb nyaralása volt ez, remélem, hogy nem utoljára jártam ott, bele is halnék ha nem ehetnék soha többet azokból az ételekből, amiket ott kóstoltam, és nem fedezhetnék fel még több ilyet. Igen, talán ez az, ami innen, Magyaroszágról nagyon hiányzik, az a fajta sokszínűség, amitől a gasztronómia is ennyire sokrétűvé válik, és ami nyitottá és elfogadóvá teszi az embereket...
